Ez a lap egy ellenőrzött változata
Aporajmos,parajmos vagyparrajmos (ejtsd:parajmosz) kifejezés acigány nyelv egyikbalkánidialektusából származik, magyarországilovari alakjapharrajimos. Eredeti jelentése „elpusztítás, elnyeletés”. A kifejezés magyar megfelelője:romaholokauszt. A roma holokauszt cigány nyelvű elnevezései még asamudaripe (sa: mind, összes;mudaripe: gyilkosság) és akali trash (kali: fekete;trash: félelem).A porajmos amásodik világháborúban aHarmadik Birodalom által acigányok körében végrehajtottetnikai tisztogatás. Mivel a cigányság kevésbé volt szervezett, mint azsidóság, és mivel sokukat mindenféle nyilvántartásba vétel nélkül gyilkolták meg, az áldozatok számát nehezebb megállapítani; a becslések 200 000-től 2 000 000-ig terjednek. A zsidó holokauszt árnyékában a porajmos sokáig ismeretlen maradt a közvélemény előtt.Helmut Schmidt német kancellár1982-ben elismerte ugyan a porajmos, a cigány holokauszt tényét,[1] de a cigányságot csak az 1990-es évek elején,Ian Hancockangliai roma polgárjogi aktivista publikációi nyomán kezdték anáci rendszer áldozatai közé számítani.A cigányholokauszt emléknapjaaugusztus 2. A cigányok nem kaptak a zsidókéval összemérhető kárpótlást az atrocitások után.
A vándorló életmódot folytató cigányok1000 körül hagyták elIndiát és a12–13. század környékén érték el aBalkán-félszigetet, a15. századbanKözép-Európát, s lassan elterjedtek az egészkontinensen.
A többségi társadalmaktólkultúrájában, nyelvében is elkülönülő cigányok vándorlókaravánjait évszázadokon keresztül számos előítélet övezte szerte Európában, s le- vagy kitelepítésükre is számos kísérlet történt. Így a20. században könnyűszerrel váltak a faji tisztaságot hirdető nemzetiszocialisták természetes célpontjaivá is, bár ennek is megvoltak a maga közvetlen előzményei.
A 19. század végiBajorországban1899-ben létrehoztak egy a cigánysággenealógiai adatait, fényképeit és ujjlenyomatait gyűjtő intézetet Nachrichtendienst in Bezug auf die Zigeuner néven,1927-ben pedig külön a cigányok számára rendszeresített, az ujjlenyomatot is tartalmazó személyi igazolványt vezettek be.[2] Másfelől azonban a nemzetiszocialistáknak súlyos dilemmával kellett szembenézniük: az ekképpen megbélyegzett cigányok az indiaiárják leszármazottai, és nyelvük, aromani azindoárja nyelvek egyike.[3]
A probléma megoldásátHans Günther, afajelmélet egyik fő ideológusa, egyébként aJénai Egyetem szociálantropológusa találta meg: szerinte a cigányság az árják azon alsóbb osztályaiból származik, amelyek keveredtek az árják vándorlása során érintett, alacsonyabb rendű népekkel, például adravidákkal, aszemitákkal és atörökökkel. Szegénységüket és nomád életmódjukat e keveredés következményének tartotta, és így az árják faji tisztaságát fenyegető tényezőknek tekintette őket.[4]A probléma alaposabb tanulmányozására a nemzetiszocialisták 1936-ban felállították a Fajhigiéniai és Népességbiológiai Kutatóegységet(Rassenhygienische und Bevölkerungsbiologische Forschungsstelle),Robert Ritter vezetésével; a szervezet feladata a „cigánykérdés”(Zigeunerfrage) alaposabb tanulmányozása és egy cigánytörvény megalkotása volt. A szervezet, miután számos interjú és orvosi kutatás keretébengenealógiai ésgenetikai adatokat gyűjtött, megállapította, hogy a cigányság nagy része veszélyt jelent a német faj tisztaságára, és eliminálni kell őket. A maradékról – elsősorban aszintó és alalleri népcsoportok tagjairól, akik az európai cigányság mintegy tíz százalékát tették ki – nem hoztak döntést, bár több javaslat is született.Heinrich Himmler például egy távoli rezervátum felállítását javasolta, ahol a romák zavartalanul folytathatják nomád életstílusukat.
