Arómai mitológia gyűjtőfogalom azókori rómaiaknak az istenekről és hősökről alkotott elképzeléseire. Az eredetirómai vallás leginkább a természeti erők és események megszemélyesítéséből állt. Az i. e. 5. századtól kezdve a rómaiak – azetruszkok közvetítésével – elkezdték átvenni agörög mitológia alakjait. Így a római istenek közül többségének van görög megfelelője.
A rómaiak hitvilága ugyanakkor lényegesen eltért a görögökétől. Annyiban is különbözött attól, hogy az egyes istenek körül sokkal szervezettebb kultusz és papi rend alakult ki. A római isteneknek is volt funkciójuk, de nem estek meg velük kalandos históriák, és pajzán viszonyba sem keveredtek egymással vagy (az egyRhea Silvia esetét kivéve) földi halandókkal. Senkit se tévesszen meg, hogy azújkori írásművekbenIuppiter rabolja elEurópét megGanümédészt, hogy areneszánsz ésbarokk festmények százain látjukVenustMarsszal enyelegni. EzekZeusz,Aphrodité ésArész történetei, csak a latinos kultúrájú közép- és újkor emlegette őket más néven.
A római vallás a történeti vallások közé tartozik, elemei saját belső fejlődés és külső hatások összegződése révén koherens, a nép számára teljes mértékben elfogadottpoliteista vallást eredményeztek, amely teljes fennállása alatt kevés kivétellel toleráns és befogadó jellegű volt. E kivételek sem a vallásból fakadtak, hanem bizonyos kultuszokat a közerkölcs vagy a római állam szempontjából minősítettek elfogadhatatlannak. Ilyen voltBacchus kultusza, amelyet a bacchanaliák miatt tiltottak be, vagy akereszténység, amelynek viszont politikai és közrendi veszélyt tulajdonítottak.
A legkorábbi időszak vallástörténeti szempontból is a maiRóma helyén egykor a hét dombon álló kunyhótelepülésektől azetruszk korig tart. Azi. e. 9. ési. e. 7. század közé tehető annak a funkcionalista vallásnak a kialakulása, amely Rómát az etruszk korig jellemezte. Ebben az időben a házi istenek és személyes védnökök mellett anumenekre épülő kultuszt gyakoroltak. Anumenek isteni hatalommal rendelkező, de nem megszemélyesített természetfeletti erők.
A személyes védnökök legfontosabbika a férfiakgeniusa és a nőkiunója. Agenius nyilvánvaló etimológiai kapcsolatban áll agenus (nemzetség) szóval, így vagy a férfiági leszármazási vonal védnöke vált személyes jellegűvé, vagy fordítva, a személyes védnök hatalmát terjesztették ki minden férfiági leszármazottra.Iuno az erkölcsi tisztaságot és a női termékenységet felügyelte.
Ezek mellett az ősök tisztelete, az őskultusz (manes = elhunytak lelkei) volt nagy jelentőségű. A februáriparentalia ünnepén étel- és italáldozatokkal szolgáltak az elhunytaknak, a májusilimuria ünnepen a hazajáró lelkek elrabolhatták az óvatlanokat.
Ekkor alakultak ki a természeti jelenségek, tulajdonságokperszonifikációi is. Ezek:
Az államosodás folyamata és a környező településekkel, népekkel való érintkezés elhozta azt a vallásfejlődési szakaszt, amikor a korábbinumenek (védő szellemek, események menetét irányító védnökök) egy részét felváltották a máshonnan származó antropomorf istenek (deusok), és a megmaradók is átalakultak ugyanilyen formában. A római panteon jelentős része a korai hódítások által került Rómába, elsősorban az egyes népek, törzsek és városok patrónus-isteneit olvasztották be. Ez egyszerre volt a kulturális romanizálás része és a fennhatósági viszony mitologikus megerősítése. Az első istentriász aIuppiter–Mars–Quirinus hármas volt. Iuppiter azIstenatya,Mars a növényi numenből általános termékenységistenné vált, Quirinus pedig valamilyen módon közösségi istenné alakult.
Ekkortól ismertek a közösségi kultuszok, vagyis a valódivallás első elemei. Megjelent apapság, először Iuppiter papja, aflamen dialis ismert. A papságot gyarapította az égből hullott pajzs két őrző papja, amit később – 11 darab másolat elkészítése után – 12 tagú papi testületté duzzasztottak (sallus – papok). A papok bár politikailag súlytalanok voltak, kizárólag azarisztokrácia köréből kerülhettek ki.
Az etruszkok építették Rómában az első ismert templomokat, többek közt a capitoliumi Iuppiter-templomot is.
