Arómai katolikus egyház[2] (latinul:Ecclesia Catholica) vagy saját szóhasználatábanRómai Katolikus Anyaszentegyház[3] a világ legnagyobbkeresztény felekezete. Kétezer éves történelmével a katolikus egyház a világ egyik legősibb, máig fennmaradtvallási intézménye. A Föld népességének mintegy 31,5 százaléka, 2,2 milliárd ember keresztény. A keresztények fele római katolikus, 37 százalékukprotestáns, 12 százalékuk pedigortodox felekezet tagja.[4]
Apápa, azazRómapüspöke az egész katolikus egyház legfőbb pásztora, akinek hit, erkölcs és engedelmesség kérdésében, illetve az egyház kormányzásában teljes, legfelsőbb és egyetemes hatalma van. Az egyházi közösségvilági hívőkből, hierarchiát alkotó felszenteltklerikusokból, valamintszerzetes közösségek tagjaiból áll.
A katolikus egyház küldetéseJézus Krisztusörömhírének, azevangéliumnak a hirdetése, aszentségek kiszolgáltatása, valamint afelebaráti szeretet gyakorlása. Azeucharisztia, amely a hét szentség egyike, minden katolikusszentmise középpontja. Ezen kívül a világ minden részén működtet szociális programokat ésintézményeket, úgymint iskolákat, egyetemeket, kórházakat, missziós telepeket, menedékhelyeket, valamint olyan szervezeteket, mint például aNemzetközi Karitász – aminek tagja a magyarországiKatolikus Karitász is –, amelyek a szegényeken, a családokon, időseken, vagy betegeken segítenek.
A katolikus egyház – azapostoli utódlás által – annak akeresztény közösség folytatásának vallja magát, amelyet Jézus Krisztus alapított, és amelyetSzent Péter apostol vezetésére hagyott. Tantételeit legnagyobbrésztegyetemes zsinatokon határozta meg. A katolikus tanítások aBiblián (Ószövetség ésÚjszövetség), valamint az apostoli korban átadottszent hagyományon alapulnak, amelyeket tanítói tekintély magyaráz. Ezek a tanítások röviden azapostoli hitvallásban, részletesen aKatolikus Egyház Katekizmusában vannak kifejtve. A hivatalos katolikus istentiszteletet, azaz aliturgiát, a hagyományokat figyelembe véve egyházilag szabályozzák. A katolikus egyházon belül hat különböző rítus van, amelyek további változatokra vagy formákra oszlanak. A leggyakoribb arómai rítus, amely két formában (rendes és rendkívüli) mutatható be.
A nyugaticivilizáció történetében legkorábban a4. századtól kimagasló szerepet játszott. Más vélemény szerint a tudomány haladásának fékezője, a katolikus dogmatikával szembemenő teológusok, pl.Giordano Bruno elevenen megégetése (Róma piacterén,1600-ban), illetve hatalmi érdekeiből kifolyólag a középkori rend konzerválója, a polgári társadalom kialakulásának ellenzője (Afrancia forradalomban nagy hangsúlyt kap az egyházi kiváltságok eltörlése, az1848–49-es forradalom és szabadságharcban aklérus testületileg az osztrák császári oldalon állt a magyar felkelőkkel szemben, nem véletlenül, a12 pont foglalkozott a vallási egyenlőséggel is).
A katolikus egyház fenntartja, hogy a Krisztus által alapított „egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyház” csak a katolikus egyházban áll fenn, és korábban vallotta hogy azegyházon kívül nincs üdvösség, ma, aII. vatikáni zsinat után elismeri, hogy aSzentlélek más keresztény közösségek által is elvezetheti az embereket azüdvösségre. Az Egyház azt tanítja, hogy a Szentlélek mindenkit arra hív, hogy minden keresztény munkálkodjon azon, hogy megvalósuljon közöttük a teljes egység – ezt nevezikökumenizmusnak. A katolikus egyháznak olyan modern kihívásokkal kellett szembenéznie, mint aszekularizmus terjedése, azabortusz, afogamzásgátlás, valamint azeutanázia.
Raffaello Sanzio: A szentháromság diadala. Vatikán, Stanza della Segnatura A legfelső égi ív szélein a négy arkangyal, kerubok és középen az Atyaisten van ábrázolva. Ezt az ívet az alatta lévővel emblémaszerű, háromalakos kép (Deézisz) kapcsolja össze:Jézus Krisztus a trónján ül, Mária és Keresztelő János között. Az alsó íven balról Szent Péter, Ádám, Szent János evangélista, Dávid, Szent István vértanú és Jeremiás próféta. A jobb oldalon balról Judás Makkabeus, Szent Lőrinc, Mózes, Szent Máté, Ábrahám és Szent Pál. A földön ábrázolt jelenet szereplői egyházatyák, pápák
A „katolikus" szó további magyarázatához lásd aKatolicizmus szócikket!
Agörög szó(katholikosz) a kereszténységen kívül„általános”-t vagy„egyetemes”-t jelent. A keresztény irodalomban előszörAntiochiai Szent Ignác szmirnaiakhoz írt levelében (Kr.u.110) találkozunk vele mint az Egyház elfogadott ismertetőjegyével. Ebben apüspökkel szembenállóskizmatikuseucharisztikus közösség ellen érvel:„Azt az eucharisztiaünneplést fogadják el hitelesnek, amelyet a püspök vagy megbízottja vezet. Ahol a püspök jelen van, ott legyen a (keresztény közösség) teljessége is; hasonlóképpen, ahol Jézus Krisztus van, ott van aKatolikus Egyház is.” (8,1–2).[5] Itt a „katolikus” jelző valószínűleg az„igaz” Egyházat jelenti, de az igaz Egyház egyetemességére is utal. Az igaz Egyház ugyanis egyetemességre törekszik: a hívők teljességét akarja magában foglalni. ASzent Polikárp szmirnai püspök vértanúságáról szóló levél (2. század közepe) a „katolikus” kifejezést „egyetemes” értelemben használja (8,1), majdAlexandriai Szent Kelemennél (Strom 7,17) ésTertullianusnál (De Praescriptione 26,9; 30,2) az ignáci értelemhez áll közel: az igaz Egyházat jelenti az eretnek csoportokkal szemben. A3. századtól kezdve a két jelentés egybefonódott, és a „katolikus” egyszerre jelentett „igaz” és „egyetemes” egyházat. Később az Egyház katolicitása azt jelentette, hogy (1) földrajzilag egyetemes, amennyiben az egész földre kiterjed; (2)antropológiailag egyetemes, amennyiben minden népet és társadalmi osztályt magában foglal. Teljessége pedig abban áll, hogy (1) az igazság teljességét tanítja; (2) mindenbűnből kigyógyít, (3) mindenerényre megtanít, és aSzentlélek minden ajándékát kiárasztja a lelkekre.[6][7]
Az egyház hivatalos neve: Katolikus Egyház, viszont a köznyelvben gyakranrómai katolikus egyházként vagyrómai egyházként utalnak rá. Ez a kifejezés azonban kétértelmű is lehet, ugyanis lehet alatta a teljes katolikus egyházat is érteni, beleértve akeleti katolikus egyházakat is; de néhol ez csak a római, azaz alatin rítusú katolikus egyházra vonatkozik, megkülönböztetve azt a katolikus egyház keleti részegyházaitól, sőt akár jelentheti csak a római egyházmegyét vagyRóma városának egyházközösségét is. Az első esetben a „római” jelző Róma püspökére, apápára utal, hogy kifejezze az egész katolikus egyház közösségét és egységének alapját vele. A jelző areformáció korától vált a köznyelv, sőt ateológiai nyelv részévé,[8] amikor a Rómától elszakadt, de magukat „protestáns katolikusoknak" nevező közösségek, mint például azanglikán egyház (angol katolikus egyház) így különböztette meg magát a „római katolikusoktól”. Ezt később a katolikusok is elkezdték használni – elsősorbanapologetikus céllal – önmaguk megnevezésére, majd több helyen a polgári meghatározás is ezt vette át.[9] A második esetben a „római” kifejezés csak a latin rítusú egyházmegyékre vonatkozik, hogy így tegyenek különbséget a keleti katolikus rítusúaktól. Ez az értelem elsősorban ott jellemző, ahol együtt élnek a különböző rítusú katolikusok – példáulMagyarországon is. A magyar köznyelvben tehát mindkét értelem szerint találkozhatunk a jelzővel, viszont a keleti egyházak tagjai sértőnek találhatják az olyan kifejezést, mint például „görög rítusú római katolikus”.
