Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Prevršac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Donji Kukuruzari |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44432 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 82 fő(2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 170 m |
| Terület | 12,8 km² |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 16′ 41″,k. h. 16° 26′ 53″45.278,16.44845.278000°N 16.448000°EKoordináták:é. sz. 45° 16′ 41″,k. h. 16° 26′ 53″45.278,16.44845.278000°N 16.448000°E | |
 | |
Prevršac faluHorvátországban, a Sziszek-Monoszló megyében. KözigazgatásilagDonji Kukuruzari községhez tartozik.
Sziszek városától légvonalban 24, közúton 34 km-re délre, községközpontjától 3 km-re északnyugatra, a Samarica-hegység lábánál, a Zágrábot Hrvatska Kostajnicával összekötő 30-as számú főút mentén, aSunja jobb partján, annak jobb oldali mellékvize, a Prevrška-patak mentén fekszik.
1347-ben aNagy Lajos király cserével megszerezte és Subics Gergely és György comesnek, a Zrínyiek őseinek adta az innen délnyugatra találhatóZrin várát. Ettől kezdve a térség a Zrínyiek uralma alá tartozott. Miután1463 nyarán a török egész Boszniát megszállta megsokasodtak a község területét érő török támadások is. Ez arra késztette a Zrínyieket, hogy megerősítsék a Kostajnica, Zrin, Komogovina és Gvozdanszkó váraiból álló védvonalat, amely egyúttal a család egyik legfontosabb bevételi forrását az ezüstbányákat védte. Prevršac várának építése1470 körül kezdődött a település felett, melynek első írásos említése1487-ben történt„possessio Prekowaraya” alakban.[2] A vár helyén korábban Završki ódon, fából épített erőssége állt az egykori hűbérúr kúriájával. Mellette állt szolgálófaluja a középkori Završje, egykor jelentős település műhelyekkel, kereskedőkkel, fegyverraktárral, melynek régészeti feltárása még nem történt meg. Prevršac várát1509-ben említik először egy Zrínyi III. Miklós és Karlovich János korbáviai gróf közötti örökösödési szerződés alkalmával, melyet az1493-as tragikus véget értkorbávmezei csata akkorra már világossá vált következményei miatt kötöttek. A térséget ért török támadások ereje a16. század közepén tovább fokozódott. A közeli Kostajnica már1556-ban elesett, majd az1577-es és1578-as évek nagy harcaiban az egész térség török kézre került. A várak sorsáról a korabeli források eltérően tudósítanak. Az egyik szerint 1578-ban a török Zrint, Komogovinát és Pervšacot is lerombolta, míg mások szerint néhány várat, (köztük Pervšacot) maguk a Zrínyiek romboltak le, amikor látták a török túlerővel szemben nem tudják megvédeni őket.
A mai falu török kiűzése után betelepített falvak közé tartozik. Az1683 és1699 között zajlott felszabadító harcokat akarlócai béke zárta le, melynek eredményeként a török határ azUna folyóhoz került vissza. Az első pravoszláv népesség1690 körül érkezett. Ők Boszniából a bosanska dubicai moštanicai monostor szerzeteseivel és Ljubojević Atanáz metropolita vezetésével érkeztek és megalapították a közelikomogovinai pravoszláv kolostort.1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék, horvátul Banovina, vagy Banja. Az osztrák generálisok azonban védelmi célból a Zrínyi-hegység vidékére a török határövezetből érkezett pravoszláv katonákat, köznevükön martalócokat telepítettek be azokat, akik korábban török szolgálatban éppen a horvát falvak és városok fosztogatását végezték. Ekkor már nemcsak a határövezetből, hanem Hercegovina, Nyugat-Szerbia, Montenegró, Koszovó és Metohija, valamint Bosznia más vidékeiről is számos szerb család érkezett. Ezzel e vidék etnikai összetétele véglegesen megváltozott.
A falvak legnagyobb része a18. század elején és közepén alakult ki. Fejlődésük a 18. század második felében Károlyvárosból Glinán és Petrinyán át Kostajnicára menő főút megépítésének és a forgalom újbóli megindulásának köszönhető. A falu1773-banaz első katonai felmérés térképén„Dorf Preversacz” néven szerepel. Lipszky János1808-ban Budán kiadott repertóriumában szintén„Preversacz” a neve.[3] Nagy Lajos1829-ben kiadott művében ugyancsak„Preversacz” néven 42 házzal és 219 lakossal szerepel.[4] A Petrinya központú második báni ezredhez tartozott. 1857-ben 149, 1910-ben 279 lakosa volt. A katonai közigazgatás megszüntetése utánZágráb vármegye részeként a Petrinyai járáshoz tartozott.1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.
Különösen nehéz időszakot élt át a térség lakossága aII. világháború alatt.1941-ben a németbarátFüggetlen Horvát Állam része lett, de a lakosság egy része felkelt az új rend ellen. Adélszláv háború előtt csaknem teljes lakossága (94%) szerb nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején szerb lakossága a szerb erőkhöz csatlakozott. AKrajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. A falut 1995. augusztus 7-én a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült és helyükre a boszniai Szávamentéről, Közép-Boszniából és Banja Luka környékéről horvát lakosság érkezett. A településnek 2011-ben 120 lakosa volt.
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 149 | 136 | 125 | 182 | 260 | 279 | 290 | 288 | 278 | 283 | 276 | 255 | 236 | 207 | 159 | 120 |
Prevršac várának romjai[7] a falutól délnyugatra emelkedő erdős magaslaton találhatók. A vár szabálytalan trapéz alaprajzú, melynek hosszabbik párhuzamos oldala mintegy 30, rövidebbik pedig 18 méter. A kis méretű várak közé tartozott. Története során többször átépítették, illetve bővítették, melyet a másik Zrínyi várhozGvozdanszkóhoz hasonlóan gyakran tapasztalt itáliai mesterek irányítottak. Ez magyarázza a két vár közötti hasonlóságokat. Védelmi rendszerének alapja klasszikus vár, egyenes falszakaszokkal, megerősítve kerek, félköríves és szögletes tornyokkal, melyek elősegítették a korabeli ostromeszközök elleni hatékony védelmet. Kostajnica várának 1556-os eleste után a felperzselt föld taktikáját követve valószínűleg maguk a Zrínyiek rombolták le, nehogy a török támaszpontként használhassa. A karlócai béke után már rom volt. Falai az erdős magaslat tetején helyenként ma is emeletnyi magasságban állnak.
 | Bővebben:Prevršac vára |
