Ez a lap egy ellenőrzött változata
Apomerium (post=túl, moerium=fal) Róma városának szent határa volt. Ez nem feltétlenül esett egybe a város tényleges határával, a város területi fejlődése miatt a ténylegesen elfoglalt, belakott területnél kisebb területet ölelt körül. Az idők során többször tágították is. Róma mintájára néhány más város esetén is tudunk pomeriumról.[1] A pomeriumon kívül és belül más volt a jogi szabályozás, Belül korlátozottabb volt amagistratusok hatásköre a polgárok jogaival szemben.
A hagyomány szerint az első pomeriumotRomulus ekével húzott barázdával jelölte meg. Akkor ez egyben a városfalak helyét is jelentette. Csak ott emelte fel az ekét, ahová a városkapukat szánta. sajnos nem maradt leírás olyan személytől, aki maga látott volna pomeriumkijelölést, deidősebb Cato azi. e. 2. század második negyedében az ekével való kijelölést már hagyománynak tekintette. Egy ökröt és tehenet kellett a járomba fogni úgy, hogy a tehén, mint termékenységi szimbólum került a város felőli oldalra, míg az erőt szimbolizáló ökör a külsőre. Az eke által kifordított rögöknek a barázda város felőli oldalára kellett kerülniük. Az eke szarvát tartó városalapító tógáját a fejére húzta azt jelezve, hogy vallási aktust hajt végre. A pomeriumot létrehozni és módosítani csak azaugurok pozitív kimenetelű jóslata után lehetett.[2]
A városfalakat nem feltétlenül kellett a pomeriumra építeni, kerülhettek annál beljebbre vagy kijjebre is. Ilyenkor a pomerium egy széles beépítetlen terület volt, mérföldkövekkel kijelölve, ahol tilos volt profán épületeket emelni.[3]
Gellius szerint Romulus csak aPalatinus domb lábai körül húzta meg az első városhatárt,Tacitus viszont egy sokkal nagyobb kezdeti területet ír le.[4]
Egy hagyomány szerint a pomeriumServius Tullius kezdeményezése volt, de ez nem követte a Murus Servii Tullii vonalát és nem valószínű, hogy valóban Servius Tullius létrehozta a szent határt, amelyLucius Cornelius Sulla diktátorságáig változatlan maradt. Több Claudius által lerakott fehércippi követ találtak a helyszínen, valamint az eredeti helyszíntől távolabb is. Ezek a kövek a város határát és kiterjedését jelölikClaudius alatt, amikor azAventinus is a pomeriumon belülre került Ez a terjeszkedésTacitus feljegyzéseiből ismeretes. Aulus Gellius további terjeszkedéseket jegyzett fel CaesarAugustus,Nero ésTraianus idejéből, bár semmilyen más írásos vagy archeológia bizonyíték ezt nem támasztja alá.
A pomerium utolsó kiterjesztőjeAurelianus császár volt, aki új városfalakat is épített.[5]
Csak a pomeriumon belül lehetett olyan madárjóslatokat kérni, amelyek a város sorsára kihatással voltak.[6]
A magisztrátusok végrehajtó főhatalmát, azimperiumot összekötött rőzsefonat jelképezte, amelybe a halálos büntetés kiszabásának jogát jelző kétélű bárdot is jeleztek. Egy idő után ezt a bárdot a pomeriumon belül az itt nem érvényes pallosjog miatt – adictator és az éppen triumfáló hadvezér kivételével – el kellett távolítani.[7] Aproconsul éspropraetor minden hatalma teljesen megszűnt a határon belül.[8]
A Rómával hadiállapotban álló, azaz ellenséges országok követeinek, bár rendelkeztek alegatus jogi státusával és szakrális védelmével, a határt nem léphették át, kívül kellett megszállniuk.[9]
Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap