Ajudaizmusban arabbi jelentése:vallási tanító. A rabbi nempap, hanem a vallás hivatásos tanítója.
A rabbi egy tudományos cím a judaizmusban, amely aTóra és aTalmud értelmezésében szerzett képesítéseket jelöli. A zsidó hitoktatás képesítésének megszerzése után adják; jogot ad arra, hogy egy vallási gyülekezetet vagy közösséget vezessenek, ajesivában tanítsanak.
Aszefárd és ajemenizsidók ezt a szótribbīként (héberül:רִבִּי) ejtik; a modernizraeli (ivrit) kiejtése:rabbī (héberül:רַבִּי ), ami egy 18. századiaskenázi imakönyvben bevezetett újításból ered, bár ez a kiejtés néhány korai forrásban is előfordul. Egyéb kiejtésváltozatai még:rəvī,rubbī, ajiddisben:rebbə.
A vallás papjai eredetileg aléviták törzsén belül akohaniták voltak, feladatuk a pusztai vándorlás során felállítottszentélyben, illetve a jeruzsálemi első ésmásodik templomban volt, ők végezték aszertartásokat. A szentély pusztulásával és arabbinikus judaizmus felemelkedésével az ő szerepük eljelentéktelenedett. Azonban a mai napig is számon tartják őket,Tóra-olvasáshoz először egy kohént, majd egy levitát hívnak fel.
A késő ókorban, az 1. és 5. század között a "rabbi" címet Izrael földjének azon bölcsei kapták, akik hivatalos felszentelésben (סמיכה לרבנות semicha) részesültek.[2]
Afőrabbi nevét gyakran az ABD követi, mely az Av Beth Din héber betűk megfelelője.
Ahéber nyelvben aravרב szó jelöli a rabbit. Régi hagyomány, hogy a nagy tekintély kifejezéseként bizonyos nagy rabbikat egyszerűen csaka rav néven illetnek.
