Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Power Architektúra |
|---|
| NXP (volt Freescale és Motorola) |
| IBM |
|
| IBM-Nintendo együttműködés |
| Egyéb |
| Kapcsolódó hivatkozások |
|
APowerPC az Apple–IBM–Motorola cégek által megalkotott32 és64 bitesRISC utasításkészletű mikroprocesszor-specifikáció, amely 1991-ben indult útjára, ekkor még csak tervek formájában. Első konkrét megvalósításai aPowerPC 600 családba tartozóPowerPCprocesszorok. Ezek tervezése azIBM ésMotorola által, azAIM szövetség keretén belül közösen alapított és támogatott Somerset létesítményben történt a Texas állambeliAustin városában.
A Somerset kutatólaboratóriumot 1992-ben nyitották meg, célja a PowerPC processzorok megalkotása, majd általános célú PowerPC processzorok tervezése volt,személyi számítógépekben való felhasználás céljaira. Ennek első, 1993-ban megvalósult eredménye volt aPowerPC 601 processzor, amelyet rövidesen második generációs processzorok követtek, a PowerPC 603, PowerPC 604 és a 64 bites PowerPC 620.
| CPU | futószalag- fokozatok | jellemzők |
|---|---|---|
| PowerPC 601 | 2,4,5,6 | 3 végrehajtóegység, elágazásbecslés; SMP támogatott |
| PowerPC 603 | 4 | 5 végrehajtóegység, elágazásbecslés; SMP nincs |
| PowerPC 604 | 6 | szuperskalár, sorrenden kívüli végrehajtás, 6 végrehajtó egység; SMP támogatott |
| PowerPC 620 | 5 | sorrenden kívüli végrehajtás, SMP támogatott |
APowerPC 601 az első mikroprocesszor-generáció, amely támogatja az alap32 bitesPowerPCutasításkészletet. A tervezési munka 1991 közepén indult be komolyabban és az első prototípus-chipek 1992 októberében készültek el. Az első 601-es processzorok1993 októberében egy IBMRS/6000munkaállomásban jelentek meg (a sokkal erősebbIBMPOWER2 processzorvonal mellett) és az első ApplePower Macintosh gépekben1994. március 14-én.
A 601 volt a POWER/PowerPC architektúra az első fejlett egychipes megvalósítása. Tervezése igen feszített ütemterv szerint történt, mivel igyekeztek minél gyorsabban megalapozni a PowerPC piaci szegmensét és összekovácsolni az AIM szövetséget. A rendkívül agresszív ütemterv betartásának érdekében számos kulcsfontosságú technológiát és projektmenedzsment-stratégiát vetettek be a tervezés során, miközben alapvetően új funkciókat vezettek be az architektúrában, például jelentős teljesítménynövelést, új utasításokat és ami ennél is fontosabb, a POWER/PowerPC architektúra elsőszimmetrikus többprocesszoros működésű (SMP) implementációját.
A 601 fejlesztőcsapata az IBMRISC Single Chip (RSC) processzorból indult ki, felhasználta annak alapfelépítését és egyéb részeit, de mindehhez hozzá kellett adniuk azIBM POWER utasításkészlet-architektúrából hiányzó nagyszámú PowerPC utasítás támogatását. Az RSC design szinte minden részét módosították, az alkotó szerkezeti elemeket meg kellett változtatniuk vagy teljesen újratervezni, mivel az egyesítettbemeneti/kimenetisín-struktúra és az SMP/memória-koherencia támogatás teljesen eltérő megoldásokat követelt. Az alapvető RSC struktúrára támaszkodó újabb PowerPC változtatások csökkentették az alaprajz, elrendezés és az időzítés finomhangolásának bizonytalanságait. A 601-es nem csak jelentős új funkciókat valósít meg, mint például az SMP, hanem hídként is szolgál a POWER és az eljövendő PowerPC processzorok között,[1] hogy segítse az IBM-et és a szoftverfejlesztőket a PowerPC-re való átmenetben. A cél, a PowerPC minél korábbi piaci bevezetése, fokozta a fejlesztés iramát: az első 601-es prototípus mindössze 12 hónap alatt készült el (a tervezés kezdetétől atape-out fázisig).
