Eredetileg, a régilatin nyelvben aveláris vagymély k hangot jelölte, amelyeto ésu előtt ejtettek (s máig használják az eredetileg nem latin betűs nyelvek ezen hangjának jelölésére, illetve átírására), később már csaku előtt írták aku vagykw (k ésfélhangzósu) hangcsoport jelölésére. Ez utóbbi minőségben vette át a legtöbb nyelv.
Aqu amagyarban csak idegen szavakban használatos a magyarosítottkv hangértékkel.
Aqu azújlatin nyelvek közül azolaszban mindig, aportugálban és akatalánban általában csaka, o előtt, a [kw] hangot jelöli (a portugálban és a katalánbane, i előtt általában csakk-t); aspanyolban csak aque, qui csoportokban használják, amelyek kiejtéseke, ki (más esetben a [kw] hangot ma márcu-val írják át); afranciában minden helyzetbenk-nak ejtik.
Aq azalbánban – a fentiektől eltérően – a magyarty hangot jelöli.
