Pierre Lemaitre gyermekkorát a Párizs külkerületeinek számítóAubervilliers ésDrancy helységekben töltötte. Szülei szerény társadalmi helyzetű irodai alkalmazottak voltak, de sokat olvastak.[1] Gyermeküknek is korán szenvedélye lett az irodalom.[2] Szüleinekbaloldalipolitikai nézeteik voltak, akárcsak később a gyereküknek.[3]
Regényeket is elkezdett írni, de habozott kiadóknak küldeni. Az egyiket1985-ben írta, de csak2012-ben jelentette megLe Serpent majuscule (A nagybetűs kígyó) címmel.[5] Első könyve csak 55 éves korában,2006-ban jelent meg, miután 22 kiadó visszautasította, majd egyikük meggondolta magát és kiadta. Ez aTravail soigné (Gondos munka)[6] című bűnügyi regény volt, amely még abban az évben elnyerte aCognaci bűnügyi regény fesztiválja(wd) első regénynek járó díját.[2] Több más bűnügyi regény és thriller következett, csaknem mindegyik szintén díjazott.
2013-ban az első nem bűnügyi regénye,Au revoir là-haut[7] elnyerte a Goncourt-díjat.
Az író érzékeny a társadalmi problémákra. Önkéntese aSecours populaire français(wd) (Francia Népi Segély) szervezetnek.[9] Ugyanakkor támogatja azObservatoire international des prisons (Börtönök Nemzetközi Figyelője) szervezetet, például írással aPassés par la case prison (Börtönön átmentek) című kollektív kötetbe.[10]
Sajtócikkekben Pierre Lemaitre véleményét fejti ki politikai és társadalmi kérdésekben. Például bírálta az Oktatásügyi Minisztérium szerinte hiányos hozzáállását a tanulási zavarokkal küszködő gyerekek kérdésében.[11]
Az író egy ideigArles közelében, Fontvieille-ben lakott,2023 óta pedigPérigueux közelében.[12] Másodszor házas, és felesége kéziratainak első olvasója és kritikusa.[4]Hobbija az amatőrmaratonfutás. Például a Párizs ésRouen közöttit2019-ben megnyerte.[13]
Le Serpent majuscule (A nagybetűs kígyó), 2012.[16]
2013-tól kezdve Pierre Lemaitre társadalmi éslélektani regényeket írt, amelyek valós eseményekből is ihletettek, de bűnügyi regényekre és thrillerekre jellemző elemekkel is bírnak. Csaknem az összes két sorozathoz tartozik, amelyek cselekménye viszonylag hosszú20. századi időszakokra terjed ki.
Az első aLes Enfants du désastre (Az összeomlás gyermekei):
Au revoir là-haut (2013) (magyar kiadásának címeViszontlátásra odafönt) cselekménye azelső világháború utáni zavaros időszakban játszódik, amikor sok névtelen, az állam által elhanyagolt veterán csak tengeti az életét. Két főszereplője volt katona, egyikük szétzúzott arcú művész. Hogy bosszút álljon az annyi halált és szenvedést okozó háború kirobbantásáért, az utóbbi nagy szélhámosságot eszel ki: sok helységtől olyan hősi halottak emlékműveinek felállítására zsebelnek be előleget, amelyeket ő rajzol meg, de amelyek sosem fognak megépülni.[17]
Couleurs de l'incendie (A tűzvész színei) (2018)[14] a két világháború közöttiFranciaország társadalmának képét festi meg, rajta amásodik világháborút beharangozó jelekkel. Főszereplője az első kötet egyik mellékszereplője, egy nagy vagyont öröklő nő. Környezete kiforgatja örökségéből, és ő lehanyatlik a társadalmi létrán, de okosságának és energiájának köszönhetően sikerül bosszút állnia és felemelkednie hátrányos helyzetéből.[18]
Miroir de nos peines (Szenvedéseink tükre) (2020) cselekménye az1940-ben, a háború kezdetén összeomló Franciaországban zajlik. Főszereplője egy fiatal nő, aki az első kötetben egy, a két főhőssel barátkozó kislány volt. Váratlan fordulatokkal tüzdelt eseményeken megy keresztül, amelyek alkalmával mindenféle karakterekre bukkan: gazemberekre, csalókra, de jóakaratú emberekre és hősökre is.[19]
A második sorozat,Les Années glorieuses (A dicsőséges évek) három regényből áll:
Le Grand Monde (A nagyvilág) (2022)[20] egy kispolgári francia család tagjainak életét követi a második világháború utánBejrútban,Saigonban azindokínai háború alatt és Párizsban. A család már fiatal felnőtt gyermekei eltérő irányokban fejlődnek egy helyreállni kezdő társadalomban.[21]
Le Silence et la Colère (Csend és düh) (2023) az1950-es években gazdasági fejlődésnek indult Franciaországban folytatja a család tagjainak váratlan fordulatokkal teli életének történéseit.[22]
Un avenir radieux (Fényes jövő) (2025) tovább viszi a család tagjainak történetét. Háttere a francia társadalom fejlődésének képe az 1950-es évek végéig.[23]
Nem tartozik sorozathoz aTrois jours et une vie (Három nap és egy élet) (2016) című lélektani regény.[14] Kezdetén gyerek főszereplője véletlenül megöli a pajtását. Tette nem tudódik ki, de ő ennek traumájával él tovább, és az ügy 12 év után kerül újra elő.[24]
Pierre Lemaitre kétnovellát is írt, amelyek kollektív kötetekben jelentek meg:
Une initiative (Kezdeményezés), a13 à table ! (13-an asztal körül!) című kötetben;[25]
Les Événements de Péronne (A Péronne-i események), aL'Autre siècle (Az előbbi század) című kötetben.[26]
Az írónak egy nem fikciós könyve is megjelent,Dictionnaire amoureux du polar. Ez azon bűnügyi regények és thrillerekszótára, amelyeket a szerző kedvel.[27]
Pierre Lemaitre sikeres szerző volt első kiadott regényétől kezdve. Bűnügyi regényeit és thrillereit megítélveStephen King szerint „valóban kitűnő regényíró”.[42]
Azt vallja, hogy sok olyan írót csodál, mintHonoré de Balzac,Émile Zola,Marcel Proust stb., és hogy tőlük tanult. Egyes kritikusok a két sorozatához tartozó regényeket klasszikuskalandregényekhez és Balzac társadalomábrázolásához hasonlítják.[4]
Nemzetközi sikerét bizonyítja, hogy több-kevesebb regényét kb. harmincnyelvre fordították le,[2]magyarra kettőt.[43]
(franciául) Assouline, Pierre:Pierre Lemaitre revient de guerre (Pierre Lemaitre háborúból jön vissza).lhistoire.fr. 2013. november. Hozzáférés: 2023. október 27.
(franciául) Lemaitre, Pierre:Dans la vie d’un enfant dyspraxique (Dyspraxiában szenvedő gyerek életében).nouvelobs.com. 2023. január 5. Hozzáférés: 2023. október 27.
(franciául) Séry, Macha:Pierre Lemaitre : « Je m’amuse beaucoup » (Pierre Lemaitre: „Jól szórakozom”).lemonde.fr. 2013. szeptember 12. Hozzáférés: 2023. október 27.
(franciául) Vilain, Olivier:Les artistes sont solidaires (A művészek szolidárisak).secourspopulaire.fr. 2018. december 20. Hozzáférés: 2023. október 27.