A rövid határidők miatt a 601-esben a már létező88110 sín architektúrát használták fel.[2] A specifikációba bekerült a 88000-es sín, mivel a 88k gépek (Data General, Apple) már a piacon voltak és a Motorola és Apple azzal érvelt, hogy ha a POWER/PowerPC processzorok sínkompatibilisek lesznek a 88k architektúrával, akkor az azokat használó gépek gyorsabban kerülhetnek piacra, mivel a cégeknek ehhez nem kell áttervezniük az alaplapokat.[3] Ez így névlegesen az AIM szövetség és a vásárlók javát szolgálta. A Motorola vezetése nem csak a 88110-es sín-architektúra specifikációit nyújtotta át, hanem még egy csapatnyi, a 88110-es sínt jól ismerő tervezőt is, hogy ezzel is elősegítsék a 60x sín logikai implementációját és ellenőrzését. Az Apple rendszerek tervezőcsapata számára ismerős volt a Motorola 88110 bemeneti/kimeneti sínfelépítés (az Apple által forgalmazott 88k-alapú gépekből), ez a bemeneti/kimeneti sínmegvalósítás jól meghatározott és dokumentált, és a 601-es tervezőcsapat ezzel a síntechnológiával is csökkenthette a tervezési időt. A sínt átnevezték, a 601-es tervezethez igazodva, ez lett a60x sín. A Motorola tervezői (és néhány Apple tervező is) csatlakoztak a több mint 120 IBM tervezőhöz a projektben.
A 88110 sínrendszerének felhasználása a 60x sín alapjaként gyorsította a tervezést és egyéb előnyei is voltak. Segítette az Apple Power Macintosh csapatát a támogatóASIC-ek tervezésében, mivel kevesebb ilyen áramkört kellett újratervezniük. A processzor tervezői számára csökkentette a sínrendszer és az új sín-interfészek tervezésére és dokumentálására fordított időt, amellett sikeresen elkerülték a vezetés által feltételezett „Sínek Háborúját”, amennyiben a tervekben nem sikerült volna elfogadni a 88110-es sínt vagy az előző RSC síneket. Meg kell jegyezni azonban, hogy bár ez a döntés az Apple és az AIM szövetség hasznára vált, hátrányos volt viszont az első IBM RS/6000 rendszer tervezőcsapata számára, mivel nekik már megvoltak a kész ASIC támogató áramköreik az RSC teljesen eltérő sínfelépítése körül.
A 60x sín a későbbiekben meglehetősen hosszú életű alap interfésszé vált, a 601, 603, 604,G3,G4 és Motorola/FreescalePowerQUICC processzorok változataiban került felhasználásra.
A processzort az alkalmazások széles körében történő felhasználásra tervezték. Támogatja a külsőmásodlagos gyorsítótár használatát és aszimmetrikus többprocesszoros működést. Négy funkcionális egysége van: egyfixpontos egység (FXU, vagyInteger Unit, IU), egylebegőpontos egység (FPU), egy elágazásfeldolgozó egység (BPU) és egy sorrendvezérlő egység. A processzor tartalmaz még egymemóriakezelő egységet is. A processzor egy szuperskalár eszköz, amely egyszerre több utasítást képes előkészíteni és feldolgozni párhuzamosan. Ez úgy éri el, hogy az utasításokat a 3 független végrehajtóegység felé (IU, FPU, BPU) továbbítja. A 3 fő végrehajtóegység 3 saját futószalaggal rendelkezik, amelyeknek első fokozata közös – ez maga az utasítás-előkészítő egység, amely szoros kapcsolatban van az elágazásfeldolgozó egységgel.[4] Az elágazásfeldolgozó futószalag2, az egész típusú/integerutasítás-futószalag4, a memória-futószalag5 (a betöltő/tároló utasítások számára), a lebegőpontos futószalag6 fokozat hosszú.[5]
Elsőként az IBM rendszerekben bocsátották ki,1993 őszén. Az IBM PPC601, a Motorola MPC601 néven forgalmazta. 50-től 80 MHz-ig terjedő sebességen működik.0,6 µm-esCMOS folyamattal, négy alumínium-rétegű fémezéssel készült. A lapka felülete 121 mm2, amelyen 2,8 millió tranzisztort tartalmaz. A 601-nek egy 32 KiB egyesítettL1 gyorsítótára van, ez a kapacitás nagynak számított abban az időben a lapkára integrált gyorsítótárak között. A 601-es nagy teljesítményű processzornak számított a szegmensében, főleg a nagy gyorsítótárnak köszönhetően, felülmúlva a konkurensIntelPentium (Intel P5) processzort. A PowerPC 601-et azApple elsőPower Macintosh számítógépeiben használták, valamint az IBM és aGroupe Bull különféleRS/6000 munkaállomásaiban és SMP szervereiben.
A 601 és 601+ mikroprocesszorok egyedüli gyártója az IBM volt, a processzort a vermontiBurlington és New York-iEast Fishkill városokban levő üzemeiben gyártották. A 601 az IBM CMOS-4s folyamatával, a 601+ az IBM CMOS-5x folyamatával készült. Egy nagyon kis számú 601 és 601+ processzort átcímkéztek: Motorola logókkal és alkatrész-számokkal látták el őket és így terjesztették a Motorolán keresztül. Ezt az akciót mostanra már nehéz nyomon követni, a megjelent sokféle „Motorola MPC601” kép miatt, de nevezetes a Motorola marketing-eredménye, mikor 1994-ben aTime magazin címlapjára került 601-es szintén Motorola jelzéseket viselt.
1994-ben bemutatták a 601 egy frissített változatát, aPowerPC 601v vagyPowerPC 601+ processzorokat, amelyek 90-től 120 MHz-ig terjedő órajeleken működnek. Ezeket egy újabb0,5 µm-es négy fémrétegű CMOS folyamattal gyártották, ami egy74 mm² méretű lapkát eredményezett. A601+ kialakítás a gyártási folyamat CMOS-4s-ről CMOS-5x-re történő átalakítás eredménye volt, egy az IBM-en belüli tervezőcsapat munkája.Hogy elkerüljék a piacrakerülési időt növelő késedelmeket, melyek a kialakításbeli változtatások következményeiként lépnek fel a tervezőeszközökben és a gyártástechnológiában elkerülhetetlen további változtatások miatt, a cég úgy döntött, hogy mind a 601(v), mind a 601+ processzorokat az IBMEDA eszközeivel tervezik, IBM rendszereken, és kizárólag IBM létesítményekben gyártják.
APowerPC 603 volt az első, a teljes 32 bitesPowerPC Architektúra specifikációt implementáló (azt maradéktalanul megvalósító) processzor. Alacsony költségű alsó kategóriás/belépő szintű processzornak szánták, hordozható ésbeágyazott rendszerekben történő felhasználásra. Fő jellemzője a többfokozatú beépített teljesítmény- és energiafelhasználás-szabályozó rendszer (doze – szendergés,nap – szundikálás éssleep – alvó üzemmód), amely a hordozható eszközökben történő felhasználást segíti és képes az energiafelhasználás drámai csökkentésére, így a processzor mindössze2 mW-ot fogyaszt alvó üzemmódban.
A 603-nak négyfokozatú futószalagja és öt végrehajtóegysége van: fixpontos egység, lebegőpontos egység, elágazásjósló egység, betöltő-tároló egység és egy rendszerregistry egység. Két külön 8 KiB-os L1 gyorsítótárat alkalmaz az utasítások és adatok számára, egy 32/64 bites 60x memóriasínnel rendelkezik, amely max. 75 MHz-en működhet. A síncsatlakozó lehetővé teszi, hogy a sín frekvenciája a processzor órajel-frekvenciájával megegyező, ill. annak fele, harmada vagy negyede legyen.[6] A 603 magot egyprocesszoros rendszerekhez tervezték, nem rendelkeziktöbbprocesszoros működéshez (SMP) szükséges hardvertámogatással.
