Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Prinz Gyula | |
 | |
| Született | 1882.január 11.[1] Rábamolnári |
| Elhunyt | 1973.december 31.(91 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Szülei | Prinz József Angyal Franciska |
| Foglalkozása | |
| Sírhelye | Farkasréti temető(20/2-1-23)[3][4] |
 AWikimédia Commons tartalmazPrinz Gyula témájú médiaállományokat. | |
._Here-lived_Gyula_Prinz_(geographer_and_explorer)_plaque._-_10_Pauler_St.%2c_Budapest.JPG)
Prinz Gyula (Rábamolnári (ma:Püspökmolnári),1882.január 11.[5] –Budapest,1973.december 31.[6]) geológus, geográfus, néprajzkutató. Pályája csúcsán sikeres tudós volt, de a második világháború után háttérbe szorították.
Prinz József vasutas, állomásfőnök és a nemesi származású síkabonyi Angyal Franciska harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot a rábamolnári vasútállomás épületében.[1] Középiskolai tanulmányaitNagykanizsán kezdte, ahol többször megbukott latinból, számtanból, földrajzból (!) sőt anyanyelvéből, németből is. Budapesten érettségizett, ahol már több elismerésben részesült.
1900-banEötvös Loránd tanácsára iratkozott be aBudapesti Tudományegyetemre, első mestereiLóczy Lajos ésKoch Antal geológusprofesszorok voltak. Egyetemi tanulmányait Breslauban (ma:Wrocław) fejezte be, és1903-ban ott lett tanársegéd. A következő évben doktorált.Almásy György1906-ban meghívtaközép-ázsiai expedíciójára.[6] A kutatóúton tanulmányozta és feltérképezte aTien-san hegység vonulatait, s a magashegységekgeomorfológiájának kialakulásával kapcsolatban több vitatott kérdésre adott máig érvényes válaszokat. Az egyik vonulatnak ő adta aLóczy-hegy nevet, egy másik sziklacsúcsot pedigCholnokyról nevezett el. Második kutatóútján,1909-ben részletesen feltárta a Tien-sant, s elkészítette apleisztocéneljegesedés 1:2 000 000 arányú átnézeti térképét. Expedícióinak eredményérőlUtazásaim Belső-Ázsiában ésÁzsia szívében című munkáiban számolt be.
.jpg)
Az 1910-es évekbenizlandi,skóciai és több más tanulmányúton vett részt szerte Európában. Bár az újonnan alakulttucumani egyetem geológiai tanszékét is felajánlották számára, azt elutasítva szülőhazájában maradt. ABudapesti Tudományegyetem föld- és őslénytani intézetében1908-tól1912-ig a leíróföldtan magántanára, majd 1918-ig azErzsébet Tanárképző Főiskola tanára volt. 1918-tól azErzsébet Tudományegyetem földrajzi tanszékének tanára, előszörPozsonyban, 1921-től Pesten, végül 1923-tól 1940-igPécsett. Itteni működéséhez köthető legnagyobb hatású munkájának, aTisia-elméletnek a kimunkálása (1926), mely azóta is kiindulópontja minden, aKárpát-medence kialakulásáról szóló elméletnek. Ugyanakkor oktatói, közéleti tevékenysége mellett vezető szerepet is betöltött, az egyetem rektora volt az 1935/36-os tanévben.1940 és1945 között aFerenc József Tudományegyetem, a kolozsvári egyetem földrajzi intézetét vezette. Ezután nyugdíjba vonulásáig,1957[7] a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető professzora volt.
1935-től azMTA levelező tagja.[8] 1936-ban aMagyar Érdemrend középkeresztjét nyerte el. 1939-benLóczy Lajos-emlékéremmel tüntették ki. Akadémiai tagságát1949-ben felfüggesztették, s csak1989-ben rehabilitálták. 1950-benJózsef Attila-emlékérmet kapott, 1954-ben pedig Munka Érdemrendet. 1952-től a földrajztudomány kandidátusa, 1955-től doktora. AMagyar Földrajzi Társaságnak1904-től tagja,1920 és1922 között alelnöke,1923-tól1924-ig a főtitkára,1952-től örökös tiszteletbeli elnöke volt.
