Richard Phillips Feynman (New York,New York,1918.május 11. –Los Angeles,Kalifornia,1988.február 15.)[1]Nobel-díjas[3] amerikaielméleti fizikus,tudománynépszerűsítő, sokak szerint a20. század, de különösen aII. világháború utáni időszak egyik legnagyobb hatású elméje.[4] Mind a tudományos kutatás, mind pedig a tudományos ismeretterjesztés területén kiemelkedőt alkotott, így több generáció számára jelentett és jelent ma is inspirációt. A nemzetköziszkeptikus mozgalomban is úttörőként emlegetik, aki előszeretettel leplezett le csalásokat és hívta fel a figyelmet arra, hogy megfelelően kivitelezett trükkökkel a legjobb szellemi képességű embereket is be lehet csapni. Híres volt játékosságáról, de a komolyság és az őszinteség is fontos részét képezte személyiségének, élvezte az életet (például megtanult kongadobon játszani), de köztudottan irtózott a formalitásoktól.[5]Előadásai és interjúi, valamint a róla szóló életrajzi írások a mai napig is népszerűek, számos általa írt vagy róla szóló könyv kapható magyar nyelven is.[6]
New YorkManhattan kerületében született aFehéroroszországból az Egyesült Államokba emigrált,zsidó származású fiatalember, Melville Feynman, és az amerikai születésű,lengyel zsidó családból származó Lucille Phillips első gyermekeként. Később egy fiú és egy lánytestvére is született, előbbi 4 hetes korában elhunyt. Az első években gyakran költöztek a városon belül, de végül aQueens kerületben lévő Far Rockawayben telepedtek le. A gyermek Richard (akit a barátai Rittynek hívtak) ekkor 10 éves volt.[1]
Bár egyik életrajzírója szerint Feynman egy iskolaiintelligenciateszten csupán a 125-ös értéket érte el, ami magas ugyan, de nem kiugróan magas, általában kimagaslóan éleselméjű gyermekként és felnőttként emlegetik.[7]Igen korán megmutatkozott érdeklődése atudomány, különösen a matematika és a fizika iránt, és számos visszaemlékezésében nagyon fontos hatásként emlegeti széles érdeklődésű édesapjával közösen tett gyermekkori felfedezéseit. Olyannyira vonzotta a matematika, hogy kimondottan szabadidős tevékenységként foglalkozott vele, és a Far Rockaway High Schoolban töltött utolsó évében megnyerte a New York-i Egyetem Matematika Bajnokságát.[1]
Egyetemi évei alatt, 19 éves korában eljegyezte a nála fiatalabb Arline Greenbaumot, akivel kapcsolatát igazi nagy szerelemként írta le.[8]1942-ben házasságot is kötöttek, azonban Arline ekkor már súlyos beteg volt, súlyostuberkulózisban szenvedett. Míg Feynman aManhattan terv keretében Los Alamosban dolgozott, felesége egyAlbuquerque-i szanatóriumba költözött, hogy közelebb lehessenek egymáshoz.1945 júniusában, az elsőatombomba kísérleti robbantása előtt egy hónappal Arline meghalt. A személyes tragédia és a kutatási, valamint oktatói munkássága együtt jelentős terhet róttak rá, amiből a fizika szépsége jelentette számára a kiutat.[5][9]
1943-ban Los Alamosba költözött, ahol részt vett az atombomba kifejlesztését célzó Manhattan-tervben. Itt az elméleti részlegen dolgozottHans Bethe irányítása alatt. Fiatal kora ellenére kiemelkedett a többi tudós közül, amitRobert Oppenheimer is elismert, sőt egy, a Berkeley Egyetemre szóló, Feynmannak kiadott ajánlásában azt írta róla: „A legragyogóbb fiatal fizikus itt.”[10]
Feynman később visszautasította a Berkeley ajánlatát, és helyette1945-ben elfogadta aCornell Egyetem által felajánlott professzori állást. Itt1950-ig tanított fizikát, amikor átment aCalifornia Institute of Technologyra (CalTech) oktatni, ahol élete végéig dolgozott professzorként.
Már a Cornellen elkezdte azelektron és afoton kölcsönhatásaival foglalkozókvantum-elektrodinamika (QED) megújítását, melynek néhány, már addig is ismert problémáját vetette alaposabb vizsgálat alá. Abból kiindulva, hogy az elektron első közelítésben pontszerű kiterjedésű, aminekelektromos tere a távolsággal négyzetes arányban csökken, feltette a kérdést:„mi van a töltéssel, ha a távolság nulla, vagyis magát az elektront vizsgáljuk?”. Ezen a ponton a töltésnek (és mivel pontról van szó, a töltéssűrűségnek) végtelennek kellene lennie. Ennek, és hasonló abszurditásoknak a kezeléséhez a fizikusok különféle matematikai eszközöket fejlesztettek ki, amikkel lehetővé vált a végtelenek eltávolítása a képletekből. Ezek azonban mesterségesen beillesztett "trükkök" voltak, ugyanis az elektron töltése itt is pontosan mérhető és véges értékű. Az akkori elméleti megközelítések tehát hibásak voltak.
Feynman az általa kitalált új megközelítést1948-ban aPhysical Review-nak küldte el ezzel a címmel: „Space-Time Approach to Non-Relativistic Quantum Mechanics” (magyarul: a nem-relativisztikuskvantummechanika megközelítése atéridő szempontjából), az újság azonban nem közölte az írását. Ebben vezette be az útintegrálok fogalmát, amire sokszor „a történetek összegzése” néven hivatkozott.
Feynman megközelítésében egy olyan esemény valószínűsége, ami többféleképpen is megtörténhet (mint például egy elektron megtalálási valószínűsége egy bizonyos ponton), azoknak a valószínűségeknek az összege, ahogyan az esemény lejátszódhat. Ha ezeket a valószínűségeket összeadjuk, az eredmény a Schrödinger-hullám lesz – jegyezte meg Feynman. Később, egy 1949-es írásában megmutatta, hogyan kell kiszámolni az útintegrálok összegét egy egyszerű módszerrel, amiket azótaFeynman-diagramnak vagyFeynman-gráfnak neveznek.
Freeman Dyson úgy jellemezte Feynmant ebben az időszakban, mint aki„nem értette a kvantummechanika hivatalos, elfogadott verzióját, ezért újból ki kellett találnia a kvantummechanikát” olyan formában, amit ő is megértett.
A jelölésre az első reakciója az volt, hogy elutasítja, mert attól félt, hogy aNobel-díj annyira híressé teszi, hogy utána nem tud majd eleget foglalkozni a fizikával. Miután barátai figyelmeztették arra, hogy a Nobel-díj elutasítása is éppen annyira médiasztárrá tehet valakit, inkább úgy döntött, hogy elfogadta a díjat.[5]
Az1963-ban megjelentFeynman Lectures in Physics (előadások a fizikáról) óta Feynman ismertté vált a nagyközönség előtt is. Előadásairól hang és filmfelvételek is készültek, televíziós műsorokat is készítettek belőlük, melyek igen népszerűek voltak az Egyesült Államokban és más angolszász országokban. Nemzetközileg ismertté az1980-as években vált, amikor több külföldi meghívásnak is eleget téve vállalt televíziós szerepléseket, valamint kiadták „Tréfál, Feynman úr?” című könyvét (1985).[5] Az általa írt és róla szóló könyvek közül jó néhányat magyar nyelven is kiadtak.[6]
Ismeretterjesztő tevékenységének fontos eleme volt a tudomány iránti lelkesedése, mely érzelmileg is megérintette közönségét, valamint világos, könnyen érthető és szélesebb rétegek számára is befogadható magyarázatai a tudományos módszerről, a kritikai gondolkodásról és a világ megismerésének megbízható módjáról.[13]
Dr. Richard Feynman "A bolygók mozgása a Nap körül" című előadása közben
A Challenger katasztrófa vizsgálóbizottságának tagjaként
Amikor1986-ban felkérték aChallenger-katasztrófa kivizsgálásában való részvételre, arra gondolt, hogy az egy tisztán tudományos vizsgálat lesz.
Önálló kérdezősködései és a mérések megismerése nyomán hamarosan világossá vált számára, hogy a katasztrófa közvetlen oka az O-gyűrűk tömítésének hibája volt, amit a gyorsítórakétában használtak. Azűrsikló felbocsátásának reggelén a hőmérséklet fagypont alatt volt, és ilyen hőmérsékleten ezek a tömítések elvesztették rugalmasságukat. Feynman tudomására jutott, hogy aNASA képviselői is ismerték ezt a lehetséges hibát, mert a tömítést gyártó cég figyelmeztette őket. A vizsgálóbizottság tévétájékoztatóján, anélkül, hogy előzőleg egyeztetett volna a bizottság vezetőjével, egy kancsó vizet és jeget kért, egy szorító bilincsel összeszorította a gyűrűt és belehelyezte a pohár jeges vízbe. Néhány perc múlva az O-gyűrűt kivéve és megszabadítva azt a bilincstől, az láthatóan lassabban nyerte vissza eredeti formáját mint egyébként.
Eredményeit a bizottság megállapításainak mellékleteként adták ki. Feynman észrevette, hogy bár a bizottság is állapított meg hiányosságokat, amik a NASA vezetőit terhelték, ezek a megállapítások a jelentés apró részleteiben szétszórva helyezkedtek el, és ezeket csak a legéberebb olvasók fedezhették fel. Amikor a bizottság ilyen formán akarta publikálni a jelentést, Feynman megfenyegette őket, hogy nem hajlandó aláírni azt, és megállapításait önállóan fogja megjelentetni. Ekkor hajlandóak voltak belemenni a részletes változat közzétételébe.
Feynman ezeket a washingtoni tapasztalatait kiábrándítónak találta. Egész életében a természet jelenségeit próbálta megérteni. Az általa végzett munka nehéz volt, intenzív gondolkodást igényelt. Washingtonba azzal a szándékkal ment, hogy ugyanezt az erőfeszítést a bizottság tagjaként is megtegye. Azonban olyan emberekkel kellett dolgoznia, akik bár nem voltak csalók, hazudozók vagy lusták, de csak kevéssé voltak érdekeltek az igazság kiderítésében. Fontosabb volt számukra, hogy olyan történetet tálaljanak a washingtoni törvényhozók, a NASA és az amerikai emberek elé, ami elfogadható a számukra.
Feynman a Challenger katasztrófa idején már komoly betegséggel küzdött. Még1978-ban egy rosszindulatú daganatot távolítottak el a hasából, 1986-ban pedig csontvelőrákot állapítottak meg nála. A hasüregi rák1987-ben visszatért, és nem sokkal ezt követően veseelégtelenségben meghalt. Miután csak egyetlen veséje maradt, az orvosok vesedialízist javasoltak neki, ez azonban folyamatos ágyhoz kötöttséggel járt volna, ezért nem vállalta. Fájdalomcsillapítókat kapott és készült a halálra. Barátai elmondása szerint ezt is úgy fogta fel, mint minden mást: számára egy kísérlet volt ez is.[9]
R. P. Feynman–R. B. Leighton–M. Sands:Mai fizika, 1-10.; Műszaki, Budapest, 1968–1988ISBN 963-10-6445-X
A fizikai törvények jellege; ford. Gajzágó Éva; Magvető, Budapest, 1984(Gyorsuló idő)ISBN 963-14-0113-8
Hat könnyed előadás. A fizika alapjainak magyarázata; bev. Paul Davies, ford. Ill Márton; Park–Akkord, Budapest, 2000ISBN 963-530-653-9
A dolgok értelme. Egy tudós polgártárs vallomásai; ford. Ill Márton; Akkord, Budapest, 2001(Talentum tudományos könyvtár)ISBN 963-7803-88-2
"Tréfál, Feynman úr?". Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai; lejegyezte Ralph Leighton, ford. ifj. Vitray Tamás; Park, Budapest, 2001ISBN 963-530-659-8
A felfedezés öröme; ford. Ill Márton; Akkord, Budapest, 2002(Talentum tudományos könyvtár)ISBN 963-7803-35-1
QED. A megszilárdult fény; ford. Alföldy Bálint; Scolar, Budapest, 2003ISBN 963-9193-58-5
Hat majdnem könnyű előadás Einstein relativitáselmélete, szimmetriák, téridő; ford. Bozóki Éva et al.; Akkord, Budapest, 2004ISBN 963-9429-33-3
"Mit érdekel a mások véleménye?". Egy mindenre kíváncsi pasas újabb kalandjai; lejegyezte Ralph Leighton, ford. Révbíró Tamás; Park, Budapest, 2008ISBN 978-963-530-791-3
Richard P. Feynman–Robert B. Leighton–Matthew Sands:A Feynman-előadások fizikából; Typotex, Budapest, 2017–
(Mai fizika címen is)
Hat könnyed előadás. Kötetlen ismerkedés a fizika lenyűgöző világával; előszó Paul Davies, ford. Ill Márton; Park, Budapest, 2017
QED. A megszilárdult fény. A fény és az anyag különös elmélete; előszó Anthony Zee; 2. jav., bőv. kiad.; Scolar, Budapest, 2020
Ez a szócikk részben vagy egészben aRichard Feynman című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
↑abcdefRichard Phillips Feynman Biography (angol nyelven). School of Mathematics and Statistics, University of St. Andrews, Scotland, 2002. [2007. szeptember 29-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 11.)
↑abBiography (angol nyelven). The Official Site of Richard Feynman. [2015. május 16-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 11.)
.jpg)