A PowerPC 603 1,6 millió tranzisztorból áll, az IBM és a Motorola gyártotta egy0,5 µm-es négy fémrétegű CMOS folyamattal. A lapka területe85 mm², fogyasztása 3 W 80 MHz-en. A 603 architektúra közvetlen elődje aPowerPC 750 architektúrának, melyet az Apple a PowerPC „G3” néven forgalmazott.
Alsó kategóriás és hordozhatóMacintosh modellekben használták, de széles körben használták még különböző beágyazott készülékekben is. A processzornak viszonylag rossz híre volt az Apple gépek körében, mivel a68k emulációs szoftver nem fért bele a viszonylag kicsi gyorsítótárakba, ezzel korlátozta az elérhető teljesítményt a régebbi szoftverekben. Ez a gyenge teljesítmény elfogadhatatlanná tette laptop CPU-ként való felhasználását is, így nem is készült ilyen gép, és ez késleltette az ApplePowerBook 5300 ésPowerBook Duo 2300 bevezetését.
A 603-as teljesítményproblémáit volt hivatott javítani aPowerPC 603e. Az L1 gyorsítótár méretét megnövelték és a processzor továbbfejlesztett 16 KiB méretű négyutas csoportasszociatív adat- és utasítás-gyorsítótárakat kapott. A processzorok órajelfrekvenciáját szintén megduplázták, a maximum elérhette a 200 MHz-et. A gyártási eljárás későbbi0,35 µm-re való kicsinyítése lehetővé tette egészen a 300 MHz-ig terjedő órajelek használatát. Ezt az alkatrészt nevezték helyenkéntPowerPC 603ev-nek. A 603e és 603ev processzorok egyaránt 2,6 millió tranzisztorral rendelkeznek, lapkafelületük rendre98 mm² és78 mm². A 603ev maximális fogyasztása 300 MHz-en 6 W.
A PowerPC 603e volt az első általános asztali processzor, ami elérte a 300 MHz-es órajelet, aPower Macintosh 6500-ban. A 603e-t gyorsítókártyákban is használták, aPhase5 cégnek azAmiga számítógépvonalhoz készült kártyáiban, 160-tól 240 MHz-ig terjedő sebességű CPU-kkal. A PowerPC 603e típust még ma is az IBM és a Freescale, és más cégek, például azAtmel és aHoneywell, ami asugárzástűrőRHPPC változatot is gyártja. A PowerPC 603e volt aBe Inc.BeBox gépének szíve. A BeBox egy figyelemre méltó gép, mivel az egymultiprocesszoros rendszer, ami nem éppen az, mint amire a 603-ast tervezték. Az IBM szintén használta a PowerPC 603e processzorokat aThinkPad 800 sorozat laptop számítógépeiben. 603e processzorok működtetik mind a 66műholdat azIridium telefonhálózat műhold-flottájában. A műholdak mindegyike hét, körülbelül 200 MHz-en futó Motorola/Freescale PowerPC 603e processzort tartalmaz.
A PowerPC 603e magot aFreescale átnevezteG2-re és ez szolgált alapul a beágyazottPowerQUICC II processzoroknak, ezeket továbbra is fejlesztik. A Freescale PowerQUICC IIegylapkás rendszerek (SoC) processzorai az MPC82xx jelölést hordozzák, különféle konfigurációkban készülnek, amelyek közül egyesek elérik a 450 MHz-et is.
 | Bővebben:PowerPC e300 |
A Freescale továbbfejlesztette a 603e magot, a továbbfejlesztett változat aze300 jelölést kapta és aPowerQUICC II Pro beágyazott processzorokban jelenik meg. Ezekhez nagyobb, 32/32 KiB L1 gyorsítótárakat és más teljesítményjavító megoldásokat adtak hozzá. A Freescale PowerQUICC II Proegylapkás rendszerek (SoC) processzorai MPC83xx jelölést hordoznak és különféle konfigurációkban max. 667 MHz sebességű változatokban jelennek meg. e300 magot alkalmaznak a kisEFIKA számítógépMPC5200B SoC processzorában is.
