Beszélői számát tekintve (kb. 24 millió román anyanyelvű és négymillió nem román anyanyelvű) a román az ötödik nyelv az újlatin nyelvek között, aspanyol, aportugál, afrancia és azolasz után.
A román nyelv legközelebbi rokonai, az újlatin nyelvek keleti csoportjának további tagjai (azaromán, ameglenoromán és azisztroromán) aDunától délre őshonosak.[4] Napjainkban mindhárom nyelv erősen veszélyeztetett, illetve a kihalás szélén áll.[5] Beszélőiket más népek gyakran avlach elnevezéssel szokták illetni, ami a magyar nyelvben szintén megtalálhatóoláh formában. Önmagukra a latin eredetű, ’római’ jelentésű,romanus szó helyi változatát használják, vagy használták egykor.[6][7] Az arománoknál ezar(u)mân-rumân-râmân-aromâni[8][9][10], a meglenorománok nyelvéből aromanus szó eltűnt, de azrumân lehetne[11], az isztrorománok esetében pedig korábban arumeri-rumări szót használták.[11]Noel Malcolm(wd) brit történész felhívta a figyelmet arra, hogy az arománok és a romániai románok (valamint más román csoportok) azért használnak közös elnevezést, mert ezek a népcsoportok egykor egy közösséget alkottak. Különválásukat ő a9. vagy10. századra tette.[12]Vékony Gábor amellett érvelt, hogy kapcsolataik a11. századig folyamatosak voltak, azaz addig számolhatunk egybefüggő nyelvi közösségekkel, és egy közös „közromán” vagy „előromán” nyelvvel. A négy román nyelvben vagy nyelvjárásban közös a nyelvi szerkezet, hasonló aszókészlet, azonosak ahangváltozások, és megegyeznek ajövevényszórétegek, ezért ezeknek közös előtörténete van, nem lehet őket egymástól elválasztani.[13][14]Gottfried Schramm német történész szerint „a balkáni latinság négy ága olyan közel áll egymáshoz, hogy nem keletkezhettek egymással párhuzamosan a vulgáris latinból, hanem egy közös nyelvi alapot feltételeznek.”[4]
A románhivatalos nyelv Romániában (kb. 20 millió beszélő),[18] Moldova Köztársaságban (2,2 millió beszélő),[19] Transznisztriában, az úgynevezettDnyeszter Menti Köztársaságban, ahol hivatalosanmoldáv nyelvnek nevezik (kb. 157 000 moldáv nemzetiségűként nyilvántartott személy),[20] valamint a szerbiai Vajdaságban (kb. 30 000 román ajkúként nyilvántartott beszélő.[21] A román azEurópai Unió egyik hivatalos nyelve is, valamint tagja az újlatin nyelveket beszélő országok szervezetének, aLatin Uniónak is.
Nagyobb számú román ajkúak élnek nemzetiségiekként Ukrajnában (kb. 328 000),[22]Oroszországban (117 000),[23] Szerbiában (72 000 részben román, részben vlach nyelvűekként nyilvántartott személy),[21] Magyarországon (35 600),[24] ésBulgáriában (6000).[25]
Megemlítendő még, hogyMagyarországon a főként a határ mentén (Csongrád-Csanád,Békés ésHajdú-Bihar vármegyékben) élő románságon, illetve aBudapesten és más nagyobb városokban élő románságon túl a román nyelvnek egy archaikus,17. századibánáti változatát beszéli még abeás cigány (innen származik az „oláh cigány” elnevezés) lakosság is, amely főként az ország délnyugati részében (Baranya,Somogy ésTolna vármegyékben) él, illetve kisebb számbanJász-Nagykun-Szolnok vármegye északi részén,Tiszaföldvár vonzáskörzetében. A beszélők pontos számát különféle becslések 10 000 főben maximalizálják,[26] vagyis a magyarországi beás cigányok kevesebb mint egynegyede beszél vagy ért még valamilyen szinten ezen a nyelven, így a beás román nyelv erősen veszélyeztetett státuszú. A beásokkal együtt a magyarországi román nyelvű népesség 23 000 fő körüli.
Igen jelentős a kivándorolt románul beszélők száma, főleg az utóbbi években, bár erről nincsenek pontos adatok, mivel országoktól függően különböző státuszokkal vannak nyilvántartva. 100 000-en felül élnek az alábbi országokban:
Kb. négymillió személy beszéli a románt mint második nyelvet. Romániában a lakosság 4%-a, a Moldovai Köztársaságban ugyancsak 4%-a. Idegen nyelvként beszélik valamilyen szinten Magyarországon (a lakosság 3%-a), Bulgáriában ésCipruson (a lakosság 1%-a).[32]
A román nyelvet tanítják nemzetiségi nyelvként a Romániával szomszédos országokban és idegen nyelvként több más országban is. Román nyelvi lektorátus 29 országban létezik, 49 felsőoktatási intézményben, ahol ezektől függően különféle szinteken tanítják a nyelvet[33] a Román Nyelv Intézete[34] szervezésében. A Román Kulturális Intézet[35] is foglalkozik a románnak idegen nyelvként való tanításával[36] Romániában és a más országokban jelenlévő hálózatán keresztül.
Azon nyelvészek szerint, akik a keleti újlatin nyelvváltozatokat nem kezelik külön nyelvekként, a román nyelvnek négy fődialektusa (románuldialecte) van:
Azon nyelvészek nézetében, akik ezzel szemben a keleti újlatin nyelvváltozatokat négy különböző nyelvnek tekintik, a román nyelv csak a fenti értelmezés szerinti dákoromán.
Kiterjedtdialektológiai kutatásokat csak az ún. dákorománnal kapcsolatban végeztek, amelyeket „aldialektusok”-nak (románulsubdialecte), „nyelvjárástípusok”-nak (rom.tipuri de graiuri) vagy „nyelvjáráscsoportok”-nak (rom.grupuri de graiuri) nevezett területi változatokra osztanak. Ezek száma vitatott, különböző vélemények szerint a legkisebb szám kettő, a legnagyobb húsz, de a legelterjedtebb nézet öt nyelvjáráscsoportot tart számon:[38]
Egyes nyelvészek ezekhez hozzáadnak még egy csoportot, azolténiait, mely a fenti elosztás szerint a munténiaihoz tartozik, mások pedig különerdélyi csoportot is számításba vesznek, amely a fentiek közül a körösvidékihez tartozna.
Amoldáv nyelvnek nevezett entitás nem tévesztendő össze a moldvai nyelvjárással. A moldovai beszélt nyelv ehhez tartozik, de az ottanisztenderd nyelvváltozat a román sztenderd nyelvvel csaknem azonos, még az is, amit Transznisztriában acirill ábécével írnak.
A fenti nyelvjárások közötti különbségek viszonylag csekélyek, beszélőik között gyakorlatilag nincsenekkölcsönös érthetőségi gondok. Ezért a román nyelv, például anémettel vagy azolasszal szemben egységesnek mondható, ugyanolyan mértékben, mint amagyar nyelv.
A források (főleg az írottak) csekély száma és a politikai érdekek ütközése miatt vitatott kérdés az, hogy a román nyelv csak aBalkán-félszigeten, a Dunától délre keletkezett-e, vagy azókoriDáciában is, a Dunától északra (lásd errőlA románok eredete szócikket). Az endemikus keletkezés, azaz a romanizáltdákoktól eredeztetést gyakorlatilag csak román nyelvészek és történészek hangoztatják. Az viszont nem vitás, hogy a román a keletivulgáris latin nyelvből származik, amelytrákszubsztrátummal bír.
A román nyelvészek körében általánosan elterjedt nézet szerint létezett egyprotoromán nyelv, mely keletkezését egyes nyelvészek[39] a7.–8. századra, mások[40] a6.–8. századra teszik.[41] Ezt azószláv nyelv befolyásolta, amikor a7. század végénszlávok jelentek meg tömegesen a Balkán-félszigeten. Ekkor kezdődött akeleti újlatin nyelvek szétválása is.
A16. század elejéig románok csakóegyházi szláv nyelven írtak, cirill ábécével, beleértve az első irodalmi műveiket is. Ekkor keletkezett a legrégebbről fennmaradt teljes román szöveg, egy kereskedő,Neacșu leveleBrassó polgármesteréhez. Ugyanebben a században íródott még több vallásos jellegű, eleinte óegyházi szlávból lefordított munka, előbb kéziratban, majd a század második felében nyomtatott alakban. Az utóbbiak a munténiai nyelvjárásban íródtak, amely a délkelet-erdélyi románok nyelvjárását is magába foglalja. Ezen az alapon kezdett kifejlődni a románirodalmi nyelv.