Az egyházpüspökeit az apostolok utódainak tekinti, akik Krisztus nevében és hatalmával tanítanak, megszentelnek és kormányoznak,[10] Róma püspöke, apápa pedig Péternek, az apostolok vezetőjének az utódja, aki egyedül kapta meg a Mennyország kulcsait, s akit Jézus az egész nyáj pásztorává tett.[11] Így a pápa „örök és látható princípiuma és alapja mind a püspökök, mind a hívők sokasága egységének”,[12] akire mint sziklára az Egyház egész építménye épül. A katolikusok ennek alátámasztására Jézus szavait idézikMáté evangéliumából:„Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat… Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”[13]
A nem katolikus történészek közül többen is alátámasztják, hogy a Katolikus Egyház alapjai és intézményei Jézus Krisztusra vezethetőek vissza,[14][15][16][vitatott] és már az első két században különböző esetekben sokan „Rómához mint a legfelsőbb apostoli tekintélyhez folyamodtak”.[17] „Róma püspökei kezdettől fogva kitüntetett helyet foglaltak el az egyház szervezetében. Ebben nyilván szerepet játszott az a tény, hogy Róma első püspökeit magaSzent Péter nevezte ki.Szent Pál, az ősegyház másik meghatározó egyénisége szintén Rómában halt vértanúhalált, ilyenképpen tehát az ő tekintélye is a római püspököt erősítette.”.[18][19]Henry ChadwickI. Kelemen pápa korintusiakhoz írt levelét bizonyítékául látja annak, hogy a Rómában elnöklő egyházi személynek tekintélye volt más egyházak felett, és a hiteles hagyomány megőrzésében és magyarázatában döntő szerepe volt.[20] Más történészek ellentmondanak ezeknek a magyarázatoknak. Eamon Duffy például elismeri egy római keresztény közösség létezését, valamint, hogy Péter és Pál apostol Rómában „éltek, prédikáltak és haltak meg”, azonban nem lát bizonyosságot afelől, hogy az1. század folyamán kormányzó püspöke lett volna Rómának, valamint az apostoli utódlás fogalmát is kétségbe vonja.[21]
Gergely Jenő egyháztörténész kutatása alapján a püspöki intézmény, az episzkopális egyház a kereszténység első háromszáz évében még nem létezett,[22] ezért római pápákról is csak ezután beszélhetünk, és csak ezután alakult ki a „többi püspök fölé emelkedő központi hatalom, az intézményesült, monarchikus pápaság”.[23]
Küldetése abban különbözik más keresztény felekezettől, hogy az egész, bibliai evangéliumi tanítást akarja átadni, nem hagy ki belőle egyetlen mondatot sem, mert az egyház szerint az zavarná a biblia és az evangélium egyetemességét és elsődlegesen Isten szándékát. Az egyetemességhez hozzátartozik az is, hogy a papok és hívők ne különféle elképzeléseket hirdessenek – netán eretnekségeket -, hanem ugyanazt, ennek okán a katolikus bibliát magyarázatokkal látták el. A katolikus egyház vallja, hogy küldetése Jézus csorbíthatatlan parancsán alapul, melyet kétezer év zsinatain értelmeztek, hangoltak össze mind Jézus kijelentéseivel, mind az Ószövetség tanításaival. Ebben rejlik a katolikus, azzazegyetemes teológiája. Ezért az a küldetése, hogy értelmezze, összehangolja a Bibliában az összes kijelentést, és annak alapján határozza meg Isten általuk megismert igazságait[24] és a hívők feladatait. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy terjesszék a hitet szerte a világban:„Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”[25]XVI. Benedek pápa úgy foglalta össze a katolikus egyház küldetését, miszerint az egyház lényege a hármas feladatában mutatkozik meg: „Isten Igéjének hirdetése (kerygma-martyria), a szentségek ünneplése (leiturgia), a szeretet szolgálata (diakónia)”.[26] A történelmet átívelő szeretetszolgálat részeként a katolikus egyház ma is olyan sokrétű intézményeket tart fenn – mint például a nemzeti karitászokat egybe tömörítőNemzetközi Karitász, a Catholic Relief Services (Katolikus Segélyszervezetek), katolikus iskolák, egyetemek, kórházak, óvóhelyek stb. –, amelyek a szegényeket ugyanúgy segítik, mint a családokat, az időseket és más rászorultakat. Jézus ígérete alapján és az egyház történelmében történt események ellenére a katolikus egyház vallja, hogy hit és erkölcs tanításában aSzentlélek vezeti, és megőrzi minden tanítói tévedéstől.
A katolikus egyházban minden hívő akeresztség révén – mellyel beépül Krisztus Testébe – részesedik Krisztus egyetlenpapságából, azaz az egyetemes (általános) papság tagja, de a szerepek és a karizmák („kegyelmi ajándékok”) különbözőek.[27] Így a katolikus egyházban megkülönböztetik a „szolgáló papságot”, azaz azegyházi rendet(klérus) a világi hívektől, azaz alaikusoktól. Ezt a felosztást Jézustól származtatják, aki kiválasztotta és különleges hatalommal ruházta fel a tizenkétapostolt, s akik felszenteléssel további férfiakat választottak ki, hogy 1.) Isten népét tanítsák (tanítói, igehirdető feladat); 2.) az istentisztelet és a szentségek által megszenteljék (a megszentelés feladata); 3.) és az egyház tagjait Krisztus nevében vezessék, irányítsák (a kormányzás feladata).[28] Bár a katolikus egyház Jézust tekinti legfelsőbb lelki vezetőjének, a földi egyházszervezet legfőbb pásztora – Krisztus földi helytartójaként – Róma püspöke, apápa, akinek hit, erkölcs és engedelmesség kérdésében, illetve az egész egyház kormányzásában teljes, legfelsőbb és egyetemes hatalma van.[29] Mivel JézusSzent Pétert a többi apostol fölé emelte,[30] ezzel a katolikusok szerint a pápai szolgálat alapját vetette meg. (A pápa egyik latin elnevezése:servus servorum Dei = Isten szolgáinak szolgája.)
A katolikus egyház központja, arómai pápa székhelye. A pápa a világegyházat a Rómában lévő – független államként működő azolasz főváros,Róma belvárosától közigazgatásilag elválasztott,-Vatikánvárosból kormányozza, amelynek szintén ő az államfője. A pápát a pásztori tevékenységének gyakorlásában legfőképpen aRómai Kúria segíti, amely részt vesz az egyházon belüli, a társadalom különböző területein, valamint a nemzetközi életben végzett tevékenységekben.[31] Ezenkívül a pápát segítik – főként konzultatív, illetve tanácsadói szolgálattal – apüspöki szinódusok, valamint mind testületileg, mind egyénileg – abíborosok kollégiuma. A bíborosok testületének a feladatakonklávé keretében a pápa megválasztása is, amely tisztségre az egyház bármely férfi tagját megtehetik, de a14. század óta a bíborosok közül szoktak választani.[32] Az Egyház hivatalos rendelkezéseit azEgyházi Törvénykönyv tartalmazza. A katolikus egyház hivatalos nyelve alatin, de a vatikáni közigazgatásban elsősorban azolasz nyelv a használatos, emellett további hat nyelv (angol,francia,lengyel,német,portugál,spanyol) félhivatalos státuszt élvez.[33]Itt található a világ második legnagyobb méretű temploma[34] a katolikusSzent Péter-bazilika, mely épületként az egyház egyik jelképévé vált.
A katolikus hierarchiában az egyházi rendet a klerikusok alkotják. Három nagyobb rendre oszlik: püspökség(episcopatus), áldozó papság(presbyteriatus), szerpapság(diaconatus). A klerikusok azok a férfiak, akik részesültek a szolgálati papság szentsége, azegyházi rend három fokozatának –diakónusok,papok,püspökök – valamelyikében.
Azegyházmegye (püspökség,dioecesis) a püspök által vezetett egyházkormányzati egység. Több egyházmegye alkot egy egyháztartományt (érseki széket). Az egyházmegyék élén a megyés püspök áll. Az egyházmegyék kisebb egységei a főesperességek, amik esperesi kerületekre tagolódnak tovább. A legkisebb területi egységek aplébániák, más néven egyházközségek, vezetésükre egy vagy többpap van kinevezve.[36]
Katolikus felfogás szerint a maipüspökök az apostolok jog szerinti utódai, az apostolokra ruházott joghatósági és szentségi hatalom birtokosai. Apüspök az egyházi rend legmagasabb fokozata. Élén a legfőbb püspök a pápa áll, mint „Krisztus misztikus testének” legfőbb tanítója és kormányzója. A püspökök közül választják abíborosokat, akik pápaválasztó joggal rendelkeznek, a pápát segítik, őt tanáccsal ellátják.
A püspök azapostolok utódja, ami feljogosítja egy helyi egyház vezetésére és kormányzására, illetve az egyházi rend és abérmálás szentségének kiszolgáltatására. Az összes püspök – beleértve abíborosokat,pátriárkákat,érsekeket ésmetropolitákat – alkotja az egyetemes egyház vezetésében felelős püspökök kollégiumát (testületét), amelynek feje Róma püspöke. Egy püspök törvényes felszenteléséhez szükség van a pápa külön engedélyére, amely a Rómával való egységre és az egyház szabadságára jelent garanciát.[37]
Az egyházmegyék élén álló püspökök amegyés püspökök, a saját egyházmegyével nem rendelkező püspökök pedig acímzetes püspökök. Az érseki címet viselő megyés püspökök egyházmegyéjét főegyházmegyének hívják. A főegyházmegye a többi alárendelt egyházmegyével együtt alkotja az egyháztartományt vagy érseki széket, mely élén az érsek, mintmetropolita áll. A metropolita az adott egyháztartományhoz tartozó alárendelt (ún. suffragan) egyházmegyék megyés püspökeinek elöljárója némely dologban. Az egyes országok püspökei püspöki konferenciát alkotnak, amely testület maga választja elnökét, (Egyházi Törvénykönyv 447. kánon). Magyarországon az aktuális elnök dr. Veres András győri megyéspüspök. Az elnök nem elöljárója a konferenciának, s nem felettese a megyés püspököknek sem. Az esztergomi érsek történelmi hagyomány okán mindig a magyarországiprímás, de nem jogi előírás, hogy a prímás legyen a konferencia elnöke.
Köszöntés: a latin rítusú katolikus egyházban „Laudetur Iesus Christus!”(Dicsértessék a Jézus Krisztus!) Válasz rá: „In aeternum, Amen.”(Mindörökké, ámen.)Nyugat-Európában ma már ritkán használják. A görögkatolikus egyházban „Dicsőség Jézus Krisztusnak!” Válasz rá: „Dicsőség mindörökké!”
Egyházi év felépítése a katolikus egyházban:Advent –Karácsonyi idő – Évközi idő –Nagyböjt –Húsvét (lezárása:Pünkösd) – Évközi idő. Az egyházi év kezdete: advent első vasárnapján (ez általában december első vasárnapja).
A felszentelt római katolikus papnak (fő)tisztelendő úr vagyatya a megszólítása (viszont semmiképpen sem tiszteletesnek, nagytiszteletű úrnak, amik a protestáns papok megszólításai). A római katolikus pap ruhája: hosszú, cipőig érő fekete reverenda, végig gombokkal a nyakán pedig kolláré (a lat. collum, ‘nyak’ szóból): kemény gallér. A reverenda nyakrészére erősített keményített vászon, vagy a galléron belül hordott fehér műanyag csík, melyre a reverenda színének megfelelő kis „szakállat” varrnak. Papi civil esetében a mellényt helyettesítő gallér. A görögkatolikus pap ruhája: hosszú, cipőig érő fekete reverenda, csak a reverendát kolláré nélkül hordja és nincsenek rajta gombok. A papi civil megegyezik a római katolikusokéval.[38] (A gombok száma: 33, mivel Jézus is 33 évet élt mielőtt fölment a mennybe.)
Apresbiterek, avagy idősebb elöljárói a gyülekezeteknek, a papok, azok a szolgálattevők, akik már misézhetnek, és kiszolgáltathatják abűnbánat vagy abetegek kenete szentségét is. Leggyakoribb szolgálati formájuk aplébánosi beosztás, ahol egy vagy több egyházközséget vezetnek a püspökkel egységben, és neki alárendelve. A papokat a püspökök szentelik fel.
Adiakónus („szolgáló”) az egyházi rend alsó fokozata. A diakónusok még nem papok, ezért nem is végezhetnek olyan sajátosan papi feladatokat, mint a misézés vagy a gyóntatás. Feladatuk a püspökök, papok, illetve a keresztény közösség különböző feladatainak a segítése, mint az adminisztráció, szociális és karitatív tevékenységek, stb. Ezen kívül prédikálhatnak, taníthatnak, keresztelhetnek, áldoztathatnak, vezethetik a házasságkötés vagy a temetés szertartását. Ez a fokozat kötelező a pappá szentelés előtt, de aII. vatikáni zsinat felújította azállandó diakonátus intézményét is.
A latin egyház minden fölszentelt szolgáját olyan hívő férfiak közül választja ki, akik nőtlenek, és megvan az akaratuk, hogy acölibátust „a mennyek országáért" egész életükre vállalják.[39] Ez alól a pápa kivételt tehet, ha olyan házas nem katolikus lelkész tér át a katolikus egyházba, aki kéri a felszentelését.[40] Állandó diakónusok nős férfiak is lehetnek, de a nőtlenül jelentkezőknek is vállalniuk kell szentelésük előtt a kötelező cölibátust. A keleti katolikus egyházakban papok is lehetnek nős férfiak, azonban a nőtlenül felszentelt papok nem nősülhetnek meg. Püspökké mindenhol csak nőtlen férfi szentelhető fel.
A Katolikus Egyház nem fogadhatja el azoknak a személyeknek a papi vagyszerzetesi hivatásra jelentkezését, akik gyakorló homoszexuálisok, akik mélyen gyökerezőhomoszexuális hajlamokat mutatnak, vagy támogatják az ún. „gay kultúrát”. Amikor azonban olyan homoszexuális hajlamokról van szó, amelyek csak egy átmeneti probléma kifejeződései, mint például a még nem lezárult serdülőkor, akkor az illető személyeknek legalább hároméves próbaidőre van szükségük diakónussá szentelésük előtt.[41]
Mivel Jézus csak férfiakat választott a tizenkét apostola közé, és ugyanezt tették az apostolok is, amikor munkatársakat választottak, ezért a katolikus egyház csak férfiakat szentelhet fel, nők pappá szentelése nem lehetséges.[42] Ezt többen diszkriminatív hozzáállásnak tekintik a nők iránt, de az egyház úgy gondolja, hogy Jézus a nőknek más, de ugyanilyen fontos hivatásokat adott az egyház szolgálatára.[43]II. János Pál pápa a „Christifideles Laici” kezdetű apostoli levelében kifejti, hogy vannak olyan sajátságos hivatások, amelyeket csak nők tölthetnek be, de ezek ugyanúgy Jézus tanítványainak a feladata.[44] „Ha az apostolok tanúskodása alapozza meg az Egyházat – mondtaVI. Pál pápa -, akkor az asszonyok tanúskodása nagyon hozzájárul a keresztény közösségek hitének táplálásához.”[44]
Katolikus hívők (megkereszteltek) száma 2004-ben[35]
KONTINENS
Ezer fő
Az összes katolikushoz viszonyított százalékos megoszlás
Az összlakossághoz viszonyított százalékos megoszlás
Százalékos növekedés 1978-hoz viszonyítva
AFRIKA
148 817
13,55
16,97
171,77
AMERIKA
548 756
48,96
62,34
49,68
ÁZSIA
113 489
10,33
2,91
79,62
EURÓPA
278 736
25,38
39,54
4,65
ÓCEÁNIA
8 568
0,78
26,24
52,56
VILÁG
1 098 366
100,00
17,19
45,18
A katolikusok nagy többsége (99,8%) világi férfi és nő, akik között minden korosztály és életállapot képviselve van.[45]Laikusok, azaz világi hívek – vagy másik gyakori kifejezéssel: krisztushívők -, azok a katolikusok, akik akeresztség által beléptek az Egyházba, de nincsenek felszentelve azegyházi rend valamelyik fokozatára.Pál apostol az Egyházban lévő sokféleséget a test különböző tagjaihoz hasonlította, amelyek mind fontosak a test működéséhez.[46] Így az egyház minden tagját méltóságuk és cselekvésük tekintetében egyenlőnek ismeri el, és a szolgálati hierarchia tanítása, megszentelése és kormányzása alatt a világi híveknek is a maguk állapotának és feladatának megfelelően Krisztus művének építésére szól a hivatásuk, és így tölthetik be az Egyházban és a világban a maguk szerepét. Ezzel ők is Krisztus papi, prófétai és királyi tisztségének részesei. A világi hívők királyi küldetése a magukban és a világban jelenlévő bűn hatalmának megtörésére szól az önmegtagadás és az életszentség által; prófétai küldetésüket azevangelizáció révén teljesítik, a papi hivatalban való részesedésük pedig a világ megszentelésében áll, ahogy a Szentlélekben történő „minden cselekedetük, imádságuk, apostoli kezdeményezésük, hitvestársi és családi életük, mindennapi munkájuk, testi-lelki pihenésük”, vagy az élet terheinek türelmes hordozása Istennek kedves lelki áldozattá válik,[47] amelyet az Eucharisztia ünneplésében ajánlanak fel.[48]
A világi krisztushívők hivatásaházasságra vagy – azevangéliumi tanácsokra tett fogadalommal – megszentelt életre szólhat. A házasságot a Katolikus Egyházszentségként tartja számon, és felbonthatatlannak tartja. Ezért nem ismeri el a házassági válást, illetve a már megházasodott fél újabb házasságát. Mivel a házasság szentségének kiszolgáltatása bizonyos feltételekkel jár, ezért kérésre az egyházi bíróság esetleg megvizsgálhatja a házasságkötés körülményeit, hogy valóban megvalósult-e a látszólag fennálló vagy vélt szentség. Ha nem, akkor semmissé nyilváníthatja a házasságot, és ekkor a felek szabad állapotúnak nyilvánulnak.[49] Mivel a katolikus egyház elítéli a mesterségesfogamzásgátlás minden formáját, ezért házasságban élő hívőknek szexuális kapcsolatuk során nyitottnak kell lenniük az új élet befogadására. Megfelelő indok esetén egyedül atermészetes családtervezés van jóváhagyva. A keresztény szülőknek joga és kötelessége gyermekeik hitre, erényekre, a szolidaritásra és a közösségi felelősségre való nevelése.[50]
Mind klerikus, mind világi hívő tagja lehet valamely megszentelt élet intézményének vagy apostoli élet társaságának.[52] A megszentelt élet olyan állandó életállapot, amelyhez az evangéliumi tanácsok (tisztaság, szegénység, engedelmesség) esküvel történő vállalása tartozik, és általában közösségben egyregula (szabályzat) szerint élnek. Megkülönböztethető szemlélődő (monasztikus) vagy aktív (betegápoló, tanító, missziós) életforma, valamint a férfi (szerzetesek, barátok) vagy női (apácák, nővérek) tagok. A megszentelt élet intézményei közé tartoznak aszerzetesrendek, ezen belül a szabályozott kanonokok (példáulpremontreiek,ágostonosok), a monasztikusok (példáulkarthauziak,pálosok), akoldulórendek (példáulferencesek,domonkosok), a szabályozott papok (kamilliánusok,jezsuiták), és ide tartoznak a papi vagy laikus kongregációk (példáulszaléziak, ill.keresztény iskolatestvérek), valamint világi intézmények (munkáspapok,Schönstatt-nővérek) is.[53] Azapostoli élet társaságai nem tesznek fogadalmat az evangéliumi tanácsokra, céljuk a közösségi élet. Tagjaik lehetnek férfiak, vagy nők, papok és világiak. Célkitűzésük lehet missziós (példáulFehér Atyák), de sok egyéb is (szulpiciánusok,lazaristák,vincések).
Aharmadrendiek(terciáriusok, terciárák) világi hívők, akik egyszerzetesrend szellemében és felsőbb irányítása alatt, a rend harmadik szabályzata szerint élnek apostoli életet, és a keresztény tökéletességre törekszenek.[54] Ilyen például a ferences vagy domonkos harmadrend, a világi karmeliták, stb. Élhetnek a szerzetes közösségen belül, vagy azon kívül is. A harmadrendiek a szó szoros értelmében nem tagjai a szerzetesrendnek, hanem csak társulnak hozzá, és a krisztushívők társulásainak egy sajátos formáját valósítják meg.[55] Az evangéliumi tanácsokra szerzetesi fogadalmat nem tesznek, de nyilvános fogadalommal kötelezik el magukat arra, hogy az evangélium szerint élnek.[56] Azoblátusok, illetveobláták olyan laikusok vagy klerikusok, akik világi életet élnek és nem tesznek örök fogadalmat sem, de egyénileg kapcsolódnak például egy kolostorhoz vagy egy szerzetesrend imaközösségéhez. Egy hivatalos magánfogadalmat tesznek (egy évre, de lehet egy életre is), amelyben kötelezik magukat az előírt imádságokra, és/vagy arra, hogy egyéni körülményeik között (otthonaikban) valósítják meg a szerzetesrendhez kötődő életvitelt (pl.Bencés Obláció,Ciszterci Obláció).[57]
A katolikus egyház különbséget tesz a teljes tagság, és a nem teljes tagság között. A katolikus tanítás szerint, hogy azüdvösség eszközeit és az új szövetség összes javait hiánytalanul elérhessük, ahhoz Krisztus katolikus Egyházába teljesen be kell épülni.[58] Eszerint az Egyházba hármas kötelékkel iktatódik be egy személy teljesen. Az egyháztagság alapfeltétele akeresztség, illetve a keresztségben elnyert eltörölhetetlen szentségi jegy, azonban a teljes egyháztagsághoz még szükséges az igaz, készségeshit, valamint az egyházi hierarchiával való egység.[59] Azaz a teljes egyháztagság azokra vonatkozik: „akik Krisztus Lelkének birtokában az Egyház egész berendezését és az üdvösség minden eszközét benne elfogadják, és látható közösségében – a hitvallás, a szentségek, az egyházkormányzat és az egyházi közösség kötelékeivel – kapcsolódnak Krisztushoz, aki Egyházát a pápa és a püspökök által kormányozza.”.[60] A teljes egyháztagság két szinten – lelki és látható – érvényes. Így például egy bűnös katolikus beépül ugyan az egyház látható részébe, de nem üdvös módon.„Az viszont nem üdvözül, aki beépül ugyan az Egyházba, de nem tart ki a szeretetben, és így „teste szerint” az Egyház kebelében marad, „szíve szerint” azonban nem.”[60] A fentiek értelmében a katolikus egyház a máskeresztény közösségekkel való viszonyát a kapcsolódás(coniunctum esse) kifejezéssel írja le.„Azok ugyanis, akik hisznek Krisztusban és szabályszerűen részesültek a keresztség szentségében, már bizonyos – jóllehet nem tökéletes – közösségbe kerültek a katolikus Egyházzal… jogosan ékesíti tehát őket a keresztény név, s a katolikus Egyház gyermekei méltán ismerik el őket testvéreiknek az Úrban.”[58] A nem keresztény emberek pedig különféle fokozatokban rendelődnek(ordinatio) a katolikus egyházhoz. Azaz ők nem ténylegesen, hanem csak lehetőség szerint vannak az egyházban, és ha„Krisztus evangéliumát és az ő Egyházát önhibájukon kívül nem ismerik, de őszinte szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatására teljesítik a lelkiismeretük szavában fölismert akaratát, elnyerhetik az örök üdvösséget.”[61][62]
A különösen súlyos bűnökkel a katolikus hívő kiközösítheti önmagát (önmagától beállókiközösítés), amit az egyházi hatóság külön meg is állapíthat, vagy maga is kijelenthet. Ilyen kiközösítés alá eső bűntett például a gyónási titok megsértése, eretnekségekhez való nyilvános és csökönyös ragaszkodás, a szakadárság vagy az aposztázia bűne, a tiltott püspökszentelés, azEucharisztia meggyalázása vagy szentségtörő célra való elvitele,[63] vagy egyabortuszban való részvétel, illetve az abban való segédkezés.[64] A kiközösítés a legsúlyosabb egyházi büntetés, ami a személyt eltiltja az Egyház mindegyikszentségének végzésétől és felvételétől, és érvényesen csak a pápa, illetve néhány esetben a megyés püspök vagy az általuk külön megbízott pap oldozhatja fel.[65]
Azok akeleti keresztény egyházak, amelyek különváltak az Egyház látható fejétől, Róma püspökétől, de „azapostoli jogfolytonosság következtében vanpapságuk ésEucharisztiájuk... megérdemlik a „részegyház, vagyis helyi egyház” nevet, és a katolikus részegyházak testvéregyházainak tekintjük őket.”[66] Mindemellett a Katolikus Egyház vallja, hogy ezek a különvált egyházak és közösségek „ámbár hitünk szerint fogyatkozásokban szenvednek, nem jelentéktelenek és súlytalanok az üdvösség misztériumában. Krisztus Lelke ugyanis nem vonakodik fölhasználni őket az üdvösség eszközéül”,[67] ezért „a katolikus Egyház testvéri tisztelettel és szeretettel öleli át őket”, mert „akik hisznek Krisztusban és szabályszerűen részesültek akeresztség szentségében, már bizonyos – jóllehet nem tökéletes – közösségbe kerültek a katolikus Egyházzal”, „Krisztus testének lettek tagjai, jogosan ékesíti tehát őket a keresztény név, s a katolikus Egyház gyermekei méltán ismerik el őket testvéreiknek az Úrban.”[68]
A katolikus egyház világszerte 2782 részegyházból, azaz általábanegyházmegyéből áll (a keleti egyházrészbeneparchia), illetve 23 különböző rítus szerint csoportosítható. A legelterjedtebb alatin (római) rítus, és ezen kívül van 22 keleti rítus, amelyek egymástól liturgikus hagyományaikban különböznek.
A katolikus egyház 24 autonóm (önálló jogú, „sui juris”) részegyházból áll (nyugati katolikus egyház és keleti katolikus részegyházak), amelyek hatféle rítust (szertartást) és azon belül még többféleliturgiát követnek. A legjelentősebb a nyugati vagy latin rítusú katolikus egyház római liturgiájú ága.
A pápai évkönyvben, azAnnuario Pontificio-ban évente közlik a világ katolikus egyházainak adatait.
Magyarországon háromféle rítusú katolikus egyház van: amagyar katolikus egyház latin rítusú egyházmegyéi mellett jelentős a bizánci rítusúmagyar görögkatolikus egyház (amely szintén a magyar katolikus egyház részét képezi) és működik örmény katolikus egyház is.
(A többi, kivált areformációból született közösségek, melyek „a papi rend szentségében nem rendelkeznek az apostoli jogfolytonossággal”, és „főként a szolgálati papság hiánya miatt nem őrizték meg az eucharisztikus misztérium eredeti és ép lényegét, a katolikus tanítás szerint sajátos értelemben nem nevezhetők egyházaknak.”[69])
Az egy nyugati autonóm részegyház a latin rítusú katolikus egyház. Ez további területi (nem autonóm) részegyházakra,püspökségekre tagolódik, amelyek országok szerint püspöki konferenciákat és az ezek által irányított területi egyházakat alkotnak. Az egyes országok püspöki konferenciái azonban nem önálló jogállású egyházak, nincspátriárkájuk. A nyugati patriarkátusi cím (kivétel ajeruzsálemi latin pátriárka) és a prímási cím (kivétel azesztergomi prímás) csak címzetes. A latin rítusú egyház erősen centralizált, a területi egyházi szervezetek szigorú alárendeltségi viszonyban állnak a 2006-ig aNyugat pátriárkája címet is viselő római pápával. (XVI. Benedek pápa ezt a címet levetette.)
A latin rítusú egyház története során több különböző liturgia alakult ki. Ezek közül a legrégebbi arómai liturgia, amely lényegében két változatban: a katedrális (szekuláris) változatban (Róma patriarkális bazilikáinak ünnepélyes formája) és abencés szerzetesi változatban él. Ma világszerte szinte kizárólag ez a liturgia van érvényben. 2009 óta az anglikán egyének mellett a közösségeknek is lehetőségük nyílt a katolizálásra, akikszemélyi ordinariátusokban gyakorolhatják az anglikán hagyomány szerinti római liturgiájukat. Ezenkívül csupán két másik liturgia maradt fenn: alombardiai liturgia (Szent Ambrus féle liturgia) aMilánói főegyházmegye területén,Olaszországban ésvizigót liturgia (más néven mozarab vagy hispán liturgia) aToledói főegyházmegye területén,Spanyolországban.
Az egyes országos területi egyházak felsorolását, köztük a magyar katolikus egyházat lásd aLatin rítusú katolikus egyház szócikkben!
22 autonóm (önálló jogú vagy „sui juris”) részegyház tartozik ide. A keleti katolikus egyházakat régebbenunitus (egyesült) egyházaknak is nevezték, mivel egyesültek a római pápa által vezetett nyugati katolikus egyházzal, bár az autonómiájukat megőrizték. A keleti autonóm részegyházaknál több nagy rítust különböztethetünk meg.
APew Research Center átfogó demográfiai tanulmánya szerint az elmúlt évszázadban a katolikusok száma világszerte több mint megháromszorozódott, az1910-es becslések szerinti 291 millióról2010-re közel 1,1 milliárdra nőtt.[70]Ugyanezen időszak alatt azonban a világ teljes népessége is sokszorosára növekedett.
1910-ben a katolikusok a keresztények körülbelül felét (48%), a világ teljes népességének pedig 17%-át tették ki aWorld Christian Database becslései alapján. Egy évszázaddal később, 2010-ben a Pew Research tanulmánya alapján a katolikusok még mindig a keresztények körülbelül felét adják (50%), de a világ teljes népességének már csak 16%-át teszik ki.[70]
Ami jelentősen megváltozott az elmúlt évszázadban, az a világ katolikusainak földrajzi eloszlása. Míg 1910-ben Európa adott otthont az összes katolikus körülbelül kétharmadának, 2010-re ezzel szemben a katolikusoknak már csak körülbelül egynegyede (24%) élt Európában.[70]
Európában évtizedek óta csökken a katolikusok aránya.[71][70] Apapok ésszerzetesek száma már nagy arányban csökken, de az állandó diakonátus intézménye itt növekszik a legjobban a világon.
A közép- és kelet-európai országokban élő katolikusok lényegesen vallásosabbak, mint a nyugat-európaiak.[73]
2018-as felmérés Európa nyugati és keleti felén a katolikusok között:[73]
Közép- és Kelet-Európa
Nyugat-Európa
Havonta jár templomba
44%
33%
Naponta imádkozik
36%
13%
Nagyon fontosnak tartja a vallást
31%
13%
Hisz Istenben
91%
80%
A közép- és kelet-európai katolikusok társadalmilag konzervatívabbak, mint a nyugatiak.[73] Minden olyan nyugat-európai országban, ahol elegendő katolikus szerepelt a felmérésben az elemzéshez, a katolikusok többsége támogatja a legálismelegházasságot, beleértve Hollandiát (92%) és Belgiumot (83%) is, amely elsöprő arányban képviselteti magát. Ezzel szemben a közép- és kelet-európai katolikusok többségeellenzi a melegházasságot.[73]
A nyugat-európai katolikusok jobban elfogadják amuszlimokat, mint a kelet-európai országokban.[73] A legtöbb nyugat-európai országban a katolikusok legalább fele azt mondja, hogy hajlandó lenne elfogadni egy muszlimot családtagként.[73] Például aspanyol katolikusok 69%-a ésSvájcban a katolikusok 57%-a mondja, hogy elfogadna egy muszlimot a családjába.[73] Ezzel szemben Közép- és Kelet-Európában sokkal kevesebb katolikus mondja ugyanezt, hogy elfogadna egy muszlimot családtagként, Magyarország ésLettország az utolsó két helyen végzett.[73] (Magyarországon a kormányzat negatívpropagandája nagy hatással volt az emberekre.)[77][78]
2006-ban a katolikus egyháznak 1 milliárd 131 millió tagja volt.,[79] és1950 és2005 között 251%-os növekedést mutat a világnépesség 253%-os növekedésével szemben. A katolikusok a világ összlakosságának 17,4%-át képviselik. A legnagyobb mértékbenÁzsiában ésAfrikában nő a katolikusok aránya, míg a legkevésbéEurópában.[forrás?] A katolikus egyház magába foglalja akeresztényeknek több mint a felét, így a világ legnagyobb keresztény egyháza, de a világvallások tömbjei között is az első helyen áll.[80]
A másik gyorsan növekvő kontinensÁzsia, ahol 1978 és 2004 között a növekedési arány 80%-ot mutatott. Ázsiában a vallások között a katolikusok aránya kicsi (3%), de egyes országokban jelentős katolikus kisebbség van. A legnagyobb aránybanKelet-Timorban (97%) és aFülöp-szigeteken (81%) vannak katolikusok (ahol a legtöbb ázsiai katolikus is él: 71 millió 77 ezer fő), de jelentős számban vannakIndiában (17 millió),Kínában (9 millió 800 ezer) ésIndonéziában is (7 millió 380 ezer).
Óceániában stagnálnak a számadatok, bár a katolikusok aránya kicsit nőtt a lakosság között (25%-ról 26%-ra), a papok és szerzetesek száma jelentősen visszaesett. A legnagyobb aránybanPalauban van jelen az egyház (41,6%), a legtöbb katolikus pedigAusztráliában él (5 millió 304 ezer fő, ami a lakosság 26,4%-a). Jelentős számú kisebbség élPápua Új-Guineában is (33%).
Dél-Amerika hagyományosan katolikus földrész, és néhány ország kivételével mindenhol jelentős többségben élnek katolikusok, mintBolívia (95%),Ecuador (95%),Venezuela (95%), ésArgentína (92%). A legtöbb katolikusBrazíliában él: csaknem 137 millió fő. Dél-Amerikában 7500 hívő jut egy papra (Európában 1300 hívőre jut egy pap), és mivel a papi hivatás lassabb mértékben nő, mint a katolikusok száma, ez az arány egyre rosszabb.
Észak-Amerika legkatolikusabb országaMexikó (76,5%; illetve 83 millió 155 ezer fő), deKanada 42,6%-a szintén katolikus, és az egyház nagy számban van jelen azAmerikai Egyesült Államokban is (70 millió 976 ezer; a lakosság 24%-a).
A szerzetesi hivatások száma jelentősen csökken a világon (1978-hoz viszonyítva 25%), a kivétel Afrika és Ázsia, ahol viszont egyre nagyobb számban jelentkeznek a szerzetesrendekbe. Itt a növekedés 55, illetve 52%.[mikor?][forrás?]
Az1970–1990 közötti években igen nagy hivatásbeli válságot élt meg az egyház, de világviszonylatban a papság létszáma1998 óta folyamatosan növekszik, és 2006-ban már 700 fővel többen voltak, mint egy évvel korábban. A papság száma főként Ázsiában nő: aFülöp-szigeteken,Dél-Koreában,Japánban,Vietnámban ésIndiában; az utolsó helyeken aFranciaország,Belgium ésHollandia van.[82] Európában a legmagasabb a papok száma (2004-ben 199.978 fő), viszont itt csökkenés van: 1978-hoz viszonyítva 20,2%-os, míg Afrikában ez az időszak 84,7%-os növekedést mutat.[forrás?]
A katolikusok száma az egész világon: 1 180 665 000 (az össznépesség 17,42%-a) [Afrika: 179 480 000, Amerika: 582 012 000, Ázsia: 125 860 000, Európa: 284 030 000, Óceánia: 9 283 000]
A püspökök száma: 5065, ebből egyházmegyés püspök: 3828
A papok száma összesen: 410 593, ebből egyházmegyés pap: 275 542, szerzetespap: 135 051
Az egy papra jutó katolikusok száma: 2876
(Nem pappá szentelt) férfi szerzetesek száma: 54 229
Szerzetes nővérek száma: 729 371
Papnövendékek száma: 117 978, ebből egyházmegyés: 71 219, szerzetes: 46 759
A Katolikus Egyház által fenntartott oktatási intézmények: óvodák száma 68 119 (6 522 320 óvodás), alsó tagozatos iskolák száma: 92 971 (30 973 114 tanuló), felső tagozatos iskola és gimnázium: 42 495 (17 114 737 tanuló); katolikus egyetemen tanuló diákok száma: 3 275 440.
A Katolikus Egyház által fenntartott szociális intézmények: 5558 kórház, 17 763 betegellátóhely, 16 073 otthon idősek, betegek és fogyatékosok számára, 561 otthon, illetve telep leprásoknak, 9956 árvaház, 12 387 bölcsőde, 36 933 szociális rehabilitációs intézmény.
A katolikus hit alapvető összefoglalását azApostoli és aNicea–konstantinápolyi hitvallás adja, részleteiben pedig aKatolikus Egyház Katekizmusa tartalmazza. A katolikus tanítás hierarchikusan felépített,[85] azaz nem mindegyik tanítás egyformán kötelező, vagy fontosságú. A minősítések sorában a legmagasabb helyet adogma foglalja el, ami olyan hittételt jelent, amelyet az Egyház pápai vagy zsinati definíció útján úgy hirdetett ki Istentől kinyilatkoztatott igazságként, hogy e tétel tagadásaeretnekség. Ez azt jelenti, hogy ezt minden katolikus hívőnek isteni és katolikus hittel kell hinnie (példáulSzentháromság). Ezen kívül vannak ún. „majdnem hittételek”, teológiailag biztos vélemények, általános nézetek, megengedett, jámbor vagy megtűrt vélemények.[86]
Jézus ígéretére alapozva a katolikus egyház hiszi, hogy a történelem során folyamatosan a Szentlélek vezeti, és megóvja minden tanításbeli tévedéstől. Vallja, hogy az egyház „az igazság oszlopa és biztos alapja”, valamint, hogy „az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta”.[87] A katolikus egyháznak Jézus Krisztus tanítását kell továbbadnia, amit az Isten nyilatkoztatott ki az emberek üdvössége érdekében, és ezt az Egyházra bízta, hogy megőrizze és hirdesse „minden népnek”. Az egyház ezt a teljes és nyilvános istenikinyilatkoztatást ahitletétemény (depositum fidei) szóval fejezi ki. A hitletéteményt azegyház Tanítóhivatala[88] magyarázza és terjeszti elő, és két megjelenési formája van: a Szentírás, azaz aBiblia, valamint aSzenthagyomány.
Egy 1407-ből származó kézzel írt, latin nyelvű Biblia (Malmesbury-i apátság)
ASzenthagyomány Isten azon kinyilatkoztatása, amelyet Jézus Krisztus és a Szentlélek azapostoloknak adott át, és ők azigehirdetés útján tovább hagyományozták azt a keresztény népnek, intve őket, hogy ragaszkodjanak azokhoz a hagyományokhoz, melyeket akár élő szóval, akár levél útján tanultak,[90] valamint ezeket átadták utódaiknak, hogy azt megőrizzék, kifejtsék és védelmezzék. A Szenthagyományban lévő tanítások nem lettek egységes könyvbe foglalva, hanem – bizonyos kritériumok alapján – különböző írásos forrásokból ismerhető meg. Ilyen források ahitvallások,zsinati szövegek,liturgikus könyvek,imádságok, azegyházatyák írásai és igehirdetései, stb.[91] A katolikus tanítás szerint sem a Szentírás, sem a Szenthagyomány nem abszolút elégséges vagy abszolút világos önmagában, egyik sem választható el a másiktól, és mindegyik rászorul a tanító egyház magyarázatára, amelynek szintén a hitletétemény alapján kell állnia. Tehát a katolikus egyház „a kinyilatkoztatottakra vonatkozó bizonyosságát nem egyedül a Szentírásból meríti… A Szent Hagyomány és a Szentírás Isten szavának az Egyházra bízott egyetlen szent letéteménye”,[92] amelyet hitelesen csak az Egyház élő Tanítóhivatala magyarázhat, amely tekintélyét Jézus nevében gyakorolja.
Atradicionalizmus történelmi és politikai szakkifejezés, amelyhagyományhűségként fordítható le magyarra. A katolikus egyházban (v. ö.hagyományhű katolikusság) tradicionalistáknak nevezik azokat a személyeket és csoportokat, amelyek az egyház hagyományos tanításának elkötelezett hívei, amodernizmus minden formájának elutasítói. Közös bennük a liberális demokrácia és a vallásszabadság téves értelmezésének elutasítása. AII. vatikáni zsinatot egyes csoportjai szabadkőműves összeesküvésnek tekintik, határozatait nem tartják kötelező érvényűnek. Erősen pártolják az ún.tridenti mise elterjedését. Legismertebb képviselőjük az Egyház hagyományos tanítását rendíthetetlenül védelmezőMarcel Lefebvre érsek, és az ő nyomdokain haladó Szent X. Piusz Papi Testvériség. MagyarországonMolnár Tamás bölcselő tekinthető a legmagasabb színvonalú tradicionalista filozófusnak.
Az egyházi tanítóhivatalon az a Krisztus által alapított tanítási funkció értendő, amely a római pápával hierarchikus közösségben álló püspökök kollégiuma vagy az egyes püspökök sajátja.[93][94]
A katolikus egyházban hétszentség van, amelyeket hite szerint Jézus alapított, és amelyek kiszolgáltatását ő az Egyházra bízta. Ez a hét szentség a következő:
A szentségek Istenkegyelmének hatékonyjelei és közvetítői, amelyek vétele által a hívő az isteni életben részesedik. A szentségekben maga Krisztus működik, ezért a szentségex opere operato ("magából a tényből fakadóan, hogy a cselekmény megtörtént"), nem a szentséget kiszolgáltató vagy azt befogadó ember igazságából, hanem Isten erejéből valósul meg, a kiszolgáltató személyes szentségétől is függetlenül. A szentség gyümölcsei (mint a megszentelő és a szentségi kegyelem, valamint azisteni és azerkölcsi erények növekedése) azonban függenek a befogadó fölkészültségétől is.[95] A katolikus egyház azt tanítja, hogy az Újszövetség szentségei a hívők számára szükségesek azüdvösséghez (még ha nincs is minden embernek mindegyikre szüksége),[96] a szentségek gyümölcseit azonban meghozhatja a rájuk irányuló kifejezett, vagy leküzdhetetlen nem-ismeret esetén a feltételezhető, implicit szándék vagy vágy is.[97]Halálos bűnben nem járulhat a hívő a bérmáláshoz, a betegek kenetéhez, az egyházi rendhez, a házassághoz, és különösen az Eucharisztiához. Ha mégis megteszi, akkorszentségtörést követ el.[98]
Az Atya, a teremtés, az áteredő bűn és a keresztség
AzNiceai és más ókorizsinatokhitvallásai alapján a katolicizmus vallja, hogy egyetlenIsten van, akiben három egyenlő és egylényegű, de megkülönböztetett személy(hüposztaszisz) van: azAtya, a Fiú és aSzentlélek.[99] Ez a misztérium az egész kereszténység hitének központja és megkülönböztető jegye is.[100] Ez az Isten „minden láthatónak és láthatatlannak Teremtője”. Az egyház úgy tekint Istenre mint aki egy szerető és gondoskodóabszolútum, aki személyesen és közvetlenül működik a világban és az emberek életében, hogy őket az önmagában végtelenül tökéletes és boldog életének részesévé tegye. Ateremtés végső célja az, hogy Isten, „aki mindenek Alkotója, végül »minden legyen mindenben« (1Kor 15,28) azáltal, hogy egyszerre gondoskodik a maga dicsőségéről és a mi boldogságunkról”.[101]
A megteremtett emberi személy – akit Isten a saját képmására alkotott meg – egyszerre testi és szellemi lény. Testével a látható, anyagi világban él, míg halhatatlanlelke szerint a láthatatlan, szellemi valóságnak is részese,[102] és „ebbe a mély benső világba tér, amikor a szívébe fordul, ahol Isten várja őt”[103]
A szellemi világban személyes, halhatatlan, tiszta szellemi teremtmények élnek, azangyalok, akik Isten szolgái és hírnökei.[104] Az angyalok közül egyikük elutasította Istent és az ő országát, ezt a bukott angyalt az egyházSátánnak vagy Ördögnek nevezi. A többi ördögöt vagydémont is Isten természetük szerint jónak teremtette, de önmaguktól rosszak lettek. Céljuk az, hogy az embereket arra vegyék rá, hogy ne engedelmeskedjenek Istennek.[105] A Sátán volt az, aki azelső embert is megkísértette, és rávette az első bűn elkövetésére és így elfordultak Istentől, amelynek következménye az lett, hogy belépett aszenvedés és ahalál a világba. Ez a bűnös állapoteredendő bűnként minden emberre átszáll: „Amint tehát egy ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyamányaként a halál, és így a halál minden ember osztályrésze lett, mert mindnyájan bűnbe estek” (Róm 5,12). A katolikus katekizmus szerint a bűnbeesés történeteképes beszédet használ, de egy olyan „őseseményt ír le, mely az ember történelmének kezdetén játszódott le”, amelynek eredménye az lett, hogy az ember meg lett fosztva „az eredeti szentségtől és igazságtól,” valamint „természetes erői megsebesültek, tudatlanságnak, fájdalomnak és a halál uralmának vettetett alá és hajlik abűnre”. Az Egyház vallja, hogy akeresztség szentsége „Krisztus kegyelmének életét ajándékozva” eltörli az áteredő bűnt, valamint minden személyes bűnt, és az embert ismét Isten felé fordítja, „de a meggyöngült és rosszra hajló természetet sújtó következmények megmaradnak az emberben, és lelki harcra hívják”.[106] A keresztséget csak egyszer lehet felvenni, és általa az emberi személy – Krisztus testébe épülve – teljes tagjává válik az Egyháznak, és részesévé válik a hívők általános papságának is.[107]
A keresztények hiszik, hogy Jézus az ószövetségipróféciákban megjövendöltMessiás. AzI. konstantinápolyi zsinaton kimondták, hogy ő „Isten egyszülött Fia”, aki „az Atyával egylényegű, és minden általa lett”. Az Egyház tanítja, hogy Isten – az emberiség üdvözítéséért – leszállt a mennyből, és a Szentlélek erejéből egy szűz leány,Mária méhében emberré lett, vagyis Jézus emberi alakjában „az Ige testté lett” (Jn 1,14).; ez amegtestesülés pillanata. Jézus földi küldetése során kinyilatkoztatta Isten szavait és akaratát, valamint példát adott, hogy az emberek kövessék őt. Ezeket az eseményeket és szavakat a négyevangélium örökítette meg. A katolicizmus tanítja, hogy Jézus példájának követése készíti elő a hívőt a szeretetben való egyesülésre Istennel, s hogy ezáltal növekedik ahitben, az igazszeretetben, aszabadságban és azélet teljességében. Aquinói Szent Tamás szerint abűn „elfordulás Istentől, és odafordulás a teremtett világ javaihoz”.[108] A bűn tehát nem csupán erkölcstelen cselekedet (törvényszegés), hanem főként az Istentől és szeretetétől való elidegenedés állapota.[109] Az Egyház tanítása szerint Jézus Krisztus áldozata, azaz szenvedése és kereszthalála minden embernekmegváltást hozott, azaz mindenkinek lehetősége van a bűnbocsánatra, a bűnös állapotból való megszabadulásra, ami által újra kiengesztelődhet és közösségbe léphet Istennel.[110] Jézusfeltámadása pedig nem csak megerősítése istenségének és mindannak, amit tett és tanított, hanem megnyitotta vele az utat az emberek számára amegigazulásra, az örökkévaló boldogságra, az Istennel való természetfeletti életre, amelyeket azáteredő bűnnel elvesztett az emberiség.[111] Így Krisztus legyőzve ahalált, megváltotta és új teremtménnyé formálta át az embert (vö. Gal 6,15; 2Kor 5,17), aki a keresztség által egy testben titokzatos és valóságos módon egyesülhet a szenvedett és megdicsőült Krisztussal (vö. 1Kor 12,13; Róm 6,4–5). AzEucharisztiában pedig valóságosan részesedvén az Úr testéből fölemeltetik a vele és az egymással való kommunióra. "Mivel egy kenyér, egy test vagyunk mi mindnyájan, akik egy kenyérből részesülünk." (1Kor 10,17; vö. 12,27)[112] A keresztség után elkövetett bűn szemben áll Jézus követésével, gyengíti az ember Istenhez való hasonlóságát, és lelkét elfordítja szeretetétől. A kegyelmi kapcsolatot megszakító halálos bűn sokszor a kisebb súlyú bocsánatos bűnökből ered.[113] Ezek orvoslására az Egyház abűnbánat szentségével él, amely segítségével a bűnbánó hívő újból kiengesztelődhet Istennel és egyszersmind kibékülhet amegtérésükben közreműködő Egyházzal.[114] A katolikus egyház vallja, hogy a kiengesztelődés ezen szolgálatát Jézus azapostolokra bízta (2Kor 5,18), és így „a püspököknek és a papoknak azegyházi rend szentségének erejéből hatalmuk van minden bűnt megbocsátani „az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében””.[115] A bűnbánat szentségének feltétele, hogy a hívő őszintén megvallja bűneit (vö. 1Jn 1,9), azaz meggyónjon egy pap vagy püspök előtt, aki némi tanáccsal ellátva penitenciát (vezeklési feladatot: imát, jócselekedetet, stb.) ad, majd Isten nevében feloldozza a bűnbánót. A papot –kiközösítés terhe mellett – gyónási titoktartás kötelezi.[116]
Jézus azt mondta apostolainak, hogy halála és feltámadása után elküldi nekik a „Vigasztalót”, az „Igazság Lelkét”, azaz a „Szentlelket”, „aki az Atyától származik”, és aki „megtanít benneteket mindenre”, és „majd elvezet benneteket a teljes igazságra”.[117] A Szentlélek az Egyház tanítása szerint a Szentháromság harmadik személye, és ez a Szentlélek árad ki a hívőre, amikor felveszi abérmálás szentségét. Ez a kiáradás akeresztségi kegyelem növekedését eredményezi, föléleszti a lélekben aSzentlélek ajándékait (bölcsesség, értelem, jótanács, lelki erősség, tudomány, jámborság és istenfélelem);[118] így különleges erőt ad, amely segíti a hívőket, hogy Isten akaratát véghez vigyék, és megerősíti és szorosabban kötelezi őket, hogy szóban és tettben Krisztus tanúi legyenek, és a hitet terjesszék és védelmezzék.[119] A bérmálás szentségét olykor a„keresztény nagykorúság szentségének” is nevezik, mert csak az a megkeresztelt hívő veheti fel – és köteles is felvenni –, aki meg van keresztelve, eljutott értelmének használatára, és megfelelő előkészület után vállalja a keresztény élet apostoli kötelezettségeit.[120] A bérmáláshoz – miként a keresztséghez is – a jelölteknek bérmaapától vagy bérmaanyától kell lelki segítséget kérniük. E két szentség egységének hangsúlyozására ajánlott, hogy a keresztszülő legyen a bérmaszülő is.[121] A bérmálást csakpüspök szolgáltathatja ki, azonban szükség esetén egy általa felhatalmazott, halálveszély esetén pedig bármely pap is elvégezheti a szertartást. A bérmálás lényegi mozzanata a következő: a püspök a Szentlélek kiáradását kérő ima után – kézrátétel közben – a bérmálandó homlokát aNagycsütörtökön megszenteltkrizmával megkeni a következő szavak kíséretében:„Accipe signaculum doni Spiritus Sancti”, vagyis:„Vedd a Szentlélek ajándékának jelét”.[122]
„Az idők folyamán és az Egyház fokozatos elterjedésével szeretetszolgálatát, akaritászt a szentség kiszolgáltatásával és az Ige hirdetésével együtt lényeges összetevőjének tekintették: a szeretet gyakorlása az özvegyek és árvák, a rabok, a betegek és mindenféle szükséget szenvedők iránt éppúgy a lényegéhez tartozik, mint a szentségek szolgálata és az evangélium hirdetése.”[123] A Katolikus Egyház ennek megfelelően számos szociális és karitatív intézményt és szerveződést működtet az egész világon, de híveitől külön, egyénenként is elvárja, hogy gyakorolják az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit,[124] valamint „mindenkinek a maga helyén és a maga feladatkörében részt kell vennie a közjó előmozdításában.”[125] Az Egyház karitatív és humanitárius szervezeteit – az egyházmegyei, nemzeti és nemzetközi Karitásztól kezdve aSzahel-övezetért létrehozottII. János Pál Alapítványig – a„Cor Unum” Pápai Tanács hangolja össze, segíti az önkéntes segítségnyújtás lehetőségeit, elossza a nélkülöző népek megsegítésére és a természeti katasztrófák enyhítésére szánt segélyeket, valamint a pápának juttatott – átlagosan évi 60 milliódollár értékű – karitatív célú pénzadományokat (Péter-fillérek).[126] A Katolikus Egyház világszerte 5900 kórházat, 16700 orvosi rendelőt, 700 lepratelepet, 12600 öregek otthonát, 19500 árvaházat, 11500 családsegítő központot, 11600 fogyatékosokat segítő iskolát, és 44500 egyéb karitatív intézményt tart fenn.[127] A Katolikus Egyház szociális tanítása alapján arra is törekszik, hogy előmozdítsa az igazságosság és béke ügyét a világban. AzIgazságosság és Béke Pápai Tanácsa által gyűjti az igazságosságra és békére, a népek fejlődésére, valamint azemberi jogok megsértésére vonatkozó értesüléseket és információkat, felszólal ellenük – pl. a pápa a békevilágnapi üzeneteiben – és együttműködik olyan nem kizárólag egyházhoz kötődő csoportokkal és szervezetekkel, amelyek célja szintén ezen jogok érvényesülése.[128]
„Az Egyház, mert parancsot kapott az Úrtól a betegek gyógyítására, kötelességének érzi a betegek gondozását és az értük való közbenjáró imádságot. Mindenekelőtt birtokában van a betegek javára szolgáló szentség, melyet maga Krisztus alapított és Szent Jakab tanúskodik róla”[129] (Jak 5,14–15; vö. Mk 6,13). A Katolikus Egyház ezért, hogy megerősítse a súlyos betegség által megpróbáltakat, abetegek kenetének sajátosszentségi szertartását nyújtja számukra, ami a hét szentség egyike. A leszűkített értelmű utolsó kenetként is ismert szertartást a középkortól kezdődően egyre inkább csak a haldoklóknak szolgáltatták ki, de az új rendelkezések rámutatnak, hogy fölvételére már az az időszak is biztosan alkalmas, amikor a hívő élete betegség vagy öregség miatt kezd veszélybe kerülni.[130] A betegek kenetét kizárólag papok adhatják fel,[131] mely során egy szentségi ima kíséretében a lehetőleg püspök által megáldott olajjal megkenik a beteg homlokát és mind a két kezét. A szentségi hatása, hogy általa aSzentlélek növeli a megszentelő kegyelmet, lelki gyógyulást, békességet és benső megnyugvást ad a szenvedések elviseléséhez, sőt a testi egészséget is visszaadhatja, ha az a lélek üdvösségére szolgál. A betegek kenete eltörli abűn maradványait és az ideiglenes büntetéseket is.[132] A szertartást gyónás előzheti meg, és szentáldozás követheti.[133]
A katolikus egyházközségek feladata a hívek részére a születésekről, keresztelésekről, házasságkötésekről, illetve halálesetekről anyakönyv vezetése.
Az Egyház azt tanítja, hogy az embernek meg kell halnia, ami után következik az ítélet,[134] azaz közvetlenül ahalál után minden emberlelke találkozik Istennel, amikor is Jézus Krisztus mindenkit külön-külön megítél és végérvényesen dönt az egyén sorsáról: vagy az örökkárhozatra jut, vagy az örökboldogságba, vagy pedig az átmeneti tisztítóhely re. Ezt az ítéletet nevezikkülönítéletnek.[135] A katolikus tanítás szerint az ún. utolsó napon, vagy azítélet napjánJézus újra eljön dicsőségesen,feltámasztja a halottakat és egy egyetemes ítéletet tart, ahol az egész emberiség előtt mond ítéletet minden emberről, minden cselekedetről, korról, nemzetről, eszméről, jókról és rosszakról egyaránt. Ez az utolsó ítélet a keresztény élet győzelme és diadalmas megnyilvánulása. Ekkor véget ér az emberi történelem, a világ jelenlegi formája átalakul, és megkezdődik egy új ég és új föld időtlen története, amelyet Isten fog kormányozni igazságban és örökös boldogságban.[136]
A katolikus tanítás szerint a túlvilágon háromféle állapot van. A menny vagymennyország, azaz azüdvösség az Istennel való dicsőséges egyesülés és egy örökké tartó elmondhatatlanul boldog élet. A tisztítóhely (purgatórium) egy átmeneti állapot, ahol azok a lelkek tisztulnak, akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, azaz üdvözültek, de még nem tökéletesen tiszták, hogy egyből a mennybe mehessenek. Ez a hely avezeklés és abűntől való teljes megtisztulás helye, hogy elnyerjék azt a szentséget, amelyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek.[137]
Végül apokol, azaz a kárhozat az Istentől való teljes és végleges elszakadás, az emberi élet üressége, az „örök tűz” és szenvedés. Ide azok kerülnek, akik Istent elutasítva olyan halálos bűnben halnak meg, amit nem bántak meg. „Isten senkit nem rendel eleve arra, hogy a pokolba jusson”, mert „csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk azt, hogy szeretjük Őt.”[138] Istent pedig nem szeretheti az, aki ellene, a felebarátja vagy önmaga ellen súlyosan vétkezik: "Aki nem szeret, az a halálban marad.”[139]
A katolikus hit szerint az Egyház működése Jézus földi jelenlétének misztikus folytatása. A katolikusok az „Egyház” kifejezés alatt Isten népét értik, „akik – mert Krisztus teste táplálja őket – Krisztus testévé válnak”, amelynek feje maga Krisztus. Így „az Egyház egyszerre látható és lelki, hierarchikus társaság és Krisztus titokzatos teste. Egyetlen, emberi és isteni elemből formált valóság.”[140] A katolikus tanítás úgy tartja, hogy ugyanaz az Egyház van jelen egyidejűleg a földön (küzdő Egyház), a tisztítóhelyen (szenvedő Egyház) és a mennyben (győzedelmes Egyház); azaz pl.Mária, valamint az összes többi szent élő része az élő Egyháznak. Az Egyháznak ez a földi és égi egysége a „szentek közössége”[141] A II. vatikáni zsinat Egyházról szóló konstitúciója, aLumen gentium, valamint azökumenizmusról szóló dekrétuma, azUnitatis redintegratio leszögezte, hogy „a földön vándorló Egyház szükséges az üdvösséghez, mert egyedül Krisztus a közvetítő és az üdvösség útja, aki az Ő testében, ami az Egyház, jelenik meg számunkra”, s hogy „az üdvösség eszközeit hiánytalanul... csak Krisztus katolikus Egyházában” érhetjük el. Krisztusnak csak „egyetlen Egyháza van, mely aPéter utóda és a vele közösségben lévőpüspökök által kormányzott katolikus Egyházban létezik”,[142] de Krisztus egyháza a Katolikus Egyházzal teljes közösségben még nem lévő egyházakban és egyházi közösségekben is jelen van és tevékenykedik a megszentelés és igazság bennük megtalálható elemei miatt,[143] melyeknek hatékonysága a kegyelemnek és igazságnak abból a teljességéből ered, amely a Katolikus Egyházra van bízva.[67]
A II. Vatikáni zsinat egyházképének lényege a kommunió (communio, vagyis „közösség”). E kulcsfogalom jelentésrétegei nyolc pontban foglalhatóak össze:
Kommunió Azsinati szóhasználatban a kommunió elsősorban aSzentháromsággal való közösséget, egyesülést jelöli. AzAtya isteni életében részesítKrisztus által, akihez aSzentlélek tesz hasonlóvá bennünket. A kommunió „részesedést” (görögkoinonía) jelent abban az értelemben, hogy részesedünk azüdvösség javaiban: azazIsten igéjében, a megigazult életben és a szentségekben, különösen azEucharisztiában (Oltáriszentségben).
AzEucharisztia vétele és a Szentlélek építik fel „Krisztus testét”, létrehozva az összes hívő közösségét, acommunio fideliumot.
A kommunió látható gondozója a helyi, eucharisztikus közösségben a püspök, akinek vezetésével történik az Eucharisztia ünneplése. A püspök ugyanakkor a részegyházat (püspökséget) belekapcsolja az egyetemes Egyház közösségébe azon oknál fogva, hogy ő maga afelszentelésével részévé válik apüspöki kollégiumnak (püspöki kar). Így hivatalát csak a püspöki kollégium fejével, a pápával és a kollégium többi tagjával valóhierarchikus kommunióban gyakorolhatja. A pap hasonló módon, csak püspökével és a püspöki kar többi tagjával egységben, hierarchikus kommunióban(communio hierarchica) végezheti szolgálatát.
Az előbbihez hasonló értelemben az egyetemes egyház(ecclesia universalis) és a részegyházak(ecclesiae particulares) viszonyára is alkalmazható a kommunió fogalma.
A „szentek közössége”(communio sanctorum) nemcsak a földön élő hívőket, hanem a „mennyei Egyházzal” való közösséget is magában foglalja.
Ökumenizmus. A katolikus Egyháznak a nem katolikus keresztényekkel, egyházakkal és egyházi közösségekkel való kapcsolatában a kommunió különböző fokozatai valósulnak meg. Azökumenikus párbeszéd végső célja a teljes és láthatócommunio eucharistica.
AzEgyház – amennyiben a „Szentháromság Egy Istennel” történő bensőséges egyesülésnek a szentsége az üdvösség javaiból való közös részesedés által az Egyház tagjai között sajátos kommuniót hoz létre – a népek és minden ember egysége, kommuniója számára „jel és eszköz”.
Azökumenizmusról szólóUnitatis redintegratio kezdetű dekrétum azegyházak vagyaz egyetlen egyház kérdésében más dokumentumokkal összhangban rendkívül következetes, amikor kijelenti, hogy azüdvösség eszközei hiánytalanul a katolikus egyházban állnak fenn. Annak pontosítására, hogy amegszentelésnek és az igazságnak a katolicizmuson kívül is megtalálható sok eleme miképpen kapcsolódik magához az egyetlen egyházhoz, aHittani KongregációDominus Iesus kezdetű nyilatkozata válaszolt2000-ben.
Bár a Katolikus Egyház nem tagja a legnagyobb ökumenikus szervezetnek, azEgyházak Ökumenikus Tanácsának, egy konzultatív szervezeten keresztül részt vesz annak teológiai munkájában, és azon igyekszik, hogy előmozdítsa a látható egység keresését és a közös tanúságtételt.[144] A keresztények közötti egység helyreállításának előmozdítása amásodik vatikáni zsinatnak is egyik fő célja volt, mert a keresztények közötti megosztottság "kétségkívül ellentmond Krisztus akaratának, botránkoztatja a világot és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden ember számára."[145] A keresztények egyesülésének végső célja a katolikusok szerint, hogy azok „akik valamikor sajnálatos módon elszakadtak, Krisztus egy és igaz Egyházába visszatérjenek”,[146] hogy ennek az Egyháznak az egységében összebéküljenek[147] A katolikusok ugyanis vallják, hogy az egység „a katolikus Egyházban elveszíthetetlenül létezik”.[148] Azonban, hogy az összes keresztények egyek legyenek, melynek gondja az egész Egyházra, mind a hívekre, mind a pásztorokra tartozik, szükség van „az Egyház állandó megújulására”, „a szív megtérésére”, „a közös imádságra”, „egymás testvéri megismerésére”, „a hívek és különösen a papok ökumenikus képzésére”, „a teológusok közti párbeszédre” és „a keresztények közötti együttműködésre az emberek szolgálatának különféle területein.”[149] A II. vatikáni zsinat emellett figyelmeztette a híveket, hogy „tartózkodjanak minden olyan könnyelmű és oktalan buzgólkodástól, mely akadályozhatja az egység igazi kibontakozását; ökumenikus tevékenységük teljesen és őszintén katolikus legyen, azaz hűséges az apostoloktól és az atyáktól kapott igazsághoz, és megegyező a hittel, melyet a katolikus Egyház mindenkor vallott, ugyanakkor arra a teljességre törjön, amelyre az Úr az idők folyamán testét, az Egyházat el akarja juttatni”.[150]
A hagyományok szerint az első közösség/gyülekezet, aKrisztus-követők egyházának magva, az elsőpünkösd napján,Jeruzsálemben alakult meg, mikor a gyülekezetre leszállt aSzentlélek.
Hosszú története során a katolikus egyházat főleg aJézus tanításával ellentétes eljárásai, kultusza, hiedelmei, erőszakossága, a hatalommal való visszaélései és bibliaellenes gyakorlatai miatt bírálták.
↑katolikus egyház (magyar nyelven). e-nyelv.hu. (Hozzáférés: 2022. március 15.)
↑Az egyház saját szóhasználatában többnyire minden külön jelző nélkül csakkatolikus egyház, részletesebben erről lásdElnevezései szakaszt. A közhasználatú megnevezésében az egyértelműség kedvéért hozzá szokás tenni arómai jelzőt.
↑Adolf Harnack, német protestáns történész 1924-ben, egyháztörténeti munkáinak a befejezésekor megállapította: „a katolicizmus legfontosabb elemei az apostoli korig nyúlnak vissza.” Idézi: Henri Daniel-Rops:Az apostolok és vértanúk egyháza I-II., Ecclesia, Budapest, 1989. I. kötet 260. o.
↑Edward Norman: „Az Egyházat maga Jézus alapította meg földi élete során… Az apostoliságot Rómában alapították meg, a világ fővárosában, amikor az egyház lépett hivatalba; azért ott, hogy a keresztény tanítás egyetemességét legnyilvánvalóbban annak központi irányítója tartsa kézben – ő volt Róma püspöke, aki már a kezdetek kezdetén kéréseket kapott más püspököktől, hogy a vitatott kérdésekben ő mondjon ítéletet.”The Roman Catholic Church, An Illustrated History. University of California Press, 2007.ISBN 978-0-520-25251-6 11., 14. o.
↑Duncan Derret: „Jézus és Tarszoszi Pál tevékenysége nem érthető meg anélkül a jellegzetes világnak az ismerete nélkül, amelyben működtek. Néhányan úgy vélik, hogy a kereszténységet nem a Krisztusnak nevezett Jézus alapította, hanem sokkal inkább Péter azokkal a társaival, akik apostolok voltak Jézus meggyógyulása után, amit rendszerint „feltámadásnak” neveznek. Péter hite és Pál későbbi hite lett az a szikla, amelyre a korai egyházakat megalapították… Mások, e szerzőt is beleértve, Jézust az egyház sugalmazó erejének tartják.” In: "Law and Society in Jesus's World". Aufstieg und Niedergang der römischen Welt (Religion). Ed. Hildegard Temporini and Wolfgang Haase. Walter de Gruyter, 1982ISBN 3-11-008700-6
↑Adolf Harnack: „Elfogadott és a hívek gondolkodásába belegyökerezett tény volt, hogy a római Egyháznak megvan a különleges joga, miszerint ő határozza meg a hit lényeges kérdéseiben a közös egység feltételeit… Viktor … mint Róma püspöke… rendelkezett már akkor annak elismerésével, hogy ő az Egyház egységének őrzésével különleges módon megbízott személy”. In:History of Dogma, angol fordítás: N. Buchanan (2. kiadás, London: Williams and Norgatem 1896) II. kötet 161. o.
↑Henry Chadwick: „Az első század utóbbi része felé, a Rómában elnöklő klerikus, akit Kelemennek hívtak, azért írt az egyháza nevében, hogy kifogást emeljen a korinthusi keresztények ellen… Kelemen nem a közbeavatkozás miatt mentegetőzött, hanem azért, mert későn tette ezt. Ezenkívül a második évszázad alatt a római közösség vezetése kétségtelenül nagylelkű adományokat is adott a szegényebb egyházaknak. 165 körül felállították a vértanú apostolaiknak az emlékművét… Római püspökei már tudatában voltak annak, hogy ők a hiteleshagyomány őrei és az apostoli írások igazi magyarázói. A gnoszticizmussal való konfliktusban Róma döntő szerepet játszott, és hasonlóan a kis-ázsiai mély megosztottságban is, amelyet a montanista próféták állításai okoztak, miszerint ők a Szentlélek közvetlen megnyilatkozásának a szócsövei.” In:The Early Christian Community. The Oxford Illustrated History of Christianity. Ed. John McManners. Oxford University Press. 1990.ISBN 0-19-822928-3. 361. o.
↑Eamon Duffy: „Mindezen okok miatt a legtöbb tudós elfogadja azt a korai keresztény hagyományt, hogy Péter és Pál Rómában haltak meg. De azért, mert bár Rómában éltek, prédikáltak és haltak meg, még nem szigorúan véve egyházat alapítottak. Pál Rómaiakhoz írt levelét még az előtt írta meg, hogy ő vagy Péter betették volna lábukat Rómába, és ekkor már létezett ott egy keresztény közösség.” In:Saints and Sinners, a History of the Popes. Yale University Press. 1997ISBN 0-300-07332-1 6–7. o.
↑”A Tizenkettő és az asszonyok tanítványsága közötti különbség nyilvánvaló; a két csoport megbízatása teljesen különböző. Ám Lukács rámutat arra, ami különbözőképpen a többi evangéliumban is megjelenik, hogy „sok” asszony tartozott a hívők szűkebb közösségéhez. Az, hogy hívőként Jézussal tartottak, e közösség létrejöttéhez egészen lényeges volt, ahogyan ez különösen nyilvánvaló módon a kereszt alatt és a feltámadásnál is bebizonyosodott.” XVI. Benedek pápa:A názáreti Jézus. Szent István Társulat, Budapest, 2007.ISBN 978-963-361-949-0 158. o.
↑abII. János Pál pápa:Christifideles LaiciArchiválva2008. december 16-i dátummal aWayback Machine-ben kezdetű szinodus utáni apostoli buzdítása a világi hívőknek az Egyházban és a világban betöltött hivatásáról és küldetéséről. Szent István Társulat, Budapest, 1990.
↑Hittani Kongregáció: Válaszok az Egyházról szóló tanítás néhány szempontjával kapcsolatban feltett kérdésekre (2007), 4.; Vö. II. vatikáni zsinat: Unitatis redintegratio határozat 14,1.; II. János Pál pápa: Ut unum sint enciklika 56 sk.
↑Hittani Kongregáció: Válaszok az Egyházról szóló tanítás néhány szempontjával kapcsolatban feltett kérdésekre (2007), 5.; Vö. II. vatikáni zsinat: Unitatis redintegratio határozat 22,3.; Hittani Kongregáció: Dominus Jesus nyilatkozat 17,2.
↑abcdLiu, Joseph: The Global Catholic Population (amerikai angol nyelven). Pew Research Center, 2013. február 13. (Hozzáférés: 2025. május 1.)
↑Attila, Horváth. „A kormányzati propaganda egydimenziós térben akarja értelmezni az iszlám világot”,Magyar Hang, 2019. augusztus 12.. [2024. november 7-i dátummal azeredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. május 1.) (magyar nyelvű) „A magyar kormánypárt az emberek félelmére hat, amikor a muszlim emberek ellen uszít, közben pedig kiradírozza a kritikai gondolkodást, mindezt áltudományos módszerekkel támasztja alá.”
↑„Működik a propaganda: Magyarországon félnek a legtöbben a menekültektől”, 2016. július 12.. [2016. július 23-i dátummal azeredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. május 1.) (magyar nyelvű) „Spanyolországban, ahol követtek már el nagyszabású terrortámadást iszlamista szélsőségesek, a megkérdezettek csupán 40 százaléka tart attól, hogy a menekültek miatt nőhet a terrorveszély. Ezzel szemben Magyarországon, ahol még soha semmilyen szélsőiszlamista incidens nem fordult elő, a válaszadók 76 százaléka tart ettől, ami európai rekord – írja a 444.hu.”
↑AzENSZ adatai szerint aziszlám vallás 2006-ban túllépte a katolikusok számát, de a kettőt nem lehet összehasonlítani, mert az iszlám nem egységes vallás, illetve intézmény.
↑Lásd még: H. Denzinger – P. Hünermann: Hitvallások és az Egyház Tanitóhivatalának megnyilatkozásai
↑”Az Ó- és Újszövetség könyveit egész terjedelmükben, minden részükkel együtt szentnek és kánoninak tartja az Anyaszentegyház az apostoli hit alapján, mivel a Szentlélek sugalmazására írták le azokat, Isten a szerzőjük, és mint Szentírást kapta az Egyház… Mindazt tehát, amit a sugalmazott szerzők vagyis a szent írók állítanak, a Szentlélek állításának kell tartani, ezért hinnünk kell, hogy amit Isten a mi üdvösségünkre le akart íratni a szent iratokban, azt a Szentírás könyvei biztosan, hűségesen és tévedés nélkül tanítják.” (II. vatikáni zsinat: Dei VerbumArchiválva2008. október 22-i dátummal aWayback Machine-ben, 11.)
↑II. vatikáni zsinat: „Dei Verbum” dogmatikus konstitúció az isteni kinyilatkoztatásról
↑Nemzetközi Teológiai Bizottság: Az egyházi tanítóhivatal és a teológia kölcsönös kapcsolata 1., 1976. június 6. In: Kránitz Mihály: Alapvető hittan IV. 237. o.
↑A magyar elnevezésű „tanító-hivatal” tévesen azt a benyomást keltheti, hogy hivatalnokok adminisztratíve intézik a hit ügyeit. (Vö.: Kránitz: 234. o.) A hivatal szó itt „feladatkört” jelent inkább.
H. Denzinger – P. Hünermann: Hitvallások és az Egyház Tanitóhivatalának megnyilatkozásai, Örökmécs – Szent István Társulat, Bp. 2004.ISBN 963-7556-11-7 (röv.: DH)
Dr. Szabó Gyula: Katolikus dogmatika: a katolikus hit igazságai főiskolások és krisztushívők számára I-III. Egri Érsekség, 2004.ISBN 963-216-603-5
Pietro Brunori: A Katolikus Egyház. Alapok, személyek, intézmények. Szent István Társulat, Budapest, 2002.ISBN 963-361-273-X
Paul Johnson: A kereszténység története. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005ISBN 963-07-7857-2
Szunyogh Szabolcs: Világvallások Magyarországon. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997ISBN 963-18-7709-4
Johanna Lanczkowski: Szerzetesség kislexikona, Athenaeum 2000, Budapest, 1999ISBN 963-85966-7-8
Gál Ferenc:Az egyház kegyelmi rendje.Budapest, Budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia,1981
Bangha Béla:Világnézeti válaszok.Budapest, Pázmány Péter Irod. Társ.1940
Rosdy Pál:A magyarországi római katolikus egyház szervezeti felépítéséről és levéltári intézményeiről. In:A levéltári forráskiadás. Szerk. Bán Péter.Budapest,1983
.svg)
.jpg)
.jpg)
