Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Richard Courant | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1888.január 8. Lubliniec |
| Elhunyt | 1972.január 27.(84 évesen) New Rochelle |
| Ismeretes mint |
|
| Nemzetiség | német származású amerikai |
| Gyermekek | Ernest Courant |
| Iskolái |
|
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Göttingeni Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | Matematika |
| Munkahelyek | |
| Más munkahelyek | Göttingeni Egyetem Münsteri Egyetem Cambridge-i Egyetem New York-i Egyetem |
| Szakmai kitüntetések | |
| |
 AWikimédia Commons tartalmazRichard Courant témájú médiaállományokat. | |
Richard Courant (Lublinitz,1888.január 8. –New York,1972.január 27.)német származásúamerikaimatematikus,David Hilbert tanítványa (s egy ideig munkatársa). A matematikatörténet-írás tudósként, tudományszervezőként és ismeretterjesztőként is jelentősnek tartja. Tudományos eredményeket főleg aparciális differenciálegyenletek elméletének terén ért el, azonkívül egy elismertalkalmazottmatematikai kutatóintézetet alapított. Neve szélesebb körben főlegMi a matematika? c., népszerűsítő jellegű könyvéről ismert, melyetHerbert Robbins-szal együtt írt.
1888-ban születettLublinitzben (ma:Lubliniec,Lengyelország) aporoszországiSziléziában,zsidó kiskereskedő-családban. Anyja Martha Freund, szintén kereskedőcsalád leánya volt, apja, Siegmund pedig, kiskereskedő, aki – bár fia saját szavaival, „nem folytatott túl élénk intellektuális életet”, a tehetséges (kicsit koraérett) Richardot azonban támogatta tanulmányaiban. Hamarosan két öccse is született:1889-ben Fritz,1891-ben Ernst. Siegmund ebben az évben bátyja, Jakob (kéretlen) családfősködésével elégedetlenül úgy döntött, hogyGlatzba költöznek. Itt új üzletbe kezdett, de ennek menetével nem volt elégedett, és bátyja, Jakob ösztönzésére1897-ben (amikor Richard kilencéves volt)Breslauba költözött, beszállva a családi vállalkozásba. Bár egybiztosítótársaságnál is állást vállalt, és önálló üzlete is volt, az állás nem fizetett jól, üzleti partnere pedig beperelte szerződésszegés miatt, ilyen okok miatt állandóan anyagi nehézségekkel küszködtek.[1]
Richard már Glaztban megkezdhette az ottanigimnáziumot (1896), Breslauban pedig a König-Wilhelms gimnáziumba került. Ezekben az években történt, hogy Jakob, Sigmund fennmaradtmemoárja szerint, kétes üzletekbe bonyolódott – bár ennekEdith Stein visszaemlékezéseiben nem ad hitelt – mindenesetre a családi vállalkozáscsődbe ment, és végül Richard tizennegyedik életévében (1902) Jakoböngyilkos lett. A rokonság ráadásul a Siegmund Courant-házaspárt okolta a tragédiáért, és nem segítettek rajtuk.[1]
A már említett üzleti nehézségek és a tetejükbe következő csőd miatt a család nagyon nehéz anyagi helyzetbe került. Így gyermekévei alatt Richard korán házitanítóskodást vállalt. A kezdeti sikertelenség után (egészen a verbális durvaságig türelmetlen volt első tanítványaival és elvesztette őket, ráadásul néha a szülők is megpofozták) egyre sikeresebbnek bizonyult a tanári pályán, ugyanis szembesült a König-Wilhelms matematikatanára, Erich Maschke emberközpontú (akkoribanszókratészinek nevezett) pedagógiai módszereivel, és példát vett róluk.