Prinz Gyula megbecsültsége az első díjaktól, kitüntetésektől, tudományos elismerésektől kezdve töretlennek látszik, egészen a második világháború végéig. Az ötvenes évek elején főlegMarkos György részéről hangzottak el – a teljes elvetésig menő – éles bírálatok Prinz Gyula „gazdaságföldrajzi” munkásságával szemben: „Vannak olyan aggályoskodók, akik téves elméleti alapokból kiindulva attól félnek, hogy kiöntjük a fürdővízzel a gyereket is. Nekem az a véleményem, hogy ezt a gyereket [t.i.: Prinz Gyulát] csak öntsük ki nyugodtan.”[9] Az elutasításnak nyilvánvaló jele, hogy az 50-es évek elején „egy hallgatói csoport átdolgozta a Prinz által írt egyetemi jegyzetet. A kollégiumban ezek a hallgatók (még történészként) éppen Krajkót kérték meg arra, hogy Sztálin és Lenin-idézeteket fűzzön ehhez az átdolgozott jegyzethez. Krajkó Gyula eleget tett a kérésnek…”[10]
Egyik első méltatója,Szabó Pál Zoltán szerint a „modern geográfia szelleme a leghatározottabban és a legvilágosabban és legelőször Prinz Gyula munkáiban mutatkozik meg.”[11] A tárgyilagosságnak és visszafogottságnak oka lehetett, hogy az írás még Prinz Gyula életében született, de már az aktív tudományos életből való visszavonulása után.
A későbbi értékelések alaphangját Prinz Gyula halála utánSomogyi Sándor adta meg. Ebben a tekintetben kettős törekvés vezérelte. Egyrészt kifejezésre juttatta a sztálini kultúrpolitika iránti óvatos kritikáját:[12] Másrészt nem mulasztotta el kijelölni Prinz Gyula helyét a „politikai palettán”.[13] Téziseit a későbbi megemlékezők szinte szó szerint átvették.[14]
A sortKrajkó Gyula törte meg azzal, hogy „dialektikus” viszonyt kívánt kialakítani Prinz Gyula munkásságával. „…Nem mehetünk el észrevétlenül azon tény mellett sem, hogy Prinz Gyula, bár alkotásaival újabb fejezetet nyitott a hazai geográfia történetében, de szemlélete számos olyan ellentmondást is tartalmazott, amely az 50-es évek során heves viták középpontjává vált, és részben ez, részben pedig előrehaladott kora nehezítette meg, hogy eredményei az akkor kialakuló marxista geográfia alkotórészeivé váljanak.”[15] A frazeológia változott, a megközelítés azonban ugyanaz maradt.
A szempontrendszer – úgy tűnhetett első pillantásra – a rendszerváltás után megváltozott: a szakmai kritériumok kerültek előtérbe.[16] Ugyanakkor – szakmai körökön kívülről – visszaköszönnek korábbi, ideologikus megközelítések is: „Az ötvenes évek elejétől éles bírálatok hangzottak el munkásságával szemben. Egyes földrajztudósok szerint a korábbi gazdaságföldrajzi eredmények „aggodalom nélkül elvethetők”, mert a marxista geográfia ebből semmit sem tud hasznosítani.”[17] Ugyanakkor más szélsőségektől is igyekeznek elhatárolni: „Izig-vérig haladó szellemű, liberális gondolkodású tudós volt, szavát, tekintélyét latba vetette a mellőzöttek ügyében. A fajgyűlölet idején a végsőkig maga mellett tartotta üldözött munkatársait, tanítványait. Professzorsága idején – mint Szabó Pál Zoltán írja – „a pécsi egyetem földrajzi intézete valóságos menedéke volt az üldözött baloldali elemeknek. Nála találtak menedéket olyan nagy tudósok, mintLambrecht Kálmán,Fejérváry Géza ésVadász Elemér.”[18]