APowerPC 6041994 decemberében volt bemutatva, a 603-as mellett. Első,0,5 mikronos változata1995. május 1-én jelent meg a piacon aPower Mac 9500/120 gépben. Második kiadása, a0,35 mikronos változat,1996. július 19-én jelent meg a PowerTower Pro 200 modellben.[7]Munkaállomásokba és belépőszintű szerverekbe építhető nagy teljesítményű processzornak tervezték, ami szerver-processzorként hardveresen támogatja aszimmetrikus többprocesszoros működést. A 604-est széles körben használták azApple nagy teljesítményű rendszereiben, ugyancsak aMacintosh klónokban, az IBM belépő szintűRS/6000-es szervereiben és munkaállomásaiban, azAmiga gyorsítókártyákban, és beágyazott CPU-ként telekommunikációs alkalmazásokban.
A 604szuperskalár processzor, képes egyidejűleg négy utasítás kibocsátására. A 604-nek egy hat fokozatú futószalagja van és hat, párhuzamos működésű végrehajtóegysége, így minden ciklusban hat utasítás befejezésére képes. Az egész típusú ALU két egyszerű és egy komplexfixpontos egységre van osztva, ezek mellett egy különlebegőpontos egység alkotja a skalár aritmetikai-logikai egységek csoportját, továbbá egy betöltő-tároló egység kezeli a memória-hozzáfordulásokat. Asorrenden kívüli végrehajtást az elágazásfeldolgozó egység, a nyolc elemű utasítássor, az ehhez kapcsolódó utasításdekódoló és szétosztó egység, valamint a végrehajtó egységek előtti várakoztatóállomások támogatják, az egységeken belüli futószalagokkal együtt. A processzornak két külön chipre épített 16 KiB-os adat- és utasítás L1 gyorsítótára van.[8] A külső interfész egy 32 vagy 64 bites 60x sín, amely max. 50 MHz-es órajelfrekvencián működik.
A PowerPC 604 3,6 millió tranzisztort tartalmaz; az IBM és Motorola gyártotta kezdetben0,5 µm-es CMOS folyamattal, négy rétegű fémezéssel. A lapka mérete 12,4 mm × 15,8 mm (196 mm2), fogyasztása 14-17 W 133 MHz-en. 100 és 180 MHz közötti sebességeken működik.
APowerPC 604e-t1996 júliusában mutatták be. A 604e csak kevés változtatást kapott magában a mag felépítésében, de a beépített L1 gyorsítótár méretét megkettőzték, így a processzor 32 KiB utasítás- és 32 KiB adat-gyorsítótárral rendelkezik. Egy újabb funkcionális egységet is kapott, a feltételregiszter-egységet (CRU). A korábbi felépítéseknél a feltételregisztereket az egységek vegyesen, elosztva kezelték, így az újfajta feltételregiszter-kezelés erőforrásokat szabadít fel az egységekben. Emiatt az elágazáskezelő egységet is kibővítették, kapacitását megnövelték, új visszaírópuffereket kapott, egyebek mellett. Ezek a változtatások a processzorban összességében kb. 25%-os teljesítménynövekedést okoztak, elődjéhez képest.[9]
A mag 5,1 millió tranzisztort tartalmaz, az IBM és Motorola gyártotta0,35 µm-es CMOS folyamattal, öt rétegű fémezéssel. A lapka mérete148 mm² a Motorola, vagy96 mm² az IBM gyártmányokban, fogyasztása 16-18 W 233 MHz-en. 166 és 233 MHz közötti sebességeken működik, max. 66 MHz-es memóriasínt támogat.
APowerPC 604ev,604r avagy„Mach 5” kódnevű típust1997 augusztusában mutatták be. Ez a származék alapvetően nem volt más, mint egy újabb gyártási eljárással készült 604e típus; az IBM és Motorola gyártotta egy újabb,0,25 µm-es CMOS folyamattal, öt rétegű fémezéssel. Ez a processzor magasabb sebességeken működhet és energiafelhasználása alacsonyabb. A lapka mérete47 mm² a0,25 µm-es CMOS folyamat mellett, fogyasztása 6 W 250 MHz-en. 250 és 400 MHz közötti sebességeken működhet (300, 320, 332, 350, 360, 375 MHz-es órajelű modelljei ismertek),[10] és max. 100 MHz-es sebességű memóriasínt támogat.
Az Apple1998-ban beszüntette a 604ev gyártását, és inkább aPowerPC 750 processzort kezdte fejleszteni és alkalmazni, míg az IBM tovább használta a típust kis teljesítményűRS/6000 számítógépeiben, sok éven át.
APowerPC 620 volt a64 bites PowerPC architektúra első teljes implementációja. A PowerPC chipek második generációjához tartozik, a 603 és 604 chipek mellett, de a nagy teljesítményű szerverek és műszaki munkaállomások piacát célozta meg. A megvalósítás nagy teljesítményű mikroarchitektúrán alapul, fejlett szuperskalár jellemzőkkel, és kihasználja az utasításszintű párhuzamosságot. A 64 bites architektúra támogatja mind a 32 bites, mind a 64 bites alkalmazásokat, és felülről kompatibilis a PowerPC 601, PowerPC 603 és PowerPC 604 mikroprocesszorokkal.[11]
Ez a processzor papíron hatékonynak tűnt, kibocsátását társaival együtt várták, ám ezzel egészen 1997-ig késett. Megjelenésekor a teljesítménye gyengébb volt a vártnál, azt a jelentősen olcsóbb 604e is felülmúlta. A 620-ast ezért nem gyártották nagy példányszámban és csak kevés eszközben használták fel. A PowerPC 620 egyedüli felhasználója végül aGroupe Bull volt, amely EscalaUnix gépeiben alkalmazta, de azt sem szállították nagy számban. Az IBM, amely eleinte munkaállomásokban és szerverekben kívánta felhasználni ezt a processzort, úgy döntött, megvárja a még erősebbRS64 ésPOWER3 64 bites processzorokat helyette.
A 620-ast a Motorola gyártotta, 0,5 µm-es folyamattal. 6,9 millió tranzisztort tartalmaz, lapkafelülete 311 mm2, 120 és 150 MHz közötti órajelfrekvencián működik, fogyasztása 30 W 133 MHz-en. Egy későbbi modell is megjelent, amelyet 0,35 µm-es folyamattal gyártottak, ami lehetővé tette, hogy elérje a 200 MHz-es órajelet.
A 620 a 604-re hasonlít. Szintén ötfokozatú futószalagot használ, ugyanúgy rendelkezik a szimmetrikus többprocesszoros működés támogatásával és ugyanannyi végrehajtó egységet tartalmaz, ezek: egy betöltő-tároló egység, egy elágazáskezelő egység, egy FPU, és három integer/fixpontos egység. Nagyobb 32 KiB utasítás- és adat-gyorsítótáraival, max. 128 MiB-os második szintű gyorsítótár támogatással, hatékonyabb elágazáskezelő és betöltő-tároló egységeivel – ezeknek több puffere van – a 620 valójában nagyon hatékony processzor. Az elágazástörténet-tábla szintén nagyobb és több utasítást küldhet ki, ami mellett a processzor a 604-nél hatékonyabban kezeli a sorrenden kívüli végrehajtást. Lebegőpontos egységét szintén továbbfejlesztették a 604-hez képest: gyorsabb lehívási ciklussal működik és számos fontos utasítás (mint pl. a négyzetgyökvonás – sqrt) hardveres támogatást kapott, ami a gyorsabb és szélesebb adatsínekkel kombinálva sokkal hatékonyabb FPU-t alkot, mint a 604-esé.
Az eszközbe egy új sínrendszert építettek be, a gyorsabb és szélesebb,128 bites6XX sínt[12] (a gyorsaság éppen a sínszélesség növelésének következménye volt: nagyobb átmérőn több adat folyhat át). Ez a sín az eljövendő multiprocesszoros rendszerek számára kialakított, nagyobb kapacitású technika volt, amelyben a processzorok, gyorsítótárak, a memória és a bemeneti/kimeneti csatornák kezelését egy központi rendszervezérlő chip végzi. A chip természetesen támogatja mind a 32 bites, mind a 64 bites PowerPC processzorokat, a 32 bitesnél szélesebb (nagyobb) memóriacímeket és aNUMA környezeteket. Ezt a sínkialakítást az IBM a többi, gyártás előtti fázisban lévő processzorában is azonnal bevezette, így a POWER3, RS64, a 601-es, valamint a 604-alapú RS/6000 rendszerekben is (ez utóbbiban egy áthidalóchip segítségével). Ez a síntípus szolgált alapul a később aPOWER4-ben felbukkanóGX sínnek, valamint utódainak, aPOWER5 ésPOWER6 processzorokban megjelentGX+ ésGX++ sínrendszereknek. A GX sín még az IBM legújabb nagyszámítógépeiben is megjelenik, például az10 ész196System z gépekben is.
APowerPC 602 a PowerPC 603 egyszerűsített verziója, melyet speciálisan játékkonzolok számára gyártott a Motorola és az IBM. 1995 júniusában jelent meg. Ebben a processzorban kisebb L1 gyorsítótárak (4 KiB utasítás és 4 KiB adat), egyszeres pontosságú lebegőpontos egység és csökkentett kapacitású elágazásjósló egység található. 50-től 80 MHz-ig terjedő sebességű változatait kínálták, fogyasztása 1,2 W 66 MHz-en. 1 millió tranzisztorból áll, lapkájának mérete50 mm².0,5 µm-es CMOS folyamattal gyártották, négy rétegű fémezéssel.
A3DO által fejlesztettM2 játékkonzol két 66 MHz-es PowerPC 602 magot tartalmazott,[13] de ez a konzol végül nem került piacra.
1996. október 21-én, aQuantum Effect Devices (QED)gyártókapacitás nélküli félvezetőgyártó cég aMicroprocessor Forum-on (San José, Kalifornia) bejelentette „PowerPC 603q” elnevezésű, a PowerPC 603-mal kompatibilis processzorát. Ennek, neve ellenére, egyetlen közös vonása sem volt semmilyen más 603-assal. Egy teljesen új, alapjaitól kezdve kifejlesztett megvalósítása a 32 bites PowerPC architektúrának. A processzorral a nagy teljesítményű beágyazott piacot célozták, fejlesztése több mint két évig tartott. Mivel beágyazott eszközökbe szánták, ezért kicsi volt, egyszerű, energiatakarékos, ám igen erős: egyenrangú a drágább 603e-vel, miközben fogyasztása alacsonyabb. A processzorban egy sorrendi, ötfokozatú futószalag egy egyetlen fixpontos egység, egyduplapontosságú lebegőpontos egység (FPU) és külön 16 KiB utasítás- és 8 KiB adat-gyorsítótár található. A fixpontos egység egy vadonatúj kialakítás volt, az FPU-t azR4600 processzorból származtatták, időmegtakarítás okából – a QED egy sorozat MIPS típusú processzort tervezett, így ezt házon belül megoldotta. Lapkamérete69 mm²,0,5 µm-es gyártási eljárással készült, fogyasztása mindössze 1,2 W 120 MHz-en.
