A 15-16. században Portugália létrehozta az elsőglobális tengeri és kereskedelmi birodalmat, amely a világ egyik legnagyobb gazdasági, politikai és katonai hatalmává vált.[7] A történelem során mélyreható kulturális, építészeti és nyelvi befolyást hagyott maga után a világon, és ma mintegy 250 millió ember beszéli aportugált.
Az országot aDouro folyó torkolatánál fekvőPorto városról, illetve az egykoriPortói Grófságról(wd)(Condado de Portugal) nevezték el.
A „portugál” szó arómai-keltaPortus Calehelynévből származik. A „portus” szó kikötőt jelent, a „cale” a legelfogadottabb magyarázat szerint egy helyi kelta népcsoport nevéből eredt, azaz a név jelentése a „kelták kikötője” lehetett.[12]
Portugália aPireneusi-félsziget 1/6 részét foglalja el. Az ország területét aTejo és aDouro folyó három részre osztja. Az északi rész völgyekkel tagolt felföld, aminek magassága csak helyenként éri el az 1500 m-t, éghajlatában az óceáni jelleg dominál.
A Tejótól dél felé fekvő országrész alföld, illetve fennsík; a partvidéken homokos és sziklás szakaszok váltakoznak. Dél-Portugália két nagy tájegysége azAlentejo (nagyjából 400 m magas, folyókkal szabdalt tönkfelszín) és azAlgarve (a spanyolországiSierra Morena folytatása).
Portugália vízrajzának fő jellemzője, hogy a terep a félsziget középső részéről a tengerpart felé lejt; ezért a jelentősebb vízfolyásokSpanyolországban erednek, és nagyjából nyugat felé folynak. A legnagyobb folyók aTejo, aDouro és aGuadiana – a Douro vízhozama a legnagyobb, viszont a Tejo vízgyűjtő területe öleli fel az ország területének 40%-át (Douro: 21%). Északon aMinho, északkeleten a Douro egy-egy szakaszon Portugália és Spanyolország természetes határa. A legnagyobb, Portugáliában eredő folyó aCoimbra városán átfolyóMondego.
Portugália éghajlata a Köppen-Geiger osztályozáson mediterrán, az északi partvidéken annak hűvös nyarú változatával találkozunk, az ország nagyobb részén azonban a meleg vagy forró nyarú változat alakult ki. Az éves középhőmérséklet északon 15 °C, a déli partvidéken azonban már 18 °C. A csapadék északon több, mint délen; az évi 2500 mm csapadék nagyrészt télen hullik le. ATejótól délre az évi csapadék már csak 500–700 mm, sőt a déliAlgarve tartományban csak 450 mm. A tengerpartról az ország belseje felé haladva erősödik az éghajlat kontinentális jellege: egyre kevesebb a csapadék, nő mind a napi, mind a szezonális hőingás.
Portugália őslakóinak azibéreket tekintjük, akik i. e. 1600 körül vándoroltak ideÉszak-Afrikából vagy aMediterráneum keleti részéből. Az ibérek és az ezer évvel utánuk (az i. e. 7–6. században) bevándoroltkelták keveredéséből alakult ki a területkeltibér lakossága. Aluzitánok keltibér törzsét aRómai Birodalom csak közel két évszázados (i. e. 194 – i. e. 27) küzdelemben tudta meghódoltatni; a római uralmat véglegesítőAugustus végül róluk nevezte el az itt megszervezett római provinciátLusitaniának.
A lakosság gyorsan átvette alatin nyelvet, és romanizálódott. Akereszténység az i. sz. 3–4. században kezdett elterjedni.
A provinciát három, ahunok nyomása elől menekülő szövetséges nép (avandálok, azalánok és aszvébek) számolta fel,409-ben. Ők410 és416 között aPireneusi-félsziget nyugati, illetve déli partvidékén fejezték be aNyugatrómai Birodalmon és aGall Királyságon át vezető, 400-ban, illetve 401-ben kezdett, hosszú hadjáratukat. Letelepedtek, és királyságokat alapítottak (az asdingi és a silingi vandálok külön-külön). Ezek az új államocskák rövid életűeknek bizonyultak: anyugati gótok nyomásának csak aSzvéb királyság tudott hosszabb ideig (585-ig) ellenállni a jelenlegiGaliciában és a mai Portugália északi részén (a vandálok továbbvándoroltak Észak-Afrikába).
A6. században aNyugati Gót Birodalomhoz tartozott.Rekared király alatt (586–601) arómai egyházhoz csatlakoztak, és Rekared már apápa áldásával koronáztatta meg magát.Witiza király (701–710) megpróbálta az addigi választott királyságot örökölhetővé átformálni, de ez a kísérlete a klérus és a nemesség ellenállásán megbukott, és őt magát is megfosztották uralmától. A trónbitorlóRoderich ellen a király fiai azarabokat (ésberbereket) hívták be. ATarik ibn Ziyad által vezetett arab sereg 711-benJerez de la Frontera mellett legyőzte Roderich csapatait, de Witiza fiai is elestek. Az arabok kihasználták a vizigótok végzetes meggyengülését: megszállták a területet, felszámolták aVizigót Királyságot, és ők lettekHispánia urai, akiket idővelmóroknak kezdtek nevezni. Államukat annak fővárosárólCórdobai Kalifátusnak nevezték el.
A mórok kiűzése az ezredforduló táján indult meg.868-banIII. (Nagy) Alfonz,Galiciakirálya (838–910) a vidéket amóroktól visszahódító hadvezérének,Vímara Peresnek adta aMinho és aDouro folyók közötti területet: ez lett azelső portugál grófság, mivel a grófságot legnagyobb városáról,Portucaléról, a mai Portóról hamarosanCondado de Portucalénak kezdték nevezni. APortugal névalak először egy 938-ban kelt okiratban fordul elő.
A portugál grófok ugyan mindigGalicia, illetve a jogutódLeóni királyság, egy rövid időszakban (1029–1035)Navarra, majd későbbKasztília hűbéresei voltak, a gyakorlatban azonban mind önállóbban intézték ügyeiket, és többször is fellázadtak hűbéruruk ellen. A grófság és egyúttal aVímara-ház 1071-ig maradt fenn. Az első portugál grófság utolsó grófjaNuño Mendes (ur. 1050–1071) lett. Ő 1070-ben fellázadtII. García ellen, de García apedrosói csatában tönkreverte az ellene lázadó portugál hadakat. Az első portugál grófságot felszámolta; területétCoimbrához csatolta. Még abban az évben Garcíát is legyőzte bátyja,Vitéz Alfonz. EzzelGalicia, mint önálló állam megszűnt, és vele a portugál területek isKasztília részévé váltak. Amásodik portugál grófságotVitéz Alfonz 1093-ban hozta létre; Portugália grófjáváTerézia (1170 k. – 1130 k.) lányának férjét,Burgundi Henriket (1070 k. – 1112) tette meg.
A dél-galiciaimásodik portugál grófság megalakításától származtatják trónjukatPortugália királyai, bár a királyságot csak 1143-ban kiáltotta kiI. Alfonz, amásodik portugál grófság harmadikgrófja. Ő1147-ben visszafoglalta a móroktól és fővárosává tetteLisszabont. Az ország végleges kiterjedésétBolognai Alfonz király alatt,Algarve taifa meghódításával (1249–51) érte el, de uralkodói ezután még sokáig „Portugália és Algarve” királyainak nevezték magukat. Az első portugál rendi gyűlést(cortest) 1256-ban hívták össze. Portugália ésSpanyolország mai határát1267-ben húzták meg, deKasztília továbbra is állandóan fenyegette a fiatal állam önállóságát.
A portugál tengeri hatalmatFöldművelő Dénes király alapozta meg, amikor megszervezte a portugál hadiflottát. Utóda,Bátor Alfonz a költségvetésből aktívan támogatta a földrajzi felfedezéseket – ennek köszönhetően egy portugál–genovai hajóraj fölfedezte aKanári-szigeteket.
Mivel KasztíliaFranciaország szövetségese volt, PortugáliaAngliával fűzte szorosra kapcsolatait: a két ország 1308-ban barátsági és együttműködési szerződést kötött. Kapcsolatukat jelentősen erősítette a század végén kitört trónutódlási válság. 1383-ban ugyanisSzép Ferdinánd királlyal férfiágon kihalt aBurgundi-dinasztia. Ferdinándot elvileg legidősebb lánya,I. Beatrix követte a trónon, a gyakorlatban azonban azt férje,I. János kasztíliai király követelte magának. A portugál nemesekIgazságosztó Péter király János nevű törvénytelen fia (Ferdinánd féltestvére) vezetésével felkeltek az idegen uralkodó ellen, és azaljubarrotai csatában (1385) le is győzték. Az új uralkodóJános lett, és mivel ő volt azAvis-rend nagymestere, az új királyi ház az Aviz- (avagy Avisi-) dinasztia nevet kapta. I. János hatalmának legitimálása érdekében egyik első intézkedéseként (1386-ban) „örök szövetséget” kötöttAngliával, és aLancaster-házban született Filippa hercegnőt vette feleségül.
A15. század elején a portugál királyok stabilizálták az ország államrendjét, megszilárdították hatalmukat. A tengerhajózás fejlődésének eredményeként Portugália lett Európa legjelentősebb gyarmatosító hatalma.
1494-ben Portugália és Spanyolország atordesillasi szerződésben megállapodott a világ felosztásáról. A16. századtól Portugália hatalmasgyarmatbirodalmat épített ki és lakatlan szigetcsoportokat telepített be. A portugál világhatalom kiépítésének lépései:
APortugál Birodalom térképe (1415–1999). Piros-gyarmatok; Rózsaszín – felfedezések, a kereskedelmi és felségjogi hatáskör területei; Kék – tengeri felfedezések és útvonalak
ATökéletes Jánosnak is nevezettII. János portugál király (1481–1495) kíméletlen eszközökkel erősítette meg a korona hatalmát a főnemesekkel szemben. 1494-benSpanyolország és Portugália, a kor két nagy tengeri hatalma atordesillasi szerződésben felosztotta a világot: meghatározták, hogy melyikük merre terjeszkedjen.
János utóda,Szerencsés Mánuel (1495–1521) 1497-ben betiltotta azsidó és aziszlám vallást; a zsidók egy részét erővel megtérítették, a többieket száműzték. Mánuelről kapta nevét a portugál építészet jellegzetes irányzata, aMánuel stílus.
Keletről fűszerek érkeztekLisszabonba,Brazíliából cukor, Afrikából pedig arany és rabszolgák. A gyarmatokról szerzett extra jövedelmet nem az ország gyarapítására fordították, hanem felélték, ezért a fénykort hosszú hanyatlás és elszegényedés követte. A gyarmatokból a 20. század közepére nem maradt meg, csak:
1580-banI. Henrikkel egyenes ágon kihalt azAviz-dinasztia, és a király két unokaöccse közülII. Fülöp spanyol királyAlba hercege vezette hadai legyőzték az Aviz-ház utolsó uralkodója,Antal csapatait. II. Fülöp személyében egyesítette Portugália és Spanyolország trónját, és a következő hatvan évben ő és utódai egyszerre voltak mindkét ország királyai.
A spanyol uralkodók elvileg elismerték Portugália kiváltságait, és külön kezelték a két országot, miközben egyesítették a két gyarmatbirodalmat. A portugálok azonban alávetett, félgyarmati helyzetben érezték magukat. Súlyos csapás volt számukra, hogy elveszítették hagyományos kereskedelmi partnereiket: Angliát és Hollandiát, mivel ezek az országok ellenséges viszonyban álltakSpanyolországgal. A korábbi portugál gyarmatok egy részét elfoglaltaHollandia (pontosabban aHolland Kelet-indiai Társaság (VOC) és aHolland Nyugat-indiai Társaság (WIC).
