Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Pink Floyd: A fal (Pink Floyd The Wall) | |
| 1982-es brit film | |
 | |
| Jelenet a filmből | |
| Rendező | Alan Parker |
| Producer | Alan Marshall |
| Vezető producer | Steve O’Rourke |
| Alapmű | Pink Floyd:The Wall albuma |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró | Roger Waters |
| Főszerepben | Bob Geldof |
| Zene | Pink Floyd |
| Operatőr | Peter Biziou |
| Vágó | Gerry Hambling |
| Jelmeztervező | Penny Rose |
| Díszlettervező | Chris Burke Clinton Cavers |
| Gyártás | |
| Gyártó | Goldcrest Films International Metro-Goldwyn-Mayer Tin Blue |
| Ország |  Egyesült Királyság |
| Nyelv | angol |
| Forgatási helyszín | Pinewood Studios |
| Játékidő | 95 perc |
| Költségvetés | 12 milliódollár |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó |  MGM/UA Entertainment Company |
| Bemutató |  1982.május 23.1982.augusztus 6. |
| Bevétel | 22 244 207 dollár[1] |
| Kronológia | |
| Előző | Pink Floyd: Live at Pompeii |
| Következő | The Final Cut |
| További információk | |
APink Floyd: A fal (eredeti film:Pink Floyd The Wall)Alan Parker1982-ben bemutatott filmmusicalje, mely aPink Floyd együttesThe Wall (1979) című stúdióalbuma ésRoger Waters forgatókönyve alapján készült. A film közel 15 percnyi animációs részeket is tartalmaz, melyeketGerald Scarfe grafikus tervezett és készített az együttes számára az albumhoz és a koncertekhez.
A filmet1982-ben versenyen kívül mutatták be aCannes-i fesztiválon.[2]
A történet egy kitalált antihős, Pink életét mutatja be, akit a társadalom születésétől kezdve mindig elnyomott: meghalt az apja, túlzottan védelmező anyja mindentől távol tartotta, agresszív tanárai pedig megalázták őt és iskolatársait, így formálva őket a társadalom képére. Pink saját fantáziájának világába menekül és egy képzeletbeli falat épít maga és a külvilág közé. Életében minden rossz dolog „egy újabb tégla a falban”. Pink egy ideig felfüggeszti a fal építését. Híres rocksztár lesz, megházasodik, de túlzottan távolságtartó, állandóan turnézik, a rocksztárok életét éli, ezért felesége megcsalja. Ezután úgy dönt, hogy folytatja a fal építését, amit végül siker koronáz. A fal mögött Pink lassan megőrül. Nem tudja mit tegyen, de szembe kell néznie megerőltető életstílusával és drogfüggőségével. Hogy koncertképes állapotba hozzák, kábítószert adnak neki. Hallucinálni kezd, azt hiszi magáról, hogy fasiszta diktátor, a koncert pedig egy neonáci nagygyűlés, ahol az embereit a szerinte haszontalan rajongókra eresztheti. Lelkifurdalása nem hagyja nyugodni, ezért bíróság elé állítja magát, ahol arra ítélik, hogy rombolja le a falat...
Egy film ötlete már aThe Wall album felvételei idején megfogalmazódott,[3] amit az együttes a koncertjeihez használtak volna fel.[4]
A forgatás 1981 őszén kezdődött és december végéig tartott.[5] A forgatási munkálatok elsősorban angliai helyszíneken zajlottak, de forgattak amontréali Olimpiai Stadionban is. A stúdiófelvételek aPinewood Studiosban, a zavargási jelenetek aWembley Stadionban készültek.[6] A háborús jeleneteket az angliaiSaunton Sands-i partszakaszon forgatták, mely több Pink Floyd projekt helyszíne is volt, például öt évvel később aA Momentary Lapse of Reason (1987) album borítójához is itt készültek fotók.[7] A film elkészítésében Gerald Scarfe és Michael Seresin társrendezőként működött közre, Parker a produceri feladatokat látta el. Azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a produkció így nem működőképes. Seresin otthagyta a stábot, a rendezői székbe pedig Parker került, akinek„határozott elképzelése volt”.[8]
Pink szerepét eredetileg Roger Waters alakította volna, de az első felvételek után elálltak ettől az elképzeléstől.[9] EzutánBob Geldofot kérték fel, aki kezdetben vonakodott elvállalni a munkát, mert nem rajongott a Pink Floydért, de végül rábólintott. A próbafelvételek meggyőzték Parkert arról, hogy Geldof a megfelelő színész a filmhez.[7] Geldof a forgatás során mindent megtett a figura hiteles megformálásáért: az egyik jelenetben a forgatókönyv szerint Geldof eredetileg csak a szemöldökét vágta volna le, de a szerep hatására improvizálva a teljes testét leborotválta.[10] A medencében játszódó jelenet Geldofot nagy kihívás elé állította, mert nem tudott úszni. Parker így emlékezett vissza:„a fuldoklási jelenetek a tetőn épített medencében nem estek nehezére, hiszen a való életben valószínűleg ugyanígy viselkedett volna”.[7] Geldof megsérült abban a jelenetben, amikor széttörte a bútorokat, de mindaddig nem kért orvosi ellátást, míg Parker nem fejezte be a jelenet forgatását.[10]
A politikai gyűlés jeleneteit a Royal Horticultural Hallban vették fel. A fanatikus tömeget kétezerskinhead alkotta. Állítólag a hangulat életveszélyes volt, ugyanis a statiszták nagy része a forgatásra valamelyik környékbeli kocsmából jött, ráadásul a filmhez szükséges katonai egyenruha felvétele tovább bőszítette őket. A koreográfus, Gillian Gregory megpróbálta közös mozdulatokra bírni a statisztákat, de feladta a próbálkozást.[7]
 | Bővebben:The Wall |
A filmben aThe Wall album dalai hangzanak el. Két dal nem szerepel a filmben: aHey You és aThe Show Must Go On. AHey You című dalhoz forgattak jeleneteket (a rendőrség tömegoszlatásáról stb.), de Waters és Parker a felvételeket látva úgy érezte, hogy túl hosszúak és a film nagyon nyomasztóvá válna tőle, ezért úgy döntöttek, hogy ezeket a felvételeket kivágják.[10] AWhen the Tigers Broke Free c. dalt külön a filmhez írták. AWhat Shall We Do Now? című dal eredetileg az albumon szerepelt volna, de helyetteEmpty Spaces címmel egy rövidebb verzió került rögzítésre.[10]
A filmet bemutatták az1982-es cannes-i filmfesztiválon is. A vetítésenSteven Spielberg is ott volt – emlékezett vissza a bemutatóra Alan Parker –, aki a végén vállat vont, és csak annyit kérdezett tőle, hogy„Mi a nyavalyáról szólt ez az egész?”.[11]
„Ez a 12 millió dolláros produkció nem egy koncertfilm, hanem egy hanganyag szemkápráztató adaptációja.” – írta aVariety.[12]
AFilmvilág folyóirat kritikusa, Barna Imre úgy véli, hogy„Alan Parker filmjének mesterien vágott (stb., stb.) képsorai borzasztó sok mindent mutatnak, de végső soron csak egyvalamiről, A fal című vállalkozásról szólnak. Nem magányról, árvaságról, szeretetéhségről, erőszakról, háborúról, életről, halálról, huszadik századról, még ha hallani is minderről dalban elmondott szavakat, még ha látni is mindenféle képeket. »All in all it’s just another brick in the wall...«: Csak tégla a falban... A fal is.”[13]
