Arágóguminyúlékony, ízesített, rágásra alkalmasélvezeti cikk, melyet azédességek csoportjába sorolnak.[1][2] Alapanyagául általában két különböző anyag is szolgálhat: az egyik a természeteslatexanyagnak számítóchicle, amely aManilkara chicle vagy aManilkara zapota nevű, az amerikai esőerdőkben is megtermő fafajták kérgéből kinyert koagulált tejszerű nedv;[2][3] a másik a mesterséges úton előállítottpoliizobutilén nevűszintetikus gumi.[4] AResearch and Markets oldal kutatásai alapján a világ rágógumipiacának két vezető vállalata, az amerikaiWrigley Company és a britCadbury együttesen több mint 60%-os részesedéssel rendelkezik ezen a téren.[5]
A rágógumit különböző formákban már körülbelül 5000 évvel ezelőtt, azújkőkorszak idején is ismerték és használták az emberek. A mai értelemben vett legrégebbi, napjainkban is ismert rágógumit afinnországiYli-Ii településen fekvőKierikki területén fedezte fel 2007 augusztusában azegyesült királyságbeliDerby Egyetem egyik régészet szakos hallgatója, Sarah Pickin. A finnországi településen végzett ásatása közben legalábbis erre utaló nyomokat talált. A lelet alapján elődeink nyírfakéregből készült kátrányt rágtak, egyértelműen szájhigiéniás célból. A megtalált darab alapanyaganyírfakéregből készültkátrány. A nyírfakéreg, amiből a fognyomokat is tartalmazó rágógumi készülhetett, egyebek mellettfenolokat is tartalmaz, amely egyesek szerint fertőtlenítő hatással és más egészségügyi előnyökkel rendelkezik.[6][7]
Már az ősiaztékokhoz tartozóindián törzsek is achiclét használták, mint egy, a mai rágógumival nagy hasonlóságot mutató anyag alapanyagát. Ezt a fajta rágógumit legfőképpen anők használták elsősorban a szájuk illatosításának a céljából. A népcsoport tagjai a chiclelatexéből készült gumit is alkalmazták ilyen célokra, ennek a készítménynek a helyiek által ismert neve atzictli volt.[8] Amaja civilizáció egyes tagjai is az aztékokhoz nagyban hasonlító módszereket alkalmaztak a rágásra szolgáló gumik területén.[7]
A cukormentes rágógumival a túlsúly, a fogszuvasodás is megelőzhető. Rágása nem helyettesíti ugyan a fogmosást, de ameddig a gyermeknek erre nincs lehetősége, addig a rágó hatóanyaga meggátolja a lepedék lerakódását, megelőzi a szuvasodást. Eltekintve attól, hogy a többségnek tetszik-e vagy sem, egyre több gyermek, serdülő és felnőtt rágózik. Amióta pedig a gyártók piacra dobták a cukormenteset, hódolói úgy tartják: a mások által kifogásolt rossz szokás egészségüket védi. Ami azt illeti, a fogorvosok sem tagadják fogazat- és fogínyerősítő, valamint tisztító hatását.[forrás?]
A rágózással remekül levezethető a stressz, már az I. világháború folyamán is alkalmazták a fronton harcoló katonák feszültségoldására. A folyamatos szájmozgás hatására fokozódik az agy vérellátása, ami segíti a koncentrációt. Néhány kísérlet azt is kimutatta, hogy a rágózás jó hatással van a rövid- és a hossztávú memóriára.[9]
A rágózás serkenti a gyomorsav-termelődést, ami fokozza az éhségérzetet. Ha nagyobb mennyiségű gyomorsav termelődik, szervezetünk felkészül az étel „fogadására” a gyomorban. Ha azonban nem érkezik táplálék, a keletkezett sav károsíthatja a gyomor nyálkahártyáját.
Ír tudósok gyorsan lebomló rágógumi kifejlesztésén dolgoznak, ugyanis egy rágógumi lebomlási ideje kb 5 év.[10]Nagy-Britanniában aszapotilfa tejszerű nedvéből készült, ruhára, bútorokra nem ragadó biorágógumit dobtak piacra.[11]
Ez a szócikk részben vagy egészben aChewing gum című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