A18. század közepén kezdődött a modern sztenderd nyelvváltozat kifejlesztése, ami a19. század vége feléig tartott. Két főbb irányzata volt. Az egyik latinizáló jellegű, mesterséges nyelvet produkált, melyet nevetségesnek éreztek, és ez végleg lejáratta a latinizáló irányzatot.[42] Egy másik főbb irányzat, olaszosító jellegű, több sikerrel járt, de még több francia eredetű szót vettek át. Végeredményben a román nyelv megtartotta jellegét, melyet főleg a hangtana és a grammatikája ad, és az újlatin jövevényszavak a kor követelményeinek megfelelően gazdagították a szókészletet.
A román nyelvfonémakészletét hasonlóságok is, különbségek is jellemzik a többi újlatin nyelvekéhez viszonyítva. Amagánhangzók száma hét: a többi újlatin nyelvben is meglévő /a/, /e/, /i/, /o/, /u/, valamint két sajátos hangzó, az/ə/ (írásjeleă) és az/ɨ/ (írásjeleiâ ésî).
Az /e/, /i/, /o/, /u/ magánhangzóknakfélhangzó változataik is vannak. Ezek számoskettőshangzót és többhármashangzót képeznek magánhangzókkal.
Amássalhangzó-állományt, amely az itáliai újlatin nyelvekhez áll a legközelebb, 20 fonéma alkotja: hatzárhang (/p/, /b/, /t/, /d/, /k/, /g/), három zár-réshang (/t͡s/,/t͡ʃ/,/d͡ʒ/), kétorrhang /m/, /n/, egypergőhang (/r/), hétréshang (/f/, /v/, /s/, /z/,/ʃ/,/ʒ/, /h/) és egy nyelvoldali-közelítőhang (/l/).
A hangsúly hátulról számolva az ötödikszótagig bármelyik szótagra eshet.[43][44]
A román nyelvben is megvannak a magyarhatározott névelő éshatározatlan névelő megfelelői, de a grammatika még kétféle névelőt tart számon: abirtokos névelőt és amutató névelőt. A románban valójában határozott végartikulus van, mivel leggyakrabban afőnév vagy amelléknév végére illesztik (példa:lupul – ’a farkas’).
Akárcsak a többi újlatin nyelvben, a románnévszókra is jellemzők olyannyelvtani kategóriák, mint aszám (egyes szám és többes szám) és anem. Az utóbbi kategóriát illetően, sajátossága a román nyelv grammatikáinak az, hogy a hím- és a nőnem mellett megkülönböztetnek egy harmadik, „semlegesnem”-et(gen neutru) is. Ez úgy értendő, hogy jelentős azon főnevek száma, melyek egyes számban hím-, többes számban nőneműek, példáulun cort, două corturi ’egy sátor, két sátor’. (Bár nem kiterjedten, de ez a kategória létezik más újlatin nyelvekben is, például aspanyolban:arte histórico ’történelmi művészet’, de:bellas artes ’szépművészetek’.) A számon és a nemen kívül, a személyes és a birtokosnévmásokra, ugyancsak mint a többi újlatin nyelvben, aszemély kategóriája is jellemző.[45]
Archaikus vonása a román nyelvnek az, hogy jellemző rá azeset kategóriája is. A román nyelv grammatikái megkülönböztetnekalanyesetet,birtokos esetet,részes esetet,tárgyesetet ésmegszólító esetet, de nemcsak esetragok alapján, hanem más morfémák és a szavakmondattani funkciója alapján is. A tárgyesetnek nincs ragja, csak apeelöljárószó jelzi egyes esetekben. A birtokos esetnek és a részes esetnek ugyanaz a ragja. Őket a ragozott szó mondatbeli funkciója és, egyes esetekben, a birtokos esetű szó előttial/a/ai/ale birtokos névelő különbözteti meg (például:o fată ’egy lány’ – alanyeset;dau flori unei fete ’virágot adok egy lánynak’ – részes eset;florile unei fete ’egy lány virágai’,ale unei fete ’egy lányéi’ – birtokos eset). A megszólító esetnek csak egyesfőnevek esetében vanragja:fato! ’te lány!’. E három eset alakjaiban felismerhetőek a latinfőnévragozás egyes elemei.[45]
Ezen kívül atőhangváltások (például a fentifată/fete-ben) sokkal gyakoribbak, mint a többi újlatin nyelvben, és sokszortoldalék és tőhangváltás együtt fejez ki morfológiai kategóriát.
