Aregény rendszerint hosszabb időszakot felölelő, szerteágazó cselekményű, számos szereplőt (fő- és mellékszereplőket) bemutató mű, azepika vezetőműfaja. A mű középpontjában egy történet áll. Formája elsősorbanpróza, korábbról ismerünk azonbanverses regényeket is. Jellemzője a nagy (több száz, esetenként több ezer oldalas) terjedelem.[1] A regények – fajtájuk, témájuk, és nem utolsósorban szerzőjük képességének függvényében – változatos arányban állítják fókuszba magát acselekményt, a fizikai és társadalmi környezetet, az egyes szereplők érzés- és gondolatvilágát, illetve a jellemek fejlődését.
Röviden: regény – epikai műfaj, hosszú terjedelmű, sok szereplőjű. Cselekménye több szálon fut, melyeket epizódok szakíthatnak meg. Ezek a szálak a tetőpontban találkoznak.
A magyarregény kifejezés arege szóból ered. A szótSzemere Pál alkotta amagyar nyelvújítás idején, ésJósika Miklós terjesztette el, ugyanis az őAbafijának címlapján szerepelt először a regény műfajmegjelölés. Azt megelőzően aromán elnevezést használták, amely afranciaroman szó átvétele volt: így nevezték azokat a nem vallásos tárgyú, terjedelmesebb, szórakoztató prózai műveket, amelyek nemlatin nyelven íródtak, hanem a nép nyelvén. A franciaroman szó a késő latinloqui Romanice („rómaiul beszél”) kifejezésből ered, ami avulgáris latinból lettújlatin utódnyelvekre utalt, szembeállítva őket aklasszikus latinnal. A középkorban az ófranciaromant szó és provanszál, olasz, spanyol megfelelői(romanz,romanza,romance) az e nyelveken született költészetre értődtek, majd jelentésszűkülés révén a verses regényre(román), illetve és egyes rövidebb elbeszélő költeményekre(románc).[2]
A magyarban a "regény" terminus sokáig nem csupán az egzakt irodalomelméleti értelemben vett műfaji megjelölést fedte le. A sajtóban, a vásári ponyvák berkeiben, a bulvárirodalomban ezzel illettek minden kalandos történetet, tekintet nélkül terjedelmére, cselekményének szerteágazására, a szereplők jellemfejlődésére, a társadalmi környezet leírására stb. Így egy pároldalas rajzsorozatot (képregény), vagy a nagyvárosi ponyvairodalom közegében közreadott novellákat, esetenként történetkéket is "regényként" tálalták a magyar olvasónak – akárcsak az ezeroldalas, a szépirodalom magasabb régióiban tenyésző, a 20. századi modern értelemben vett regények.
webregény, internetes felületen, általában részenként publikált regény[4]
Vannak továbbá dokumentumregények,sci-fi-, ésfantasy-regények, parabolaregények és szórakoztató regények, vagyis lektűrök. A regénynek számos más típusát különböztették meg a régmúltban és vélhetően még többet fognak a jövőben.
_-_Portrait_of_Leo_Tolstoy_(1887).jpg)