Aharmincéves háborúban Spanyolország (és vele Portugália) az osztrákHabsburgok szövetségeseként vett részt. A háború okozta nehézségek mellettIV. Fülöp spanyol király (Portugáliában III. Fülöp) népelnyomó politikája is általános elégedetlenséget szült; uralma ellen több országrész felkelt. Az 1640-eskatalóniai felkelést kihasználva a portugálok is megpróbálkoztak országuk függetlenségének helyreállításával, és 1640 decemberébenLisszabonbanIV. János néven királlyá választottákBragânça hercegét. Aszabadságharc esélyeit jelentősen javította, hogy az ifjú Condé, Enghien hercege által vezetett francia csapatok 1643. május 19-én arocroi-i csatában megsemmisítő vereséget mértek a spanyol főseregre. Az új király is tehetséges hadvezérnek bizonyult, és amontijói csatában (1644) legyőzte a spanyol csapatokat – eközben még a gyarmatokat is visszafoglalta (kivéveIndonéziát, ami a hollandok kezén maradt).
A spanyolok végül 1668. január 1-jén elismerték az ország függetlenségét, az ezt kimondó szerződésben Portugália átengedte korábbi gyarmatai közülCeutát a spanyoloknak (Tangert 1643-ban elfoglalták az angolok).
Az1755 november elsején bekövetkezett földrengés, az ezt követő szökőár, és a tűzvész a szó szoros értelmében elpusztította a portugál fővárost, és mintegy 40 000 ember életét követelte.
I. József király a kor legkitűnőbb építészeit vonta be az újjáépítési munkálatokba. A következő évtizedek során felépült újLisszabon szebb lett, mint amilyen valaha is volt.
Az ország területét1807 és1811 közöttNapóleon csapatai foglalták el. A királyi család Brazíliába menekült, és erre az időreRio de Janeiro lett a Portugál Királyság fővárosa.Brazília 1822-ben, aBrazil Császárság kikiáltásával függetlenedett Portugáliától.
Portugáliában1910-ben polgári forradalom söpörte el a királyságot:október 5-én kikiáltották a[z Első] Portugál Köztársaságot.
1916. február 23-án Portugália – angol biztatásra – lefoglalt 36 német és osztrák–magyar kereskedelmi hajót Lisszabon kikötőjében. A provokáció hatására március 9-énNémetország, március 15-én azOsztrák–Magyar Monarchia üzent hadat Portugáliának, amely ígybelépett azelső világháborúba.
A világháború során Portugália két fronton harcolt: csapatokat küldöttFranciaországba, a nyugati frontra; illetve Portugál-Mozambikban csapott össze az északról,Német Kelet-Afrikából (a maiTanzánia területéről) betörő német gyarmati egységekkel. Az I. világháború során Portugália mintegy 22 ezer katonát vesztett (8 ezer halott és 14 ezer súlyos sebesült) és a némettengeralattjárók 96 portugál hajót süllyesztettek el, 100 ezer BRT (bruttó regisztertonna) össztérfogattal.
1921. november 19-től haláláig, 1922. április 1-ig a Portugália atlanti-óceáni birtokaihoz tartozóMadeira szigetén élt IV. Károly volt magyar király.
1926. május 28-án katonaipuccs döntötte meg a demokratikus kormányt, véget ért az Első Köztársaság és elkezdődött a katonaidiktatúra korszaka(Ditadura Militar). Mintegy öthetes hatalmi harc utánAntónio Óscar de Fragoso Carmona tábornok lett az új vezető, aki önmagát nevezte ki köztársasági elnöknek, és ezt a pozícióját 80 éves korában bekövetkezett haláláig, 1951-ig meg is tartotta.
1928-ban Óscar Carmonát hivatalosan is megválasztották köztársasági elnöknek (ő volt az egyetlen jelölt), és az ilyen módon legitimált rendszert nemzeti diktatúrára keresztelték át(Ditadura Nacional).
/Portugál felfogás szerint az 1928–1974 közötti időszak a Második Köztársaság./
1929. október 29-én, az úgynevezett „Fekete kedden” összeomlott az USA tőzsdéje és megkezdődött anagy gazdasági világválság, amely súlyosan érintette a portugál gazdaságot is, és felértékelte a pénzügyi stabilitás és a pénzügyminiszteri poszt jelentőségét.
1932. július 5-én António de OliveiraSalazar addigi pénzügyminisztert nevezték ki miniszterelnöknek.
1933-ban új alkotmányt vezettek be, az addigi Nemzeti Diktatúrát az úgynevezett „új állam”(Estado Novo) egyeduralmi rendszere váltotta fel. A köztársasági elnöki poszt csupán szimbolikus jelentőségűvé vált, ténylegesen Salazar lett az állam vezetője és egyben az egyetlen párt, a Nemzeti Unió(União Nacional) elnöke.
Salazar hivatalosan miniszterelnök volt – 36 éven át folyamatosan –, és az általa létrehozott új, egypárti és korporációs rendszer a korabeli olasz fasiszta államhoz gazdaságilag sokban hasonlított.
Azonban a politikai különbségek jelentősek voltak: Salazar soha nem tartotta magát fasisztának, például 1934-ben feloszlatta a fasiszta ideológiájú Nemzeti Szindikalista Mozgalmat (Movimento Nacional-Sindicalista) és száműzte a vezetőit Spanyolországba. Továbbá – Olaszországtól eltérően – Portugália semleges maradt amásodik világháborúban.
1968-ban Salazar egy otthoni balesetben súlyos fejsérülést szenvedett, kómába esett és anélkül, hogy az eszméletét visszanyerte volna, 1970-ben meghalt. Rendszere a balesete után még mintegy hat évig tartott.
1968–1974 között Marcello Caetano volt Portugália miniszterelnöke, és megpróbálta fenntartani Salazar rendszerét – korabeli megfogalmazás szerint: „a stílus más, a lényeg változatlan”.
Az1974. április 25-i vértelenszegfűs forradalom(Revolução dos Cravos) véget vetett azEstado Novo-nak (és a Második Köztársaságnak). Egy héttagú katonai junta, a Nemzeti Megmentés Bizottsága(Junta de Salvação Nacional) került hatalomra, António de Spínola tábornok vezetésével.
1974. május 15-én lemondott az addig köztársasági elnök, Américo Tomás, és António de Spinola lett az új elnök. Marcello Caetano-t május 20-án Brazíliába száműzték (Rio de Janeiróban halt meg 74 éves korában, 1980-ban).
A forradalom után öt hónappal, 1974. szeptember 28-án de Spínola államcsínyt kísérelt meg, ami sikertelen volt, és szeptember 30-án minden tisztségéről kénytelen volt lemondani.
1974. szeptember 30-án Francisco da Costa Gomes tábornok lett az új köztársasági elnök és a Nemzeti Megmentés Bizottságának új vezetője. 1975. március 11-én újabb jobboldali puccskísérletre került sor (melyben de Spínola ismét részt vett), de ezt a kísérletet is sikerült leverni. Az új portugál kormány1974–75-ben lemondott gyarmatbirodalmáról, amelyettizenhárom éven át tartó gerillaháborúban igyekezett fenntartani, és függetlenséget adott neki.
Kelet-Timor esetében ez azonban először csak 9 napos függetlenség volt, mivel 1975. november 28-án vált függetlenné, de Indonézia december 7-én megszállta. Hosszas küzdelem után végül 2002. május 20-án jött létre a Kelet-Timori Demokratikus Köztársaság, amely a függetlenségi harcok okozta pusztítások miatt a Föld egyik legszegényebb országává vált.
1976-ban szabad választásokra került sor, és António Ramalho Eanes tábornok lett az új köztársasági elnök, akit 1981-ben újraválasztottak. A politikai helyzet normalizálódását jelezte, hogy egy alkotmánymódosítás során 1982-ben megszüntették a katonai junta intézményét (amit 1976 óta Forradalmi Tanácsnak,Conselho da Revolução-nak hívtak), és az államigazgatás teljes mértékben civil irányításúvá vált.
1986-ban egy civil politikust,Mário Soarest, a portugál szocialista párt(Partido Socialista) főtitkárát választották meg köztársasági elnöknek, akit 1991-ben 5 évre újraválasztottak.
Az1976. évi alkotmány életbe lépése óta Portugáliaparlamentáris köztársaság.1989-ben újalkotmányt hagytak jóvá. Az állam feje a nép által közvetlenül megválasztott államfő.
Portugália államformája parlamentáris alkotmányos köztársaság. Az alkotmány biztosítja az emberi jogok érvényesülését, a demokrácia betartását és a végrehajtói, törvényhozói és igazságszolgáltatói ágak szétválasztását.
A végrehajtó hatalom a miniszterelnök (és kormánya) kezében van. A kormányfőt az elnök jelöli ki, de a parlament választja meg, tehát parlamenti többség nélkül maximum korlátozottan/átmenetileg lehet kormányt alakítani.
Az elnököt közvetlenül választják, de szerepe lényegében ceremoniális, kivéve a Parlament feloszlatásának a jogát, amit az elnök szabadon gyakorolhat, néhány lényegében adminisztratív korlát mellett.
Portugália négy legfontosabb intézménye/személye a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a kormány és a parlament. A kormányt a miniszterelnök, a parlamentet a házelnök vezeti. Az elnöknek joga van feloszlatni a parlamentet és új választásokat kiírni, de ezeket a miniszterelnök is kérvényezheti, ha úgy látja jónak.
A kormány a miniszterekből és az államtitkárokból áll, együtt alkotják aMiniszterek Tanácsát
Portugália egykamarás parlamentjének 230 képviselőjét négy évre választják meg zárt listásarányos képviseleti rendszerben, többmandátumos választókerületekben.[14]
Az alkotmányos ügyeket a tizenhárom tagú Alkotmánybíróság felügyeli, a többi bíróság élén pedig a Legfelsőbb Bíróság áll.
A népesség eloszlásában a lisszaboni agglomeráció és aPorto közötti urbanizációs tengely vonzereje, továbbá a belső régiót régóta sújtó elvándorlási folyamata tükrözi.
Portugália népsűrűsége 2011-benAFátimai szentély az 1917-es Szűz Mária-jelenések apropóján épültA lisszaboni Központi Mecset a szunnitaiszlám hívők gyülekező helye
Foreigners living in Portugal as of 2022 by country of origin. Only communities with 1,000+ residents are shown.[18]
2023-ban Portugália lakosainak száma 10 639 726 volt, közülük mintegy 1 040 000 fő legális külföldi bevándorló.[19][20] A letelepedési engedéllyel rendelkező külföldiek így a lakosság körülbelül 10%-át teszik ki. Ez a 10% nem foglalja magába a külföldi származású, de már portugál állampolgársággal rendelkező személyeket, mivel az országban tilos adatokat gyűjteni az etnikumról. 2008 és 2022 között több mint 340 000 letelepedett külföldi szerezte meg az állampolgárságot (a 2022 évi lakosság 3,27%-a) és így ettől kezdve statisztikailag portugálnak számított.[21]
Hivatalos fizetőeszköze azeuró. Nemzetközi kereskedelme nagy részét az EU-n belül végzi, de gazdasága ezen kívül – részben a gyarmattartó múltjából adódóan – Dél-Amerika, Afrika és Ázsia egyes országaihoz van kötve.
A 2008-as nemzetközi gazdasági válságot követő években az egyike volt azon uniós országoknak, amelyek azállamcsőd elkerülése érdekében mentőhitelért folyamodtak.[34] Az államháztartási hiány a 2010-es GDP 11,2% -áról 2014-re 4,8%-ra csökkent. A 2014-es év a portugál gazdaság fellendülésének kezdetét jelentette.
Portugália gazdasági szerkezetére jellemző a szolgáltatási szféra igen magas aránya: 2014-ben a mezőgazdaságban a lakosság 8,6%-a, az iparban 23,9%, a szolgáltatásokban 67,5% dolgozik.[36]
Az ország éghajlatának fő jellemzői a téli esők és a nagy nyári hőség.
állattenyésztés: sertés, marha, kecske.
erdőgazdálkodás: területének 38%-a erdő (2011)„Európa botanikus kertje”.
A föld nagy részét a mezőgazdaság hasznosítja, az 1990-es években a gazdaság alapja volt. A portugál mezőgazdaság – az EU támogatásai ellenére – kétségtelenül megsínylette a csatlakozást.
Kontinentális területein hagyományosan vörös-, fehér- és habzóborokat is termelnek; a leghíresebbek avörösborok. Az összes szőlőterület nagyjából 260 000 ha. Portugália fő borvidékei:
energiagazdálkodás: természeti kincsekben szegény, az energiát importálni kénytelenek;
feldolgozó ipar: főleg textilipara és élelmiszeripara jelentős.
Portugália exportjának legfontosabb célországai (2006-ban)[38]
Az ipar fejlődése messze elmarad a szolgáltatószektor mögött, bár kétségtelen, hogy egyes alágazatai – így mindenekelőtt az építőipar – látványos eredményekkel dicsekedhet. Nagy megrendeléseknek tett és tesz eleget, lankadatlan erővel folynak a főleg EU-pénzekből finanszírozott út- és vasútépítések, a nagy városokban felújítják a régi épületeket, és nem áll le a közművek, a hatalmas bevásárlóközpontok építése sem. Ugyancsak EU-támogatással sikerült a hagyományos portugál cipőipart korszerűsíteni. Ennek köszönhetően Portugália napjainkra az Unió második legnagyobb cipőexportőre.
Export: mezőgazdasági termékek, élelmiszer, bor, olajtermékek, vegyipari termékek, műanyagok és gumi, nyersbőr, bőr, fa és parafa, farost és papír, textilanyagok, ruházat, cipő, gépek és szerszámok, nem nemesfémek
Import: mezőgazdasági termékek, vegyi termékek, járművek és egyéb szállítóanyagok, optikai és precíziós műszerek, számítógép-kiegészítők és alkatrészek, félvezetők és kapcsolódó eszközök, olajtermékek, nem nemesfémek, élelmiszeripari termékek, textilanyagok
Portugália legfőbb külkereskedelmi partnerei 2017-ben:[39]
Portugália kultúrája az ókori római civilizáció latin kultúrájának gyökereihez visszavezethető, kelta befolyással, a római és az ibériai kelta kultúra keverékéből alakult ki, de hosszú történelme során számos nép befolyásolta az ország kultúráját.
Portugália főleg az építészete, kultúrája, a kellemes klímája, tengerparti strandjai, természeti látnivalói észarándokhelyei miatt látogatott. A legnépszerűbb úti célok Lisszabon,Porto,Fátima, a portugál riviéra (Costa do Estoril) ésAlgarve.
A legtöbb látogató Nyugat-Európából, Spanyolországból, az Egyesült Királyságból, Franciaországból, Németországból, Olaszországból, továbbá az USA-ból és Brazíliából érkezik.[41]
Az országon keresztül halad azEuroVelo nemzetközi kerékpárúthálózat első vonala, azAtlantic Coast RouteNorvégiából indul, innen halad tovább azEgyesült Királyságba, valamintÍrországba.Francia szakasza utánSpanyolországon keresztül jut el ide, de mindig igyekszik azAtlanti-óceán partjai mellett haladni. Ebben az országban már majdnem teljesen kivitelezett, ésAlgarve tengerpartjait célozza meg. Végighalad Portugália tengerpartján, miközben olyan városokat érint, mint Lisszabon vagy Porto.[42][43]
Világbajnokság: eddig kétszer jutottak be a legjobb négy közé (1966-ban és2006-ban). A2018-as, oroszországi világbajnokságon „csak” a legjobb 16 közé jutottak be.
december 1. A függetlenség helyreállításának napja(Restauração da Independência) – 1640. december elsején lázadt fel Portugália (sikeresen) a spanyol-portugál perszonálunióból kiválásért
1 AzEurópai Unió tagja 2 Európán kívüli függőségekkel és területekkel is rendelkezik 3 FöldrajzilagDélnyugat-Ázsiához tartozik, de az Európai Unió tagja 4 Földrajzilag a területe nagyobb vagy döntő része Ázsiához tartozik 5 FöldrajzilagDélnyugat-Ázsiához tartozik, de szociológiai és politikai tekintetben Európa része. 6 FöldrajzilagÉszak-Amerikához tartozik, de politikailag a Dán Királyság része
_(cropped).jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
_-_Jul_2008.jpg)
.jpg)
_(3779646223).jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
