Ez a szócikk vagy szakaszlektorálásra, tartalmi javításokra szorul.A felmerült kifogásokata szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek).Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Ebben a cikkben szerepelnekizlandi nevek. Ezek első tagja a személynév, a második pedig apai név, és nem családnév. Az izlandi nyelvben hivatalos megszólításként a személynév használatos. Ábécérendbe is eszerint rendezik azokat.
Reykjavík
Reykjavík címere
Reykjavík zászlaja
Mottó:Stærsta smáborg í heimi (A világ legnagyobb kisvárosa)
Reykjavík (ejtsd:rejkjavík,IPA: [ˈreiːcaˌviːk])Izland fővárosa, az ország legnagyobb városa és a világ legészakibb fővárosa. Elővárosaival együtt az ország népességének mintegy 60%-át tömöríti.[2]
A város nevének jelentése„füstölgő öböl”, melyet a területhévízforrásainak feltörő gőze nyomán kapta.[2] A város házainak zömét ma is a közeli vulkáni hévforrások csöveken odavezetett forró vizével fűtik. (2008-ban az összesizlandi épület kb. 90%-át természetes hévízzel fűtik).[3]
Reykjavík Délnyugat-Izlandon található, aFaxaflói öböl partján. A város nagy része aSeltjarnarnes-félszigeten található, de a külvárosok délre és keletre messzire elnyúlnak innen. A város jellegzetesen skandináv: tiszta, hűvös és elegáns. A belvárosban találunk kanyargós, patinás utcákat, a külvárosok viszont kevésbé sűrűn vannak beépítve, sok a füves terület és park is van jó néhány. A város környékének legmagasabb pontja azEsja hegy (914 m), amely kb. 10 km-re északra található a fővárostól.
Reykjavík szubpoláris óceáni éghajlattal rendelkezik (Köppen égh. besorolás: Cfc ), amely szorosan határos a kontinentális szubarktiszi éghajlattal (Köppen : Dfc ). Az északi szélessége ellenére a hőmérséklet télen nagyon ritkán süllyed −15 °C alá. AzÉszak-Atlanti-áramlás hatására (aGolf-áramlat meghosszabbítása) viszonylag enyhe telek és hűvös nyarak jellemzők.
Izland nagyon közel fekszik azészaki sarkkörhöz, így a tél közepén csak délelőtt 10 órától délután 2 óráig van fenn a nap, nyár közepén viszont (szinte) sosem sötétedik be. (A Nap lebukik ahorizont alá, de alégkörfénytörésének köszönhetően világos marad.)
ALandnámabók (az izlandi honfoglalás könyve) szerint Izland első telepese,Ingólfur Arnarson a mai Reykjavíknak helyet adó félszigeten hozta létre gazdaságát. Középkori források nem tesznek komolyabb említést a faluról.
A18. század közepénSkúli Magnússon királyi kincstárnok tevékenységének köszönhetően a gazdaság körül kis városka kezdett kialakulni. A „Reykjavík atyjaként” ismert Magnússon az izlandi gazdaság korszerűsítésére törekedve gyapjúfeldolgozó műhelyeket alapított a településen, ezzel elindítva annak fejlődését. Reykjavík1786-ban kapott városi rangot;[2] ekkor még alig 200 lakosa volt.
Az izlandi parlament, azAlþingi1798-as feloszlatásáigÞingvellirben működött. Amikor1845-ben újra összehívták, székhelye már Reykjavík lett. Ennek köszönheti a város, hogy amikor Izland előbb önkormányzatot kapott, majd elnyerte függetlenségétDániától, az ország fővárosa lett.[2]
A20. század 20-as, 30-as éveiben a növekvő izlandi halászhajóflották mind Reykjavíkból indultak, és a fő ipari tevékenység a halászat volt, de avilágválság Reykjavíkot is utolérte, és komoly munkanélküliséggel sújtotta.
Amásodik világháború után felgyorsult a főváros fejlődése. Vidékről egyre nagyobb tömegek költöztek Reykjavíkba, mivel a mezőgazdasági technológia fejlődése egyre kevesebb munkaerőt igényelt. Főleg fiatalok áramlottak nagy számban a településre, így Reykjavík egyszerű faluból modern várossá vált.
Reykjavík lakossága2003-ban 113 387 (57 737 nő és 55 650 férfi) fő volt. Nagy-Reykjavík lakossága ennél lényegesen több: 2003-ban 181 746 fő. Nagy-Reykjavík 6 települést foglal magába a fővároson kívül, melyek lakossága az alábbi:
Tömegközlekedés van a városban, de csak buszok formájában, és nem túl népszerű, hiszen a többségnek van autója, és azzal nagyon jól lehet a városban közlekedni.
Izland az elsők között van a világon az autótulajdonosok arányát tekintve; Reykjavíkban 680 személygépkocsi jut 1000 lakosra.[5] Ennek ellenére nem jellemző a városban a forgalmi dugó.
A főbb utak mind többsávosak, ezek kötik össze a különböző városrészeket. A város legtöbb részén parkolóhelyet is könnyű találni.
Az izlandi 1-es főút (ami napjainkra az egész szigetet körbeéri) érinti a várost, így a főváros összeköttetése nagyon jó az ország többi részével.
A néha mostoha időjárási körülmények ellenére a kerékpáros közlekedés népszerűsége folyamatosan emelkedik. Ennek főbb okai – más európai városokhoz hasonlóan – akörnyezetvédelem, aforgalmi dugók, az üzemanyagárak és az egészségmegőrzés. Nagy-Reykjavíkban 100 km vegyes használatú út mellett eddig[mikor?] 7 km elválasztottkerékpárút létesült, de a kormány egyre több forrást biztosít a kerékpáros infrastruktúra fejlesztésére, és a jövőben minden utat a kerékpározás szempontjait figyelembe véve építenek majd.[5]
Az ország második legnagyobb reptere a városon belül helyezkedik el, a belvárostól délre. Leginkább belföldi járatok használják ezt a repülőteret, de indul innen repülőgépGrönlandra ésFeröerre is. AKeflavík nemzetközi repülőtér a legnagyobb Izlandon, ami kb. 50 km-re délnyugatra található a várostól, de gyakorlatilag ez is Reykjavík repülőterének számít.
Reykjavíknak két kikötője van. A régi kikötő a belvároshoz közel található, melyet főleg a halászok és a sétahajók használnak. A város keleti részén van aSundahöfn, ami az ország legnagyobb teherkikötője.
Izlandon a sakk rendkívül népszerű, nemzeti sport. 1972-ben itt került sor a sakkvilágbajnoki páros mérkőzésre a szovjetBorisz Vasziljevics Szpasszkij és az amerikaiBobby Fischer között, ami az utóbbi győzelmével végződött. 2005-ben Bobby Fischer Izlandon telepedett le és itt töltötte el utolsó éveit.
A rendszeresen Izlandon rendezett nemzetközi sportesemények közül jelentős azIceland International tollaslabda-verseny.