Még az etruszk-kor vége előtt átalakult a panteon fő istentriásza is: Iuppiter maradt a főhelyen, de Marsot és Quirinust felváltotta aVeii városából származóUni (RómábanIuno Regina) és a szintén etruszk eredetű,Mnrva (RómábanMinerva). Iuno nemcsak a nők, a házasság és a termékenység védnöke ettől kezdve, hanem Róma városvédője. Minerva a kézművesek és mesterségek istene lett, ezzel soknumen érintettségi körét lefedte. Más fontos etruszk istenek a római panteon részévé váltak, mint példáulVoltumna, akiVertumnus (vagy Vortumnus, Vertimnus) néven Iuppiter fia lett, vagyFuflunsBacchusként.
Etruszk hatásra a kultuszokat körítő elemek is bővültek, mindenekelőtt a jóslás tudományával, amitdisciplina etrusca néven vettek át. A görög profetikus jósaitól eltérően a rómaiaktudománynak tartották a jóslást, következésképp bárki számára megtanulhatónak és alkalmazhatónak. Ezért az etruszk jóskönyvek mintájára tankönyveket gyártottak hozzá, így az jól ismert.
A két legfontosabb jóslási módszer aharuspicina ésauspicium (béljóslás és madárjóslás). Az elsőt aharuspex, a másodikat azaugur művelte.
A keleti elemek beépülése elsősorban aSibylla jóslatok következménye volt.[pontosabban?] Azetruszkok politikai hanyatlásával a dél-itáliai görög gyarmatvárosok kerültek előtérbe Rómában. Elsőként azAvetinus-domb szentélyei épültek felCeres,Liber ésLibera (másképpCeres,Bacchus ésProserpina) tiszteletére.
Tarentum (maTaranto) elfoglalása utánHadész ésPerszephoné kultuszai (Dispater, később Pluto és Proserpina) honosodtak meg.Apollón,Aszklépiosz,Héraklész,Magna Mater szintén e korban került a panteonba, bár Apollónt például már az etruszk korban is ismertékApulu néven. Az i. e. 340–338 közötti latin háború lezárásával a latin szövetség védnöke,Diana (dia = fény) aHoldfény is megérkezett. Diana átvette Iunotól a nők és a születés felügyeletét, és csak később, a görög mitológiaiArtemisz istennővel való azonosítása után lett a vadászat és az erdők istennője.
Fortuna (=hozam), a szerencse és gyarapodás megszemélyesítője, ésVenus is ekkortól ismert. Venus nevének jelentésevágy,báj, ezért bár eredetileg a kertek gondozásának istennője volt, azonosítottákAphroditével és a szerelem istennője lett. Venus egyik alakja, aVenus Venticordia is a Sibylla-tekercsek egyik jóslata által került Rómába, i. e. 114-ben.
AKarthágó elleni háború és a szír háborúk idején kerültek először nem-görög keleti istenek a római panteonba. Ezek beavatási vallások, azaz misztériumvallások, mint az elsőként ismertBacchus, és a későbbiIsis-Osiris,Mithras ésAttis-Cybele.
A párizsiLouvre-ban őrzött dombormű a tizenkét római főistent ábrázolja
A görög mitológia nem azonos a rómaival, így az istenek sem teljesen azonosak. Az azonosítások ahasonló szerepkörök alapján a hellenizálódó köztársaságkorban történtek. Ekkor épültek be folyamatosan újabb görög istenek a toleráns római panteonba. Így például Zeusz csak messziről azonos az ősi római Iuppeterrel, míg a közvetlenül a görögből átvett Apollo azonos Apollónnal.
Iuno Regina –Iuppiter felesége, a szülés és a házasság istennője
Vesta – a családi tűzhely, az otthon és a család istennője
Anumenek azókorirómai vallás kezdetén emberfeletti, személytelen hatalmat jelöltek,[1] akik későbbanimisztikus vonásokat vettek fel és segítő vagy ártó szellemként kezdtek működni, majd pedig kiemelkedtek belőlük a személyesistenek.[2] Zárójelben a görög azonosítások:
Az istenek kultusza állatok, növények és különböző tárgyak feláldozásával járt együtt. Különös figyelmet kellett szentelni a részleteknek, mert minden hiba az istenek haragját vonhatta maga után. Fontos szerepe volt az előjeleknek és jóslatoknak, amelyek részben összefüggésben álltak az áldozatokkal. (Például az áldozati állatok egyes részeiből vélték kiolvasni egy-egy kívánság teljesülését). A madarak röptének megfigyelése is a jóslást szolgálta.
_01.jpg)
.JPG)
_YORYM_1998_26-1.jpg)
