Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Asorozat témája |
|---|
 |
Körvonalakban |
Ráhula (született i. e. 534 körül)Gautama Sziddhártha, atörténelmi Buddha és felesége,Jasodará hercegnő egyetlen fia.
Életének egyes részeit eltérően mesélik a források. Ebben a szócikkben apáli kánonban szereplő információk szerepelnek.
Sziddhártha herceg éppen arra készült, hogy elhagyja a palotát és a megvilágosodáshoz vezető útra lép, amikor a hír érkezett, hogy fia született. Az egyik legenda szerint[1] ekkor azt mondta, hogyRáhu dzsáto, bandhanam dzsátam – "Egyráhu született, egy béklyó keletkezett." A gyermeket ennek megfelelően Ráhulának nevezték el, amely béklyót vagy akadályt jelent. Ugyanis a gyermek az életét a feleségéhez köti, amely során nem lenne képes megtalálni a valóság valódi természetét.[2] Mások szerint azonban aráhu nem ilyen értelemben jelent béklyót.[3] Amúlaszarvásztivádavinaja tartalma alapján Ráhula a Rahu nevű mitológiai kígyó által okozott holdfogyatkozásról kapta a nevét.[4] A név japán megfelelőjeRagora (羅睺羅).
ADhammapada az első verziót támasztja inkább alá. Az ember felesége és gyermeke által szerzett örömöt és boldogságot "puha bilincsnek" nevezik, amely az egyént köti az élethez és a szenvedéshez, nem csak az elkerülhetetlen elvesztés és elválasztódás által, hanem mélyebb értelemben is köt a szamszára körforgásszerű létezéseihez.
Ráhulát anyja és nagyapja,Suddhódana király nevelte fel. Hétéves korában Ráhula azt kérte apjától, hogy térjen visszaKapilavasztuba. Hét nappal később, hogy Buddha visszatért a városba, Jasodará elvitte Ráhulát, hogy találkozzon az apjával. Azt mondta neki az anyja, hogy mivel az apja visszautasította a fényűző világi életet, a fiú kérje apjától az örökségét és a királyi koronát, hogy ő uralkodhasson, ha az öreg király már nem él. Ráhula ebéd után követte a Buddhát és kérte tőle az örökségét. Senki sem próbálta a fiút megállítani, a Buddha sem. Követés közben azt mondta Ráhel, hogy "Uram, még az árnyékodat is kedvelem".
Miután elértek a Nigrodha parkba, ahol a Buddha szállt meg, a Buddha ekként gondolkodott: "Szeretné az apja örökségét, de az sok gonddal jár. Ezért a spirituális megvilágosodásom örökségét fogom nekiadni". A Buddha magához hívtaSzáriputtát és megkérte, hogy vegye fel Ráhulát a szanghába növendékként. Így Ráhula lett a legelső buddhista növendék szerzetes.Miután az öreg király megtudta, hogy most már az unokája és sok más fiatal ember a királyi famíliából szerzetesnek állt, megkérte a Buddhát, hogy fiatalkorúakat csak szülői beleegyezéssel vegyenek fel növendéknek. A Buddha beleegyezett. Később ezt a szabályt házastársi beleegyezéssel is kibővítették a szerzeteseknél és az apácáknál.[5]
Ráhula növendékké válása után röviddel a Buddha megtanította őt az igazmondás fontosságára. Ezt a beszédet úgy nevezik, hogy Rahulovada-szutta.[6] A Buddha minden erény közül a legfontosabbnak tartotta. Az igazság keresőinek nem szabad megszegni az igazmondás szabályát.
Ráhula később elérte aarhat szintet Buddha tanításainak jóvoltából.
Ráhula hamarabb halt meg mint a Buddha, Száriputta ésMaudgaljájana.
Amúlaszarvásztiváda-vinaja szerint, amelyet atibeti buddhizmusban használnak, Ráhula azon az éjszakán fogant, amikor Sziddhártha elhatározta, hogy elhagyja a palotát és hat évvel később született, amikor Buddha elérte a megvilágosodást. Ez egyébként egybeesik egy holdfogyatkozással).
Mahájána források: aLótusz szútrában Sakjamuni megjósolja, hogy Ráhulából egy napon Buddha fog válni "A hét drágaság lótuszon járó Tathágata" néven.