 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Vérengző makrahal az Atlanti-óceánból | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel aVörös listán | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Pomatomus saltatrix (Linnaeus, 1766) | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 AWikifajok tartalmazVérengző makrahal témájú rendszertani információt.  AWikimédia Commons tartalmazVérengző makrahal témájú médiaállományokat ésVérengző makrahal témájú kategóriát. |
Avérengző makrahal(Pomatomus saltatrix) asugarasúszójú halak(Actinopterygii)osztályánaksügéralakúak(Perciformes)rendjébe, ezen belül a monotipikusPomatomidaecsaládjába tartozófaj.
ACsendes-óceán keleti részének és aJeges-tenger északi részének kivételével az egész világóceánban előfordul; leginkább atrópusi ésszubtrópusi vizekben. AzAtlanti-óceán keleti felénPortugáliátólDél-Afrikáig található meg; ezen a részen aMadeira- és aKanári-szigetek környékén, valamint aFöldközi- és aFekete-tengerben is vannak állományai. Ugyanez óceán nyugati felénKanada partjaitólArgentínáig él. AzIndiai-óceánbanMadagaszkártól aMaláj-félszigetig ésNyugat-Ausztráliáig sokfelé megtalálható, mégOmántól délre ésIndia délnyugati csücskénél is. A Csendes-óceán legnagyobb részéből hiányzik; nyugaton van néhány állománya. AzAusztráliához tartozóÉszaki területről és azIndonéziából érkező beszámolók tévesnek bizonyultak. AKínai Köztársaságból ésHawaiiról érkezett beszámolók bizonyító kutatásokat igényelnek.
Általában 60 centiméter hosszú, de akár 130 centiméteresre is megnőhet; 25 centiméteresen már felnőttnek számít. A legnehezebb kifogott példány 14,4 kilogrammot nyomott. Hátúszóján 8-9 tüske és 23-28 sugár, a farok alatti úszóján 2-3 tüske és 23-27 sugár ül. Egy sorba rendezett fogai jól fejlettek és hegyesek. Két hátúszója közül az első rövid és a testhez simul. Háta zöldes, oldala és hasa ezüstös.
Egyaránt megél a sós- ésbrakkvízben, bár a nyílt vizeket kedveli. 200 méter mélyre is leúszik. A fiatalok nagyobb rajokban vadásznak; általában kisebb halakra. A felnőttek rajai lazábbak; olykor több áldozatot ölnek meg, mint amennyit meg tudnak enni. A kifejlett példányok más halakkal,rákokkal ésfejlábúakkal táplálkoznak. Agresszívragadozó hal, amely könnyű zsákmány reményébencápákat ésvitorláskardoshal-félék követ. Egyes halászok ésbúvárok e hal harapásairól számoltak be. Legfőbb természetes ellensége asötétcápa(Carcharhinus obscurus).
Télen a melegebb, nyáron a hűvösebb vizekbe vándorol.
Legfeljebb 9 évig él.
Anőstény több évig is ívhat. Azikrák számát az anyahal mérete határozza meg; egy 31 centiméteres példány mintegy 370 000, egy 54 centiméteres akár 1,2 millió ikrát is rakhat. Az eddigi rekord körülbelül 2 millió ikra.
Nemcsak ipari mértékben halásszák, de tenyésztik is. Emberi fogyasztásra általában frissen árulják, de szárítva, sózva vagy fagyasztva tartósítható. A sporthorgászok kedvelik, és gyakran csalihalnak is használják.
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap