Ez a lap egy ellenőrzött változata
A kosárlabdát általában csapatonként öt játékos játssza és ezen játékosok szerepkörök szerint kapnak pozíciókat. A három fő pozíció a hátvéd, a bedobó és a center, egy csapatban általában két guard, két bedobó és egy center szerepel. Napjainkban már öt posztra osztják a csapatokat, azirányító (PG, más néven az egyes), adobóhátvéd (SG, más néven a kettes), azalacsonybedobó (SF, más néven a hármas), azerőcsatár (PF, más néven a négyes) és acenter (C, más néven az ötös).
Ezek mellett az idő múlásával hibrid pozíciók is kialakultak, mint a point forward (PG/SF), a swingman (SF/SG), a big man (F/C) és a stretch four (center, a hátvédek dobóképességével).
 | Bővebben:Irányító (kosárlabda) |
Az irányító (angolul: point guard - PG), az egyes számú pozíció akosárlabdában. Az irányító az egyik legspecializáltabb pozíció. Az irányítóktól elvárják a támadások vezetését, általában a játék szervezője, remekül tud passzolni és hatékonyan lőni távolról. Az irányítónak ismernie kell edzőjének játékterveit, azamerikai futballban aquarterback pozícióhoz hasonló. Tudnia kell alkalmazkodni az ellenfél védelméhez és irányítania kell a játék sebességét.
Az irányító első számú feladata, hogy pontszerzési lehetőségeket alakítson ki csapattársainak, vagy magának. Elvárás az irányítók felé, hogy vezessék a csapatot, mikor pályán vannak. Mindig tudniuk kell a mérkőzés állását, a támadóórát és mindkét csapat hátralévő időkéréseinek számát.
Miután az ellenfél pontot szerez, általában az irányító hozza fel a labdát a pályán. Az irányítók között általában fontosabb a gólpassz, mint a pontszerzési képességük.
| Bővebben:Dobóhátvéd |
A dobóhátvéd (angolul: shooting guard - SG), a kettes számú pozíció akosárlabdában. A dobóhátvéd egyik legfontosabb feladata, hogy pontot szerezzen és megszerezze a labdát az ellenfél támadásai alatt.[1] AzNBA-ben a dobóhátvédek magassága általában 190 cm és 201 cm között van, míg aWNBA-ben ez 178 cm és 185 cm között van.
Általában a dobóhátvédek végzik el leghatékonyabban a távoli dobásokat, gyakran segít elzárásokban. Gyakran vált helyet azalacsonybedobóval a mérkőzés folyamán, legjobban a széleken játszik.[1] Távoli dobásaik hatékonysága általában 35-40% körül van. A dobóhátvédek nagy része erős, atletikus játékos, akik képesek a büntetőterületbe is betörni. Sok magasabb dobóhátvéd az alacsonybedobó pozíción is játszik. Általában jó a labdakezelésük és passzolni is tudnak. Büntetődobásaiknak hatékonynak kell lennie, amely kifejezetten fontos a mérkőzések végén. Gyakran köréjük van építve a csapat támadása, általában a csapat első számú pontszerzői.
| Bővebben:Alacsonybedobó |
Az alacsonybedobó vagy a kiscsatár (small forward - SF) a hármas számú pozíció akosárlabdában.[2] Általában alacsonyabbak és fürgébbek, mint azerőcsatárok, de magasabbak és erősebbek a két védő pozíciónál (irányító,dobóhátvéd).[2]
Az alacsonybedobó általában a legsokoldalúbb játékos a pályán.[3] Fontosabb feladataik közé tartozik a pontszerzés és a védekezés, illetve általában a harmadik számú lepattanó szerzők a csapatban. AzNBA-ben a magasságuk 198 cm és 208 cm között van, míg aWNBA-ben 183 cm és 188 cm között.
Pontszerzési képességeik nagyban váltakoznak. Sok alacsonybedobó hatékony dobó játékos, míg mások fizikálisabban játszanak, vagy betörnek a büntetőterületre.[1]
| Bővebben:Erőcsatár |
Az erőcsatár (power forward - PF) a négyes számú pozíció akosárlabdában. Feladatkörük hasonlít a centeréhez, általában a kosárnak háttal játszanak. Az egyik legfontosabb feladata egy erőcsatárnak a lepattanók szerzése.[4] Néhány erőcsatár középtávról is jól dob.[4] A "stretch four" megnevezésű erőcsatárok hatékonyan dobnak a hárompontos vonal mögül is.[5]
AzNBA-ben az erőcsatárok magassága általában 203 cm és 211 cm között van, míg aWNBA-ben ez 183 és 191 cm között van. Megesik, hogy az erőcsatárok acenter vagy azkiscsatár pozíciójában is játszanak. Az erőcsatárok általában rendelkeznek a center képességeivel, de nem elég magasak, hogy játszanak a pozíción.[1]
| Bővebben:Center (kosárlabda) |
A center (C) az ötös számú pozíció akosárlabdában. Általában a csapat legmagasabb tagja, erős és nagydarab játékosok. AzNBA-ben a centerek legtöbb esetben 208 centiméternél magasabb játékosok, a kosárhoz közel játszanak.[1]
A centerek legfontosabb feladata a védekezés és a hatékony pontszerzés.[1] Az1950-es és1960-as évekbenGeorge Mikan ésBill Russell is fontos tagjai voltak csapatuk dinasztiáinak és definíciói voltak a korai centernek. Miután az 1979–80-as szezonban bemutatták a hárompontos vonalat, az NBA egyre inkább távoli dobásokra kezdett koncentrálódni, a center pozíció fontossága elkezdett visszaesni.
A2010-es években elkezdett kialakulni a "stretch five" pozíció. A stretch five centerek általában rendelkeznek a náluk alacsonyabb játékosok képességeivel, mint. dobóhatékonyságuk vagy passzolási képességük.[6]