Ez a lap egy ellenőrzött változata
Podbablje | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Megye | Split-Dalmácia |
Jogállás | község |
Polgármester | Mario Ujević |
Irányítószám | 21262 |
Körzethívószám | (+385) 21 |
Népesség | |
Teljes népesség | 4035 fő(2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Terület | 41,76 km² |
Időzóna | CET,UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Podbablje weboldala | |
![]() | |
![]() AWikimédia Commons tartalmazPodbablje témájú médiaállományokat. | |
PodbabljeközségHorvátországbanSplit-Dalmácia megyében.
Splittől légvonalban 61, közúton 83 km-re keletre,Makarskától légvonalban 16, közúton 36 km-re északkeletre, a dalmát Zagora területén, Imotska krajina középső részén,Imotski városával szemben, az Imotski-mező déli oldalán fekszik.
KözigazgatásilagDrum (községközpont),Grubine,Hršćevani,Ivanbegovina,Kamenmost,Krivodol,Podbablje Gornje ésPoljica.települések tartoznak hozzá.
Podbabje nevét a felette emelkedő Baba-hegyről kapta, lefordítva azt jelenti, hogy a „Baba alatti hely”. Területe már a történelem előtti időben is lakott volt. A térség első ismert népe azillírek voltak. Jelenlétüket igazolják az ókorból fennmaradt halomsírok és várak maradványai. Az illír háborúk végeztével az1. század elején e terület is Dalmácia római tartomány része lett. A békésebb idők gazdasági felvirágzást hoztak e vidék számára is. A római jelenlétet főként a Kamenmost területén előkerült régészeti leletek bizonyítják. A kereszténység már az első századokban elterjedt ezen a területen, erről mesélnek a szomszédosZmijavcin talált ókeresztény bazilika maradványai, melyek a6. századból származnak. A horvátok ősei a7. században vándoroltak be erre a vidékre. A középkori horvát állam közigazgatásában ez a terület Fehér-Horvátországhoz, azon belül az Imoti zsupánsághoz tartozott. Abencés atyák a11. századbanProložachoz tartozó Opačacnál a Vrljika-folyó forrásánál építették fel kolostorukat, innen végezték a térség lakóinak keresztény hitre térítését. A14. századtól a hívek lelki gondozását aferencesek vették át, akik az elpusztult kolostort újjáépítették. Atörök 1463-ban meghódította a közeli Boszniát, majd1493-re már ez a terület is uralmuk alá került. Az1699-eskarlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezárópozsareváci békével1718-ban történt meg. Ezután1797-ig aVelencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott. A török uralom teljes ideje alatt a hívek lelki gondozását a vrljikai ferencesek látták el, kolostoruk a17. századtól már a Prološko blato kis Manastir nevű szigetén működött. A16. század második felében a rend Kamenmoston is letelepedett, ahol saját rendházuk és kápolnájuk is volt.1747-ben Blašković püspök Poljicát Krivodollal együtt leválasztotta Podbabljéról, majd1764-ben Runovićot is Zmijavcihoz csatolta. A plébániát kezdetben a ferences atyák vezették, akik1735-ig laktak Kamenmoston, ezután építették fel az új plébániaházat a plébánia központjában. A velencei uralomnak1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába.1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került,1809-ben azIllír tartományok része lett, deNapóleonlipcsei veresége után1813-ban újra az osztrákoké lett. A községnek 1857-ben 3277, 1910-ben 5158 lakosa volt.1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd későbbJugoszláv Királyság része lett. A háború után a szocialistaJugoszláviához került. A lakosság elvándorlása az 1970-es évektől vette kezdetét, azóta lakossága folyamatosan csökkent. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a községnek 4680 lakosa volt.
Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
3.277 | 3.445 | 3.366 | 3.855 | 4.795 | 5.158 | 5.470 | 5.693 | 5.693 | 6.003 | 6.127 | 6.480 | 6.060 | 5.884 | 4.904 | 4.680 |