A 603q-t a Motorola számára tervezték, de a cég visszalépett a szerződéstől, még mielőtt a 603q szériagyártásba került volna. Ennek eredményeképpen a 603q processzort törölték, mivel a QED nem folytathatta a processzor értékesítését, nem lévén saját PowerPC licence.
A„PowerPC 613” a Motorola állítólagos elnevezése a harmadik generációs PowerPC-re. A feltételezések szerint később átneveztékPowerPC 750-re, azExponential Technologyx704 processzorának megjelenésére adott reakcióként. Az x704 körülbelül 1997-ben jelent meg, akkoriban kiugróan magas, 400-tól 533 MHz-ig terjedő órajellel, és teljesítménye jelentős mértékben meghaladta a PowerPC 604-ét. A 613-as létezését megerősítő forrás alig található, és az is lehet, hogy tiszta spekuláció, vagy a jelölés egy egészen más processzort takart.
A PowerPC 613-hoz hasonlóan a„PowerPC 614” is a Motorola egy harmadik generációs PowerPC processzorának feltételezett jelölése volt, és később hasonló okokból az alkatrész jelölését „PowerPC 7400”-ra változtatták. A Motorola ezzel elindította a PowerPC negyedik generációját, annak ellenére, hogy a „G3” és a „G4” architektúrák között igen kicsi a különbség. A 614 létét megerősítő forrást nehezen lehetne találni, és lehet, hogy ez is csak spekuláció vagy egy teljesen más processzorra való hivatkozás.
A„PowerPC 615” egy kevéssé ismert PowerPC processzor, az IBM jelentette be1994-ben. Fő jellemzője az, hogy egy egyx86 magot is tartalmaz a lapkán, ezáltal képes natív módon végrehajtani mind a PowerPC, mind az x86 processzor utasításait. Egy PowerPC 615-ön futó operációs rendszer képes lenne tetszőleges 32 vagy 64 bites PowerPC utasításokból, vagy 32 bites x86 álló kódot futtatni, vagy akár egyszerre a három típus keverékét is. Az utasítások keverése természetesen egy kontextusváltással jár a CPU-ban, ami némi többletterhelést okoz. A processzort egyedül aMinix és azOS/2 operációs rendszer egy speciálisan erre a célra kifejlesztett változata támogatta.
Lapkamérete330 mm², az IBM gyártotta egy 0,35 µm-es folyamattal. A chip lábkompatibilis azIntelPentium processzorokkal és sebességben is azokhoz hasonló. A processzornak csak prototípus-mintapéldányai készültek el és a programot végül leállították, abból kiindulva, hogy aMicrosoft valószínűleg nem támogatta volna ezt a processzort. A PowerPC 615-öt fejlesztő mérnökök később átigazoltak aTransmeta Corporationhoz, ahol tovább dolgoztak aCrusoe processzor kifejlesztésén.
A„PowerPC 625” a 64 bites PowerPC processzorok Apache sorozatának korai elnevezése volt, amelyet az IBM tervezett az „Amazon” PowerPC-AS utasításkészlet alapján. Ezt később „RS64”-re nevezték át. A „PowerPC 625” jelölést nem használták az elkészült processzorokra.
A„PowerPC 630” egy nagy teljesítményű 64 bites PowerPC processzorvonal korai elnevezése volt. Az IBM ezt a vonalat arra tervezte, hogy ebben egyesítse aPOWER és aPowerPC utasításkészleteket. Ezt szintén átnevezték, ez lett a „POWER3” család, valószínűleg azApple által használt, a fogyasztói piacot célzó „PowerPC” processzoroktól való megkülönböztetés céljából.
A„PowerPC 641”, avagy kódnevénHabanero, egy megszüntetett PowerPC projekt volt, amelyet az IBM az 1994-96-os időszakban futtatott. A források szerint a projekt a 604-esen alapuló harmadik generációs PowerPC fejlesztésére irányult. A projektet leállították, de a fejlesztés sok szabadalmat hozott a cég portfoliójába.[14][15]
Ez a szócikk részben vagy egészben aPowerPC 600 című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Informatikai portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap