Aréti here vagyvörös here(Trifolium pratense) ahüvelyesek(Fabales)rendjébe, ezen belül apillangósvirágúak(Fabaceae)családjába tartozófaj, amelyet takarmánynövényként termesztenek.
Eredetileg egészEurópában, Nyugat-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában nőtt, de mára a világ számos más részén termesztésbe vonták.Indiában ésPakisztánban is vannak ősállományai.[1]
- Trifolium pratense var. americanum Harz
- Trifolium pratense var. maritimum Zabel
- Trifolium pratense var. perenne Host
- Trifolium pratense var. pratense
- Trifolium pratense var. sativum Schreb.
- Trifolium pratense var. villosum DC.
A réti here alakgazdagévelő növény. Erős karógyökérrel rendelkezik, gyökérzete általában 60-70 centiméter mélyre, de egyes talajokban akár 1-2 méter mélyre is lehatolhat. Az áttelelést a talajfelszínhez közel elhelyezkedőgyöktörzse biztosítja. A hajtások a gyöktörzs csúcsrügyeiből indulnak, a több hajtás bokorszerűen csoportosul.Szára 15-30, néha 70 centiméter magas, felemelkedő vagy felálló, többnyire szőrös.Levelei összetettek, három levélkéből állnak – a latinTrifolium nemzetségnév is erre utal –, melyek tojásdad vagy hosszúkás lándzsa alakúak, ép szélűek, finoman és egyenletesen szőrösek. A levélkék színi oldalán gyakran látható világosabb zöld színű, félhold alakú jellegzetes folt, keresztsáv. Az alsó levelek nyele hosszú, a felsőké rövid. A kellemes illatúvirágok szirmai bíborpirosak (ritkán fehérek), gömb vagy tojás alakú fejecskevirágzatban (gombvirágzatban) nyílnak, a fejecskék általában kettesével állnak a szárakon. A csésze szőrös, 10 erű és fele olyan hosszú, mint a párta. Hüvelyterméseiben egyetlen mag fejlődik. A mag alakja lekerekített sarkú háromszögre emlékeztet, színe sárga, de a mag szélesebb részén sokszor lilás, fényes; ez a lilás színárnyalat a tetraploid fajták magján alárendelt. A diploid fajták ezermagtömege 1,6-2,3 gramm, a tetraploid fajtáké 2,5-3,2 gramm.[1][2]
A réti hereréteken,legelőkön,szántókon, világoserdőkben, üde, mély rétegű, tápanyagban gazdagtalajokon nő.[1]
A virágzási ideje májustól szeptember végéig tart. Rovarmegporzású, s habár a házi méhek is látogatják virágait, a megporzást főleg a hosszú szívókájú rovarok (pl. vadméhek, poszméhek) tudják csak elvégezni.[1][2]
Főleg takarmánynövénynek termesztik; több máspillangósvirágúhoz hasonlóan avetésforgó egyik alapeleme. A legfontosabb,fehérjegazdaghere-faj.[1]
Régen fontos gyógynövényként is számon tartották vértisztító és köhögéscsillapító hatása miatt. Fekélyek borogatására is használták. Manapság a benne található izoflavonoidok hormonszerű hatása miatt a változókori panaszok kezelésére alkalmazzák.[3] Klinikai vizsgálatok során kimutatták antioxidatív és gyulladáscsökkentő hatását, valamint azt, hogy gátolja rákos sejtek és új vérerek kialakulását.[4] Fontos előnye, hogy a herefélék közül a legkevesebb nehézfémet tartalmazza.[5]
