DreyfussNew YorkBrooklyn negyedében nőtt fel. Édesapja ügyvéd volt, édesanyja pedig egy vendéglőben dolgozott. Mindössze tizenöt éves korában már különböző televíziós műsorokban kapott kisebb-nagyobb szerepeket, majd idősebb fejjel az 1960-as évek diákmozgalmának aktív képviselőjeként tevékenykedett, és két éven át polgári szolgálatosként dolgozott egyLos Angeles-i kórházban.
Az évtized végén már komoly filmszerepeket kapott; szerepelt az ifjúDustin Hoffman főszereplésével készültDiploma előtt című filmben. Igaz, itt még a stáblistára sem került fel a neve, de aGeorge Lucas rendezésében készültAmerican Graffiti című korszakalkotó filmben, már főszereplőként kellett helytállnia, melynek eredményeképp megkapta elsőGolden Globe-díj jelölését.
Ennek a szerepnek köszönhetően gyorsan megismerték a nevét a híres filmstúdiók és talán ennek is volt köszönhető, hogySteven Spielberg rendező őt kérte felCápa (1975) című filmjének egyik főszerepére. A film világsiker lett, és Dreyfuss egy csapásra sztárrá avanzsált. Ennek tükrében nem volt meglepő, hogy1977-ben ismét Spielberggel dolgozott együtt, mégpedig aHarmadik típusú találkozások című sci-fi kapcsán. Talán ettől a filmtől vált egyértelművé, hogy Dreyfuss belépett a hatalmas pénzügyi sikert hozó színészek táborába.Azonban ebből az évből valószínűleg nem ez a legemlékezetesebb munkája a színésznek, hiszen aHölgyem, Isten áldja! című romantikus vígjáték főszerepéért, elnyerte a legjobb férfi színésznek járóOscar- ésGolden Globe-díjat.
Ettől kezdve Dreyfuss igazi sztárnak mondhatta magátHollywoodban, mégis a nyolcvanas évektől kezdve nem találta a megfelelő szerepeket és a következő filmjei egyike sem aratott igazán átütő sikert, így több más pályatársának példáját követve a drogokhoz menekült.1982-ben kokain birtoklása miatt letartóztatták és ez csaknem véglegesnek bizonyuló törést jelentett karrierjében.
Az évtized közepére azonban sikerült legyőznie függőségét és1986-ban márBette Midler ésNick Nolte oldalán volt látható aKoldusbottal Beverly Hillsben című vígjátékban, melyben bizonyította, hogy van még helye a vásznon, és az elkövetkező időszakot az egyik legtöbbet dolgozó színészként élte át.1987-ben például három filmmel is jelentkezett;Bádogemberek,Zsarulesen,Call girl ötszázért.A holdfény Parador fölött (1988) című filmben kettős szerepet kellett játszania, mint latin-amerikai diktátor és az azt helyettesítő állástalan színész, majd azÖrökké című romantikus filmben, kísérteteként tért vissza legnagyobb sikereinek kovácsához,Steven Spielberghez.
A kilencvenes években folyamatosan látható különböző műfajú alkotásokban. Ebből az időszakból emelkedik ki egyik legsikeresebb filmje, aGary Oldman ésTim Roth nevével fémjelzettRosencrantz és Guildenstern halott című film, melyet aVelencei Filmfesztiválon is bemutattak, Dreyfusst pedig díjjal jutalmazták játékáért.1994-ben újabb sikeres filmmel jelentkezik,A csend fogságában című filmdrámában egy autista gyerekekkel foglalkozó pszichiátert alakít. Egy évre rá iskola zenetanárt formál meg aCsendszimfónia című filmben, melyért a következő évbenOscar-díjra is jelölik. Az évtized végéig sok színvonalas filmben látható, mint aSzerelem a Fehér Házban vagy aManhattanra leszáll az éj, melyekkel még az őt szüntelenül leírni próbáló kritikusok némelyikét is sikerült meggyőznie arról, hogy a karrierjét egykor piti szerencsejátékosok és nagyszájú semmirekellők megformálásával indító színész mintegy három évtized elteltével is képes a megújulásra.
Az utóbbi évtizedben azonban ismét félresiklott karrierje, hiszen gyakorlatilag csak gyenge színvonalú filmekben volt látható, melyek miatt igencsak megcsappant a kereslet a színész után. Bár voltak ígéretesnek tűnő filmek, mint például aWolfgang Petersen-félePoseidon (2006), vagy azOliver Stone rendezésében készültW. (2008), de ezek a filmek is egytől egyig csődöt mondtak a mozik jegypénztárainál. Bár Dreyfuss továbbra sem tervezi a visszavonulást, azért reméli, a következő időszak szerencsésebben fog alakulni a számára.
Ez a szócikk részben vagy egészben aRichard Dreyfuss című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