1935.november 26-án a zsidók és „árják” közötti házasságot megtiltó 1935-ösnürnbergi törvényeket a cigányokra is kiterjesztették, majd1936.március 15-én a cigányoktól is megvonták a szavazati jogot.Május 22-én több százberlini romát, többségükben szintót telepített ki a rendőrség aMarzahnnál kijelölt karavántáborba.[5]
Az 1940-es évekre a Harmadik Birodalom cigánysága hamarosan a zsidósághoz hasonlóan embertelen megaláztatást és méltánytalanságokat volt kénytelen elviselni. A zsidókhoz hasonlóan a cigányokat isgettókban különítették el,1940.január 30-án például döntés született arról, hogy 30 ezer németországi cigányt a megszálltLengyelországba deportálnak. A terv ugyan e formájában meghiúsult, de 5 ezernyi német romát így is elhurcoltak ałódźi gettóba.1942. április–június folyamán további németországi romák kerültek avarsói gettóba, ahol Z betűs(Zigeuner) karszalaggal megkülönböztetve, a zsidóságtól elkülönült közösségként élték életüket.[6] Az1942.január 20-ai – azsidókérdés „végső megoldás”-át szentesítő, nemzetiszocialista vezetők részvételével zajló –wannseei konferencia szellemében Himmler még ugyanazon évdecember 16-án elrendelte, hogy az összegyűjtött és fekete háromszöggel jelölt romákat azauschwitzi koncentrációs táborba szállítsák.[7]1943.november 15-én kibocsátott rendeletében pedig arról rendelkezett, hogy a tiszta vagy félvérű cigányok a zsidókéval azonos elbánásban részesüljenek, s kétséges esetekben a rendőrség dönti el a cigány származást.[8] Jóllehet, „munkakerülő”(Arbeitsscheuen) cigányokat szórványosan már1938 óta szállítottakBuchenwaldba, de a cél ekkor még nem a gyors megsemmisítésük volt.[9] Az 1943-as Himmler-féle dekrétumot követően ugrásszerűen megnőtt az internált romák száma, Buchenwaldban például 1942 végén 9500 rab volt, számuk egy évvel később már elérte a 37, 1945 januárjára pedig a 110 ezret.[10] A táborokat túlélő zsidók és nemzetiszocialista fogvatartóik tanúvallomásai alapján az Auschwitz-Birkenauba, Buchenwaldba,Ravensbrückbe, vagy kisebb számban asobibori ésbelzeci táborba[6] hurcolt romákkal sok esetben embertelenebb módon bántak, mint a zsidókkal. Ravensbrückben például tömegesensterilizálták a cigányokat,[11] Birkenauban cigány gyermekek és nőktífuszkísérletekben vettek részt[12] stb.
Eközben a birodalom keleti csatlós államaiban a különbözőbevetési csoportok is tömegesen pusztították a már koncentrációs táborba hurcolt cigányokat, illetve a különféle bábkormányok szívesen álltak a nemzetiszocialisták segítségére „a cigánykérdés megoldásában”. Ahorvátországiusztasák ajaszenováci koncentrációs táborban gyilkoltak meg több tízezer romát (szerbekkel és zsidókkal egyetemben).Romániában azAntonescu-kormány a Dnyeszteren túl létesített koncentrációs táborokat, ahova 25 ezer romát hurcoltak el, s mintegy 11 ezren ott is haltak meg.[13] A nemzetiszocialisták által megszálltcseh ésmorva területek cigányságát aletyi éshodoníni táborba, majd onnan Auschwitzba szállították, ahol elgázosították őket.[14] ASzovjetuniótól időlegesen elhódítottbalti ésbelarusz területeken mintegy 30–35 ezer cigányt öltek meg a nemzetiszocialisták.[15]
A porajmosnak már a19. század végétől megvannak az előzményei, több járvány terjedése miatt felelősnek tették meg a cigányokat. Az üldözést több módon valósították meg, például gettósításokkal próbálták a cigányokat bizonyos helyekhez kötni (többek között Ondód, Pankasz, Bicske, Pankota dokumentáltak) vagy például olyan rendeletekkel (1901 után) mely önkényes megállapítások alapján cigány gyermekeket Magyarországon kiszakított a családjukból, a cigányságot külföldre űzni (például 60000/1907 belügyi rendelet). AHorthy-korszakban a cigányok jogfosztása tovább fokozódott, mert helyi rendeletek is korlátozták a mozgásukat, illetve kitiltották őket a kereskedelemből.
1931-ben már országos rendelet tiltotta a megyehatáron kívüli iparűzést és a munkavégzéshez lovas szekér használatát. A roma holokauszt első közvetlen előzménye 1934-ben Endre László későbbi államtitkár követelése a romákkoncentrációs táborba zárásáról és a férfiaksterilizálásól, 1938-tól pedig életbe lépett a romákat üldöző azon rendelet, mely szerint minden cigányt gyanús egyénnek kell tekinteni.[16]
Az ezt követő években részint ez alapján több településen, példáulEsztergomban 1942-ben, zárt cigánytelep létesítéséről döntöttek a városatyák, amit csak a munkavégzés céljából hagyhattak el.[17][18][19]
Amagyarországi cigányságot sújtó porajmos története csak megközelítően dokumentálható. Széles körben elterjedt vélekedés szerint Magyarország1944.március 19-ei német megszállását követően – jelentős mértékben ezekről a zárt cigánytelepekről – kb. 30–70 000 romát, köztük gyerekeket, nőket és öregeket deportáltak akomáromiCsillagerődbe, majd onnan különböző koncentrációs táborokba. A porajmos során meghalt magyarországi cigányokról nem rendelkezünk pontos számadatokkal.Karsai László történész, a magyarországi holokauszt kutatója szerint kb. 5000-re tehető azon cigány honfitársaink száma, akiket 1944–45-ben etnikai hovatartozásuk miatt álorvosi kísérletekkel megkínoztak, megnyomorítottak, illetve akiket haláltáborokban gyilkoltak meg, vagy munkaszolgálaton haltak meg.[20][21] Karsai egy 2012-ben készült televíziós beszélgetés során a cigány üldözöttek összlétszámát 10 000-re, a halottakét mintegy ezerre becsülte.[22][23]
A második világháború portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