Másik nehézsége a román nyelvnek a többes számjeleinek bonyolult rendszere.
Amelléknevet mindig egyeztetni kell az őt alárendelő főnévvel, nemben, számban és esetben.
A személyes névmásnak számos alakja van, aszerint, hogy hangsúlyos vagy hangsúlytalan, hogy milyen nemű, számú vagy esetű, valamint hogy azige előtt vagy mögött helyezkedik el. A hangsúlytalan alakokat az igéhez és/vagy egymásközt bonyolult szabályok szerint kell vagy nem kell illeszteni.[45]
A többi újlatin nyelvhez hasonlóan, a román igére olyan kategóriák jellemzők, mint azigenem, azigemód, azigeidő, a szám (egyes szám és többes szám), a személy és a nem (hímnem, nőnem), ez utóbbi csak amelléknévi igenév esetében. Az ige szférájában is fennmaradtak latin jellegzetességek a többi újlatin nyelvhez képest, de újítások is vannak: egyesek ezekkel közösek, mások sajátosak.[45]
A románhatározószók részben megfelelnek a magyaroknak. Az egyik különbség az, hogy a románban aránylag kevés képzett határozószó van (românește ’románul’), viszont, a magyarral ellentétben, sok esetben a határozószó alakja egybeesik a megfelelő melléknévével:Tenorul efrumos și cântăfrumos. ’A tenorista szép, és szépen énekel.’ Ami a nyelvészeti szemléletet illeti, a román hagyományos grammatikák nem tartanak számonmódosítószókat, hanem a magyar módosítószók megfelelőit is a határozószók közé sorolják.[45]
Akárcsak a többi indoeurópai nyelvben, azelöljárószóknak fontos szerepük van a román nyelvben is aszószerkezetek alkotásában. A magyarban egyesekragoknak felelnek meg (példáulîn ’-ban/-ben, -ba/-be’), másoknévutóknak (példáuldupă ’után’).
A románkötőszók ugyanolyan szerepet töltenek be, mint a magyar kötőszók, azonos szófajú szavakat kötve össze az egyszerű mondatban (bărbatulși femeia ’a férfi és a nő’), vagy tagmondatokat azösszetett mondatban:Tot mai lucrează,deși e pensionar. ’Még mindig dolgozik, bár nyugdíjas.’[45]
A mondatrészeket a román hagyományosnyelvészet magyarra átültetettterminológiájával nevezzük meg. A magyar nyelv nyelvészetében nem használt szakszavak a következők:
egyrészt azállítmánynak, másrészt egy másik, az állítmánnyal viszonyban álló mondatrésznekalárendelt mondatrész, amely olyan jellegzetességet, vagy az állítmányéval általában egyidejű cselekvést, történést vagy létet fejez ki, amely a másik mondatrészre vonatkozik
állapothatározó (részben)
A ieșitfurioasă ’Mérgesen ment ki’,Am văzut-oplângând ’Sírni láttam’
Clădirea a fost proiectatăde un arhitect celebru ’Az épületet egy híres építész tervezte’
complemente circumstanțiale
körülményhatározók
az ige azonbővítményei, amelyek a cselekvés, a történés vagy a létezés körülményeire mutatnak rá
határozók (a részeshatározón, a számhatározón, az eredethatározón, az eredményhatározón, egyes állapothatározókon, az eszközlő határozón és az aszemantikus határozói vonzatokon kívül)
Rămâiaici! ’Maradj itt!’,Săptămâna trecută am fost la țară ’A múlt héten falun voltam’
az a tárgy, amely kivételt képez ahhoz képest, amit más mondatrész fejez ki
állapothatározó
Toți au venit,afară de tine ’Mindenki eljött rajtad kívül’
A román egyszerűmondat szerkezete nem különbözik lényegesen a többi újlatin nyelvekben található szerkezettől.Nyelvtipológiai szempontból a románSVO-nyelv, akárcsak a többi újlatin nyelv, tehát az egyszerű bővített mondatban aszórend, ha egyikmondatrész sincs nyomatékossá téve,alany + állítmány + tárgy. Az egyes mondatrészek kihangsúlyozása többnyire ezeknek a mondat elejére helyezésével történik.
Abővítményeket képező névszókalárendelése kifejezhető csupán a birtokos esettel, a részeshatározó esettel vagy a tárgyesettel, elöljárószó nélkül, de, mint a többi újlatin nyelvben, a főnevet és bővítményeit, valamint az igét és bővítményeit elöljárószók is összeköthetik. A különbség az, hogy, mint a latin nyelvben, minden elöljárószó egy bizonyos esetet vonz. Az elöljárószósszószerkezetben, ha egyik tagja sincs nyomatékossá téve, a bővítmény követi az alárendelő tagot.
A magyar nyelvvel ellentétben és a többi újlatin nyelvhez hasonlóan, ajelző általában a jelzett szó után helyezkedik el.
Aspanyol közvetlen tárgyhoz hasonlóan, de afranciával ellentétben, a személyt megnevező román közvetlen tárgy egy elöljárószóval is használható, ape-vel (vö. spanyola). Ugyanakkor, ugyanazt a közvetlen tárgyat sokszor két szó fejezi ki, egy főnév és a neki megfelelő hangsúlytalan alakú személyes névmás:Am văzut-o peMaria ’Láttam Máriát’ (Maria – főnévvel kifejezett közvetlen tárgy,o – a főnévnek megfelelő személyes névmás).
Az elöljárószó nélküli közvetett tárgynál is fennáll a kétszeres kifejezés esete:Fratelui meui s-a dat o șansă ’Esélyt adtak a fivéremnek’. A közvetett tárgy tárgyesetet, birtokos esetet vagy részes esetet vonzó elöljárószóval is előfordul:Nu râdede mine! (tárgyeset) ’Ne nevess rajtam!’,Luptă împotriva tuturor (birtokos eset) ’Mindenki ellen küzd’,Am reușitdatorită ție (részes eset) ’Neked köszönhetően sikerült’.
Azösszetett mondat keretében, amellérendelt mondatok között ugyanolyan mellérendelés-típusok vannak, mint a mellérendelt mondatrészek között az egyszerű mondatban. Van kapcsoló, kizáró választó, megengedő választó, ellentétes és következtető (vagy magyarázó) mellérendelés. Ezek nyelvi eszközei:
Leggyakrabban a mellérendelés kötőszó segítségével valósul meg. Ași ’és’ kötőszó tipikus a kapcsoló mellérendelésben, de megvan a következtető mellérendelés eszközei között is. Aiar ’pedig’ ésnici ’sem’ kötőszók a kapcsoló mellérendelést valósítják meg. Asau,ori ésfie (jelentésük ’vagy’) kötőszók a kizáró választó és a megengedő választó mellérendelés eszközei, olykor kéthelyű használattal. Az ellentétes mellérendelés kötőszóidar ’de’, ennekszinonimájaînsă, ésci ’hanem’.
Kötőszó értékű szókapcsolatok is vannak a mellérendelés eszközei között, példáulnu numai …, ci (și) ’nemcsak …, hanem (… is)’, a kapcsoló mellérendelésben.
A megengedő választó mellérendelés jellegzetes eszközei azaci …, aci,acum …, acum,ba …, ba,când …, când határozószó-párosok (mindegyik jelentése ’mikor …, mikor’).
Kötőszók és határozószók választóvonalán elhelyezkedő elemek is, mintdeci ’tehát’;așadar,ca atare,de aceea ’ezért’;prin urmare ’következésképpen’ tartoznak a következtető mellérendelés eszköztárához.
Minden mellérendelés-fajtában jelen van a közvetlen,viszonyszó nélküli mellérendelés,főmondatok között, demellékmondatok között is, főleg akkor, ha kettőnél több mondat van egymás mellé rendelve.
A mellékmondat kötődhet az őt alárendelő főmondathoz egyrészt kötőszóval vagy kötőszói szerepet betöltő más szóval, másrést közvetlenül. Ezeket a nyelvi eszközöket kiegészítheti a ragozás, ahanglejtés és abeszédszünet.
Az alárendelés fő eszköze, amely minden mellékmondat esetében előfordul, a bevezető szó vagy szókapcsolat. Ez lehet kötőszó, kötőszó értékű szókapcsolat vagy más hasonló funkciót ellátó szó:vonatkozó névmás,kérdő névmás,határozatlan névmás vagy ezek determináns megfelelői; névmási vonatkozó határozószó, kérdő határozószó vagy határozatlan határozószó. A kötőszó csak bevezető elem, de a többi ugyanakkor mondatrész is a mellékmondatban.
A közvetlen alárendelés, azaz bevezető szó nélküli, sokkal ritkább, mint az előző. Előfordul a feltételes és a megengedő mondat esetében, mindig jellegzetes hanglejtéssel társítva:Vrei bani, muncește! ’Pénzt akarsz? Dolgozz!’ Olykor állítmányuknak jellegzetes az igemódja is, mint ebben a példában a felszólító mód.
A ragozás másodlagos eszköze az alárendelésnek. A mellékmondatokat bevezető névmások és determinánsok ragozásáról van szó, vagy az igeragozásról a közvetlenül alárendelt mellékmondatok esetében.
A szünet többnyire jellegzetes hanglejtéssel társul. Fő szerepe az elszigetelt és a nem elszigetelt mellékmondatok megkülönböztetése.
Ezek közös vonása az, hogy tartalmuk inkább elvont, és csaknem az összes szerkesztési eszközeik közösek, de két különböző csoportra lehet őket osztani aszerint, hogy lehetnek-e közvetettkérdő mondatok vagy sem. Az első kategóriához az alanyi, az állítmányi, a jelzői, a közvetlen-tárgyi és a közvetett-tárgyi mondat tartozik, a másodikhoz pedig az állítmány-kiegészítői és a cselekvőt jelölő mondat.
Sajátosság a többi újlatin nyelv grammatikáihoz képest az ún. „állítmány-kiegészítői mondat”(propoziția predicativă suplimentară), az állítmány-kiegészítő megfelelője.
Néhány szerkesztési sajátosság a többi újlatin nyelvhez képest:
Ha ugyanaz az alany két cselekvést végez, ott, ahol az olasz vagy a francia nyelv az alárendelt cselekvést a főnévi igenévvel fejezi ki, a román nyelv, ritka kivételekkel, a kötőmódot preferálja: franciaJe veuxpartir vs. románVreausă plec. – ’El akarok menni’.
Bár a románban is vanigeidő-egyeztetés a mellékmondat és a főmondat között, ez nem olyan merev, mint például a francia nyelvben.
A jelzői mellékmondatban, ha a vonatkozó névmás tárgyesetben van, a mellékmondat tárgyát még egyszer kifejezik az ugyanarra a főmondatbeli szóra utaló személyes névmással: franciaL’hommeque tu as vu avec moi est mon père vs. románOmulpe care (vonatkozó névmás)l- (személyes névmás)ai văzut cu mine este tatăl meu – ’Az az ember, akit velem láttál, az apám’.
Ezen mellékmondatok tartalma általában konkrét, és többnyire mindegyik határozói mellékmondat-fajtának jellegzetes szerkesztési eszközei vannak.
Sajátossága a román nyelvnek a többi újlatin nyelvhez képest az, hogy adacă ’ha’ kötőszóval bevezetett feltételes mondat és achiar dacă ’ha …, akkor sem’ kötőszó értékű szókapcsolattal bevezetett megengedő mondat állítmánya feltételes-óhajtó mód jelen és múlt időben, valamint kijelentő mód jövő időben is állhat, mint a magyarban: franciaS’ilvoulait (kijelentő mód folyamatos múlt idő), je l’aiderais vs. románDacăar vrea (feltételes mód jelen idő), l-aș ajuta. – ’Haakarná (feltételes mód jelen idő), segítenék neki’.
A legrégibb fennmaradt román nyelvű dokumentumokat (16. század) egy 43 betűscirill ábécével írták.
A 16. századtól kezdve, elszórtan már előfordult alatin ábécé használata is, főleg Erdélyben. Itt a18. században azerdélyi iskola szorgalmazta a cirill írás helyettesítését a latinnal. A cirill ábécé több egyszerűsítésen ment keresztül, majd a19. század középső évtizedeiben egy vegyes, cirill–latin átmeneti ábécét használtak. Ezután áttértek a latin ábécére. Egy ideig vita tárgya volt, hogy ahelyesírás aa hagyományörzés elvét vagya fonéma-graféma megfelelés elvét kövesse inkább. Végül egy nagy mértékben az utóbbi elvet követő helyesírást vezettek be hivatalosan. Ez több reformon ment át (a legutóbbi2005-ben volt).
A Moldovai Köztársaságban, aszovjet időkben, azorosz ábécét alkalmazták, apró változtatásokkal, az úgynevezettmoldáv nyelv írására. Az ország függetlensége óta a latin írást használják, deTransznisztriában továbbra is az oroszt.[57][58]
Aromán ábécé 31 betűből áll. Sajátosak a többi újlatin nyelv ábécéjéhez képest az[ə]-t jelzőă, az [ɨ] két írásjele (â ésî), valamint aș (magyar megfelelőjes) és aț (magyarc) betűk.[44]
A[k] és a[g] hangokat, azolasz nyelvhez hasonlóan,a,â,î,o ésu előtt ac, illetveg betűk jelölik,e ési előtt pedig ach ésgh kombinációk.
Amássalhangzókat jelölő betűk csak egyszerű formában fordulnak elő, kivéve aznn-t néhány szóban, valamint acce éscci betűcsoportokat, ahol az elsőc a [k] hangot jelöli, a második pedig a [t͡ʃ]-t (magyarcs).
A román helyesírás nagy mértékben a fonéma-graféma megfelelés elvét követi. Nagyobb eltérés ettől a két betű használata az [ɨ] jelölésére. Szó elején és végén azî-t kell használni, szó belsejében pedig azâ-t. Másik nehézsége az, hogy nem különbözteti meg a félhangzókat a nekik megfelelő magánhangzóktól.[44]
A trák-dák szubsztrátumból nagyon kevés szó maradt fenn a románban, és ezek egy részéről sem teljesen bizonyos, hogy ilyen eredetűek.Sala 1988 0,96%-ra teszi arányukat. Ezeken kívül az ismeretlen és bizonytalan eredetű szavak aránya 2,71%.
A román szókészlet közel 72%-a latin eredetű. Ezekből kb. 30% a latinból örökölt szó, a többi pedig főleg a19. században került a nyelvbe jövevényszóként a francia nyelvből, a latinból és az olaszból. Ezeknek többsége is latin vagy újlatin szavakon alapszik. Más, nem latin nyelvek közül a legnagyobb hatása a román nyelvre azószláv nyelvnek volt, aközépkorban, de sok szláv szót helyettesítettek vagy háttérbe szorítottak későbbi nyugati újlatin jövevényszavak. A románokkal együtt élő vagy a velük szomszédos, illetve viszonylag közél élő népek nyelveiből is származnak jövevényszavak, arányuk (egy százalékon felül) csökkenő sorrendjében a következőkből:bolgár,újgörög,magyar,orosz. Azangol eredetű szavak aránya csupán 0,07% volt1988-ban, de1990 óta ez a román nyelv legfontosabb jövevényszó-forrása. A sok jövevényszó az egyik oka a román nyelvszinonimákban való gazdagságának. A román szókészlettükörfordítás útján is gyarapodott.
A román szókészletnek is volt némi hatása más nyelvekre, főleg a románokkal együtt élő népek nyelvjárásaira, de található néhány román szó a közeli népek sztenderd nyelvváltozataiban is, a magyarban, a bolgárban, a szerbben, acsehben, aszlovákban, a görögben, a törökben, abelaruszban, a lengyelben, amacedónban.
A román nyelven belül alkotott szavak aránya csaknem 4%. A nyelven belüliszóalkotás legfontosabb módszere aszóképzés, főlegutóképzőkkel, amelyek készlete nagyon gazdag, deelőképzőkkel is. Ellenben aszóösszetétel sokkal kevésbé termékeny, mint a magyar nyelvben.[59]
Toate ființele umane se nasc libere și egale în demnitate și în drepturi. Ele sunt înzestrate cu rațiune și conștiință și trebuie să se comporte unele față de altele în spiritul fraternității. ’Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.’
↑Malcolm 1998 26. o.,As this name suggests, the Vlachs are closely linked to the Romanians: their two languages (which, with a little practice, are mutually intelligible) diverged only in the ninth or tenth century.
↑U.S. CENSUS BUREAU. Data.Detailed Languages Spoken at Home and Ability to Speak English for the Population 5 Years and Over for United States: 2009-2013 táblázat. Hozzáférés: 2017. február 28.
↑A Romániára, Magyarországra, Bulgáriára és Ciprusra vonatkozó adatok aSpecial Eurobarometer 243 / Wave 64.3, a2006 februárjában közölt,Az európaiak és nyelveik; D48T táblázatából (Nyelvek, amelyeket elég jól beszélnek ahhoz, hogy társalogni tudjanak) származnak, a Moldováról szóló pedig a U.S. Library of Congress.Moldova - Language, religion, and culture (Moldova – Nyelv, vallás és kultúra) adata. Hozzáférés: 2017. február 28.
↑Ádám 1971: Ádám Zsigmondet al.:Helyesen románul – Nyelvi ismeretek, gyakorlatok, Kriterion, Bukarest, 1971
↑Atanasov 2014: Petar Atanasov:The Current State of Megleno-Romanians – Megleno-Romanian, an Endangered Idiom (A meglenorománok mai helyzete – A meglenoromán mint veszélyeztetett nyelv), In:Memoria ethnologica, 14. évf., 52–53. sz., 2014. július–december. 30–37. o.,(angolul)
↑Avram 1997: Mioara Avram:Gramatica pentru toți (Grammatika mindenkinek), Humanitas, Bukarest, 1997,ISBN 973-28-0769-5,(románul)
↑Cojocaru 2003: Dana Cojocaru:Romanian Grammar (Román grammatika), SEELRC, 2003,(angolul), (Hozzáférés: 2017. március 1.)
↑Farkas 2007: Farkas Jenő:Román nyelvtan, Palamart Kiadó, Budapest, 2007
↑P. Lakatos 2006: P. Lakatos Ilona (szerk.):Grammatikai gyakorlókönyv (mintaelemzésekkel és segédanyagokkal), Bölcsész Konzorcium, Budapest, 2006
↑Dindelegan 2013: Gabriela Pană Dindelegan:The Grammar of Romanian (A román nyelv grammatikája), Oxford University Press, Oxford, 2013,ISBN 978-0-19-964492-6,(angolul), (Hozzáférés: 2017. március 1.)
↑Sala 1988: Marius Sala (szerk.):Vocabularul reprezentativ al limbilor romanice (Az újlatin nyelvek jellegzetes szókészlete), Editura Științifică și Enciclopedică, Bukarest, 1988,(románul)
↑Sala 1989: Marius Sala (szerk.):Enciclopedia limbilor romanice (Az újlatin nyelvek enciklopédiája), Editura Științifică și Enciclopedică, Bukarest, 1989,ISBN 973-29-0043-1,(románul)
↑Schramm 1997:Gottfried Schramm.Korai román történelem – Nyolc tézis a délkelet-európai latin kontinuitás helyének meghatározásához ford.: Schütz István:. Csokonai Kiadó [1997].ISBN 963 260 105 x
↑Trandabăț 2011: Diana Trandabățet al.:The Romanian Language in the Digital Age (A román nyelv a digitális korban). Springer. 2011(románul). Hozzáférés: 2017. március 1.
(angolul) Giurescu, Constantin C.The Making of the Romanian People and Language (A román nép és a román nyelv keletkezése). Bukarest: Meridiane. 1972
(románul) Philippide, Alexandru.Istoria limbii române (A román nyelv története). Iași: Tipografia Națională. 1894
↑Rosetti 1978::(románul) Rosetti, Alexandru.Istoria limbii române de la origini pînă în secolul al XVII-lea (A román nyelv története a kezdetektől a 17. századig). 2. kiadás. Bukarest: Editura pentru literatură. 1978:
(románul) Rosetti, Alexandru – Cazacu, Boris.Istoria limbii române literare (A román irodalmi nyelv története). Bukarest: Editura știintifică. 1961
Területi változatok
(románul) Coteanu, Ion.Elemente de dialectologie a limbii romîne (A román nyelvjárástan alapjai). Bukarest: Editura Științifică. 1961
Hangtan
(románul) Avram, Andrei.Cercetări asupra sonorității în limba română (Kutatások a román nyelv hangzása terén). Bukarest: Editura Academiei RPR. 1961
(franciául)Babel (francia–román kommunikáció). Hozzáférés: 2017. március 1.
Farkas Jenő.Román nyelvvizsga írásbeli feladatok. Budapest: Palamart Kiadó. 2005
Gancz, Andrei – Gancz, Margareta.Magyar–román közlési kézikönyv. Kolozsvár. Dacia. 2001
Internet PolyglotArchiválva2008. október 16-i dátummal aWayback Machine-ben (román–más nyelv tematikus szószedetek, kiejtéssel, szókincs-leckék). Hozzáférés: 2017. március 1.
A kereszt (†) a beszélő híján kihalt nyelveket jelöli. A csillag (*) mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotát, közös ősét, régebbi fázisát. Külön félkövérrel emeltük ki az olyan nyelveket, melyekből több leánynyelv ágazik el, és a hatásuk kiemelkedően jelentős.
Ez a sablon azeurópaikontinensen (szigorúan véve aBalti-tenger és aFehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és aDonazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyiknyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyankihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként:korni,lív,manx.
