Arúnaírás kifejezés azon egymással szoros kapcsolatban álló ábécékre vonatkozik, amelyeket korábban agermán nyelvek írására használtak, Skandinávia és a Brit-szigetek keresztény hitre térítése előtt, illetve egy rövid ideig a térítés után is, a már említett területeken. A skandináv változatokatfuthark (vagy fuþark, az ábécék hat első betűjéből: F, U, Þ, A, R, K), az angolszász változatot pedigfuthorc néven is ismerik.
ACodex Runicus, egy pergamen kézirat az 1300-as évek elejéről, kizárólag rúnákkal írva
Avikingek hite szerint a titkos tanok félszemű istene,Odin ajándékozta nekik ezt az írásformát. A legrégebbi rúnaírásos feliratok kb. 150-ből származnak. A rúna szó gótul titkot, ófelnémet nyelven pedig mormogást, bűvös cselekedetet, feliratot jelent. A rúnafeliratokat legtöbbször kardok pengéjébe, ékszerekbe, serlegekbe és más használati tárgyakba, illetve sziklákba vésve találjuk (legismertebb aKylver kő, Gotlandban, Svédország). A keresztény vallás felvételével a rúnákat alatin ábécé rendszerint leváltotta, úgy 700-ban Közép-Európában, majd 1100 körülSkandináviában is. Akárhogyan is, a rúnaírás az utóbbi területen bizonyos célokra még sokkal tovább fennmaradt; legtovább Svédország egyes vidékein, ahol még a 20. században is használták (dekorációs célokra).
azúj futhark (800–1100), amely további alváltozatokkal is rendelkezik:
hosszú ágú változat (másként dán futhark);
rövid ágú változat (svéd-norvég rúnaírás);
a Hälsinge rúnák.
Az új futhark 1100 után még tovább fejlődött:
középkori rúnák (1100–1500);
dalecarli rúnák (1500–1800).
A fenti rúnaírások eredete tisztázatlan. A régi futhark számos jegye jelentős hasonlóságot mutat a latin ábécé betűihez. Más vélemények szerint az időszámításunk előtt 500 és 100 között használt, egymással szoros rokonságban álló észak-itáliai ábécékből jött létre, ugyanis a germán írás ezekkel is bír közös tulajdonságokat.
netr allar nío, geiri vndaþr oc gefinn Oðni, sialfr sialfom mer, a þeim meiþi, er mangi veit, hvers hann af rótom renn.
Við hleifi mic seldo ne viþ hornigi, nysta ec niþr, nam ec vp rvnar, opandi nam, fell ec aptr þaðan.
Tudom, egy szélfútta fán függtem
kilenc éjen át, lándzsától sebezve, Odinnak adatva; önmagamat önmagamnak, azon a fán, amiről senki sem tudja, gyökerei honnét fakadnak;
Sem kenyeret nem adtak nekem, sem italt szarvból, lefelé bámultam, felvettem a rúnákat, kiáltva megragadtam őket, s aztán visszaestem onnét.
Két elképzelés is ismeretes, hogy a halandó ember hogyan került a rúnák birtokába. ARigsþulában van az leírva, hogyRig (a bevezetőbenHeimdall-lal azonosítva) miként nemzett három gyermeket, Thrallt (Szolga), Churlt (Szabad) és Jarlt (Nemes) halandó asszonyokkal. Ezen ifjak lettek a nevükkel azonos osztályok mitológiai ősei. Minthogy Jarl bizonyos kort elérve fegyverekkel kezdett bánni, és a nemesség más jeleit mutatta, Rig visszatért hozzá, elismerte véreként, s megtanította neki a rúnákat.
1555-ben a száműzött svéd érsek,Olaus Magnus jegyzett le egy, a rúnákkal kapcsolatos hagyományt. E szerint egyKettil Runske nevű ember ellopott három rúnarudat Odintól, s megtanulta ennek az írásnak a módját és varázsát.
A színes hitregei történettel ellentétben a rúnák viszonylag későn fejlődtek ki, főként a Mediterráneum írásaihoz képest. Olyan közös vonásokat mutatnak számosföníciai eredetű írással – ilyen alatin, agörög és azetruszk –, hogy mindez nem tekinthető pusztán a sors véletlen fordulatának. Egy itáliai ábécét, név szerint a raetiait (Bolzano vidékéről) gyakran idézik a rúnák történeti őseként. Ennek ellenben csupán öt jelével vonható párhuzam, ezek: ᛖe, ᛇï, ᛃj, ᛜŋ és ᛈp.
A betűk szögletes alakja hasonló a kor más olyan írásaiéhoz, amelyeket fába vagy kőbe véstek. A rúnák jellemző vonása, hogy az itáliai ábécékkel ellentétben nem tartalmaznak vízszintes vonásokat. Az írást általában vékony fapálcák élébe karcolták. A betűk főrovátkái teljes szélességében függőlegesen keresztezték a botot, a fa rostjaira merőlegesen: a görbületek létrehozása nehézkes, valamint a vízszintes rovások elvesztek volna a rostok közt. Ez a tulajdonság a korailatin ábécére is jellemző volt.
A régi futharkA dél-jyllandiGallehusban talált két 5. századi aranykürt rúnáinak részleteRúnaírás avästergötlandi Saleby templomharangján, 1228.
A régi fuþark (futhark) askandináv nyelvek ősének, azóészaki nyelvnek (urnordisk,urnordiska) a leírására szolgált. Huszonnégy rúnából áll, amelyeket gyakran háromszor nyolcas sorokba rendezve ábrázolunk, utalva a skandináv klánokra (ætt). A legkorábbi ismert, betűrendbe állított teljes készlet körülbelül 400-ból származik; ez a híresgotlandi Kylver-kő.
Nagyon valószínű, hogy minden rúnának saját neve volt, az általuk jelölt hangnak megfelelően választva. Azonban a régi futhark rúnáinak neveire nincsen közvetlen bizonyíték. Azok jelenleg ógermán rekonstrukciók, alapjuk a későbbi, leszármazott rúnábécékben szereplő rúnák (a rúnaversek nyomán) és agót ábécé betűinek nevei. Az idősebb fuþark 24 rúnája:[1]
A Fuþorc egy kibővített ábécé, amely 29, későbbi pedig 33 írásjegyből állt. Feltehetően az V. századtól használták. Az angolszász Fuþorc eredetére különféle elméletek születtek. Az egyik elmélet szerintFríziában fejlődött ki, ahonnét később átkerültAngliába. Egy másik elmélet szerint a futhorcot a skandinávok juttatták el Angliába, ahol módosult, majd onnan jutott el Fríziába. Mindkét változat tartalmaz vitatható pontokat, vet fel kérdéseket, amelyekre csak a megfelelő, egyelőre hiányzó régészeti leletek segítségével lehet majd érdemi választ adni. Futhorc feliratok találhatóak például a következő fennmaradt tárgyakon, kéziratokon: temzei scramasax,[4] Bécsi Kódex,[5] Cotton Gyűjtemény[6] Otho B.x (angolszász rúnavers), Ruthwell kereszt.[7]
Az angolszász rúnavers (Cotton Otho B.x.165[8]) a következő rúnákat tartalmazza:
Az első 24 rúna közvetlenül követi a régi futharkot, kiegészítve öt új rúnával. Ezek hosszú magánhangzókat és kettőshangzókat jelölnek(á, æ, ý, ia, ea), hasonlóan azOgham ábécé ötforfedájához.
A betűsorozat (és a betűkészlet) nem rögzített. Összehasonlítva a fentebb bemutatott rúnaversben szereplő karakterekkel
f u þ o r c ȝ w h n i j eo p x s t b e m l ŋ œ d a æ y io ea
atemzei scramasax[4] 28 betűről beszél, kissé eltérő sorrendben, valamint azedhel (œ) nem szerepel rajta:
f u þ o r c ȝ w h n i io eo p x s t b e ŋ d l m j a æ y ea
ACodex Vindobonensis 795-ben[5] szintén 28 betű szerepel, a Ruthwell kereszten[7] 31, a Cotton gyűjteménybeli Domitian A.ix[9] pedig négy további rúnát tartalmaz:
ᛢ
kw
/?/
cweorð
„tűz”, apeorð módosulata
ᛣ
k
/?/
calc
„kehely” (duplázvaᛤkk)
ᛥ
st
/?/
stan
„kő”
ᚸ
g
/?/
gar
„lándzsa” (ellentétben a palatizáltᚷȝ-vel)
Ez a négy rúna nem található meg egyetlen más fennmaradt rúnaírásos emléken sem (astan alak szerepel a Westeremdeni tiszafa-pálcán, de valószínűleg csak megtévesztésként). A Cotton Domitian A.ix így összesen 33 betűből áll, a fentebb bemutatott átírást követve és sorbarendezve:
f u þ o r c ȝ w h n i j eo p x s t b e m l ŋ d œ a æ y ea io cw k st g
Az új fuþark, vagy más néven skandináv fuþark a régi futhark csökkentett változata – mindössze 16 rúnából áll.[2] A lerövidülés megfelel a korban bekövetkezett fonetikai változásoknak. Emlékei Skandináviában és a viking-kori településeken találhatók. Először a9. században használhatták. Változatai ahosszúágú (dán) ésrövidgallyú (svéd és norvég) rúnák. A két változat közötti különbségek vitákra adtak okot. A legáltalánosabb értelmezés az, hogy a hosszúágú rúnákat kőbe vésés (tehát hosszú távú megőrzés), míg a rövidgallyúakat fába vésés, vagyis üzenetküldés céljára alkalmazták.
A VII. században megjelent egy köztes forma a régi futhark és az új futhark között, de csupán kevés ilyen jellegű felirat maradt fenn. Kettő közülük aStentoften Rúnakő és aBjörketorp Rúnakő, ahol ahaglaz rúna a alakba fejlődött, amely az új futhark h rúnájának alakjával egyező.
A két változatot (idősebb és fiatalabb) egy ideig párhuzamosan használták, erre egy példa aRök rúnakő.
Atürk rovást és aszékely–magyar rovást néha – főleg nem magyar szövegösszefüggésben – rúnaírásoknak nevezik, de szigorú értelemben a „rúna” kifejezés csak az ógermán írásra vonatkozik.
A rúnaábécékUnicode tartománya: 16A0–16FF, ez a kódblokk hivatott az összes rúna ábrázolására. Minden karakter csak egyszer szerepel, attól függetlenül hány ábécében fordul elő.
A blokk 81 szimbólumot tartalmaz: 75 rúnát (16A0–16EA), három írásjelet (szimpla rúna írásjel 16EB ᛫, dupla rúna írásjel 16EC ᛬ és kereszt rúna írásjel 16ED ᛭) és három középkori (általában hosszú botba vésett) naptárakon szereplő rúnaszimbólumot. Ezek az úgynevezett „arany szám-rúnák”, az Arlaug 16EE ᛮ, Tvimadur 16EF ᛯ és Belgthor 16F0 ᛰ szimbólumok, értékük rendre 17, 18 és 19. A 16F1–16FF tartomány még szabad (az Unicode 5.1 szabvány szerint).
(németül) A. Bammesberger, G. Waxenberger (eds.),Dasfuþark und seine einzelsprachlichen Weiterentwicklungen, Walter de Gruyter (2006),ISBN 3-11-019008-7.
(svédül) Brate, Erik (1922).Sveriges runinskrifter, (szöveg)
(németül) Düwel, Klaus (2001).Runenkunde, Verlag J.B. Metzler.
(angolul) Robinson, Orrin W. (1992).Old English and its Closest Relatives: A Survey of the Earliest Germanic Languages Stanford University Press.ISBN 0-8047-1454-1
(angolul) Werner, Carl-Gustav (2004).The allrunes Font and Package[1].
(olaszul) A.L. Prosdocimi Sulla formazione dell'alfabeto runico. Promessa di novità documentali forse decisive. Archivio per l'Alto Adige. XCVII-XCVIII (2003-2004) pag.427-440