[1] Maschke, aki kiválóbb tanítványaival külön foglalkozottt,[2] nem volt túl járatos a modern felsőbb matematikában, ugyanakkor a rajongásig szerette atermészettudományokat (a matematikán kívülfizikát éskémiát is tanított[3]), és több kiemelkedő tudóssá vált tanítványa szerint, tehetsége volt abban, hogy az ezek iránt való érdeklődést felkeltse. Ő szerettette meg Couranttal a matematika (tanítványai közé tartozott még, többek között,Max Born,Heinz Hopf – aki később Courant barátja lett[2] – ésOtto Stern). Nem sokkal később már Richard mentette meg a közeli leánygimnázium tanulóit a matematika rémétől, akik kiváló tanárként emlékeztek rá, aki hagyja, hogy a diákok maguk fedezzék fel a megtanulandó törvényszerűségeket.[1]
Szüleinek – főleg a csőd okozta nehéz helyzet miatt – gyakran kellett lakhelyet váltaniuk,1905-benBerlinbe mentek (magántanári munkája miatt Richard kicsit jobb helyzetben volt).[1] A legutolsó költözés idején Richard Breslauban maradt, és az ottaniegyetemre járt. Afilozófia, afizika, amatematika és még több minden más (pl.csillagászat) is érdekelte, így több szakirányt is kipróbált, bejárván az előadásokra. Legjobban fizikát szeretett volna tanulni, de az ottani előadókat annyira unalmasnak találta, hogy barátnőjével, a még Breslauból diákként megismert Nelly Neumannal1907 tavaszánZürichbe mentek az ottani egyetemre egy szemeszterre,[1] s mivel itt sem voltak megelégedve, végül1908-tólGöttingenegyetemén folytatták tanulmányaikat (egykori breslaui barátai,Otto Toeplitz ésErnst Hellinger ösztönzésére, akik már egy ideje ott tanultak és áradozó hangú leveleket írtak Courantnak az intézményről), és lassan a matematika felé fordult. Az egyetemen olyan matematikaprofesszorok tanították, mintKlein,Minkowski,Runge,Zermelo,Ludwig Prandtl,Karl Schwarzschild, de aki leginkább megragadta: a tizenkilencedik és huszadik század fordulója matematikusfejedelme, David Hilbert.[2]
Óriási szerencséje volt, hogy1908-ban Hilbert asszisztensévé fogadta. 1912-től 1914-ig Courant maga is végzett tanári munkát az egyetemen, magánéletét Nelly, valamint a kedvükért a nővérével Göttingenbe költöző unokanővér,Edith Stein határozta meg (de Courant a szállásán állandóan vendégeket fogadott, vagy hozott; tanárokat, diákokat és exdiákokat egyaránt, társasági emberek voltak),[1] és ápolta a kapcsolatot három Breslauból ismert legszorosabb barátjával, Toeplitzel, Hellingerrel ésMax Bornnal is.[3]
Hilbert vezetésével is doktorált le (summa cum laude) 1920-ban. Hilbert javaslatára dolgozatában arra vállalkozott, hogy apotenciálelméletiDirichlet-elv segítségével bebizonyítsa akonformis leképezések különféle osztályainak létét[4] (későbbhabilitációs dolgozatában is visszatért e témához)[2]
Közben Göttingenben megházasodott Nelly Neumannal, a házasság négy évig tartott (1912-1916). 1912-ben ugyanitt összebarátkozottNiels Bohr testvérével,Harald Bohrdán matematikussal ésfocistával, és közösen írtak egy cikket aRiemann-féle zéta-függvényről. Ez volt Courant egyetlen számelméleti cikke.[2]
Harcolt azelső világháborúban, mígnem egy sebesülésének súlyossága[2] miatt elbocsátották[forrás?]a katonai szolgálatból röviddel a besorozás után[forrás?]. A seregben idegenedett el feleségétől, mivel mindketten rájöttek, hogy valójában nem illenek össze. A háború befejeződése után,1919-ben házasságot kötött Nerina (Nina) Runge-el,Carl Runge neves göttingeni alkalmazottmatematika-professzor egyik lányával.
1922-ben megjelent első (társszerzős) könyve, aFüggvényelmélet. Meglehetősen különös könyv volt. A társszerző,Adolf Hurwitz, a Zürichi egyetemanalízisprofesszora, akit Courant az 1907-es rövid zürichi tanulás során ismert meg, és bár analízis előadásait mindig „tökéleteseknek” nevezte, egy év után mégis hazautazott Breslauba, csak hogy a következő szemeszterre már Göttingennek vegye az irányt;[1] ugyanis már halott volt (1919 óta), amikor Courant nekikezdett az írásnak (1922 táján). Courant nagyra tartotta Hurwitz professzori munkásságát, és elhatározta, kiegészíti és könyvvé formálja annakkomplex függvénytani előadásjegyzeteit. Hurwitz aweierstrassi matematika, aformalista precízség híve volt. Courant nem, ő jobban értékelte a fizikai példákat és a szemléletességet, jelölései inkább egyéniek voltak. Így aztán az általa írt kilenc fejezet (amelyek főképp aRiemann-felületekről, akonformis leképezésekről,automorf függvényekről szóltak) teljesen elütöttek Hurwitz stílusától. A könyv, amikor megjelent, megosztotta a matematikusokat. Egyesek unalmasnak találták Hurwitz fejezeteit (amelyek elsősorban azelliptikus függvényeket tárgyalták), és dicsérték Courant szárnyaló és érdekes előadásmódját, másoknak viszont az utóbbi egyáltalán nem tetszett, és több önfegyelmet és precizitást ajánlottak a szerzőnek.[1][2]
Göttingenben folytatott kutatómunkát, emellettMünster város egyetemén is két évig professzorkodott.[2] Münsterben megalapította a Matematikai Intézetet, melynek igazgatója volt 1928-tól 1933-ig.
Courant anácik hatalomra jutása miatt 1933-ban elhagyta Németországot (korábban, mint legtöbb kollégája). Az új hatalom (még ezt megelőzően) ugyanis zsidónak nyilvánította, és elvette tőle egyetemi posztjait.
EgyCambridge-ben töltött év utánNew Yorkba ment, és 1936-ban az ottaniegyetem professzora lett. Itt – felettesei utasítására – újabb matematikai intézetet alapított, ez ma aCourant Matematikatudományi Intézet, az alkalmazott matematika világszerte elismert kutatóközpontja.
Néhány matematikai eredménye tartósan jelentősnek bizonyult. Részben nevéhez kötődik a parciális differenciálegyenletek közelítő megoldásában alkalmazottvégeselemes módszer is,[5] aminek biztos matematikai alapokat adott, bár magát az eljárást később műszaki szakemberek újra felfedezték. Courant az egyik névadója aCourant–Friedrichs–Lewy feltételnek és az ezzel kapcsolatosCourant-számnak (e konvergenciakritérium-jellegű tulajdonságnak a hiperbolikus parciális differenciálegyenletek elméletében van szerepe), valamint aCourant-féle minimax tulajdonságnak is (amivalósszimmetrikusmátrixoksajátértékeinek kereséséhez ad szükséges feltételt).
Hilberttel együtt írt egyA matematikai fizika módszerei című tankönyvet, amit több mint nyolcvan évvel megjelenése után is széles körben használnak. Nem utolsósorban pedig,Herbert Robbins-szal együtt egy nagy hatású népszerűsítő könyvet írtakMi a matematika? címmel, ami az USA-ban még mindig forgalomban van (és itthon is elég közismert). A könyv nemcsak magas színvonala miatt jelentős, de némileg kuriózumnak is számít, ugyanis – amintPh. J. Davis visszaemlékezéséből ismert – megírásának idején a tudománynépszerűsítés lenézett tevékenység volt, ami elvonja egy professzor figyelmét a kutatástól, az ilyen tevékenységet végző tudós perifériára kerülhetett.[6]
CourantNew Rochelle-ben halt meg1972-ben.
Apai ágon unokahúga és közeli ismerőse voltEdith Stein (akit arómai katolikus egyház Keresztes Szent Terézia Benedikta néven szentté avatott[1]).
Coruantnak feleségétől négy gyermekük született, hárman kiváló tudósok lettek (egyikük aManhattan projektbe is bekerült), egyikük pedig muzsikus.
