APortsmouth (teljes nevénPortsmouth Football Club, rövidenPortsmouth FC) labdarúgócsapatát1898-ban alapították a dél-angliaiPortsmouth városában. Jelenleg aharmadosztályban szerepelnek.
A csapatot1898.április 5-én alapították, a helyi sörgyár tulajdonosa, John Brickwood lett az elnök,Frank Brettell pedig a menedzser.1899-ben csatlakoztak aSouthern League-hez (Déli Liga), első bajnoki meccsüket aChatham Town ellen játszották1899.szeptember 2-án (1–0-s győzelem). Három nappal később lejátszották első rangadójukat a helyi riválisSouthampton ellen. Első szezonjuk remekül sikerült, 28 meccsükből 20-at megnyertek, amivel másodikak lettek. Az 1910–11-es idényben kiestek, deBob Brown irányítása alatt rögtön visszajutottak.
Azelső világháború kitörésével a labdarúgás szünetelt, a békekötés után bepótolták az elmaradt meccseket. Ez jól sikerült a Pompey-nak, így bajnokok lettek a Southern League-ben és a Labdarúgó Liga harmadosztályában folytathatták szereplésüket. Az 1920–21-es szezonban 12.-ek lettek, majd 1923–24-ben bajnokként jutottak fel a másodosztályba. Az 1926–27-es évadban másodikként jutottak fel az élvonalba, közben 9–1-re verték aNotts Countyt.
A csapat első élvonalbeli szezonja meglehetősen nehézre sikerült, a következő idény még rosszabb volt, elszenvedték történetük máig legnagyobb vereségét, 10–0-ra kaptak ki aLeicester City ellen. Ennek ellenére bejutottak azFA-kupa döntőjébe, de ott kikaptak aBolton Wandererstől.
Ezt követően a Pompey már stabil élvonalbeli gárdának számított,1939-ben harmadszor is kupadöntőt játszhattak. Ellenfelük, aWolverhampton Wanderers esélyesebbnek számított, de a Kékek nyertek 4–1-re. Bert Barlow és Jock Anderson egy-egy, Cliff Parker pedig két gólt szerzett.
A labdarúgás amásodik világháború kitörésével ismét szünetelt, így a Portsmouth birtokolhatta legtovább a kupát, mivel a sorozat csak az 1945–46-os idényben tért vissza.
A hivatalos bajnokság az 1946–47-es szezonnal újra kezdetét vette. A következő idényben a PFC-t esélyesnek tartották arra, hogy a bajnoki címet és azFA-kupát is megnyeri, ami szép lett volna a csapat fennállásának 50. évfordulóján. A kupából azonban az elődöntőben kiestek aLeicester ellen, a bajnoki címet viszont elhódították egy látványos szezon után. Ebben a szezonban egyik meccsükre 51 385-en látogattak ki, ami máig érvényes nézőcsúcs.
A klub a következő évadban megvédte bajnoki címét az utolsó fordulóban, azAston Villa ellen elért 5–1-es győzelemmel. Ezzel a Pompey egyik lett azon ötangol csapatnak, mely legalább kétszer egymás után bajnok lett amásodik világháború után. Annak ellenére, hogy az 1954–55-ös szezonban harmadikok lettek, hamar leromlottak eredményeik és1959-ben kiestek.
A Pompey1961-ben a másodosztályból is kiesett, de rögtön visszajutottGeorge Smith irányítása alatt. A csapatnak azonban nem volt elég pénze, így Smith lehetőségei korlátozva voltak. Az 1960-as évek további részében végig a Second Divisionban szerepeltek.1970-ben Smith pénzügyi igazgató lett.
1972-benJohn Deacon lett a klub elnöke és nagyobb pénzösszegeket adott fejlesztésre, de a bajnoki helyezések nem javultak. Az elnök később már nem volt képes ilyen mértékben támogatni csapatát, így az1976-ban a harmadosztályba került.
1976 novemberében a Portsmouthnak ki kellett fizetnie 25 000 fontos tartozását, hogy ne menjen csődbe, ezért több játékosát is eladta. A gárda kénytelen volt egy ismeretlen menedzserre,Ian St Johnra és tapasztalatlan játékosokra hagyatkozni, így nem meglepő, hogy1978-ban kiestek a negyedosztályba.
1980-ban jutottak fel a harmadosztályba, ahol az 1982–83-as szezonban bajnokok lettek, így tehát már a másodosztályban voltak.Alan Ball irányítása alatt kétszer is majdnem visszakerültek az élvonalba, végül1987-ben jártak sikerrel. Az 1987–88-as idény közepén ismét pénzügyi gondjaik támadtak, így újra kiestek.1988 nyarán Deacon eladta a Pompey-t egylondoni üzletembernek,Jim Gregorynak, aki korábban aQPR-t is birtokolta.
Az 1991–92-es szezon elejénJim Smith ült le a kispadra aFratton Parkban. Munkáját segítette, hogy a csapatnál több fiatal és tehetséges játékos is dolgozott. Smith megerősítette a gárdát, mely el is jutott azFA-kupa elődöntőjébe, de ott megismételt találkozón kikapott aLiverpooltól. A következő idényben azért maradtak le aPremier League-be való feljutásról, mivel eggyel kevesebb gólt szereztek, mint aWest Ham United.
1996 nyaránTerry Venables tanácsadóként érkezett a PFC-hez, majd később jelképes összegért, 1 fontért felvásárolta a gárdát. Ekkor is jól sikerült azFA-kupa-menetelésük, aLeeds Unitedet is legyőzve a negyeddöntőig jutottak, de a másodosztályban az osztályozós helyekre sem tudtak odaérni.
1998-ban ismét komoly pénzügyi gondjai voltak a Pompey-nak és decemberre megkezdődtek a felszámolási munkálatok.Milan Mandarić vásárolta fel a csapat1999 májusában és ezzel megmentette őket a csődtől. Az új elnök hamar elkezdte "pénzelni" csapatát. A 2000–01-es évadban majdnem kiestek a másodosztályból, de az utolsó fordulóban győzelmet arattak aHuddersfield Town ellen.
Harry Redknapp vette át a Portsmouth irányítását2002 elején. Egy évvel később a Kékek bajnoki címet ünnepelhettek a második vonalban, ami természetesen feljutást ért.
Első három szezonjában 13., 16. és 17. lett a gárda aPremier League-ben.2006 januárjábanAlexandre Gaydamak vásárolta fel a kikötővárosiakat és nagy összeget tett hozzáférhetővé átigazolásokra. A 2006–07-es idényben a tabella első felében végeztek, alig lemaradva az európai porondra való kijutásról.
2008-ban1939 után először ismét bejutottak azFA-kupa döntőjébe, miután az elődöntőben 1–0-ra verték aWest Bromwich Albiont. A döntőben aCardiff City volt az ellenfelük, őket is egy góllal verték meg. A kupasiker azt jelenti a Pompey számára, hogy a 2008–09-es idényben indulhat azUEFA-kupában.
A csapat legelső meze rózsaszín volt fehér sorttal és gesztenyebarna sportszárral. Ez az összeállítás1909-ig maradt érvényben, amikor fehér mezre, királykék nadrágra és zoknira váltottak.1947-ben a sportszár vörösre változott, ekkor kezdődött a klub legsikeresebb időszaka, így nem csoda, hogy ez a szín azóta is használatban van. Hazai mezeiken előszeretettel használják másodlagos színként a citromsárgát vagy az aranyszínt.
A leggyakoribb idegenbeli összeállítás egy fehér mezből, királykék sortból és királykék vagy fehér sportszárból áll. Az 1998–99-es idény óta a csapatnak minden alkalommal van egy fehér meze, melyet második vagy harmadik számúként használ. Történetük során más idegenbeli színek is előfordultak már, például citromsárga, vörös, rózsaszín, fekete, narancssárga, tengerészkék vagy aranyszín.
A Pompey hivatalos címere egy kék pajzs, melyen található egy aranyszínű csillag és egy félhold. Ezt az angol futballban "mosolygós címer"-nek hívják, mivel a csillag és a hold elrendezkedése miatt egy mosolygós arcra hasonlít.
Története során a Portsmouth többféle variációt is kipróbált, de aztán visszatértek az aranyszínű csillaghoz és holdhoz. Az 1950-es és 1960-as években a mezeken az aranyszínt fehér helyettesítette, mivel így olcsóbban kivitelezhető volt.
1980 és1989 között másféle logót használtak, ezen volt egy horgony (a tengerészetet szimbolizálva) és egy kard (a hadseregre utalva), melyek tetején egy labda volt látható. Ennek volt egy kör alakú változata is, melyen a csillag és a félhold helyettesítette a labdát.
1989-ben visszatért az eredeti dizájn, melyet1993-ban a városi címer váltott, ennek központjában a hold és a csillag állt, ezért nem tetszett a szurkolóknak. Ismét visszatért az eredeti verzió, mely2008-ig volt használatban.
2008.május 6-án mutatták be az új címert, mely jelentősen eltér a régitől. Eltűnt a pajzs tetejéről az úgynevezett három kiugró, a csillag és a hold pedig térhatású lett.
A Portsmouth megalapítása óta aFratton Parkban játszik. A folyamatos felújítások ellenére már látszanak rajta az idő múlásának nyomai. A 2003–04-es idény végén a vezetők kidolgoztak egy tervet, mely szerint a használaton kívüli vasúti depó helyén építtetnének egy új stadiont.
Ezeket a terveket kiszorította egy teljes átépítésről szóló tervezet, melynek keretében a játékteret körülbelül 90°-kal kellene elforgatni, hogy a befogadóképesség 35 000 főre nőjön. Ennek egy részét finanszírozná egy, a város korszerűsítését szorgalmazó program. A munkálatok elkezdését2006 nyarára tervezték, de nem így történt.
A Pompey legnagyobb riválisa aSouthampton FC, de a két gárda közötti versengés az 1960-as évek közepéig nem létezett, mivel a Szentek alacsonyabb osztályban voltak. Meglehetősen ritkán került sor Portmouth-Southampton rangadóra, mivel történetük nagy részében más osztályban szerepeltek, ez most sincs másképp.1977 óta mindössze három szezonban játszottak egymás ellen bajnokikat (1987–88, 2003–04, 2004–05). A Souther League-ben lejátszott meccsekkel együtt 67-szer csaptak össze, ebből 20-szor a Pompey, 34-szer a Southampton nyert.
Másik riválisuk aPlymouth Argyle, összecsapásaikat "Dockyard Derby"-nek nevezik.
.svg)
