Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk a Dvor községben fekvő Rogulje településről szól. Hasonló címmel lásd még:Rogulje (egyértelműsítő lap). |
| Rogulje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Dvor |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44441 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 16 fő(2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 314 m |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 11′ 41″,k. h. 16° 22′ 30″45.1947,16.37545.194700°N 16.375000°EKoordináták:é. sz. 45° 11′ 41″,k. h. 16° 22′ 30″45.1947,16.37545.194700°N 16.375000°E | |
 | |
Rogulje faluHorvátországban,Sziszek-Monoszló megyében. KözigazgatásilagDvorhoz tartozik.
Sziszek városától légvonalban 32, közúton 65 km-re délre, községközpontjától légvonalban 14, közúton 17 km-re északra aBáni végvidék déli részén, aZrinyi-hegység területén,Zrintől keletre fekszik.
A falu neve egy főnévből, egy mezőgazdasági eszköz nevéből származik. A"rogulje" egy kétágú, hosszúnyelű favilla, mellyel a szénát szokták boglyákba rakni. A szó a„rog” (szarv) főnévből való, jelezve, hogy az eszköz két szarvszerű ágban végződik. Rogulje betelepülésének előzményeként az1683 és1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Rogulje benépesülése is a17. században kezdődött, majd több hullámban a18. században is folytatódott.1747-ben felépült a falu pravoszláv temploma.1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), melykatonai határőrvidék része lett.1745-ben megalakult aPetrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.
1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás ésZágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 265, 1910-ben 431 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra.1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd későbbJugoszlávia része lett. Amásodik világháború idején aFüggetlen Horvát Állam része volt, de szerb lakói közül sokan csatlakoztak a partizánokhoz. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a közeli városokba, Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A délszláv háború előestéjén teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága aKrajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 8-án aVihar hadművelettel boszniai csapatok segítségével foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 29 lakosa volt.
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 265 | 317 | 360 | 405 | 445 | 431 | 403 | 385 | 321 | 355 | 331 | 251 | 186 | 135 | 29 | 29 |
