Ez a lap egy ellenőrzött változata
Passy | |
![]() | |
Auteuil és Passy határát jelző tábla 1731-bőlHonoré de Balzac házának hátsó sikátorfalán (Rue Berton) | |
Megszűnés | 1860 |
Ország | ![]() |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() AWikimédia Commons tartalmazPassy témájú médiaállományokat. |
Passy régi település Szajna megyében, amelyet1860. január 1-jén csatoltakPárizshoz. Az ősi Auteuil kommunával együtt ettől az időponttól kezdve a francia főváros 16. kerületét alkotja. Nem tévesztendő összePassy-sur-Seine településsel.
PassyPassicium (vagyPaciacum) néven térképen először 1250-ben jelent meg. Első ura Jeanne de Paillard volt 1416-ban.
A14. századbanV. Károly francia király felhatalmazta a lakosságot, hogy falakkal vegyék körül szántóföldjeiket. Egy évszázaddal később Passyt úrbéri rangra emelték.
Claude Chahu, Passy ura, pénzember és a király tanácsadója 1666-ban építtetett ittkápolnát, aNotre-Dame-de-Grâce-t, amely 1672-ben önállóplébániává vált. Boulainvilliers márkija volt az utolsó ura.
1720-ban három vastartalmú vízforrást fedeztek fel, s a hely rövid időn belül Passy közkedveltgyógyfürdőjévé vált.[1]
1790-től1795-ig Passy Franciade kerületkantonja volt.
1860-ban, amikor Párizs vámövezetből Thiers városává bővült, Passy községet megszüntették, és területét felosztották Párizs ésBoulogne között.[2][3]
Itt halt megNiccolò Piccinni, és itt élt élete utolsó éveiben a másik nagyolasz zeneszerző,Gioachino Rossini.
![]() | Ez a szakasz egyelőre üres vagyerősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! |
Passyt a6-osmetró, aPassy metróállomás, arue de l'Alboni, aSquare de l'Alboni, aPlace duCosta Rica és azavenue du Président-Kennedy között éri el.