Apupilla - ritkán használt magyar nevénszembogár a szivárványhártyán lévő, embernél kerek - nyílás, azérhártya egy sajátos lapos képződményének, aszivárványhártyának központi részén.
Szerepe lényegében megegyezik afényrekeszével, tehát élesebbé és megfelelő fényerejűvé teszi azideghártyára(retina) vetülő képet.
Éjszaka amikor a legmélyebben alszik az ember, a pupillák jelentős mértékben összeszűkülnek. A Genfi Egyetem kutatói szerint a pupillák eme összeszűkülése közvetlen kapcsolatban áll az agynak a memóriáért felelős területével. Feltevésük szerint a pupillák záródása egyfajta plusz védelmet jelent az agy számára a külső fényhatások ellen, melyek megzavarhatnák az emlékek rögzítésének, feldolgozásának menetét.[1]
A szivárványhártya állományábanpigmentsejtek vannak, amelyek meghatározzák a szem színét.A benne lévő sajátos izmok - amelyek egy része hám eredetű - a pupilla tágítására és szűkítésére szolgálnak, amivel szabályozzák a szembe jutófény mennyiségét, ezzel elősegítik a szem alkalmazkodását a változó fényviszonyokhoz.
Beidegzése kettős, és azautonóm idegrendszerből származik. Aszimpatikus idegrendszer izgalma apupilla kitágulásához, míg aparaszimpatikus izgalom apupilla szűküléséhez vezet. Ezek a hatások megfelelő gyógyszerek alkalmazásakor is bekövetkeznek. A pupilla szépészeti szempontból sem elhanyagolható - ami teljesen jogos -, de ezzel időnként a hölgyek (saját magukra!) is nagyon káros dolgokra is képesek voltak (pl.: pupillatágító gyógyszerek).
A kettős beidegzés miatt a pupilla tágulása vagy szűkülése jól jelez számos, az emberben zajló folyamatot. Tágulással reagál a pupilla például az erős pozitív érzelmekre, szexuális fűtöttségre, fájdalomra vagy intenzív agyi tevékenységre. Összeszűkül a negatív érzelmekre, undorra, utálatra vagy agyi túlterhelésre. Ezeket a jelzéseket a pszichológiától a marketingig számos tudományág ismeri és hasznosítja.[2]
