Cardin egy borkereskedő hetedik, egyben legkisebb gyerekeként született. Alighogy a háború hullámai elcsitultak, 1944-ben Párizsba költözött, és rajzoló lett aPaquin-divatháznál, de már rögtön lehetőséget kapott, hogy tervezhesseJean CocteauA szépség és a szörnyeteg c. filmjének jelmezeit (1946). A következő évtőlChristian Diornál dolgozott, az aktuális nőiNew Look-kollekcióba tervezett rövid, az alakot hangsúlyozó szoknyákat.
Cardin az üzletszervezésben is példaadónak bizonyult, a mérvadó divattervezők közül elsőként használta márkanevét (voltaképpen személynevét) licencüzletek nyitásához, eleinte Franciaországban, majd világszerte. Ezzel azhaute couture-t a szélesebb közönség számára is közelebb hozta.
Üzleti tehetsége máskülönben is egyedülálló, amennyiben a divat közvetlen területéről is elmozdult, vállalkozása karóráktól lakberendezési tárgyakon, porcelánokon, kerámiákon és bútorokon át elektromos cikkekig, autók belső térkialakításáig terjed. Már az 1970-es években kapcsolatot keresett aKínai Népköztársasággal, egyenruhát tervezett a kínai posta, rendőrség és hadsereg számára.1977-ben kosztümöket és koronázási ruhát készítettJean-Bédel Bokassaközép-afrikai diktátorcsászárrá koronázására. 1965-ösAndré Courrèges tervezővel közös elhíresült párizsi bemutatóján elsőként küldött gumicsizmás manökeneket a kifutóra, fényes, műanyag kabátban és nadrágban. Ugyancsak ő hozta divatba a kötényruhát.
1981-ben Párizsban megvásárolta a Maxim’s éttermet, majd továbbiakat Moszkvában, New Yorkban és Pekingben. Pierre Cardin (2007-ben)Théoule-sur-Merben élt,Cannes mellett. (Gömb alakúra kialakított szobákból álló háza maga is látványosság.) Az ő tulajdonában voltDe Sade márki dél-franciaországi kastélya is.
Cardin (2007-ben) mintegy 800 céget birtokolt 180 országban, ahol mintegy 200 000-en dolgoznak, egyebek mellett négy színháza is volt (pl. a párizsiThéâtre des Ambassadeurs), de birtokolt szállodákat, kastélyokat, és médiaérdekeltségei is voltak.