Prinz Gyula tudományos tevékenységére – mintMarosi Sándor megállapította – a „tematikai sokrétűség, komplex szemlélet, széles látókör, oksági kapcsolatkeresés, alaposság volt a jellemző… Prinz geológusból nem csupán egyre inkább geomorfológus-geológussá vált, hanem már belső-ázsiai útján foglalkoztatták néprajzi kérdések, a lakosság életformái, ezeknek a földrajzi környezettel való kapcsolata.”[19] Ugyanakkor a geomorfológus Prinz a települések geográfiai vizsgálatában,Budapest földrajza c. kötetében a morfológiai ismérveket helyezte előtérbe, de ezzel is a hazai településföldrajzi irodalom alapjait teremtette meg. Közigazgatásföldrajzi munkáiban is építhetett természettudományi ismereteire, szemléletére.[20] Új színekkel is gazdagította a Prinz-képetHajdú Zoltán megközelítése: „Prinz politikai földrajzi felfogásának és munkásságának sarkköve, hogy mindenkor vállalta nemzeti elkötelezettségét, a nemzeti célok szolgálatát, de mindig tartózkodott a politikai szélsőségektől és a megalapozatlan politikai minősítésektől… Prinz antropológiai szemlélete sok tekintetben szembefordulást jelentett a kor fajelméleti ésantiszemita megközelítéseivel. Már az 1930-as években sem a „korszellemnek megfelelően” elemezte a magyarországi zsidóság helyzetét. Az 1940-es években még inkább feltűnt szélsőségektől mentes álláspontja… A németKözép-Európa fogalom olyan német hatalmi-politikai törekvéseket jelentett Prinz számára, amelyekkel nemcsak, hogy nem kívánt azonosulni, de nagyon sokszor tudatosan visszautasította őket.”[21]Jakucs László nem megy ilyen messzire. Ő csak „jelzőcserét” alkalmaz: szerinte Prinz Gyula „ízig vérig elkötelezett, liberális gondolkodású és modern szellemű tudós volt”[22]
A kivételt ismét Krajkó Gyula jelenti. A személyesség hangján szólva láttatja Prinz Gyulát. „Idősebb korában nagyon megkeseredett ember benyomását keltette, ami érthető, hiszen nem vette jó néven, hogy nagyon sok sértésen ment keresztül. A földrajzban korábban is voltak viták, de az ötvenes években ezek mindig személyes sértésbe torkolltak. Néhányszor Markos, de sokszor mások is személyesen és durván megsértették.”[23] Saját korábbi szerepét Prinz Gyula „cenzúrázásában” azonban egészen másképp látja: „… akkor is elítélte és rendkívül furcsának tartotta, hogy harmadik éves hallgatók átdolgozzák a professzoruk jegyzetét.”[24] Tudományos vélekedését is „revideálta”. Szerinte Prinz Gyulával és iskolájával szemben „a Markos által indított iskola elhanyagolta és alábecsülte a természetföldrajzi tényezők szerepét.”[25] Prinz Gyula politikai állásfoglalásának, a Rákosi-rendszerrel szembeni ellenzékiségének jelentőségét kívánta talán kisebbíteni az alábbi kijelentéssel: „…Az ötvenes évek előírásait már nem tudta átvenni, a miniszteri rendszabályokat megkerülve oktatott. Papír nélkül, mindent szabadon adott elő. A tematikát, amit előírtak számára, azt félretette. … A hégeli dialektikát betéve ismerte…”[26] Igyekezett bebizonyítani Prinz Gyula „együttműködését” a szovjet rendszerrel.[27]
Az1920-as években nagyon fontos geológiai elméletet alkotott, a „kaptafa-elméletet”, amely aTisia nevű ősi kéregdarab szilárdságával magyarázta aKárpátok kiemelkedését. Az elmélet az1950-es évektől háttérbe szorult, amikor alemeztektonika modern elképzelései kialakultak, de mára már világossá vált, hogy Tisia mikrokontinens fontos szerepet játszott aKárpát-medence kialakulásában.
Születésének 100. évfordulója alkalmából - halála után alig néhány évvel - emléktábla került szülőházára a püspökmolnári vasútállomáson[2], a faluban pedig Prinz-park létesült faragott emlékoszloppal.[3] 2005-ben Püspökmolnári általános iskolája felvette Prinz Gyula nevét, 2006-ban pedig egy kő emlékmű került az iskola elé bronz emléktáblával, amely Kiss Kovácsné Tóth Emőke alkotása.[4]
1993-banÉrden, a Földrajzi Múzeum közelében, a Budai utcában szobrot állítottak Prinz Gyula tiszteletére, a szobor alkotója Domonkos Béla. Az 1999 óta a pécsi Janus Pannonius Tudomány Egyetemen található bronz mellszobraTrischler Ferenc alkotása. 2001-benBudapest I. kerületébenKrisztinavárosban, a Pauler utca 10. szám alatt helyeztek el emléktáblát, itt élt és alkotott haláláig.
Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap