Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ebben a szócikkben a koreai nevekmagyaros átírásban éskeleti névsorrendben szerepelnek. |
| Pulguksza | |
| Világörökség | |
.jpg) | |
| Adatok | |
| Ország | Dél-Korea |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, IV |
| Felvétel éve | 1995 |
| Elhelyezkedése | |
  Pulguksza Pozíció Dél-Korea térképén | |
 é. sz. 35° 47′ 24″,k. h. 129° 19′ 56″35.79,129.33222235.790000°N 129.332222°EKoordináták:é. sz. 35° 47′ 24″,k. h. 129° 19′ 56″35.79,129.33222235.790000°N 129.332222°E | |
 AWikimédia Commons tartalmazPulguksza témájú médiaállományokat. | |
APulguksza (hangul: 불국사, Pulguk templom; szó szerint „Buddha országának temploma”[1])Dél-Korea egyikvilágörökségi helyszíne. Abuddhista templom a kulturális örökségvédelmi program része, az első számú a koreai „Dél-Korea történelmi látványosságai és Dél-Korea festői helyei” között.[2] A templom aSilla királyság korában épült 751 és 774 között a Thohamszan (토함산) hegyenKjongdzsuban.[3] Itt található az ugyancsakUNESCO világörökség részét képezőSzokkuram-barlang, valamintDél-Korea nemzeti kincsei közül hét. A templom és a barlang a koreai buddhizmus rendkívül fontos szentélye és építészeti szempontból is jelentős.[4] A jelenleg álló épületek nagy része rekonstrukció, csak az alapkövek és apagodák eredetiek.[1]
Pulguksza helyén egy kis templom állt, amit 528-ban (más források szerint 535-ben)Pophung király (법흥왕) építtetett felesége számára Hvaompomnjusza (화엄법류사) néven. A ma látható létesítmény építését 751-ben Kim Deszong (김대성),Szongdok király (성덕왕) főminisztere rendelte el, a hagyomány szerint a szülei emlékére emeltette a templomot, ez azonban nem valószínű. A templom eredeti neve Szokpulsza (석불사) volt, azaz Kőbuddha. A maga idejében a korabeli buddhista szentélyek, mint a Hvangnjongsza (황룡사) vagy aPunhvangsza (분황사) mellett kicsinek és jelentéktelennek számított.[1][3]
Az épen maradt eredeti építmények közül kiemelkedik a nemzeti kincsként számon tartott két pagoda, aSzokkathap és aTabothap, melyek 751 körül épültek. Mindkettő felépítése a kor faépületeinek struktúráját követi.[3]
A templommal egyidőben kezdték el kialakítani a Pulguksza mögött 750 méter magasan lévőSzokkuram-barlangot, ami nem valódi barlang, hanem gránittömbökből alakították ki, majd földet hordtak rá.[3]
1592-ben aTojotomi Hidejosi-indította japán invázióban a templom faépületeit porig égették és a kincseket elrabolták. A 20. század elején részlegesen helyreállították, majdPak Csong Hi elnökségének idején, az 1960-70-es években teljesen helyreállították.[1]
Pulguksza eredetileg egy több mint 80 épületből álló komplexum volt, ma már ennek csak a tizede áll, azok is jórészt rekonstrukciók, csak a kőalapok, a kőpagodák és a kőlépcsők eredetiek. A színes Teungdzson (대웅전) a templom egyik fontos épülete, itt található aSakjamuni Buddha aranyozott bronzszobra, mely 1765-ből származik. A csarnok udvarában áll aSzokkathap és aTabothap pagoda. A Kungnakcson (긍낙전) csarnokban Pulguksza aranyozottAmitábha szobra található, ami Dél-Korea 27. nemzeti kincse. Az épen maradt épületek közül a legnagyobb a Muszoldzson (무설전) oktatócsarnok, melynek szó szerinti jelentése „nincs lecke”, azaz az igazságot nem lehet előadások (emberi szavak) keretében megismerni. A Pirodzson (비로전) csarnok őrzi Korea 26. nemzeti kincsét, egy aranyozottVairócsana szobrot.[3]
 | Lásd még:Dél-Korea nemzeti kincsei |
Dél-Korea 20. és 21. nemzeti kincse aTabothap („Kincsek pagodája”) és aSzokkathap („Sakjamuni pagoda”), két kőpagoda, melyek a Teungdzson csarnok udvarában állnak egymással szemben, keleten a Tabothap, nyugaton a Szokkathap. Mindkettő 10,4 méter magas és egyidős, de eltérő alakú és kidolgozottságú. 751 körül készülhettek.[5] A feljegyzések szerint a templomot építtető Kim Deszong a szülei számára emeltette őket, a Tabothap aprólékosan díszített, a Szokkathap letisztultabb, egyszerűbb formavilágú.[3] 1966-ban, a felújítási munkálatok közepette a Szokkathap belsejében megtalálták adháraní szútra egy változatát, melyet fa nyomódúccal nyomtakeperfa papírtekercsre valamikor a 8. század elején.[6][7] Ez a legrégebbi ismert nyomott szútra.[4]
A templom négy hídját is nemzeti kinccsé nyilvánították 1962-ben. Ezek valójában két lépcső alsó és felső részeit takarják. Azért hívják őket hídnak, mert szimbolikusan a földi világból Buddha világába, azaz Pulgukszába vezetnek. A lépcsők kőtömbökből készültek, alsó és felső részüket boltíves talapzat köti össze, 45 fokos szögben épültek ésbalusztráddal szegélyezettek. 750-ben épültek.[3][8][9]
A Teungdzson csarnokhoz vezető, keleti lépcsők neve Kék felhő híd és Fehér felhő híd, míg a nyugati lépcsők, a Lótuszvirág híd és a Hét szerencse hídja a Kungnakcson csarnokhoz vezetnek. A keleti lépcsők 33 fokból állnak, ami abuddhizmus 33 mennyországát szimbolizálja, a nyugati 18 lépcsőfokból áll, a Lótuszvirág híd 10, a Hét szerencse hídja 8 fokos. A Lótuszvirág híd lépcsőit lótuszmotívumok díszítették, ezek azonban az idők folyamán a lépcsők gyakori használata miatt elkoptak.[8][9]
A hidakra ma már nem lehet rálépni, állaguk megőrzése érdekében.
A 26. nemzeti kincsként felvett aranyozott bronzVairócsana szobrot a Pirodzson (비로전) csarnok őrzi. A szobor 1,77 méter magas, valószínűleg a 9. században készült.[10] A Kungnakcson (긍낙전) csarnokban található a 27. nemzeti kincsként definiáltAmitábha szobor, mely ugyancsak aranyozott bronzból készült. Az 1,66 méter magas szobor a 8. század végén, a 9. század elején készülhetett.[11]
A Muszoldzson (무설전) csarnokban állósztúpát (사리탑,Szarithap) 1963-ban nyilvánították kinccsé, 61-ként.[m 1] A koraiKorjo korból származó kőemlékmű a legendák szerint vagy nyolc buddhista szerzetes ereklyéinek tárolására készült, vagy pedig egy férjét gyászoló királynőnek. 1906-ban a japán megszállás idején a sztúpaTokióba került.[12]
.jpg)
 | Kulturális |
|  |
|---|---|---|---|
| Természeti | |||
| Javasolt |
| ||
