Bázelig a folyót gyakran Svájci-Rajnának hívják. Svájcban, Graubünden kantonban két forráspatakból, az Alsó-Rajna a Badus-Stock lábánál 2344 méternyi magasban aToma-tóból fakad, több gleccserpatak befogadása után átfolyik a 12 km hosszúTujetsch völgyön, azután fölveszi aLukmanier-hágótól nyugatra 2453 méter magasban fekvőScura-tóból jövő Medelsi-, vagyis a Közép-Rajnát és azután mintegy 70 km-rel lejjebbIlanznál a glenni vagyis lugnetzi Rajnát, még lejjebb aRabiusát és Reichenaunál egyesül a Hátsó-Rajnával. Ez aKis Szent Bernát-hágó (San Bernardino) közelében a Marscholhornon levőZapport gleccser vizeiből 2902 méter magasságban ered, áttör egy hegyszakadékon, végig folyik a Val Rhinen, áttör a LaRufna nevű hegyszakadékon és északnak fordul aSchams-völgybe, eztThusisnál hagyja el és aDomleschg nevű széles völgyben, szabályozott mederben folytatja útját. Reichenauig a Rajna 150gleccser vizét gyűjti magába. Reichenaunál, ahol 45 méter széles, veszi föl a folyó a Rajna nevet. APlessur összefolyásávalChurtól a folyó hajózható lesz. A Plessur-torkolat elhagyása után északnak fordul, aLandquart felvétele után elhagyjaGraubündent, határul szolgál egyrésztSankt Gallen kanton, másrésztLiechtenstein ésVorarlberg közt, fölveszi balról aTaminát, jobbról azIllt ésRheineck alatt aBoden-tóba ömlik, amelyetKonstanznál hagy el. Innen magas partok közt nyugati irányban folytatja útjátSchaffhausenig. Schaffhausen alatt a folyás gyorsabb lesz, és a Laufen várnál 115 méternyi szélességben, három ágban, magas, meredek sziklák közt mennydörgésszerű robajjal lezuhan a 15–19 méter mély, széles, üstszerű alsó medrébe.
A Felső-Rajna 361 km hosszú, északi irányban átfolyik aFelső-Rajnai-síkságon, elválasztjaElzásztBadentől és az utóbbit a Bajor-Pfalztól. Útjában a völgyét balról aVogézek és aHardt, jobbról aFekete- és azOden-erdő határolják.Johann Gottfried Tulla badeni mérnök tervei szerint a sokféle szétágazó és számos szigetet alkotó Rajnát1818-tól1872-ig szabályozták, ahol lehetett egy mederbe terelték, amivel útját 85 km-rel megrövidítették és esését jelentősen fokozták. Szélessége közben 200-ról 576 méterre növekszik.BázeltőlKehlig a hajózás még jelentéktelen, legfeljebb 400 mázsa terhet bíró hajók járhatnak rajta. Plittersdorftól kezdve már sokkal nagyobb hajókat is megbír. A csatornák, amelyek e részében belőle kiágaznak, a Huningue-, Vauban- (Breisachi-), III-Rajna,Rajna–Rhône-,Rajna–Marne- és a Frankenthali-csatorna.Jelentősebb mellékfolyói a Felső-Rajnai-síkságon balról az Ill, a Moder, a Sauer, a Lauter és a Queich, jobbról a Wiese, az Elz, a Kinzig, a Rench, a Murg, az Alb, a Kraichbach, aNeckar és aMajna.
159 km hosszúságban nyúlik el.Koblenzig aTaunust aHunsrücktől,Bonnig pedig aWesterwald ésSiebengebirgét azEifeltől választja el, és természeti szépségekben nagyon gazdag. A hajózást e szakaszában megnehezítette és veszélyeztette a Binger Loch (szoros), azután egyes helyekBacharach,Kaub,Oberwesel (Loreley) mellett, a Kis- és a Nagy-Unkelstein (zátonyok) stb. Ezen akadályok eltávolítását állítólag márIV. Henrik császár korában megkezdték, az első repesztések azonban csak a18. században történtek. Sokat tett a hajózás akadályainak megszüntetésére a francia kormány. A folyó szélessége ezen a szakaszon nagyon különböző:Geisenheimnál 628, Assmannshausennél 250, Koblenznél 313 és Bonnál 377 m. Mellékfolyói itt balról aNahe, aMosel, aBrohlbach és azAhr, jobbról aWisper, aLahn, aWied és aSieg.
Kölnnél kezdődik az Alsó-Rajna, ez a torkolatáig 343 km hosszú (ebből német területre esik 177 km). Bal oldalán a hegység egészen elenyészik, jobb partján is mindig hátrább vonul, míg végre egészen sík vidéken folytatja útját. Az osztatlan alsó Rajna szélességeKölnnél 522,Weselnél 616,Emmerich am Rheinnél 992 m.
A RajnaEmmerich am Rheinnél lép holland területre,Gelderland tartományba, majd 2,5 kilométernyire e helytől két ágra oszlik. A déli ág (84 km)Loevestein várigWaal, innenDordrechtig (24 km) Felső-Merwede (Boven-Merwede) és Krimpenig (9 km) Noord nevet visel. Ezután Nieuwe Maas néven áthaladRotterdamon, majdHoek van Hollandnál éri el azÉszaki-tengert. Az északi ág Pannerdeni-csatorna néven Westervoortig halad és ismét két ágra szakad. A jobb oldali ág IJssel néven abban a csatornában folyikDoesburgig, amelyetNero Claudius Drusus ásatott a Rajna és azOude IJssel (Ó-IJssel) egyesítése végett. Doesburgnál a két IJssel egyesül, és aZuiderzeebe ömlik. A bal oldali ág Nederrijn (Alsó-Rajna) néven a Waallal párhuzamosan folyik Wageningen és Rhenen mellettWijk-bij-Durstedéig, ahol a Lek nevet veszi föl, innen egy igen gyenge mellékág, amely azonban fő ág számba megy, Kromme Rijn névenUtrecht felé halad, ahonnan kiindulva egy csatorna vizétVianennél a Lekbe vezeti.Utrechtnél azon kívül1892 óta kiágazik a hajózható Merwede-csatorna, amelyAmszterdamba visz. Mig a Lek nevű ág Wijk-bij-Durstedétől kezdve útját folytatván, elhaladSchoonhoven mellett és a Nieuwe-Maassal egyesül, a Rajna Utrechtnél még egy másik ágat bocsát ki magából, amelyet Vechtnek hívnak ésDiemennél a Zuiderzeebe ömlik. Ami a Rajnából ezen ág kibocsátása után megmarad, Oude Rijn néven inkább csak árokhoz hasonlít, és UtrechtbőlLeidenen átKatwijk-op-Rijnig jut, ahol még a19. század elején a homokban veszett el. AzelőttKatwijk aan Zeenél a tengerbe torkollt. A legújabb időkben a homokba beszikkadó vizeket egy csatornába gyűjtötték össze és három zsilip segítségével ismét lefolyatják a tengerbe. Mellékcsatornái e részében az Erft-, a Theinbergi- és a Spoy-csatorna, mellékfolyói pedig balról azErft és aMaas, jobbról aWupper, aRuhr, azEmscher és aLippe.
A történelem során a Rajna az itt élők fontos szimbólumává vált, környékét átfogóan Rajna-vidék néven emlegetik (így nevezték aPorosz Királyság egyik provinciáját). Számos államnak a nevében is szerepelt. Napóleon 1797-benCiszrénia néven hozott létre egy rövid életű köztársaságot a Rajna-vidéken, majd 1806-banRajnai Szövetség néven szervezte újjá aNémet-római Birodalmat. Azelső világháborút követő francia megszállás alatt megpróbáltak létrehozni egy francia befolyás alatt álló, független Rajnai Köztársaságot, ez azonban végül nem valósult meg.[2] MaÉszak-Rajna-Vesztfália ésRajna-vidék-Pfalz Németország szövetségi tartományai.
A „rajnai dal” (Rheinlied, franciáulrhénane) a romantikus irodalom kedvelt műfaja, de a szimbolisták is használták.[4]Guillaume Apollinaire pl. németországi munkája során egy versciklust írtRajnai dalok címmel,Szeszek című kötetének munkacíme pedigRajnai szél volt.
Földrajzilag a Rajna a Római Birodalom határfolyója volt, amely elválasztotta a civilizált római polgárokat a pogány germánoktól.[5] Egy Magyarországon gyakran használt kifejezés ma is a Rajnát teszi meg Nyugat- és Kelet-Európa határának. Eszerint „a Rajnától keletre” helyezkednek el azok az államok, amelyek kulturálisan (és gazdasági teljesítményt tekintve is) jellegzetesen különböznek „a fejlett nyugat”-tól.
Közkeletű ma az a nézet, hogy Közép- és Kelet-Európát, pontosabban azt az egész területet, mely a Rajnától keletre, Franciaország és Oroszország között elterül, a politikai kultúra terén valamieredendő elmaradottság jellemzi. Utalnak e területektársadalmi viszonyainak elmaradt, antidemokratikus jellegére,politikai módszereik durvaságára,nacionalizmusuk szűk, kicsinyes és erőszakos voltára; utalnak arra, hogy e területen apolitikai hatalom arisztokrata nagybirtokosok, monopolkapitalisták és katonai klikkek kezében van, melyektől ezek az országok nem képesek a maguk erejéből megszabadulni; utalnak arra, hogy e terület melegágya mindenféle zűrzavaros, homályos és hazugpolitikai filozófiának. Mindez azt látszik valószínűvé tenni, hogy e terület népei és országainyugat-európai típusú demokratikus fejlődésre alkatilag képtelenek.Ez az egész beállítás bizonyos való tényekből indul ki, viszont végső következtetésében súlyosan félrevezető.
A Rajnától nyugatra fekvő európai társadalmakban a szabadság kihívása létrehozta a modern nemzeti államot, melyben az egyéni és kollektív szabadság megerősítésének politikai, gazdasági, majd később szociális intézményei egymással szinkronban és egymás hatását felerősítve fejlődtek ki ... A Rajnától keletre ezzel szemben a nemzeti eszme jegyében szerveződő kollektív szabadság megteremtése került napirendre.
–Csepeli György:Narratívák fogságában - a népi írók politikai szocializációja Magyarországon (1995)[7]
↑Oswald László: A II. világháború előzményei, története, következményei. URL:[1]Archiválva2013. május 12-i dátummal aWayback Machine-ben Letöltve: 2013. április 13.
↑Bibó István (1986-1990): Válogatott tanulmányok II. Budapest: Magvető. 218. URL:Magyar Elektronikus Könyvtár. Letöltve: 2013. április 13.
↑Csepeli György: Narratívák fogságában - a népi írók politikai szocializációja Magyarországon.Kritika, 1995/10. URL:Csepeli.hu. Letöltve: 2013. április 13.
