A várost aXVIII. században alapították. Helyén az alapítás előtt egy kisebb település,Dagon állt, melyet a középkorban itt épültSve Dagon nevű pagodájáról neveztek el.Ez aMon-királyok idején, aXV. század elején lett város.
1755-ben az utolsó burmai dinasztia megalapítója,Alaungpaja az ország egyesítése után új várost alapított és kikötőt építtetett Dagon helyén, és ide helyezte át székhelyét. Az új városnak aJangon ("a harc vége") nevet adta.
1824-ben az első angol-burmai háború kezdetén az országba benyomuló britek elfoglalták, azonban1826-ban távozniuk kellett a városból.
1852-ben a második angol-burmai háború alatt újból brit fennhatóság alá került, és Brit Felső-Burma közigazgatási központja lett.
1885-ben Burma teljes meghódítása után Rangun az egész gyarmat közigazgatási székhelye lett és gyors fejlődésnek indult a delta mezőgazdasági termékeinek feldolgozása és a tengeri kikötő forgalmának köszönhetően.
1872-ben Rangun lakosainak száma elérte a 100 000 főt.
1931-ben a lakosság száma már 400 000 főre gyarapodott.
Amásodik világháború alatt a japán megszállás ellen felszabadító mozgalom bontakozott ki.
1945-ben Rangunt az egyesített burmai és angol erők szabadították fel.
Rangun gazdasági élete szorosan kapcsolódik a kikötőhöz. A mély vizű Rangun folyó északi partján több kisebb-nagyobb kikötő is található, melyeket a nagy óceánjáró hajók is megközelíthetnek, az ország külkereskedelmének majdnem 90%-a ezeken át bonyolódik le.
Rangunt a világ legnagyobb rizskiviteli kikötőjeként tartják számon, de innen arizsen kívül egyéb mezőgazdasági terméket és bányakincseket is exportálnak, többek között:gyapotot, fát,nyersgumit és érceket is. Az országba csereképpen a kikötőn keresztül félkész termékek, gépek, vegyi anyagok érkeznek az országba.
Az Iravádi vízi útján jutnak el a városba a delta halászati és mezőgazdasági termékei, Felső-Burma hegyvidékének fája, érce, valamint a csővezetéken keresztül a kőolaj is. Rangunt a folyami hajójáratok az ország minden nagyobb városával összekötik. A főváros egyúttal a hazai vasutak és országutak csomópontja is. A folyó partján és az úszóbárkákon is tucatjával sorakoznak a rizshántolók és magtárak.
A kikötő mellett található piacokon a halászat egzotikus termékein kívül a deltavidékről ideszállított gyümölcs- és zöldségfélék sokasága cserél gazdát, de megtalálható itt például a rizzsel töltött bambuszrügy,mangó,mandarin,ananász,batáta és adinnyefa gyümölcse, vagy gyöngyház, emléktárgyak,bambuszból készült háztartási cikkek is.
Rangunban több felsőoktatási intézmény is található. Egyetemét1920-ban alapították, de a városban van műszaki, mezőgazdasági és szépművészeti főiskola is.
Sve Dagon pagoda - a világ egyik legnagyobb pagodája. Aranyozott központisztúpája 100 méter magasságú.
A legenda szerint kora meghaladja a 2000 évet. A fennmaradt dokumentumok azonban aXIV. századra teszik építését.A Sve Dagon mai alakját a18. században nyerte el. Központi sztúpája tetején a hét aranyozott gyűrűn nyugvó "esernyőt" több mint ezer arany és ezüstcsengettyű veszi körül, melyek már a könnyű szélben is megszólalnak. Fölöttük egy szélkakas és egy drágakövekkel ékesített arany gömb csillog.
A Sve Dagonhoz a fősztúpán kívül 72 aranyozott tetejű templom, álló, ülő és fekvőbuddha-szobrok, valamint csipkézett tetejű kecses kolostorok és a zarándokok számára épült házak tartoznak.
↑Yangon | Map, Myanmar, History, & Facts | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2023. szeptember 5.) „It was known abroad as Rangoon until 1989, when the government of Myanmar requested that Yangon, a transliteration reflecting the Burmese pronunciation of the city’s name, be used by other countries.”
↑Myanmar – Rangoon (dán nyelven). Climate Data for Selected Stations (1931–1960). Danish Meteorological Institute. [2013. április 27-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 23.)
%2c_Myanmar_(Burma).JPG)
