Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Asorozat témája |
|---|
 |
Apradnyápáramita (szanszkrit),[1] azaza tökéletes bölcsesség szútráit tudatosan összefüggő műveknek szánták, fő témájuk a„nagy szekér” (mahájána)buddhizmus új bölcsesség (pradnyá) fogalma. A pradnyápáramita amahájána buddhizmus egyik legfőbb koncepciója, amelynek gyakorlása és megértése abódhiszattva ösvény elengedhetetlen eleme. A pradnyápáramita legkorábbi szövegei kb.i. e. 1. század-i. sz 500 körül keletkezhettek.[2]
E szövegek nem logikai érvelésekkel próbálják alátámasztani, hanem inkább kijelentik: minden dolog üresség. Viszont ez nem összetévesztendő anihilizmussal, az ugyanis csak egy véglet, és nincs sok köze az itt szóban forgó ürességhez. A szövegek abszolút látásmódot képviselnek, és nem a hétköznapi értelemben vett relatív valóságét, ahol a világ jelenségei (dharmái) valós létezők érzetét keltik bennünk. Sajátosparadoxonokat állít elénk az abszolút és a relatív látásmód váltogatásával.[3]
E szövegcsoport fejlődésében négy stádiumot különböztetnek meg[4]:
A szövegek igen nagy időintervallumot fognak át, tükröződik ez terjedelmükben és változatosságukban is.
