Római számokat tartalmazó óra, a négyes (IV) korábbi változatával
Arómai számírás azókori Rómából származó alfabetikusszámjelölési rendszer. A rendszer elve szerint néhány kiválasztottbetűnek számértéket adnak, és ezek kombinációival írják le a számokat. A római számrendszer additív számábrázolási rendszer, amely azt jelenti, hogy egy szám értékét a jelek összevonásából lehet létrehozni. A felhasznált betűk alatin ábécéből származnak. Összesen hét betűt használnak:
A helyiértékek szerinti jelölés pedig a következő:
Római számok jelölésrendszere
Ezresek
Százasok
Tízesek
Egyesek
1
M (1000)
C (100)
X (10)
I (1)
2
MM (2000)
CC (200)
XX (20)
II (2)
3
MMM (3000)
CCC (300)
XXX (30)
III (3)
4
CD (400)
XL (40)
IV (4)
5
D (500)
L (50)
V (5)
6
DC (600)
LX (60)
VI (6)
7
DCC (700)
LXX (70)
VII (7)
8
DCCC (800)
LXXX (80)
VIII (8)
9
CM (900)
XC (90)
IX (9)
Nagyobb számok helyes leírása a következő módon történik: először az ezresek, aztán a százasok, aztán a tízesek, végül az egyesek. Például:
1988 = 1000 + 900 + 80 + 8 = M + CM + LXXX + VIII = MCMLXXXVIII
A rövidítés nagy számoknál nem megengedett (nemkölcsönösen egyértelmű a megfeleltetése a számértékéhez), mégis használatos:
1998 = M + CM + XC + VIII = MCMXCVIII,de ehelyett használható az MIIM és az IIMM forma is.[forrás?]
Az I másik jellel együtt mint „kivonás” csak a V, illetve az Xelőtt állhat (tehát: IL ≠ 49, IC ≠ 99 stb.).
A római számokkal leírható legnagyobb szám, mely őrzi a jelölőrendszer szabályait a 3999, vagyis MMMCMXCIX. Ennek megfelelően a korai időszakban csak a fenti betűket használták, majd később a többszörözésre 4 ezer felett az I és egy fordított C szimbólumot „Ɔ” használtak. Később ezt megváltoztatták: egy vízszintes vonal a betű felett ezerszerest jelölt, a betű mindkét oldalán szereplő függőleges vonal pedig százszorost jelölt. Példák:
Ugyanezt a felülvonást más értelemben is használták, ezzel jelezték, hogy az adott betű számként értelmezendő.
Az idők folyamán egyes számértékek jelölése eltérő lehetett. Így találhatunk 4 értékben IIII-t és IV-t is, hasonlóan 8 értékben VIII-t és IIX-et is – még furcsább eset a 99 jelölésére az XCIX helyett az IC –, előfordult, hogy ugyanabban a dokumentumban ugyanazokat a számértékeket más-más formában jegyezték le.
A római számokat a14. században kezdte kiszorítani a ma használatosarab számírás. Napjainkban a római számok leginkább sorszámozásra, fejezetszámozásra, valamint uralkodók sorszámozására használatosak (példáulIII. Károly,I. István). Ezen kívül általában régi épületeken az építés évét jelzik, valamint filmes produkciók végén a gyártási év jelölésére is gyakran római számokat használnak. Ezen kívül avilágháborúk sorszámát is sokszor így jelölik (például amásodik világháborúnak elterjedt írásmódja a „II. világháború” alak) vagy azolimpiai játékok sorszámát is (például a2012. évi nyári olimpiai játékok hivatalos neve XXX. nyári olimpiai játékok volt). Római számokkal jelölikBudapest kerületeit is (példáulBudapest VII. kerülete).
A római számokat legtöbbször azASCII latin betűivel (I V X L C D M) írják le, aUnicode mégis rendelkezik speciális karakterekkel a római számjegyek írásához, ezek az U+2160...U+2183-as (tízes számrendszerben: 8544...8579) intervallumban helyezkednek el. Ez a sorozat lefedi mind a nagybetűs, mind a kisbetűs számjegyeket, valamint 12-ig a számkombinációkat.
Egyesek szerint ezeket érdemes használni a római számjegyek írására. Így tehát a MCMLXXXVIII leírható ⅯⅭⅯⅬⅩⅩⅩⅧ-ként vagy ⅯⅭⅯⅬⅩⅩⅩⅤⅠⅠⅠ alakban. Viszont ezek a karakterek sok problémát okozhatnak, mert a megjelenítésükhöz speciálisbetűtípusok szükségesek, amik nem minden operációs rendszeren/szoftverben érhetőek el (például azArial Unicode MS).
Areneszánsz idején általános volt, hogy a könyvek első oldalára egy latin szöveget helyeztek el, amelyben összeadva az I, V, X, L, C, D, M betűket, az eredmény a könyv kiadási dátuma lett.
Templomok és más épületek bejárata fölött is hasonlóan olvasható az építés évszáma. Az ilyen számot tartalmazó feliratokatkronogrammának nevezik.
