Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Prágay János | |
| Született | 1811. Balatonfüred |
| Elhunyt | 1851.augusztus 13. Las Pozas,Kuba |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | honvéd alezredes, történetíró |
.jpg)
Prágay János (Balatonfüred,1812.november 12. –Las Pozas,Kuba,1851.augusztus 13.) honvéd alezredes, a kubai felszabadító hadsereg tábornoka, történetíró.
Gimnáziumot végzett, majd1829-ben lépett 19. (Schwarzenberg) gyalogezredbe.1841-ben kilépett a császári hadseregből és polgári állást vállalt.1847-igBécsben a magyar udvari kancellárián, majdBatthyány Lajos kormányának megalakulása utánPesten a hadügyminisztériumban írnokként dolgozott. Még Bécsben jó ismeretséget kötöttKlapka Györggyel és1849 januárjában, mikor a kormányDebrecenbe költözött, jelentkezett KlapkaTokaji főhadiszállásán szolgálattételre. Főhadnagyi rangot kapott és ettől kezdve a szabadságharc végéig Klapka György mellett szolgált, kezdetben hadsegédként, majd főhadsegédként. Az 1849.április 10-én vívottváci ütközet után megkapta aMagyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Júniustól Klapka a VIII. hadtest – akomáromi várőrség – vezérkari főnökévé nevezte ki. Szeptember végén, röviddel a kapituláció előtt megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát is. A szabadságharcot alezredesi rangban fejezte be.
1849 októberében komáromi kapitulánsként mentesült a felelősségrevonás alól, külföldre távozott ésNew Yorkban telepedett le.Fornet Kornél volt honvédőrnaggyal megírta a szabadságharc történetét. A művet angol nyelvenThe Hungarian revolution címmel, német nyelvenDer Krieg in Ungarn címmel1850-ben adták ki New Yorkban. Könyve felkeltette a Magyarországra akkoriban érdeklődéssel tekintő amerikaiak figyelmét és rövid idő alatt számos jó barátot szerzett. Közeli kapcsolatba került a New Yorkban emigrációban élőNarciso López,venezuelai születésűkubai forradalmárral is, aki addigra már több alkalommal sikertelenül kísérelte meg a kubaispanyol uralom megdöntését.
A Prágay János környezetében élő magyar emigránsok úgy érezték, hogy kötelességük segíteni a kubaiaknak szabadságukért vívott harcukban és csatlakoztak López készülő újabb expedíciójához. Prágay János tábornoki rangot és vezérkari főnöki beosztást kapott Lópeztől. A volt magyar honvédtisztek nem tudhatták, hogy López akciója valójában nem Kuba felszabadítását, hanem azAmerikai Egyesült Államok Kuba feletti fennhatóságának elősegítését szolgálta volna. Ezt az is mutatja, hogy az1851.augusztus 12-én partra szálló, alig ötszáz fős haderő a kubai lakosságtól semmiféle segítséget nem kapott. A huszonötezer fős sereget felvonultató spanyolokkalLas Pozas mellett vívott ütközet sok áldozatot követelt. Lópezt a spanyolok elfogták és kegyetlenül kivégezték. Az ütközetben Prágay János mindkét combját átlőtték, és hogy López sorsát elkerülje, főbe lőtte magát. Más források szerint fegyverét elvették, s úgy végzett magával, hogy ereit felvágta.[1]
Nyolc életben maradt magyar katonát a spanyolok a spanyol-marokkóiCeuta ólombányáiba internáltak, köztük voltRadnich Imre is, aki másfél év múlva szabadult, s visszament Amerikába. Schlesinger Lajos volt honvéd főhadnagynak 1852 áprilisában sikerültGibraltárba menekülnie, s őCosta Rica leggazdagabb kávétermelőinek egyike lett. (Narciso López 450 emberéből Prágay Jánossal együtt 14 magyar emigráns vett részt az ún. "kubai kalandban", Prágayn,Radnich Imrén, Schlesinger Lajoson kívül Eichler Konrád nyomdász, hadnagy; Bontilla György sz. 1824 honvéd hadnagy; Palánk László honvéd hadnagy, Nyikos János közvitéz; Bíró Mihály közvitéz; Péteri János honvéd hadnagy; Csicseri József altiszt; Kerekes Béla altiszt; Virág János altiszt; Üreghy B. J. kapitány; Vecsey T. S. kapitány.)
