Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Paul Barras | |
 | |
| Született | 1755.június 30.[1][2][3][4][5] Fox-Amphoux |
| Elhunyt | 1829.január 29.(73 évesen)[1][6][2][3][4] Chaillot |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Sírhelye |
|
 | |
| Paul Barras aláírása | |
 AWikimédia Commons tartalmazPaul Barras témájú médiaállományokat. | |
Paul Barras, vicomte de Barras, teljes nevénPaul François Jean Nicolas de Barras (Fox-Amphoux,1755.június 30. – Chaillot,Párizs,1829.január 22.) afrancia forradalom fontos szereplője, aDirektórium befolyásos tagja.
Fiatal hadnagyként az indiaiPondichéryben szolgált, innen kapitányi ranggal tért vissza Párizsba, ahol kizárólag az élet örömeinek élt. A forradalom kitörésekor nyomban az új eszmék szolgálatába állott, amiért 1789-ben a rendi gyűlés(États-généraux) tagja lett.
Részt vett aBastille és aTuilleriák ostromában ésXVI. Lajos halálára szavazott. 1793-ban ő kezdte ostromolni a felkelt Toulont és mint a konvent bizalmi embere, véresen nyomta el a Dél-Franciaországban kitört felkeléseket.Robespierre ennek ellenére nem bízott benne, ezért Barras Robespierre ellenfeleihez szegődött és közreműködött megbuktatásában. A Konvent megbízásából Barras vezette azt a katonai kontingenst, amely az 1794. június 27-ről 28-ra (thermidor 9-ről 10-re) virradó éjszakán – tüzérség bevetésével – megostromolta és bevette a párizsi városházát, és elfogta Robespierre-t.
Novemberben a konvent titkára, majd elnöke, a Közjóléti Bizottság tagja lett, és a mérsékelt irányhoz csatlakozott. Mint a konvent feje, teljesen szakított a hegypárttal, sőt, az 1795. március 10-izendülés alkalmával a legnagyobb eréllyel lépett fel volt társai ellen, de a royalisták üzelmeit is szigorral elnyomta. Az 1795. október 5-i felkelés alkalmával a konvent őt bízta meg a mozgalom elnyomásával, ő pedig a fiatalNapoléon Bonaparte tábornokot bízta meg ezzel a feladattal. A direktóriumban a legbefolyásosabb és leghatalmasabb ember volt; ő nevezte ki Bonapartét az itáliai francia hadsereg fővezérévé, és ő járt közbenBeauharnais tábornok özvegyének eljegyzésében Bonaparte tábornokkal. Groisbois kastélyában és a Luxembourg palotában keleties, fényes ünnepeket rendezett: Récamier, Staël, Tallien asszonyok tiszteletére. 1797. szeptember 4-én royalista ellenfeleit mindkét tanácsból kibuktatta és ezentúl jóformán korlátlanul kormányozta az államot.
Elsősorban ő tette a direktóriumot olyan népszerűtlenné, hogy Bonaparte 1799. november 9-énkönnyűszerrel megbuktathatta. Ekkor Barras a Groisbois-kastélyba vonult vissza. Napóleon ismételten azzal gyanúsította, hogy ellenfeleivel játszik össze, sőt, ezzel az ürüggyel száműzte is Barrast Franciaországból. Barras erreBrüsszelbe költözött, később pedig Rómába. ABourbon-restauráció után visszatért Párizsba, megvette a közeli Chaillot kastélyt, itt – régi hajlamához híven – fényűző mulatságokat rendezett. Ebben a kastélyban halt meg.
Paul Barras. InA Pallas nagy lexikona. Szerk.Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998.ISBN 963 85923 2 X
A francia forradalom portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap