Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Petrovija | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Isztria |
| Község | Umag |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Vili Bassanese |
| Irányítószám | 52470 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 497 fő(2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 41 m |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 25′ 19″,k. h. 13° 33′ 43″45.422,13.56245.422000°N 13.562000°EKoordináták:é. sz. 45° 25′ 19″,k. h. 13° 33′ 43″45.422,13.56245.422000°N 13.562000°E | |
 | |
Petrovija (olaszul:Petrovia)faluHorvátországban,Isztria megyében. KözigazgatásilagUmaghoz tartozik.
Az Isztria északnyugati részén,Umagtól 3 km-re keletre, az Umag – Buje út mellett fekszik.
Területe már a római korban lakott volt. A közeli Ježi településen Petrovijától 500 méterre északra találtak egy194-ből származó római bronz katonai diplomát. Petrovija falut1210-ben"Betantia" néven említik először.1269-ben Umaggal együtt aVelencei Köztársaság foglalta el és egészen1797-ig meg is tartotta. A századok során a járványoktól és háborúktól kipusztult lakosság pótlására a 16. és 17. században a Balkánról, főként Dalmáciából érkezett földműves családokkal népesítették be.1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt aVelencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került.1805-benNapóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. A19. században a montenegrói Barából származó gróf Marcovich család birtoka volt, akiknek a település közepén palotájuk is volt.1857-ben 319,1910-ben 564 lakosa volt. Azelső világháború után arapallói szerződés értelmében Isztria azOlasz Királysághoz került.1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely1945-ig tartott. Amásodik világháború után a párizsi békeszerződés értelmébenJugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után1991-ben a független Horvátország része lett. Plébániáját1992-ben alapították. 2011-ben 471 lakosa volt. Lakói főként a turizmussal és vendéglátással foglalkoznak, de sokan foglalkoznak mezőgazdasággal, állattartással is, valamint a közeli Umagon dolgoznak.
Szent István első vértanú tiszteletére szentelt egyhajós plébániatemploma temploma 1647-ben épült az újonnan bevándoroltak számára. 15 méter magas harangtornyában két harang található.
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 319 | 341 | 368 | 393 | 469 | 564 | 632 | 655 | 542 | 458 | 454 | 414 | 542 | 623 | 401 | 471 |
