Azállamcsíny vagypuccs erőszakos hatalomátvétel, a szélesebb néptömegek támogatása nélkül, többnyire fizikai erőszak, nem ritkán katonai erő alkalmazásával. Az irányító hatalmat egy szűk és szervezett elit ragadja magához a törvényes formák és a politikai többség akaratának mellőzésével. Politikai jellege általábanjobboldali.[1]
Aforradalomtól eltérően csak a vezető csoport lecserélése a célja, nem törekszik a társadalmi és politikai struktúrák megváltoztatására.
Az ókori és középkori történelemben gyakran palotaforradalomnak nevezik, mivel a hatalom ellenlábasai jellemzően az uralkodó palotájában, udvarában szervezték meg. A 19. században és a 20. század első felében Európában is gyakori volt. A 20. század második felétől főleg aharmadik világban fordul elő.[2]
Franciaország,1799:Bonaparte Napóleon államcsínyt hajt végre, új rendszert épít ki, a Konzulátust, melyben minden hatalom az Első Konzul (azaz ő maga) kezében összpontosul
Német Birodalom,1920.március 13-16: Kapp-puccs azSPD vezette kormány ellen. Wolfgang Kapp megdöntöttnek nyilvánítja a köztársasági kormányt, majd magát kancellárrá nevezte ki. Néhány nap alatt leverték.
Ausztria,1933.március 4.:Engelbert Dollfuß államcsínyt hajt végre, korlátlan hatalomra törekszik, törvénytelenné nyilvánítja akommunista és anáci pártot is, felszámolja a gyülekezési és sajtószabadságot,fasiszta nézeteit próbálta érvényre juttatni.
MagyarországonPosta Imre és Kovács Áron egy belső összejövetelükön, a világhálón is közvetített felszólítással élt2019-ben, hogy döntsék meg a fennálló államrendet.[3] Posta és hívei ráadásul saját alkotmányt fogalmaztak és konkrét személyek likvidálására ösztökéltek.
2024 elején a magyar hatóságok őrizetbe vettek néhány, magukatszkítának valló személyeket, akik az azt megelőző hónapokban nyíltan készültek államcsínyre (lásdszkíta puccskísérlet).[4]
