Movatterモバイル変換


[0]ホーム

URL:


Ugrás a tartalomhoz
Wikipédia
Keresés

Podbablje

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Változat állapota

Ez a lap egy ellenőrzött változata

Ez aközzétett változat,ellenőrizve:2023. április 17.

Pontosságellenőrzött

Podbablje
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
Jogállásközség
PolgármesterMario Ujević
Irányítószám21262
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség4035 fő(2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Terület41,76 km²
IdőzónaCET,UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 25′ 01″,k. h. 17° 10′ 34″43.4169,17.176143.416900°N 17.176100°EKoordináták:é. sz. 43° 25′ 01″,k. h. 17° 10′ 34″43.4169,17.176143.416900°N 17.176100°E
Podbablje weboldala
Térkép
AWikimédia Commons tartalmazPodbablje témájú médiaállományokat.

PodbabljeközségHorvátországbanSplit-Dalmácia megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Splittől légvonalban 61, közúton 83 km-re keletre,Makarskától légvonalban 16, közúton 36 km-re északkeletre, a dalmát Zagora területén, Imotska krajina középső részén,Imotski városával szemben, az Imotski-mező déli oldalán fekszik.

A község települései

[szerkesztés]

KözigazgatásilagDrum (községközpont),Grubine,Hršćevani,Ivanbegovina,Kamenmost,Krivodol,Podbablje Gornje ésPoljica.települések tartoznak hozzá.

Története

[szerkesztés]

Podbabje nevét a felette emelkedő Baba-hegyről kapta, lefordítva azt jelenti, hogy a „Baba alatti hely”. Területe már a történelem előtti időben is lakott volt. A térség első ismert népe azillírek voltak. Jelenlétüket igazolják az ókorból fennmaradt halomsírok és várak maradványai. Az illír háborúk végeztével az1. század elején e terület is Dalmácia római tartomány része lett. A békésebb idők gazdasági felvirágzást hoztak e vidék számára is. A római jelenlétet főként a Kamenmost területén előkerült régészeti leletek bizonyítják. A kereszténység már az első századokban elterjedt ezen a területen, erről mesélnek a szomszédosZmijavcin talált ókeresztény bazilika maradványai, melyek a6. századból származnak. A horvátok ősei a7. században vándoroltak be erre a vidékre. A középkori horvát állam közigazgatásában ez a terület Fehér-Horvátországhoz, azon belül az Imoti zsupánsághoz tartozott. Abencés atyák a11. századbanProložachoz tartozó Opačacnál a Vrljika-folyó forrásánál építették fel kolostorukat, innen végezték a térség lakóinak keresztény hitre térítését. A14. századtól a hívek lelki gondozását aferencesek vették át, akik az elpusztult kolostort újjáépítették. Atörök 1463-ban meghódította a közeli Boszniát, majd1493-re már ez a terület is uralmuk alá került. Az1699-eskarlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezárópozsareváci békével1718-ban történt meg. Ezután1797-ig aVelencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott. A török uralom teljes ideje alatt a hívek lelki gondozását a vrljikai ferencesek látták el, kolostoruk a17. századtól már a Prološko blato kis Manastir nevű szigetén működött. A16. század második felében a rend Kamenmoston is letelepedett, ahol saját rendházuk és kápolnájuk is volt.1747-ben Blašković püspök Poljicát Krivodollal együtt leválasztotta Podbabljéról, majd1764-ben Runovićot is Zmijavcihoz csatolta. A plébániát kezdetben a ferences atyák vezették, akik1735-ig laktak Kamenmoston, ezután építették fel az új plébániaházat a plébánia központjában. A velencei uralomnak1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába.1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került,1809-ben azIllír tartományok része lett, deNapóleonlipcsei veresége után1813-ban újra az osztrákoké lett. A községnek 1857-ben 3277, 1910-ben 5158 lakosa volt.1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd későbbJugoszláv Királyság része lett. A háború után a szocialistaJugoszláviához került. A lakosság elvándorlása az 1970-es évektől vette kezdetét, azóta lakossága folyamatosan csökkent. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a községnek 4680 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
3.2773.4453.3663.8554.7955.1585.4705.6935.6936.0036.1276.4806.0605.8844.9044.680

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt plébániatemploma Kamenmoston a főút mellett áll. Ezen a helyen már a török érkezése előtt is templom állott, melyet a korabeli források1562-ben említenek először. 1624-ben a ferencesek IV. Murád szultántól kértek engedélyt az újjáépítésére. A főbejárat feletti tábla szerint 1705-ben megújították. A templomon ma is látszanak a második építési fázis nyomai, melynek alsó része széttört sírkövekből, a felső rész pedig faragott kövekből épült. A templom mai formáját1772-ben nyerte el. Bejárata felett hatágú rozetta látható, a homlokzat feletti harangtoronyban két harang található. Az épületet utoljára 1971-ben renoválták. Körülötte temető található.
  • A Szent Antal templom Donje Podbabljén, a plébánia központját képező Drumon áll. Építése már 1898-ban felmerült, mivel a Szent Lukács plébániatemplom túl kicsinek bizonyult a két és félezer lakos számára és ráadásul a plébánia szélén épült. Az építésre azonban a hívek közötti nézeteltérések és a közbejött háború miatt sokat kellett várni. Az építési munkák1927-ben kezdődtek, de az épület csak 1941-ben került tető alá. Az építés befejezése1977-ben Petar Janković plébános nevéhez fűződik. Felszentelése 1977. június 29-én történt Szent Péter tiszteletére, de később a hívek mégis úgy döntöttek, hogy az eredeti elképzelés szerint Szent Antal tiszteletére szenteljék. Háromhajós szép neoromán stílusú épület, homlokzata felett piramisban végződő karcsú harangtoronnyal, melyet a harangok szintjén biforámás ablakok díszítenek. Építéséhez az 1966-ban lebontott Szent Antal kápolnából nyerték, mely a plébános házi kápolnája volt. A templom szentélyében nagyméretű kereszt és ezüst ajtószárnyakkal díszített tabernákulum látható. A Szent Pétert ábrázoló oltárkép Branko Lovrić šibeniki festőművész munkája. A templomhajóban Szűz Mária és Szent Antal szobrai láthatók.
  • Történelem előtti halomsírok találhatók Glavica kod Novaka, Lepende, Šeminovac, Čujići, Žužuli településrészeken.
  • Történelem előtti várak maradványai Brkića gradina, Gradina (Popićtól nyugatra), Barabanova gradina, Piljevača, Čapina, Šućura nevű helyeken és a Baba-hegyen.
  • Római utak maradványai a kamenmosti Hršćevani, valamint Krivodol területén, ahol késő középkori sírok is előkerültek.
  • Marcus Aurelius császár emléktáblája a 2. századból.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  3. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Strategija razvoja općine Podbablje 2015-2020. Podbablje,2015. - Podbablje község fejlesztési stratégiája(horvátul)
Split-Dalmácia megye közigazgatása
Községek
Városok
Községek
Községközpontok és falvak
Városok
Községek
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Podbablje&oldid=26033813
Kategória:
Rejtett kategóriák:

[8]ページ先頭

©2009-2025 Movatter.jp