AReal Club Deportivo de La Coruña (magyarul „La Coruña-i Királyi Sportklub”, rövidenDeportivo La Coruña vagy csakDeportivo) aspanyol labdarúgó-bajnokság egyik legismertebb klubja. Székhelye aGalicia autonóm közösségben találhatóA Coruña városa. Az egyesület1906.március 2-án alakult meg Club Deportivo de la Sala Calvet néven. A Deportivo az 1941–42-es szezonban jutott fel először az élvonalba, ahol az 1949–50-es évadban a második helyet harcolta ki. Az „aranykor”1957-ig tartott, mikor a klub kiesett a másodosztályba. A Deportivo anyagi helyzete, amely sosem volt túl jó, egyre válságosabbra fordult, és a jobb képességű játékosokat nem sikerült megtartania. Ennek hatására a klub először az élvonal és a másodosztály között ingázott, majd az1970-es években egészen a negyedosztályig zuhant. Az egyesület adósságállománya eközben egyre nőtt. A válság kezelésének érdekében a klub vezetését lecserélték.Augusto César Lendoiro elnöksége alatt a Deportivo anyagi háttere megszilárdult és a sikeres igazolásoknak köszönhetően hosszú idő után ismét feljutott az élvonalba. A klub fénykora az1992-től2004-ig tartó időszakra esett. A Deportivo ekkor a spanyol bajnokság és azeurópai labdarúgás egyik meghatározó csapata volt. Azóta ugyan teljesítménye visszaesett, azonban a2010-es évekig az első osztály meghatározó tagja volt. A2010–11-es szezonban azonban aValenciától az utolsó fordulóban hazai pályán elszenvedett 2-0-s vereség azt jelentette, hogy a csapat a 18. helyen végzett, és kiesett az élvonalból. 2021–22-ben a spanyol harmadosztályban szerepel.
A labdarúgás1902-ben jutott elA Coruña városába. A helyieket azEgyesült Királyságból hazatérőJosé María Abalo ismertette meg a játék alapjaival. Két évvel később,1904 márciusában került sor az első komolyabb mérkőzésre aCorralón de la Gaiteira-ban. A társainak adott első leckéket követően Abalo csapatot alapított, melynek a város neve után aCorunna nevet adta. Csapatával ezt követően megmérkőzött az angolDilligent nevű hajó legénységével, ezzel véglegesen lefektetve az új sportág alapjait a városban.[5]
1907.május 11-énLuis Moyano jóváhagyta az új egyesület szabályzatát. Másfél évvel későbbXIII. Alfonz spanyol király a klubnak a királyi (Real) név viselésének jogát adományozta, ugyanakkor tiszteletbeli elnöke lett az ekkor márReal Club Deportivo de La Coruña néven ismeretes egyesületnek. A város valóságos futball-lázban égett, és a királyi név felvételének évében, 1909-ben sor került a korszerűbb régi Riazor Stadion felavatására. AFederico Fernández Amor Calvet által létrehozott létesítmény területe 18 ezer négyzetméter volt, 6000 fős férőhellyel rendelkezett és a maiColegio de Las Esclavas helyén volt található. A Deportivo elnöke ebben az időszakbanLaureano Martínez volt. A csapat, mely felavatta a pályát, a következő játékosokból állt: Martínez, Long, Ancos, De Llano, Martínez, Rajoy, Rodríguez, Álvarez, Rincón, Paz és Portela.[5]
A spanyol válogatott1920-ban, ahollandiaiAntwerpenben rendezettolimpián elért sikerének hatására megszületett egy országos labdarúgó-bajnokság megalapításának ötlete. Alabdarúgás helyzete kedvezően alakult a városban is, és a Deportivo számos barátságos mérkőzést játszott az 1928–29-es szezonig, aspanyol labdarúgó-bajnokság megszületéséig. A klubnak azonban ebben az idényben nem sikerült túljutnia a selejtezőkön, és így a másodosztály küzdelmeiben vett részt azAlavés, aSevilla, aCelta Vigo, aValencia CF, aReal Betis, az Iberia, aReal Oviedo, aSporting Gijón és a Rácing de Madrid társaságában. A csapat végül a 8. helyen zárt.[7]
Az 1940–41-es szezonban végre sikerült a csapatnak kiharcolnia az élvonalban való szereplés jogát, a Murcia elleni 2:1-es győzelemmel végződő mérkőzésen. A feljutást kiharcoló csapat tagjai a következő játékosok voltak: Acuña, Novo, Pedrito, Muntané, Molaza, Reboredo, Breijo, Guimerans, Elícegui, Chacho és Chao,Hilario Marrero edző vezetése alatt. A sikerért minden játékos 2000pesetát kapott, amit a klub nehéz anyagi helyzete miatt csak közadakozásból tudtak megoldani. Az élvonalbeli szereplés hatására a csapat1944-ben a magasabb színvonalú, újRiazor Stadionba költözött.[11]
A sikeres szereplés nem sokat váratott magára. Az 1949–50-es szezonban a csapat 2. helyet ért el abajnokságban. A klub elnöke ekkorDaniel Chaver Gómez, az edző pedig Scopelli volt. A csapat tagjai a következő játékosok voltak: Acuña, Pedrito, Ponte, Botana, Juanete, Guimeráns, Tino, Dieste, Ponce, Moll és Rafael Franco. A bajnoki címet a Deportivo az utolsó fordulóban aSan Mamés Stadionban, azAthletic Bilbao elleni döntetlennel vesztette el, a bajnok azAtlético Madrid lett.[11]
A csapat az1950-es években két argentin játékos, Corcuera és Oswaldo leszerződtetésével erősítette meg támadó alakzatát, melyben ekkor összesen négydél-amerikai (a két fenti labdarúgó, Franco és Moll), valamint egy helyi játékos, Tino szerepelt. Ez a felállásOrquesta Canaro néven vonult be a csapat történetébe, akik az 1950–51-es szezonban, 30 mérkőzés alatt összesen 64 alkalommal voltak eredményesek. Ezzel kezdetét vette a klub „arany évtizede”, amely1957-ig tartott. A csapat ezen időszak alatt valóban jól teljesített a spanyol pontvadászatban. A bajnoki második hely után a klub sikerrel tartotta fent biztonságos helyzetét az élvonalban. Ebben az időszakban voltHelenio Herrera az egyesület edzője, és olyan játékosokkal büszkélkedett, mint Suárez ésPahíño. Az „aranykor” egyben a remény és a csalódás időszaka is volt, mivel a klub helyzete a jó játékosok ellenére lassan kezdett bizonytalanná válni.[12]
A fenti híresOrquesta Canaro után még számos minőségi labdarúgó játszott a klubnál rövidebb ideig. Többek közöttLuis Suárez, Amancio, Reija, Veloso,Jaime Blanco, Manolete, Pellicer és Buyo, azonban az egyesület nehéz anyagi helyzete miatt nem sikerült őket megtartani. Ez a hátrány mindig is meghatározta a klub helyzetét. Az első osztályból való kiesést követően az 1961–62-es szezonban ismét sikerült kiharcolni az élvonalba jutást. A következő szezont sikeresen kezdte a Deportivo és az akkoriban Európa élcsapatának számítóBenfica együttesét is sikerült legyőzniük. Ennek ellenére az évad végén a klub újból kiesett a másodosztályba. Innentől kezdve a Deportivo az első és a másodosztály között „ingázott” és csak az 1968–69-es szezonban sikerült két éven keresztül az élvonalban maradnia.1969 júliusában González elnök kinevezte a csapat élére a híres sportújságírót,Manuel Fernández Trigót, de az 1969–70-es évad végén ismét kiesés következett aCelta Vigo elleni, aRiazor Stadionban elszenvedett 1:0-s vereséget követően.[13]
Az1970-es években azonban a klub még ennél is rosszabb helyzetbe került és több osztálynyit zuhant. A csapat szerepelt aharmad- ésnegyedosztályban (Segunda B, Tercera división) is, amely jelentős veszteséget jelentett mind hírnévben, mind anyagiakban. A klub adóssága közben egyre emelkedett. A legrosszabb szezon az 1973–74-es volt, mikor a csapat kiesett a negyedosztályba. A következő évadban, Irulegui vezetése alatt azonban sikerült a feljutás. A „sikert” kiharcoló csapat leggyakoribb összeállítása a következő volt: Seoane, Belló, Luis, Canosa, Cobas, Caamaño, Piño, Vales, Castro, Muñoz és Rabadeira.1975 és1976 nyarán a csapatDél-Amerikában túrázott. Az együtteshez az 1975–76-os szezonban érkezettJosé Antonio Naya, de az évadot márCheché Martín vezetésével zárta az ötödik helyen. Az edzők egymást váltogatták a kispadon, miközben a klub adóssága 78-ról 83 milliópesetára emelkedett.[14]
Az1980-as években a klubnak sikerült stabilizálnia a helyét amásodosztályban, az élvonalba visszajutás azonban nem sikerült,1988 májusában még innen is majdnem kiesett. Az utolsó fordulóban, aRacing de Santander elleni mérkőzésen, Vicente hosszabbításban elért góljának köszönhetően sikerült bentmaradnia a másodosztályban. A folyamatos anyagi problémák leküzdése és a csapat stabilizálása érdekében a klub vezetését teljesen átszervezték.1988-ban, aColegio de Los Salesianos-ban tartott gyűlésenAugusto César Lendoirót választották a Deportivo elnökévé. Az adósságállomány ekkor már elérte a 600 millió pesetát.[15]
Az 1988–89-es szezont a helyiArsenio Iglesias edző irányítása alatt kezdte a csapat, amely gyakorlatilag megegyezett a kiesést éppen csak elkerülő játékosokkal. A csapat, melyhez csatlakozott abrazil Raudnei, sikeresen szerepelt aspanyol labdarúgókupában. Ugyan az élvonalba jutást most sem sikerült kiharcolnia, de a kupában elért eredménynek és az első pozitív bevétellel végződő szezonzárásnak köszönhetően az évad mégis sikeresnek volt mondható.[15]
Az 1989–90-es szezon fordulópontot jelentett az egyesület életében. A csapat, amelyben ekkor mutatkozott beMartin Lasarte ésSabín Bilbao, rendkívül motivált volt. Velük, valamint Szredojevics, Batrovics és Sztojanov segítségével a csapat majdnem kiharcolta a feljutást aCD Tenerife ellenében. Az osztályozó-mérkőzés első körében döntetlen született, azonban aRiazor Stadionban játszott második mérkőzésen végül mégis a Tenerife diadalmaskodott. A klub anyagi helyzete stabil maradt, és a klubtagsággal rendelkező szurkolók száma ekkor már elérte a 17 500 főt. Az egyesület a feljutás érdekében újabb játékosokat igazolt. A csapathoz előbb Josu, Albístegui, Sztojadinovics, Kanatlarovszki, Mújika, Villa, Albis, Uralde, majd később Đukić is csatlakozott. Az 1990–91-es szezonban szintén az utolsó fordulóban dőlt el a Deportivo sorsa: a kék-fehérek aReal Murcia legyőzésével, 18 év távollét után jutottak fel azélvonalba.[15]
Az 1991–92-es szezon egyfajta átmenetet jelentett, mivel a csapatot az idősebb és fiatal játékosok keveréke alkotta. Utóbbaiak közé tartozott Claudio, Ribera, López-Rekarte, Canales, Liaño, Kirov és Kirjakov is. A csapatotMarco Antonio Boronat irányította. A szezon során sikerült jobb eredményeket is elérni, mint például aSporting de Gijón elleni 5:2-es győzelem (Uralde mesterhármasával), azonban a csapat sorsát végül ismét osztályozó mérkőzés döntötte el. AReal Betis elleni győzelemmel sikerült kiharcolni a bennmaradást, amit a szurkolók úgy ünnepeltek, mintha a csapat a bajnoki címet nyert volna.
Ebben az időszakban a leggyakrabban szereplő játékosok posztonként a következők voltak:: Liaño - Sabin Bilbao, Albístegui,Đukić, Lasarte, López-Rekarte/Mariano Hoyas -Fran, Kanatlarovszki, Kirjakov, José Ramón - Claudio.[16]
Az 1992–93-as szezonban már nemzetközileg ismert játékosok is érkeztek a klubhoz. Először a brazilMauro Silva ésBebeto, majd a spanyol Aldana, Juanito, Nando, José Ramón and Serna követték. Az átigazolásokkalLendoiro kifejezésre juttatta, hogy a klub szándéka nem csak a kiesés elkerülése lesz az új szezonban. A szezonnyitó mérkőzésen 30 ezer szurkoló jelent meg aRiazor Stadionban, mely a „Madrid, Barcelona itt vagyunk” kiáltásoktól visszhangzott. A csapat megnyerte az első 5 mérkőzését, melyek közt volt a szenzációsReal Madrid elleni, 0-2-ről 3-2-re fordított összecsapás is.Bebeto 2 találatot szerzett ezen a mérkőzésen és a szezon során 29 góljával elnyerte a spanyol gólkirályi címet, aPichichi-trófeát.[16]
A Deportivo 18 fordulón keresztül vezette a tabellát és ezzel téli bajnok lett. Februárban és márciusban aReal Madrid és aBarcelona FC elleni vereségeknél azonban megmutatkozott a játékosok rutintalansága. A csapat a Real ellen Claudio góljával még vezetést is szerzett, azonban később a megítélt büntetőt nem sikerült értékesíteni. A Barcelona ellen viszont esélye sem volt a Deportivo játékosainak. A klub végül a 3. helyen zárta a bajnokságot, ami hatalmas meglepetést és sikert jelentett. Ezzel története során először a Deportivo bejutott abajnokok ligájába.Francisco Liaño kapus a teljesítményéért átvehette aRicardo Zamora-trófeát és a klub 4 játékosa is meghívót kapott aspanyol labdarúgó-válogatottba. Egyikük a csapatkapitányFran volt, akit azon a nyáron majdnem leigazolt aReal Madrid együttese. Lendoiro azonban játékosai megtartása mellett döntött.
A 3. helyezést elért csapat leggyakrabban szereplő játékosai a szezon során posztonként a következők voltak: Liaño - Nando, Albístegui, Ribera, Đukić, López-Rekarte - Fran, Mauro Silva, Aldana - Bebeto, Claudio.[16]
Az 1993–94-es szezon örökké emlékezetes marad a klub számára. Ebben az évadban került sor az egyesület első európai kupaszereplésére és a bajnoki cím drámai, utolsó pillanatokban történt elvesztésére is. A csapathoz olyan jól ismert labdarúgók érkeztek, mintDonato,Manjarín, Paco ,Elduayen,Voro, Pedro Riesco ésAlfredo. A csapat ennek megfelelően december elején a tabella élén állt és aReal Madridot is sikerült 4-0-s arányban legyőzniük. AzUEFA-kupában azAalborg BK után azAston Villa együttesén is sikerült túljutniuk, azonban a 3. körben azEintracht Frankfurt túl erősnek bizonyult a Deportivo számára.[17]
A bajnokságra koncentrálva a csapatdecember 4-től vezette a tabellát, és az utolsó fordulóban már egy, aValencia CF elleni hazai győzelem elég lett volna a bajnoki cím elnyeréséhez. A félidőben 0-0 volt az eredmény aRiazor Stadionban, miközben aSevilla FC 1-0-ra vezetett a szintén a bajnoki címért küzdőBarcelona ellen. A Barca azonban előbb egyenlített, majd a mérkőzés vége előtt 20 perccelRomário a vezetést is megszerezte a Barcelona együttesének, így a Deportivo számára csak a győzelem lehetett volna elfogadható eredmény. A hosszabbításban a csapat részére büntetőt ítéltek, melyetMiroslav Đukić végezhetett el. A játékos azonban elhibázta a lövést, így a Barcelona jobb gólarányának köszönhetően megnyerte a bajnokságot.[17]
A szezon végénFrancisco Liaño kapus második alkalommal nyerte el aZamora-trófeát, mivel csak 18 gólt kapott a szezon során. A kapus és a védelem teljesítményét dicséri, hogy utánuk aBarcelona és aSevilla FC csapatai következtek 42 kapott góllal. A 38-ból 27 mérkőzést kapott gól nélkül játszotta végig az együttes, beleértve az utolsó 6 összecsapást is.
Az évadban a legtöbbet szerepelt játékosok posztonként a következők voltak: Liaño - Nando, Voro, Đukić, Ribera, López-Rekarte - Fran, Mauro Silva, Donato - Bebeto, Claudio[17]
Az 1994–95-ös szezont kiegyensúlyozott teljesítmény jellemezte.1994 decemberében a csapat a második helyet foglalta el aspanyol bajnokságban, az első vereség a 11. játéknapig váratott magára. AzUEFA-kupában a Deportivo először aRosenborg BK, majd azFC Tirol Innsbruck együttesét búcsúztatta. AnémetBorussia Dortmund ellen azonban hosszabbítást követően kiesett a csapat, mert az 1-0-s,Bebeto góljával elért hazai győzelem nem volt elég a továbbjutáshoz. A Deportivo így ismét a hazai küzdelmekre koncentrálhatott.1995 márciusában ennek ellenére a 4. helyig csúszott vissza a kék-fehér együttes, azAtlético de Madrid ellen elszenvedett 1-0-s hazai vereség után. Ezt követően a Deportivo egy 9 mérkőzésből álló veretlenségi sorozatot produkált, amelynek köszönhetően egyre jobban megközelítette a listavezetőReal Madridot.[17]
Az egymás elleni összecsapásra aSantiago Bernabéu stadionban került sor. A mérkőzés sokáig 1-1-es döntetlenre álltBebeto góljának köszönhetően, de végül a Real diadalmaskodott Zamorano találatával. A Deportivo így a második helyen végzett, és az utolsó 2 mérkőzésén összesen 13 gólt szerzett, valamint harmadik alkalommal kvalifikálta magát a nemzetközi porondra. A megérdemelt sikerre végül1995.június 27-én aspanyol labdarúgókupa döntőjében került sor. Manjarín találata előnyhöz juttatta a Deport, majdPredrag Mijatović egyenlített. EztAlfredo gólja követte, mely eldöntötte a találkozó és a kupagyőzelem sorsát a Deportivo javára.
A szezon során a leggyakrabban szerepelt játékosok posztonként a következők voltak: Liaño - Nando, Ribera, Đukić, Voro, López-Rekarte - Fran, Donato, Aldana - Manjarín, Bebeto[17]
Az 1995–96-os szezont a csapat, az első igazán sikeres edzőArsenio Iglesias Pardo búcsúja után,John Benjamin Toshackkal kezdte, nagy elvárások közepette. Ezt tovább fokozta az augusztusi,Real Madrid elleni 5-1-es összesítésűszuperkupa-győzelem is. Az első fordulóban a csapat még magabiztos játékkal verte 3-0-ra aValencia CF együttesét, a szezon azonban nem az elvárásoknak megfelelően alakult. A sok elszenvedett vereség hatására a csapat októberben a 12. helyre csúszott vissza. Nem sokat segített a helyzeten Toschack viszonya a szurkolókkal (vita a favorizált játékosokat illetően) és az olyan kulcsjátékosokkal, mintBebeto. A Deportivo egyedül aKupagyőztesek Európa-kupájában szerepelt jól.[18]
A decemberi bukdácsolást követően a csapat három jelentősebb győzelmet aratott (aRayo Vallecano ellen 6-0, aReal Madrid ellen 3-0, aReal Oviedo ellen 2-0), és az 5. helyre kapaszkodott fel. A januári jó játékot azonban ismét visszaesés követte: a Deportivo kiesett aspanyol labdarúgókupából, márciusban pedig már csak a 10. helyet foglalta el a bajnokságban, majd áprilisban kiesett aKupagyőztesek Európa-kupájából is. A hullámzó teljesítménynek köszönhetően a csapat végül csak a 9. helyen fejezte be a bajnokságot. Toshack a csapatot hibáztatta, a szurkolók pedig Toshackot.
Az idény során a legtöbbet szerepelt játékosok posztonként a következők voltak: Liaño - Nando/Villarroya, Paco, Đukić, Voro, López-Rekarte - Fran, Donato, Aldana/Alfredo - Manjarín, Bebeto.[18]
Az 1996–1997-es szezon újabb gondokat vetett fel. Bebeto visszatértBrazíliába és a csapat meghatározó játékosai is kezdtek kiöregedni. ACanal+-szal kötött 7 éves szerződésnek köszönhetően a klub 135 millióeuróra tett szert, majd Toshack Lendoiro támogatásával új játékosokat hozott a csapatba: Songo'o, Kouba, Najbet, Armando, Bonnissel, Martins és Madar érkezett. A brazil sztárBebeto helyére pedig újabb brazilt igazoltak leRivaldo személyében 7,4 millióeuróért. Toshack viszonya a szurkolók és csapat után a klub vezetésével is megromlott, amikor elkezdte kritizálniLendoiro elnököt az új igazolásokra elköltött összegek miatt.[18]
A szezont remekül kezdte a csapat,1996 végén még veretlenül állt, lemaradása csupán 2 pont volt a listavezetőReal Madriddal szemben, 17 forduló alatt mindössze 8 gólt kapott. A védelem mellettRivaldo és Martins is jól teljesített. A csapat nem látványosan játszott, hanem inkább eredményesen. Toshackot az egyik bíróra tett megjegyzése miatt aSpanyol labdarúgó-szövetség megbüntette. Az edző aDon Balónnak adott interjújában már magát a klubot is elkezdte kritizálni. Az elnök aBarcelona FC elleni mérkőzés előtt több új játékost szerződtetett, azonban a Deportivo a mérkőzést elveszítette. Az összecsapás után a népszerűtlen Toshack bejelentette a szezon vége utáni távozási szándékát. A következő visszaesés után ismét felszínre törtek a Toshack és a játékosok, az elnök, valamint a szurkolók közötti ellentétek, így az edző már a szezon vége előtt lemondott. Az irányítást előbb a segédedzőJosé Manuel Corral, majd a brazilCarlos Alberto Silva vette át. Az új edző érkeztével a csapat feltámadt, és hat egymás utáni mérkőzést megnyert. Ezt követően ugyan még következett egy hullámvölgy, de a csapat a 3. helyen fejezte be a bajnokságot.Rivaldo végül 21 találatot ért el, a kameruniJacques Songo'o kapus pedig elnyerte aRicardo Zamora-trófeát.
Az évadban a legtöbbet szerepelt játékosok posztonként a következők voltak: Songo'o - Nando, Đukić/Hélder, Najbet, Armando - Rivaldo, Mauro Silva, Martins, Donato - Manjarín, Renaldo.[18]
Az 1997–98-as szezon előtt a csapat több új játékost szerződtetett és rendkívül erősnek tűnt. Az egyik legfontosabb igazolást a brazilDjalminha jelentette. Az átigazolási időszak vége előtt azonban azFC Barcelona a kivásárlási záradékot kihasználva megszerezteRivaldót a klubtól ésMiroslav Đukić is távozott. A csapat a kulcsjátékosok elvesztésével jelentősen meggyengült és kiegyensúlyozatlan lett.[18]
A szezon ennek megfelelően meglehetősen rosszul alakult. A csapat már az első fordulóban azAJ Auxerre ellenében kiesett azUEFA-kupából, és a bajnokságban is bukdácsolt. Az edzői teendőket Silva távozása után ismétJosé Manuel Corral vette át, azonban a bajnoki 11. helynél jobbat vele sem sikerült elérni. AValencia CF elleni vereségnek köszönhetően pedig a Deportivo közel került a kiesést jelentő helyekhez. A problémák megoldására Lendoiro két dél-afrikai csatárt igazolt le, azonban a csapat eredményességeben nem állt be jelentős változás. A Deportivo végül a 12. helyen fejezte be a bajnokságot, ennek ellenére a klub anyagi helyzete stabil maradt. A szezon során egyedülDjalminha teljesítménye volt kiemelkedő.
Az évadban a legtöbbet szerepelt játékosok posztonként a következők voltak: Songo'o - Bonnissel, Najbet, Paco, Armando - Fran, Flávio Conceiçao, Mauro Silva, Donato, Djalminha - Bassir/Abreu[18]
A Deportivo az új szezont már a nagy riválisCelta de Vigo együttesétől elcsábítottJavier Irureta vezetésével kezdte el. A számos újonnan igazolt játékosnak viszont időre volt szüksége az eredményes szerepléshez. A csapat először ismét a 12. helyig zuhant a tabellán, ekkor azonban az egyik új játékos,Turu Flores kiemelkedő teljesítménye sokat javított a Deportivo eredményességén. A feljavult játéknak köszönhetően aReal Madridot 4-0-ra, aCelta de Vigo együttesét pedig 2-1-re verték a kék-fehérek. Turu Flores január és április között 13 találatot ért el.[19]
AzRCD Mallorca idegenbeli 2-1-es legyőzésével a Deportivo már a 3. helyen állt a tabellán. A csapat teljesítménye azonban visszaesett, és végül csak a 6. helyet sikerült megszereznie. Aspanyol labdarúgókupában pedig azAtlético de Madrid együttese diadalmaskodott a kék-fehérek felett, így a csapatnak nem sikerült a döntőbe jutás.
Az idény során a legtöbbet szerepelt játékosok posztonként a következők voltak: Songo'o - Romero, Najbet, Schürrer, Armando - Fran, Flávio Conceiçao, Mauro Silva, Ziani, Djalminha - Turu Flores[19]
Roy Makaay, a Deportivo spanyol gólkirálya és aranycipős játékosa (2002–03)
A szezon előtt igazolt játékosok közül a legjelentősebb a 8,6 millió euróért szerződtetettRoy Makaay volt. Az új évad jól kezdődött a Deportivo számára, amit némi visszaesés követett. Ennek ellenére a csapat mind a hazai, mind azUEFA-kupában továbbjutott. A bajnokságban ezt követően egy kiemelkedő periódus következett és a kék-fehérek megszakítás nélkül 7 mérkőzésen diadalmaskodtak. AFC Barcelona együttesét 2-1-re, a riválisCelta de Vigót 1-0-ra, azAtlético Madridot pedig idegenben 3-1-re győzte le a csapat.1999.november 21-én aSevilla FC elleni, 5-2-re nyert mérkőzés után a Deportivo megszerezte az első helyet a bajnokságban, majd előnyét rövidesen 8 pontra növelte.[19]
A csapat azonban nem bírta a nyomást, és a következő 4 mérkőzésen csak 1 pontot szerzett, valamint ahazai kupából is kiesett. Bár a játékosok teljesítménye némileg feljavult és aReal Madrid felett is sikerült 5-2-re diadalmaskodniuk, azUEFA-kupában azArsenal FC túl erős ellenfélnek bizonyult. Mindeközben azFC Barcelona 2 pontra közelítette meg a kék-fehér együttest. Az utolsó 7 mérkőzés ennélfogva rendkívül izgalmasra sikeredett. A bajnoki álmokatRoy Makaay góljai segítettek életben tartani. A döntés a bajnokság utolsó fordulójára maradt. AzRCD Espanyol elleni győzelmet és a bajnoki címet végül Donato és Makaay góljai biztosították be. Ezzel a Deportivo megszerezte első bajnoki címét és először nyerte el abajnokok ligájában való indulás jogát. A városban több mint 200 ezergaliciai ünnepelte a csapatot. Emellett a Deportivo a kupagyőztesRCD Espanyol legyőzésével a bajnoki cím mellé megnyerte aspanyol labdarúgó-szuperkupát is.[19][20]
Az évadban a legtöbbet szerepelt játékosok posztonként a következők voltak: Songo'o - Romero, Najbet, Donato, Manuel Pablo - Turu Flores, Mauro Silva, Flávio Conceiçao, Víctor Sánchez, Djalminha - Makaay[19]
A szezon előtt az egyik legjelentősebb távozóPauleta volt, míg az érkezők között voltJosé Francisco Molina,Joan Capdevila,Juan Carlos Valerón ésDiego Tristán is. A Deportivo mind a bajnokságot, mind abajnokok ligáját jól kezdte.2000.november 4-éig a bajnokságban csak egy mérkőzést vesztett, a bajnokok ligájában pedig sikeresen bejutott a 2. csoportkörbe.December 2-án azRCD Espanyol idegenbeli, 2-0-s legyőzésével a Deportivo átvette a bajnokság vezetését. Ezt követően némi visszaesés következett be, és a csapat kiesett a hazai kupából, a bajnokságban pedig a következő 4 mérkőzésen csak 4 pontot sikerült szereznie.[20]
AReal Madrid elleni 2-2 után a Deportivo a 2. helyre esett vissza. A bajnokok ligájában aGalatasaray SK jelentett átmeneti nehézséget a csapatnak. AParis Saint-Germain FC elleni találkozó rendkívül izgalmasra sikeredett: a francia csapat már 3-0-ra vezetett a Deportivo ellen, azonban a csereként beálltWalter Pandianimesterhármasával ésDiego Tristán találatával sikerült az eredményt 4-3-ra fordítani. A csapat végül bejutott a legjobb 8 közé, ott azonban aLeeds United FC búcsúztatta a kék-fehéreket. A bajnokságban a Deportivo végül a 2. helyen végzett,Diego Tristán pedig összesen 19 találatot ért el. A csapat mindenesetre a szezonban jó benyomást keltett és a klub neve ismert lett az európai labdarúgás világában.[20]
Az évadban a legtöbbet szerepelt játékosok posztonként a következők voltak: Molina - Romero, Najbet, Donato, Manuel Pablo - Fran, Mauro Silva, Emerson, Víctor Sánchez, Valerón - Tristán/Makaay[20]
Az átigazolási időszak jelentős változásokat hozott a csapat életében: a legtöbb posztra spanyol játékos került. Az egyetlen komolyabb igazolást a 18 millióeuróért megvásárolt Sergio jelentette. A szezon során a csapat bebizonyította, hogy az eddig elért eredmények nem a szerencsének voltak köszönhetőek.2001.szeptember 25-én abajnokok ligájában a Deportivo Pandiani és Najbet góljaival 2-1-re legyőzte aManchester United FC együttesét aRiazor Stadionban. Bár azOlimbiakósz átmeneti nehézséget jelentett, aManchester United FC ismételt legyőzésével a csapat bejutott a 2. csoportkörbe.[20]
A bajnokságban a Deportivooktóber 13-án átvette a vezetést, és az évet az első helyen is fejezte be. Az ezt követő kiegyensúlyozatlan szereplés miatt azonban a csapat a 7. helyig esett vissza. A bajnokok ligájában sikerült legyőzniük azArsenal FC együttesét is, de aBayer Leverkusen elleni 3-0-s vereség jelezte, hogy a továbbjutás kérdése még nem zárult le. A Deportivo aJuventus FC ellen játszott egy döntetlent, amit egy bravúros 2-0-s, hazai győzelem követett. Aspanyol labdarúgókupában a csapat bejutott a döntőbe, ahol az ellenfele aReal Madrid együttese volt. A kék-fehérek korán vezetést szereztek, és előnyüket még a szünet előtt tovább növelték. A Real Madrid kemény küzdelmet folytatott, de erejéből csak szépítő találatra futotta, így a Deportivo megszerezte 2. kupagyőzelmét. A bajnokok ligájában azArsenal FC idegenbeli, 2-0-s legyőzésével a csapat sikeresen továbbjutott a 2. csoportkörből is. A negyeddöntőben ismét angol csapat, aManchester United FC került a galiciaiak útjába. A bravúr most sem sikerült és a kék-fehérek 2-5-ös összesítéssel kiestek a további küzdelmekből. Ugyan a bajnokságban, a 35. játéknapon a listavezetőValencia CF ellen a Deportivo vereséget szenvedett és ezzel elveszítette bajnoki reményeit, azonban az utolsó mérkőzésen a Real Madrid 3-0-s legyőzésével végül megszerezte a 2. helyet. Az idény végénDiego Tristán 21 góljával elnyerte aPichichi-trófeát.[20]
A szezon során leggyakrabban szerepelt játékosok posztonként a következők voltak: Molina - Romero, Najbet, Donato/César Martín, Lionel Scaloni - Fran/Amavisca, Mauro Silva, Sergio, Valerón, Víctor Sánchez - Tristán/Makaay[20]
A Deportivo a szezon előtt 38 millióeurót költött átigazolásokra. Többek között ekkor érkezett a klubhozJorge Andrade ésAlbert Luque is. Augusztusban a csapat a bajnokValencia CF elleni mindkét mérkőzését megnyerte, így fennállása során 3. alkalommal szerezte meg aspanyol szuperkupát.2002szeptember 18-ánRoy Makaaymesterhármasával 3-2-re sikerült legyőzni aBayern München együttesét, és ez volt az első alkalom, hogy spanyol csapatMünchenben diadalmaskodott a Bayern felett. AReal Valladolid elleni összecsapáson azonbanJuan Carlos Valerón megsérült. Hiánya teljesen destabilizálta a Deportivót, amely mind a bajnokságban, mind abajnokok ligájában éreztette hatását. A csapat 4-0-ra vesztett aRiazor Stadionban azAC Milan ellenében, és a bajnokságban a 9. helyig esett vissza. A bajnokok ligájában, ha nehezen is, de sikerült a 2. csoportkörbe való bejutás.Roy Makaay gólerős játékával hívta fel magára a figyelmet. Ennek ellenére a sérülések és az eltiltások miatt a csapat nehéz helyzetbe került,December 7-én csak a 8. helyen állt a bajnokságban.[20]
Bárjanuár 4-én a Deportivo feljött a 3. helyre, a bajnokok ligájában meglehetősen rosszul szerepelt. A 2. csoportkörből való továbbjutás ezúttal nem sikerült. AJuventus FC elleni, a hosszabbításban 3-2-re elvesztett mérkőzésnek köszönhetően a csapat kiesett a további küzdelmekből. Aspanyol kupából az elődöntőben, azRCD Mallorca elleni hazai, 3-2-re elvesztett összecsapást követően szintén kiesett. Valerón és arákkal kezeltMolina kapus visszatérésének köszönhetően a Deportivo játéka jelentősen feljavult a bajnokságban. A számos megnyert találkozó között olyan sikereket találhatunk, mint aDeportivo Alavés elleni 6-0-ra, azFC Barcelona elleni, idegenbeli 4-2-re és aRecreativo de Huelva elleni 5-0-ra nyert mérkőzések.2003május 10-én a csapat feljött az 1. helyre, azonban ismét egy hullámvölgy következett, és a Deportivo végül a bajnokság 3. helyét szerezte meg. Különösen fájdalmas volt a nagy riválisCelta de Vigo elleni, 3-0-ra elvesztett összecsapás.Roy Makaay 29 bajnoki találatávalaranycipős lett és 2003 augusztusában aBayern München csapatához igazolt.[20]
Az új szezon jól kezdődött a Deportivo számára. A bajnokságban az első három mérkőzését megnyerte a csapat. ARosenborg BK legyőzésével pedig immár sorozatban ötödször bejutott abajnokok ligájába. A játékosok közül ebben az időszakban a gólerősWalter Pandiani emelkedett ki. Azonban azOsasuna elleni, 3-2-re elveszített találkozó után aValencia CF átvette a vezetést a bajnoki tabellán. Októberben a csapat ismét jó eredményeket produkált. AzAtlético de Madrid ellen 5-1-re, a Valencia CF ellen 2-1-re, azFC Barcelona ellen pedig idegenben 2-0-ra nyert a Deportivo. Ezzel ismét átvette a bajnokság vezetését. AzSD Compostela ellenikupagyőzelmet azonban az egyik Deportivo rajongó, Manuel Ríos Suárez szurkolói rendbontás miatt bekövetkező erőszakos halála árnyékolta be. A bajnokok ligájában 3 mérkőzés után 7 pontot szerzett a csapat. Novemberben erős visszaesés következett. A bajnokságban a 3. helyig esett vissza a csapat, a bajnokok ligájában pedig azAS Monaco FC 8-3-ra diadalmaskodott a galiciaiak felett. A kisiklást azAÉK FC ellen 3-0-ra nyert találkozóval sikerült némileg feledtetni. A csapat végül továbbjutott az 1. csoportkörből. 2005 elején a Deportivo a bajnokság 3. helyén állt.[20][21]
Bár a spanyol kupából való továbbjutás nem sikerült, a bajnokságban a csapat rendkívül eredményes volt. A riválisCelta de Vigo ellen idegenben 5-0-ra, aReal Zaragoza ellen pedig 4-1-re nyert a Deportivo. A bajnokok ligájában aJuventus FC, majd azAC Milan legyőzésével az elődöntőbe jutott a csapat. Különösen az utóbbi jelentett szenzációt, mivel az első 1-4-re elvesztett összecsapás után 4-0-ra diadalmaskodott a Deportivo. AzFC Porto ellen azonban két szoros mérkőzés után nem sikerült a továbbjutás. A bajnokságban ekkor már csak a 3. hely elérésére mutatkozott reális lehetőség. A hajrában aReal Madridot 2-0-ra, aCelta de Vigo csapatát pedig 3-0-ra sikerült legyőzni, és a Deportivo végül megszerezte a kitűzött 3. helyet.
Az idény során a legtöbbet szerepelt játékosok posztonként a következők voltak: Molina - Capdevila, Najbet, Jorge Andrade, Manuel Pablo - Luque, Mauro Silva, Sergio, Valerón, Víctor Sánchez - Tristán/Pandiani[20]
A szezon előtt még bizakodó volt a hangulat a klubnál. AzIrureta edző által kért átigazolások azonban gyakorlatilag elmaradtak, emellett számos neves játékos hagyta el a csapatot. A klub anyagi háttere bizonytalanabbá vált és a fentiekből adódóan sejthető volt, hogy nem ez lesz a Deportivo legjobb szezonja. A csapat mind a bajnokságban, mind abajnokok ligájában rosszul kezdte az idényt. A jelentősen meggyengült csapatnak nemcsak a gólszerzéssel, de a védekezést illetően is komoly problémái voltak. A bajnokok ligájában a Deportivo hat mérkőzést követően csak 2 pontot gyűjtött be, és rúgott gól nélkül már az első csoportkör után kiesett. A bajnokságban a csapat októberben a 8. helyen állt, és a spanyol labdarúgókupa sem hozott sikert. AzElche CF elleni 1-0-ra elvesztett találkozó a Deportivo kiesését jelentette a hazai kupából. A bajnokságban a csapat 17 mérkőzés után a 13. helyre esett vissza. A rossz eredmények kikezdték a játékosok morálját is,Walter Pandiani a csapatot süllyedő hajónak hívta. A Deportivo játéka nem sokat javult a szezon hátralévő részében, a csapat leggyakrabban a 9-10. hely körül állt. Az utolsó fordulóban aCD Numancia elleni 1-1 végül a 8. helyet jelentette a galiciai klub számára, ami azIntertotó-kupában való indulásra volt elegendő.[22]
Az idény során a legtöbbet szerepelt játékosok posztonként a következők voltak: Molina/Munúa - Romero, Jorge Andrade, César Martín/Coloccini, Manuel Pablo - Luque, Valerón, Sergio, Lionel Scaloni/Duscher, Munitis/Víctor Sánchez - Tristán/Pandiani[22]
Az idény előtt még számos alapjátékos, többek közöttFran González,Walter Pandiani,Albert Luque ésMauro Silva távozott a klubtól. Az új edző pedigJoaquín Caparrós lett. A klubot számos ismert, de a korábbiakhoz képest kevésbé jelentős játékossal hozták hírbe, ennek ellenére csak két ismertebb és egy teljesen ismeretlen, ingyenesen igazolható labdarúgó érkezett a csapathoz. A Deportivo tehát tovább gyengült. A korlátozott anyagi lehetőségek miatt Caparrós a játékosok képességeinek maximális kihasználásával próbált javítani a helyzeten. Az Intertotó-kupában jól kezdett a csapat és bejutott a döntőbe. Az első mérkőzést 2-0-ra nyerték azOlympique de Marseille ellen. A visszavágón azonban, amely sokáig 1-1-re állt, az utolsó percekben a csapat összeomlott és végül 5-1-re kikapott, így azUEFA-kupában való indulást nem sikerült kivívni. A szezon meglehetősen jól kezdődött, a Deportivo az ötödik forduló után az 5. helyet foglalta el a tabellán. A csapat teljesítménye ezt követően némileg visszaesett. Érezhető volt, hogy ez már nem az a korábbi, félelmetes csapat és a játék sem volt olyan látványos, mint az előző években. Ennek ellenére a Deportivo nem adta fel a küzdelmet, és a 18. fordulóra felkapaszkodott a 4. helyre. A csapat teljesítményét azonban előbb számos játékos felfüggesztése, majdJuan Carlos Valerón ésJorge Andrade komoly sérülése hátráltatta. A Deportivo a bajnokság második felében többnyire a 7-8. helyen állt, azonban az utolsó forduló elvesztésével végül a 8. helyen végzett. Különösen a hazai mérlege volt rossz a csapatnak. Aspanyol labdarúgókupában aValencia CF legyőzésével a Deportivo bejutott az elődöntőbe, ott azonban azRCD Espanyollal szemben, 1-2-es összesítéssel kiesett.[22]
A szezon során leggyakrabban szerepelt játékosok posztonként a következők voltak: Molina, Capdevila, Coloccini, Jorge Andrade/Juanma, Manuel Pablo, Romero, Sergio/Valerón, Duscher/De Guzmán, Víctor Sánchez/Arizmendi, Munitis, Tristán[22]
Az átigazolási időszak legjelentősebb eseményétJosé Francisco Molina kapus ésDiego Tristán távozása valamint azizraeli labdarúgó-válogatott hálóőrének,Dudu Aouate személyének érkezése jelentette. Hosszú idő óta ez volt az első szezon, amikor a Deportivo (azIntertotó-kupát is beleértve) egyáltalán nem vett részt nemzetközi kupákban. A csapat a körülményekhez képest jól kezdte a bajnoki idényt, és a 7. fordulóban, azAtlético de Madrid 1-0-s legyőzése után az 5. helyen állt. Ezt követően azonban a sok vereségnek és döntetlennek köszönhetően a 15. fordulóra a 15. helyig esett vissza agaliciai együttes. A csapat teljesítménye ezt követően sem javult sokat, és a 11. helynél nem állt jobban a szezon során, az utolsó fordulókra pedig a 13. helyre esett vissza.
A rendkívül gyenge idény végén azonban még ez a pozíció is veszélybe került és csak az utolsó játéknapon sikerült bebiztosítani a 13. helyet. A legnagyobb problémát a korábbi gólerős játékosok teljes hiánya jelentette, mivel a legtöbb találatotÁngel Javier Arizmendi érte el 5 góllal. A kapott gólok tekintetében a középmezőnyhöz tartozott a csapat. Némi vigaszt csak a spanyol labdarúgókupa jelentett, ahol a galiciai együttes az elődöntőbe jutott. Itt azonban aSevilla FC elleni két mérkőzés után összesítésben 5-0-ra kapott ki a Deportivo.[23][24][25][26]
Az átigazolási időszakban a jelentősebb játékosok közül távozottÁngel Javier Arizmendi,Joan Capdevila,Aldo Duscher,Juanma ésJorge Andrade. A fontosabb érkezők amexikóiJosé Andrés Guardado, a csapathoz visszatérőAdolfo Munúa kapus és a svédChristian Wilhelmsson voltak. Az edzői posztotMiguel Ángel Lotina vette át. Az előző évi rossz szereplésnek köszönhetően a Deportivo ismét lemaradt a nemzetközi kupákban való szereplésről. A bajnoki szezon rendkívül rosszul kezdődött, és a csapat a 3. játéknapon elért 11. helyétől eltekintve többnyire a 14-17. hely között ingázott, a 15. és a 21. forduló között pedig elérte a mélypontot, és folyamatosan a 19. helyen tartózkodott. Az eredmények azonban lassan javulni kezdtek, és a 34. fordulóban, azFC Barcelona legyőzésével (2-0) a csapatnak sikerült elérnie a 7. helyet. Az utolsó négy forduló alatt viszont csak 3 pontot sikerült elérni, így a Deportivo végül a 9. helyen fejezte be a bajnokságot. A védelmet tekintve az előző szezonhoz hasonlóan átlagos teljesítményt nyújtott a csapat, a gólerősséget tekintve azonban némi javulás állt be. Az idény meglepetése az előző években kevesebb lehetőséget kapóFrancisco Jiménez Tejada (becenevén Xisco) volt, aki 25 mérkőzésen 9 találatot ért el. A spanyol labdarúgókupában a Deportivo már a legjobb 32 között kiesett azRCD Espanyol ellenében.[27][28][29][30]
Az átigazolási időszak legjelentősebb eseményétDaniel Aranzubía kapus, a portugálJosé Eduardo Rosa és aValencia CF és azAtlético de Madrid csapatában is szerepeltMista érkezése, valamintJosé Andrés Guardado távozása jelentette. A csapat azIntertotó-kupát megnyerve bejutott azUEFA-kupába, ahol aHajduk Split és azSK Brann legyőzésével bekerült a csoportkörbe. Aspanyol labdarúgó-bajnokság 7. fordulója után a Deportivo 9 ponttal a 11. helyen tartózkodott, 2 pontnyira azUEFA-kupa szereplést jelentő 6. helytől. A játékosok teljesítményét tekintveDaniel Aranzubía kapus nyújtott kiemelkedőt, a csapat játékát összességében a gólszegénység jellemezte.[31][32][33] A bajnokság felénél a Deportivo a 8. helyen állt, 1 pontnyira azUEFA-kupa indulást jelentő 6. helytől. Az elért gólok tekintetében nem javult a csapat helyzete. Aranzubía kapus ekkor a bajnokság 3. legjobb kapusa volt. A Deportivo a legjobb 32 közé jutott az UEFA-kupában, ahol végül azAalborg BK búcsúztatta. Aspanyol labdarúgókupában pedig a legjobb 16 között esett ki a csapat aSevilla FC ellenében.[34] ADeportivo végül a hetedik helyen zárta a bajnokságot és így nem jutott be azUEFA-kupába. A csapat a kapott gólok tekintetében a harmadik legjobb volt a bajnokságban, azonban a góllövés tekintetében továbbra sem remekelt.Daniel Aranzubía bizonyult a spanyol bajnokság harmadik legjobb kapusának. A legeredményesebb játékos pedigÁngel Lafita volt nyolc góllal.[35][36][37]
Az átigazolási időszak legjelentősebb eseményét akanadaiJulián De Guzmán és azuruguayiGustavo Munúa távozása, valamint a kolumbiaiBrayan Angulo érkezése jelentette.[38][39] A csapat ebben a szezonban nem indult a nemzetközi kupákban. Aspanyol labdarúgó-bajnokság első felében az előző szezonhoz hasonlóan meglehetősen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott és a 20 forduló után azEurópa-ligában való indulásra jogosító a hatodik helyen állt. A csapat most is inkább a jó védelmének köszönhetően érte el ezt a helyezést, mivel a játéka ebben az idényben is meglehetősen gólszegény volt.[40]Daniel Aranzubia kapus a 25. fordulót követően a negyedik helyen állt aZamora-díjért vívott küzdelemben.[41]
Aspanyol labdarúgókupában a Deportivo a legjobb 32 között indult. AReal Murcia, majd aValencia CF legyőzésével bejutott a negyeddöntőbe, ahol ellenfele aSevilla FC volt. A csapat már az első mérkőzés után jelentős hátrányba került, mivel a Sevilla FC 3-0 arányban megnyerte az összecsapást. A visszavágón elért 1-0 így nem volt elegendő a továbbjutáshoz és a Deportivo a legjobb nyolc között kiesett a kupából.[42] A bajnokság végére a csapat teljesítménye jelentősen visszaesett és csak a tizedik helyen végzett.[43]
A szezon meglehetősen rosszul sikerült. A csapat a gólképtelensége miatt az utolsó fordulóban, aValencia CF elleni vereségnek köszönhetően - a 18. helyen végezve - kiesett az élvonalból. A játékosok összesen 31 gólt értek el, amely a bajnokságban elért leggyengébb teljesítmény volt. A mezőny legjobbja a spanyol U21-es válogatottAdrián López Álvarez volt, aki 31 mérkőzésen nyolc gólt szerzett. A kiesés különösen azért jelentett nagy csalódást, mivel a csapat védelme viszonylag stabil volt. A kapott gólok alapján a Deportivo a középmezőny elején kellett volna hogy végezzen. Ebben jelentős szerepe volt a védelemben szereplőDiego Colottónak ésDaniel Aranzubia kapusnak. Előbbi 36, utóbbi 32 alkalommal szerepelt a szezon során. A fentiek ellenére a Deportivo aspanyol labdarúgókupában viszonylag jól szerepelt és aCA Osasuna, valamint aCórdoba CF legyőzésével bejutott a negyeddöntőbe. Itt azonban azUD Almería összesítésben 4–2-re győzött, így a csapat kiesett a további küzdelmekből.[44][45][46][47]
A csapat a 2016–17-es szezon végéig egy alkalommal volt bajnok és öt alkalommal szerezte meg a második helyet. A klub történetének legszebb és legeredményesebb periódusa 1992 és 2004 között volt.[48][49]
ATeresa Herrera-kupát egy olyanA Coruña-iszemélyről nevezték el, aki 36 éven keresztül a nincstelenek nyomorának enyhítéséért küzdött. A kupában, amelynek küzdelmeit először1946-ban rendezték meg, azóta számos ismert spanyol és külföldi klub is részt vett. Többek között azAC Milan, aReal Madrid, aLazio, aSporting Lisszabon, aFerencváros és számos ismert dél-amerikai csapat. A tornát a Deportivo összesen 20 alkalommal nyerte meg, a következő években:[51][52]
A klub jelenleg 5. alkalommal szerepel azUEFA-kupában. A Deportivo az1993–94-es szezonban indult először a tornán és adánAalborg BK, valamint azangolAston Villa FC legyőzésével a 3. körig jutott. Itt azonban anémetEintracht Frankfurt együttese megoldhatatlan feladat elé állította a csapatot és a Deportivo két 1-0-s vereséget követően kiesett a küzdelemből.[56]
Az1994–95-ös szezon hasonlóan végződött. AnorvégRosenborg BK és azosztrákFC Wacker Tirol együttesét legyőzve ismét a 3. körig eljutva esett ki a csapat. Az előző évadhoz hasonlóan német együttes búcsúztatta a kék-fehéreket. ABorussia Dortmund 3-2-es összesítéssel jutott tovább a Deportivo ellenében.[57]
Az1997–98-as szezonban a csapat rendkívül kiegyensúlyozatlan teljesítményt nyújtott mind a bajnokságban, mind a kupákban. Ennek megfelelően már az első körben búcsúzni kényszerült azUEFA-kupában, mivel afranciaAJ Auxerre együttese 2-1 arányban diadalmaskodott a Deportivo felett.[58]
Az1999–2000-es szezonban került sor az eddigi legsikeresebb szereplésre. Az első forduló még szoros eredményt hozott. A csapat anorvégStabæk IF ellen 2-1-es összesítéssel jutott tovább. A 2. és 3. fordulóban a Deportivo magabiztos játékkal diadalmaskodott afranciaMontpellier HSC és agörögPanathinaikósz felett. Előbbit 5-1-re, utóbbit 5-3-ra győzte le. A 4. fordulóban azonban azangolArsenal FC megállíthatatlannak bizonyult és 6-3 összesítéssel, magabiztosan utasította maga mögé agaliciai együttest.[59]
A2008–09 kiírásba azIntertotó-kupán keresztül jutott be a Deportivo. Első ellenfele ahorvátHNK Hajduk Split együttese volt a második selejtezőkörben. A horvát klub legyőzésével a Deportivo bejutott az első fordulóba, ahol anorvégSK Brann lett az ellenfele. Az első mérkőzést 2-0 arányban a norvég csapat nyerte. A visszavágón azonban a spanyol együttes 2-0-ra legyőzte azSK Brannt. A mérkőzést követő büntetőpárbajt a Deportivo nyerte 3-2 arányban, így sikerült bejutnia a csoportkörbe. A spanyol klub a csoportban azoroszCSZKA Moszkva, afranciaAS Nancy, alengyelKKS Lech Poznań és ahollandFeyenoord csapataival vív küzdelmet. Első ellenfele aCSZKA Moszkva volt. AMoszkvában játszott mérkőzést az orosz csapat nyerte 3-0 arányban. A második összecsapás aFeyenoord ellen került megrendezésre hazai pályán, melyet a Deportivo nyert meg 3–0 arányban. AKKS Lech Poznań elleni idegenbeli mérkőzésen 1–1-es eredmény született. AzAS Nancy elleni, 1–0-ra megnyert hazai találkozónak köszönhetően a csapat végül másodikként végzett a csoportjában és a legjobb 32 közé jutott. A Deportivo következő ellenfele a dánAalborg BK együttese volt. Az első, idegenbeli mérkőzést a dán csapat nyerte 3-0 arányban. A visszavágón ugyancsak azAalborg BK diadalmaskodott (ezúttal 3-1-re) és a Deportivo kiesett a további küzdelmekből.[60]
AKupagyőztesek Európa-kupájában a Deportivo egy alkalommal szerepelt, az1995–96-os szezonban. Az első fordulóban a csapat megsemmisítő vereséget mért aciprusiAPÓEL együttesére, és 8-0-s összesítéssel jutott tovább. A második fordulóban ugyancsak magabiztos játékkal sikerült legyőzniük atörökTrabzonsport 4-0 arányban. Az első komolyabb ellenféllel a negyeddöntőben találkozott a Deportivo. Az ugyancsakspanyolReal Zaragoza együttesével vívott találkozók szoros eredményt hoztak. A kék-fehérek azonban 2-1 arányban jobbnak bizonyultak ellenfeleiknél és bejutottak az elődöntőbe. Itt a csapat afranciaParis Saint-Germain FC együttesével vívott harcot a döntőbe jutásért. A Deportivo lendülete azonban megtört. Mindkét találkozón szoros, 1-0-s vereséget szenvedett és kiesett a további küzdelmekből.[61]
AzUEFA-bajnokok ligájában a klub összesen öt alkalommal szerepelt. A bemutatkozásra a2000–01-es szezonban került sor. Az első csoportkörben agörögPanathinaikósz, anémetHamburger SV és azolaszJuventus FC voltak a csapat ellenfelei. Az első körből 10 ponttal veretlenül jutott tovább a Deportivo. A 2. csoportkörben a kék-fehérek afranciaParis Saint-Germain FC, az olaszAC Milan és atörökGalatasaray SK együttesével vívott harcot a negyeddöntőbe jutásért. A Deportivo ugyancsak 10 ponttal csoportelső lett. Leggólgazdagabb mérkőzéseit korábbiKupagyőztesek Európa-kupája ellenfelével, a Paris Saint-Germain FC együttesével játszotta (3-1, 4-3). A negyeddöntőben azonban azangolLeeds United FC meglepte a csapatot és 3-0-ra diadalmaskodott a kék-fehérek felett. A visszavágón nem sikerült ledolgozni a hátrányt és a Deportivo 2-0-s győzelme csak a szép búcsúra volt elegendő.[62]
A2001–02-es szezonban a Deportivo az első csoportkörben a görögOlimbiakósz, az angolManchester United FC és a franciaLille OSC együttesével vívott küzdelmet a továbbjutásért. Ugyan nem sikerült legyőzni sem azOlimbiakósz, sem a Lille OSC csapatát, de a Manchester United FC elleni oda-vissza megnyert találkozóknak köszönhetően a Deportivo 10 ponttal, magabiztosan jutott tovább a csoportból. A 2. csoportkörben a csapat az angolArsenal FC, anémetBayer 04 Leverkusen és az olaszJuventus FC együttese ellen küzdött. Bár a Bayer 04 Leverkusen ellenében mindkétszer vereséget szenvedtek agaliciaiak, az Arsenal FC elleni két győzelem és a Juventus FC ellen elért 4 pontnak köszönhetően továbbjutott a csapat.[63]
A2002–03-as idényben az első csoportkörben a Deportivo azolaszAC Milan, anémetFC Bayern München és afranciaRC Lens együttesével mérte össze a tudását. A csapat jól szerepelt, és az elért 12 pontnak köszönhetően bejutott a 2. csoportkörbe. Itt azangol Manchester United FC, az olasz Juventus FC és asvájciFC Basel csapataival mérkőzött a továbbjutásért. A mérkőzések kiegyenlített küzdelmeket hoztak, és a 13 pontot begyűjtő Manchester United FC kivételével a Deportivo és ellenfelei egyaránt 7 ponttal végeztek a csoportban. Ez azonban a Juventus FC együttesének kedvezett, így a Deportivo kiesett a további küzdelmekből.[64]
A2003–04-es szezonban a csapat már a 3. selejtezőkörben pályára kényszerült lépni. Ellenfele anorvégRosenborg BK együttese volt. Szoros mérkőzések után végül a Deportivo a bajnokok ligája főtáblájára jutott. Ellenfelei az első csoportkörben agörögAÉK FC, ahollandPSV Eindhoven és afranciaAS Monaco FC voltak. A küzdelmek során a Deportivo ugyan kiegyensúlyozott teljesítmény nyújtott, azonban azAS Monaco FC elleni mérkőzés máig az egyik legkellemetlenebb emlék a klub történetében. A kiválóan játszó francia csapat meglepte a Deportivót, és 8-3-ra megnyerte a mérkőzést. Ennek ellenére a csapat aPSV Eindhovennel együtt 10 ponttal zárta a csoportküzdelmeket. Az előző idénnyel ellentétben ez most agaliciai klub továbbjutását jelentette. A negyeddöntőbe jutásért a csapat ellenfele azolaszJuventus FC volt. A Deportivo két 1-0-s győzelmének köszönhetően továbbjutott a negyeddöntőbe, ahol ismét olasz csapattal került szembe. AzAC Milan elleni mérkőzések rendkívüli izgalmakat hoztak. Az első, idegenbeli találkozót a Deportivo 4-1-re elvesztette. ARiazor Stadionban a csapat mindent megtett, hogy ledolgozza a hátrányát. Ennek köszönhetően a Deportivo 4-0-ra diadalmaskodott a teljesen meglepett olasz együttes felett. Az elődöntőre azonban elfogyott a csapat lendülete és aportugálFC Porto elleni szoros mérkőzések után 0-1-es összesítéssel kiesett a további küzdelmekből.[65]
A2004–05-ös idényben került sor a csapat eddigi utolsó szereplésére. A Deportivo a 3. selejtezőkörben csatlakozott a küzdelmekhez. Ellenfele azírShelbourne FC együttese volt, melyet összesítésben 3-0-ra utasított maga mögé. Az első csoportkörben agörögOlimbiakósz, azangolLiverpool FC és a francia AS Monaco FC csapataival küzdött a továbbjutásért. A Deportivo rendkívül gyenge teljesítményt nyújtott, és az AS Monaco FC az előző szezonhoz hasonlóan súlyos, 5-0-s vereséget mért a galiciai csapatra. A Deportivo sem támadásban, sem védekezésben nem tudta felvenni a versenyt vetélytársaival és 0-9-es gólaránnyal, valamint a 6 mérkőzés alatt szerzett 2 ponttal kiesett a küzdelmekből.[66]
A klub1909 májusában arégi Riazor Stadionba költözött, amely a mai aréna helyén állt. A stadion a Riazor elnevezést a közelben található partszakasz után kapta. Felavatására1909.május 16-án került sor, aFortuna de Vigo elleni mérkőzéssel. A fejlesztéseknek köszönhetően az aréna öt év múlva már kisebb lelátókkal is rendelkezett. A Deportivo ebben a stadionban látta vendégül azuruguayi labdarúgó-válogatottat, és aspanyol első osztályba való feljutás első éveiben is itt játszott1941-től1944-ig.[79]
Az újRiazor Stadiont, amelyGalicia legnagyobb arénája volt,1944-ben adták át. Építési költsége 5 millióspanyol peseta volt ésRamón del Llano ötletei alapján készült el. A terveket két építészSantiago Rey Pedreira ésAngel Llopiz készítették. Befogadóképessége hivatalosan 37 000 fő volt, de az is előfordult, hogy 60 ezer szurkoló zsúfolódott össze a stadionban. Felavatására1944.október 28-án, az első mérkőzésre pedigoktóber 29-én került sor aValencia CF ellen (2:3), 18 000 néző előtt.1947-ben itt rendezték meg aspanyol labdarúgókupa döntőjét. A stadiont az 1980-as évek elején korszerűsítették az1982-es labdarúgó-világbajnokságra való tekintettel. Ez azonban jelentős csökkenést okozott a férőhelyek tekintetében. A felújítás nagy részét a helyi önkormányzat finanszírozta.[79]
1983-banFrancisco Vázquez polgármester ésCorzo Sierra, a Deportivo elnöke megállapodást kötött a stadion használatát illetően. A megegyezés értelmében a klub 50 évre megkapta a létesítmény használati jogát, jelképes évi 1 peseta díj ellenében. Az1990-es évek jó eredményeire és a korábban elvesztett férőhelyekre való tekintettel a stadiont felújították,1998-ra az aréna befogadóképessége így 35 600 főre emelkedett.
Jelenlegi férőhelyek száma: 34 611 fő (csak ülőhely) A pálya mérete: 105 × 68 méter Egyéb, kiegészítő létesítmények: öltöző, szauna, szakrendelő, rehabilitációs és doppingellenőrző helyiségek[79]
Vamos !!! Y digo Deportivo, vamos a ganar este partido Y digo de Primera el Deportivo es directivo Vivo- Vivo- Vivo Vamos a ganar, la afición os va a apoyar Y vamos a gritar y acompañar Pero no hagáis el canel Que no nos tomen el pelo, pelo… Y digo Deportivo vamos a ganar este partido Y digo de Europa, el Deportivo es directivo Vivo - Vivo- Vivo Y digo Deportivo, vamos a ganar este partido Y digo Deportivo, vamos a ganar este partido Y digo Deportivo, vamos a ganar este partido De el mundo el Deportivo es directivo Vivo - Vivo - Vivo[80]
A Deportivo a 2007–08-as szezonban 22 722 klubtagsággal rendelkező szurkolóval rendelkezett. A hazai mérkőzések átlagos látogatottsága ebben az évadban 29 716 fő volt. A legismertebb és legnagyobb létszámú szurkolói csoportot aRiazor Blues ultrái alkotják. A csoportot 1986–87 körül alapították a helyi fiatalok. A csapat későbbi sikereivel maga a Riazor Blues is megerősödött. Jelenlegi taglétszámuk 1000 fő körül van. Baráti kapcsolatban állnak aTripuslelak Taldea és aPeña Mújika tagjaival, ellenfelei közé pedig aCeltarras (Celta Vigo), azUltras Sur és aTxango´s ultrái tartoznak.[31][81][82]
A Deportivo legnagyobb riválisa az 1920-as évek óta aCelta Vigo együttese. A két csapat gyakran egymást váltva osztozott galiciai bajnoki címeken, majd később a spanyol bajnokság első osztályban vetélkedtek egymással. Jelenleg a Celta Vigo a spanyol másodosztály küzdelmeiben vesz részt, azóta a két csapatnak és azok ultráinak ritkán van alkalmuk az összecsapásra.[50][83]
↑LFP:Historia de la liga/plantillas/temporada 2006–07 (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2008. augusztus 19.) A Historia de la liga (bal oldalon), majd a Plantilla de la temporada (3. pont felülről, középen) menüpontokra való kattintással, ezt követően az adott szezon és a csapat nevének (Elige Equipo) kiválasztásával (és az aceptar gomb lenyomásával) elérhetőek a klub játékoskeretei, statisztikái.
↑LFP:Historia de la liga/evolución de un equipo/temporada 2006–07 (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2008. augusztus 19.) A Historia de la liga (bal oldalon), majd az evolución de un equipo (6. pont felülről, középen) menüpontokra való kattintással, ezt követően az adott szezon és a csapat nevének (Elige Equipo) kiválasztásával (és az aceptar gomb lenyomásával) elérhetőek a klub helyezési és egyéb statisztikái.
↑Jorge Santos, Antonio Zea, Ángel David Martínez és Daniel Dalence: Spain 2006/07 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. augusztus 19.)
↑LFP:Historia de la liga/plantillas/temporada 2007–08 (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2008. augusztus 20.) A Historia de la liga (bal oldalon), majd a Plantilla de la temporada (3. pont felülről, középen) menüpontokra való kattintással, ezt követően az adott szezon és a csapat nevének (Elige Equipo) kiválasztásával (és az aceptar gomb lenyomásával) elérhetőek a klub játékoskeretei, statisztikái.
↑LFP:Historia de la liga/evolución de un equipo/temporada 2007–08 (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2008. augusztus 20.) A Historia de la liga (bal oldalon), majd az evolución de un equipo (6. pont felülről, középen) menüpontokra való kattintással, ezt követően az adott szezon és a csapat nevének (Elige Equipo) kiválasztásával (és az aceptar gomb lenyomásával) elérhetőek a klub helyezési és egyéb statisztikái.
↑Jorge Santos: Spain 2007/08 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. augusztus 20.)
↑LFP:Historia de la liga/plantillas (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2008. augusztus 19.) A Historia de la liga (bal oldalon), majd a Plantilla de la temporada (3. pont felülről, középen) menüpontokra való kattintással, ezt követően az adott szezon és a csapat nevének (Elige Equipo) kiválasztásával (és az aceptar gomb lenyomásával) elérhetőek a klub játékoskeretei, statisztikái.
.svg)
