Aportugál nyelv (portugálulportuguês,língua portuguesa) azindoeurópai nyelvcsaláditáliai ágán azújlatin nyelveknyugati, azon belülibériai csoportjába tartozik. Több mint 210 millió ember anyanyelve, amivel aspanyol után a második legtöbb beszélővel rendelkező újlatin nyelv, a világ nyelvei közül pedig az 5−7. helyen áll.
Kevés nyelv van, amit egymástól ennyire távol eső országokban tömegesen beszélnek. A nyelv legnagyobb bázisa a 184 milliósBrazília, aholDél-Amerika lakosságának fele él,Afrikában 17 millió,Portugáliában, az anyaországban 11 millió, egyéb országokban pedig 6 millió anyanyelvi beszélővel rendelkezik.
A mai sztenderd portugálnyelvváltozat – aSpanyolországban beszélt, konzervatívabbgaliciaival együtt – aközépkorigallegoportugál (óportugál) nyelvből fejlődött ki, amelynek őse aRómai BirodalomHispania tartományának északnyugati csücskén (maGalicia) beszéltvulgáris latin dialektusok összessége. A nyelv a15–16. században terjedt el világszerte, amikor Portugália megteremtette az első és leghosszabb életű moderngyarmati és kereskedelmi birodalmát (1415–1975), amely Dél-Amerikától (Brazília) egészenKínáig (Makaó) terjedt. Ennek következtében a portugál mára sok független ország hivatalos nyelve, és sokak által beszélt és tanult idegen nyelv. Létezik számos portugálkreol nyelv is szerte a világban: fontos kisebb nyelv van példáulAndorrában,Luxemburgban,Namíbiában ésParaguayban.
A portugál nyelvet többek között az alábbi jelzőkkel szokták illetni: „A lingua de Camões” („Camões nyelve”),Luís de Camões, aLuziádák (Os Lusíadas) írója után; „A última flor do Lácio” („Latium utolsó virága”),Olavo Bilac szerint, vagy „édes nyelv”,Cervantes szerint. A portugál anyanyelvűeket szokás luzofónnak is nevezni (az elnevezés a római kori tartományi névből, aLusitaniából ered).
APortugál Nyelvű Országok Közössége (CPLP), egy nemzetközi független szervezet, amely kilenc olyan tagországból áll, ahol hivatalos nyelv a portugál. Ezen kívül a portugál az egyik közvetítő, munka- és hivatalos nyelve azAfrikai Uniónak és aMercosurnak (Dél-Amerikai Kereskedelmi Szövetség). A spanyollal együtt a leggyorsabban növekvő nyugati nyelv, és azUNESCO szakértőinek véleménye szerint[forrás?] ennek a nyelvnek a legnagyobb az esélye, hogy a nemzetközi kommunikáció nyelvévé váljon Afrikában és Dél-Amerikában. A portugál anyanyelvű afrikai lakosság létszáma ugyanis egyes becslések[forrás?] szerint 2050-re meg fogja közelíteni a 83 milliót, és Brazília 1991-es Mercosurhez való csatlakozása óta Dél-Amerikában is megnőtt a portugál nyelv befolyása, valamint a környező országokban is egyre többen döntenek a portugál tanulás mellett.
2008-ban a lisszaboni parlament is megszavazta Portugália csatlakozását a portugál nyelv helyesírásának egységesítéséről még 1991-ben hét ország által kötött egyezményhez. Ennek eredményeként aportugál ábécé egységesen 26 betűs lesz, mivel ismét felveszik azy-t és aw-t.[1]
A portugál két fő nyelvjárása az európai és a brazíliai. Ezeken kívül léteznek még afrikai és ázsiai nyelvváltozatok is, de ezek közelebb állnak az európai változathoz. A nyelvjárások közti különbségek főként a kiejtésben és a szókincsben nyilvánulnak meg, de kisebb mértékben aszintaxisra, mondatszerkezetre is kihatással vannak.
Az alábbi pontok a portugál nyelv európai és brazíliai nyelvváltozata közti különbséget tárgyalják. Az áttekintés nem teljes, csak a leglényegesebb eltérések szerepelnek.
A brazil nyelvváltozat ismeri, de nemigen használja a második személyeket az igeragozásban. Atu, vós helyett avocê, vocês formákat (amelyek egyaránt jelentik azt, hogy „ön, önök”, illetve „te, ti”) és az ezekhez tartozó, harmadik személyű igealakokat használja. Brazília déli régiójában (Rio Grande do Sul, Santa Catarina és Paraná államban) még használatos az E/2 és T/2 személyű igeragozás. A portugálte ésti alakok (atu formái) Brazília jelentős részén csak avocê eseteiként használatosak.
Aszemélyes névmás tárgyas alakjának mondatbeli elhelyezkedése különbözik a két nyelvváltozatban. A portugálok az ige után, míg a brazilok az ige elé helyezik. A helyzetet az is bonyolítja, hogy Brazíliában a kötetlen hétköznapi formában kerülik a harmadik személyű személyes névmás tárgyas alakjának(o, a, os, as) használatát, viszont személyekre vonatkozó esetekben az alanyi személyes névmással(ele, ela) pótolják, ezt azonban a hivatalos életben és a médiában kerülik.
A folyamatosság kifejezésében is különbség tapasztalható. Míg a brazíliai változat azújlatin nyelvek többségéhez hasonlóan"estar[3] + ige + gerundio" szerkezetet használja e célra, addig Portugáliábanestar + a + főnévi igenév az elterjedtebb forma.
Portugáliai változat:Ele está a jogar (Ő éppen játszik).
Brazíliai változat:Ele está jogando (Ő éppen játszik).
Caipira – São Paulo állam (vidéki); São Paulo városának és az állam keleti területeinek saját dialektusuk van, amitpaulistanonak hívnak; Dél-Minas Gerais, Észak-Paraná,Goiás andMato Grosso do Sul.
Délnyugat-Európa lingvisztikai térképe, mely időrendben ábrázolja elsősorban az Ibériai-félszigeten használatos nyelvek időbeli elterjedtségétAzEstação da Luz, a portugál nyelv múzeuma a brazíliaiSão Paulóban
A portugál nyelv azIbériai-félsziget területén beszéltvulgáris (köznyelvi) latin nyugati dialektusának önállónyelvvé fejlődött leszármazottja. A vulgáris latin nyelvet aRómából érkező hódítok, telepesek, kereskedők és katonák hozták magukkalHispániába az i. e. 3. században.
Az Ibériai-félszigetre érkezőrómaiak a saját nyelvüket, a köznyelvi (vulgáris) latint hozták magukkal, amelyből a többi újlatin nyelv is létrejött. Hispánia a Római birodalom egyik legkorábban, már az i. e. 2. századra romanizálódott tartománya volt, amelybe beletartozott a mai Portugália területének nagy része.Sztrabón, az 1. századigörög földrajztudós is megemlíti: „átvették a római szokásokat, már nem emlékeznek a saját nyelvükre”.
Az 5. században, aNyugatrómai Birodalom bukása után a Hispániában beszéltlatin a római iskola- és közigazgatási rendszer nélkül bizonyos mértékben elszigetelődött a latinság egészétől. A 4. és 8. század között azIbériai-félszigetgermán eredetű törzsek (vizigótok) fennhatósága alá került, akik azonban már romanizálódva érkeztek és nagymértékben hozzájárultak a latin nyelv és kultúra elmélyítéséhez. Feltételezések szerint egészen a 6. századig – tehát még agót uralom alatt is – egységes latin nyelvet beszéltek az Ibériai-félsziget lakosai, a ránk maradt feliratokból és dokumentumokból ugyanis nem lehet egyértelműen arra következtetni, hogy már megindult volna a nyelvjárási tagolódás.
A 8. század elején bekövetkezettmuzulmán invázió vetett véget a latin nyelvi egységnek, amely akeresztény kultúra központjainak megszűnésével elkezdett nyelvjárásokra bomlani, és felgyorsultak a nyelvben lappangó belső tendenciák. Az Ibériai-félsziget politikai határai is megváltoztak. Mindezek eredményeként alakult ki a mai portugál nyelv. A legkorábbi portugálul ránk maradt nyelvemlék néhány közigazgatási dokumentum, amelyek a 9. századból származnak, azonban még sok latin kifejezést tartalmaznak.
Portugália León király uralkodása alatt vált igazán függetlenként elismert állammá. 1290-ben Denis király megalapította az első portugál egyetemet, azEstudo GeraltLisszabonban, és elrendelte, hogy az addig csak vulgárisnak (közönségesnek) titulált nyelvet portugál nyelvnek hívja mindenki, és hivatalos nyelvvé is tette. Az „ó-portugál” korszak aCancioneiro Geral de Garcia de Resende megjelenéséig tartott 1516-ig, az ezután következő korszak a „modern portugál” korszaka (a 16. századtól napjainkig).
A 14–16. században a portugál hódítással együtt a nyelv elterjedtÁzsia,Afrika ésAmerika számtalan részén. A 16. században Ázsia és Afrika egyes területein már nem csak a gyarmati közigazgatásban és a kereskedelemben volt használatos, hanem a helyi kommunikációban is igen gyakran használták. A nyelv terjedését a kevert házasságok és a keresztény misszionáriusok is segítették. (Jezsuita misszionáriusok műve például aNippo jisho, egyjapán–portugál szótár, amely 1603-ban készült el.)
Todos os seres humanos nascem livres e iguais em dignidade e em direitos. Dotados de razão e de consciência, devem agir uns para com os outros em espírito de fraternidade.
A fentebbi szöveg meghallgatható portugáliai és brazíliai ('nordestino' dialektus) kiejtéssel:
↑A portugál verzióban atu elhagyható, mert az ige ragozása utal a számra és személyre. A brazil változatból viszont nem hagyható ki avocê(s), mert másképp nem lehetne megkülönböztetni a második személyt a harmadiktól.
↑Azestar ige a latinstare (állni) szóból ered, az újlatin nyelvekben viszont fontos szerepet játszik a folyamatos igeidők képzésében, például: olasz:sto correndo, spanyol:estoy corriendo, magyar:éppen futok
A kereszt (†) a beszélő híján kihalt nyelveket jelöli. A csillag (*) mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotát, közös ősét, régebbi fázisát. Külön félkövérrel emeltük ki az olyan nyelveket, melyekből több leánynyelv ágazik el, és a hatásuk kiemelkedően jelentős.
Ez a sablon azeurópaikontinensen (szigorúan véve aBalti-tenger és aFehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és aDonazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyiknyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyankihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként:korni,lív,manx.
