Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Paul Bert | |
 | |
| Született | 1833.október 17.[1] Auxerre |
| Elhunyt | 1886.november 11.(53 évesen)[2][3][1][4][5] Hanoi |
| Állampolgársága | francia |
| Házastársa | Josephine Clayton |
| Gyermekei | Paul Berthelot |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | École polytechnique |
| Kitüntetései | Cameron Prize of the University of Edinburgh |
| Halál oka | kolera |
| Sírhelye |
|
 AWikimédia Commons tartalmazPaul Bert témájú médiaállományokat. | |
Paul Bert (Auxerre,1833.október 27. –Hanoi,1886.november 11.) franciafiziológus, orvos és politikus.
Párizsban tanulmányozta az orvosi tudományokat, 1863-ban az orvostanból, 1866-ban a természettudományból doktorrá avatták, ugyanekkor a természettudomány professzora lett a bordeaux-i főiskolában, és főként az élettan tanulmányozásának szentelte magát. 1869-ben meghívtákPárizsba a Faculté des sciences-be az élettan tanárának. 1875-ben a légsúlymérési kutatásaiért megkapta az akadémia 20 ezer frankos nagydíját. Mint buzgó republikánus, a császárság bukása után aYonne megye főtitkára lett és 1871. január 15-énGambetta aNord megyeprefektusává nevezte ki, de ezt a hivatalt pártfogója leköszönése után azonnal letette. 1854-től tagja volt a nemzetgyűlésnek és 1876-tól a képviselőháznak, és a republikánus egyesülethez csatlakozott; az ultramontanizmusnak és a katolikus papságnak, melynek befolyásától az iskolát meg akarta szabadítani, leghevesebb ellenfelei közé tartozott. Ő volt aFerry-féle oktatásügyi törvény előadója és még tovább ment, mint Ferry, amennyiben ő minden vallástanítást ki akart az iskolából zárni. Méltó feltűnést keltett tehát, amikor Gambetta 1881 novemberében minisztériumába meghívta és a közoktatásügyi tárcát rábízta. Bert sok erélyes rendeletet bocsátott ki a klérus ellen, de Gambettával együtt már 1882. január 26-án visszalépett. Nagy buzgósággal dolgozott az ifjúsági katonai kiképzésén. 1886-ban a francia kormány kinevezteTonkin ésAnnam helytartójává, ahol meghalt. Holttestét visszavittékFranciaországba, nagy ünnepélyességgel temették el, emlékének pedig szobrot állítottak.[6]
