Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Planum Boreum | |
 | |
| Elhelyezkedése | |
  Planum Boreum Pozíció a Mars térképén | |
 é. sz. 87° 19′ 12″,k. h. 54° 57′ 36″87.32,54.9687.320000°N 54.960000°EKoordináták:é. sz. 87° 19′ 12″,k. h. 54° 57′ 36″87.32,54.9687.320000°N 54.960000°E | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazPlanum Boreum témájú médiaállományokat. |
APlanum Boreum (magyarul:az északi síkság) aMars északi-sarki síksága. A síkságot aVastitas Borealis alföld veszi körbe, ami nagyjából 1500 kilométer átmérővel rendelkezik, dominálva a teljes északi félgömböt.
A Planum Boreum jégsapkáján található aChasma Borealekanyon, ami egyes helyeken 100 kilométer széles és falai akár 2 kilométer magasak is lehetnek.[1][2] Hasonlatként azEgyesült Államokban találhatóGrand Canyon egyes részein 1,6 kilométer mély és 446 kilométer hosszú, de legnagyobb szélessége csak 24 km.
A Planum Boreum érintkezik aVastitas Borealis alfölddel, a kanyontól nyugatra, aRupes Tenuis törésnél, ami akár 1 kilométer magasságot is elér. A síkságothomokdűne-mezők veszik körbe: azOlympia Undae, azAbalos Undae, aSiton Undae és aHyperboreae Undae. Az Olympia Undae messze a legnagyobb, az északi szélesség 100–240 fokai között terül el.[3][4]
.jpg)
A Planum Boreum otthont ad egy jégsapkának is, ami nagyjából 1,2 millió km3 vízjeget (télen pedig további 1 méter vastagszén-dioxid-jeget)[5] tartalmaz és körülbelül tizenegy Magyarországgal megegyező területet ölel fel. Átmérője 600 km, legnagyobb mélysége pedig 3 km.[6]
A spirális árkok kialakulásátkatabatikus szél okozta. Az árkok nagyjából merőlegesek a szél irányával, ami eltolódik aCoriolis-effektus miatt, így kialakítva a spirális alakot.[7][8] Ezek az árkok lassan az északi-sarok felé mozognak, az elmúlt 2 millió évben 65 kilométerrel kerültek közelebb.[7]
Az északi jégsapka összetételét a tavasz közepén kutatták Mars körüli pályán keringőűrszondák. A jégsapka szélén található jég porral szennyezett és leginkább vízjég. Az északi-sarkhoz közeledve a vízjég aránya csökken, helyétszárazjég veszi át és tisztasága is növekszik.[9]
APhoenix űrszonda 2008-ban aVastitas Borealis alföldön ért földet és Geoffrey A. Landis, illetve Charles Cockell is javasolta a sarkot, mint emberes Mars-kutató expedíciók leszállóhelye.[10]
2008 februárjában aHiRISE négy lavináról is készített felvételt, egy 700 méter magas hegyoldalon. A lavinafelhő 180 széles és a hegyoldaltól 190 méter távolságba húzódott. A vörös rétegek vízjégben gazdag kövek, míg a fehér rétegek évszakos, megfagyott szán-dioxidjeget tartalmaznak. A lavina valószínűleg a legfelső vörös rétegtől indult meg.
Egy nagy, gyűrűs köd megjelenik minden évben az északi-sark környékén, gyakorlatilag ugyanabban az időben, ugyanakkora méretben. Reggel jelenik meg és a marsi délutánra már el is tűnik.[11] Átmérője nagyjából 1600 kilométer és a középső „szem” 320 kilométer széles. A felhő valószínűleg vízjégből alakul ki, ezért fehér a színe, a sokkal gyakoribb porviharokkal ellentétben.[12]
Egyhurrikánhoz hasonló viharnak tűnik, de nem forog.[11] A felhő az északi nyár idején jelenik meg, valószínűleg a különleges északi-sarki klímának köszönhetően. Ciklonokhoz hasonló viharokat először a Viking-program idején fedeztek fel a bolygón, de az északi gyűrűs felhő háromszor nagyobb.[12] AHubble és aMars Global Surveyor is készített róla felvételt.[11][12]
A Hubble 1999-es felvétele idején azt hitték, hogy egyciklon, ekkor átmérőjét 1750 kilométer szélesre becsülték.[13]
Ez a szócikk részben vagy egészben aPlanum Boreum című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Csillagászatportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap