Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Reeperbahn | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Németország |
| Település | Hamburg-Mitte |
| Irányítószám |
|
| Földrajzi adatok | |
| Elhelyezkedése | |
  Reeperbahn Pozíció Hamburg térképén | |
 é. sz. 53° 32′ 58″,k. h. 9° 57′ 44″53.549444444444,9.962277777777853.549444°N 9.962278°EKoordináták:é. sz. 53° 32′ 58″,k. h. 9° 57′ 44″53.549444444444,9.962277777777853.549444°N 9.962278°E | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazReeperbahn témájú médiaállományokat. | |
AReeperbahnHamburg egyik leghíresebb utcája, a város szórakoztatónegyedének központja, amely aSt. Pauli városrészben található, nem messze akikötőtől. Ma a Reeperbahn elsősorban a bárokról, klubokról, színházakról, éjszakai életéről és erotikus negyedéről ismert.
Az utca neve eredetileg a német „Reeper” (kötélverő) és a „Bahn” (pálya) szavakból származik, és arra utal, hogy itt dolgoztak egykor a hajózáshoz szükséges köteleket készítő mesterek. A kötélkészítőknek hosszú, egyenes utcákra volt szükségük, mert a köteleket akár több száz méter hosszan kellett sodorni. Ezért jöttek létre az úgynevezett Reeperbahnok. Később, amikor a hajózási ipar központja áthelyeződött, a városrész elveszítette ipari szerepét, és a 19. századtól fokozatosan a szórakoztatónegyedként, a piros lámpás negyed központjaként vált ismertté — de az eredeti név megmaradt. Más városokban is vannak ilyen vagy hasonló nevű utcák, példáulKielben,Elmshornban,Schleswigben,Stadeben,Buxtehudeben,Brémában (Reepschlägerbahn) vagy a dániaiAalborgban. A hamburgi területen megmaradt utolsó igazi Reeperbahn ma Hamburg-Hausbruchban, azElba déli partján található.
A 16. századig a hamburgi kötélverők (Reepschläger) elsősorban a mai Neustadt területén dolgoztak, amire ma is emlékeztet például a Drehbahn utca neve. Miután Neustadtot bevonták a városfalakkal körülvett Hamburgba, 1626 és 1883 között a mai Reeperbahntól északra fekvő, széles területen telepedtek le (nagyjából a mai Simon-von-Utrecht-Straße környékén). A 17–18. században St. Pauli még a városfalon kívül esett, így a kézművesek és munkások itt kaptak helyet, akik a kikötői élethez kötődő tevékenységeket végezték. Egy 1791-es hamburgi térképen ez a rész aReepschläger Bahn néven szerepel, a város nyugati peremén, Altona irányában, aReepschläge-Hütten (kötélverő műhelyek) megjelölésével.[1] A délebbi, Altona felé vezető út a 18. század végén kapta a Reeperbahn nevet, és ekkoriban már megjelentek az első bódék a Spielbudenplatz környékén. A Reeperbahn a Hamburger Berg nevű külvárosban feküdt, éppen Hamburg és Altona határán: keleten a Millerntor, nyugaton pedig a Nobistor jelölte a városhatárt, a Große Freiheit utcánál. Itt találtak menedéket mindazok az emberek és iparágak, akik mindkét városban nem voltak kívánatosak, mégis a városi élet közvetlen közelében akartak maradni. Az első lakóházak 1826–1827 között épültek Carl Ludwig Wimmel tervei alapján: apró házsorok formájában a Reeperbahn északi oldalán, aMillerntor és a Hamburger Berg (St. Pauli régi neve) között. 1841-ben megnyílt a St. Pauli Theater, amely ma is az utca egyik jelképe. 1860 után egyre több szórakozóhely nyílt, például sörtermek és táncházak. Az 1880-as években kialakított keresztutcák (például a Hein-Hoyer-Straße és a Bremer Straße) miatt később néhány házat lebontottak. 1899-ben a nyugatra eső Lange Reihe is a Reeperbahnhoz kapcsolódott.
A 19. század második felétől, amikor Hamburg kikötője rohamosan fejlődött, a Reeperbahn fokozatosan a tengerészek, utazók és munkások szórakozóhelyévé vált. Ezzel párhuzamosan már a 19. század végén és a 20. század elején aprostitúció is megjelent a negyedben: a közeliHerbertstraße, ennek az egyik központja, ahova nők ma sem mehetnek be. Bár Hamburgban az üzletszerű prostitúció kezdetben nem volt teljesen legális, de a hatóságok felismerve veszélyét, regisztrációval inkább tolerálták. A kocsmák, varieték, zenés klubok és bordélyházak megjelenésével a terület hírhedtté vált nyüzsgő, szabados éjszakai életéről. A 20. század elején megjelentek az első mozik (pl. Knopf’s Lichtspielhaus), az 1920-as években vendéglők (pl. Zillertal), varieték (pl. Alkazar) és tánclokálok (pl. Café Heinze, amelyet 1953-ban a Café Keese követett). Az 1960-as évekre már nagyméretű bordélyházak is működtek itt, köztük az ismert Eros-Center.[2]
A Reeperbahn ugyanakkor nemcsak az erotika és az éjszakai élet szimbóluma, hanem kultikus zenei helyszín is. Az 1912-ben születettAuf der Reeperbahn nachts um halb eins („Éjfélkor fél egykor a Reeperbahnon”) című dal a negyed „himnusza” lett. Az 1960-as évek elején itt, a Star-Clubban és más kis klubokban kezdte karrierjét aThe Beatles, mielőtt világhírűvé váltak. A környék ma is híres élőzenei klubjairól, fesztiváljairól (például aReeperbahn Festivalról), és fontos szerepet játszik Hamburg kulturális életében.
Az 1980-as évektől kezdve a negyed átalakuláson ment át: olcsó bérlakások, művészek, diákok költöztek ide, új kulturális programok jelentek meg (pl. zenés színházak, musicalek). Ma a Reeperbahn a turisták egyik legkedveltebb célpontja: nappal számos színház, múzeum és étterem várja a látogatókat, éjszaka pedig a neonfényes bárok és klubok világa kel életre. A hely egyszerre testesíti meg Hamburg tengerészmúltját, szabad szellemét és sokszínű kultúráját – ezért is nevezik gyakran „a világ legbűnösebb utcájának” („die sündige Meile”), de egyben a város egyik legélőbb és legautentikusabb részének.
A negyed egyik híres nevezetessége aDavidwache, egy rendőrőrs, amely a Reeperbahn déli oldalán, a Davidstraße kereszteződésénél található. A rendőrőrs története 19. század közepére nyúlik vissza, ekkor már egy őrház állt itt. A mai épületet a 20. század elején építették. Hivatalos neve Polizeidistrikt 15, a Davidwache elnevezést csak a köznyelv használta, egészen 1970-ig, amikor az hivatalosan is az épület nevévé vált.
Németországportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap