A monda szerintÓrión, a szépséges óriás,Poszeidón fia öt hónapon át, üldözte őket szerelmével. A kimerült pleiaszok, amikor már nem bírtak tovább menekülni a vadász elől,Zeuszhoz fohászkodtak. A főisten galambokká változtatta őket és amikor már nagyon magasan röpültek, az égre emelte, ahol csillagokká váltak. A Pleiádok hét csillaga – a Fiastyúk csillagkép.
Egy másik mítosz szerint Zeusz azért változtatta galambbá a pleiasz nővéreket, hogy galambok képébenambróziát hozzanak neki. Ahhoz, hogy megszerezzék az édes nektárt, minden alkalommal át kellett repülniük egy félelmetes, összecsapódó kőkapun (amelyen azArgó hajósainak is át kellett kelniük). Minden átrepülés egyikük életébe került. Zeusz önfeláldozásukat jutalmazta azzal, hogy az égbolton csillagként örök életet adott nekik.
Hésziodosz aMunkák és napok címen ismert tankölteményében több helyen magyarázza a mindennapi élet és a csillagok járásának gyakorlati összefüggéseit. A plejádok csillagképről például a következőket olvashatjuk:
„Tartsd szem előtt, ha veszélyes mesterség, a hajózás
csábít: Pléjászok mikor Órion erejétől
megfutamodva a ködszínű tengerre lebuknak,
akkor mindenféle szelek fúvása viharzik,
s akkor nem jó járni hajóval a borszínű tengert,…”[1]