Ez a lap egy ellenőrzött változata
Aparinirvána (szanszkrit:parinirvāṇa;páli:parinibbāna;tibeti: yongs su mya ngan las 'das pa) abuddhizmusbanhalál pillanata után bekövetkező nirvánára utal, amely azon személyek testével történik halálukkor, akik még életük során elérték anirvánát. Ez magával vonja aszamszára, akarma, azújjászületés és aszkandhák megszűnését. Egyes források úgy is nevezik, hogy atökéletes kialvás.[1]Néhánymahájána írásban – elsősorban aMahájána Maháparinirvána-szútrában – a parinirvánát úgy írják le, mint a Buddha örök igazlelkének birodalma.A parinirvávánában a tudat teljesen megtisztul minden szennyeződéstől, ahogy áthalad különböző meditációs fokozatokon és állapotokon.[2]
A nirvánának négy fokozatát különböztetik meg a buddhizmusban (szopadhisesa-nirvána, nirupadhisesa-nirvána, brahma-nirvána, parinirvána). A parinirvána a sorban az utolsó.[3]
A buddhista nézet szerint, amikor egy közönséges ember meghal és a fizikai teste lebomlik, akkor a személy aktív karmája továbbszáll egy új születésbe – ezáltal a karmikus öröklődés újjászületik aszamszára létforgatagának valamelyik birodalmába. Azonban, amikor valaki eléri a nirvánát, akkor megszabadul a karmikus újjászületések terhétől. Amikor egy ilyen személy meghal, a fizikai teste lebomlik és már nem születik többé újra.
Rupert Gethin magyarázata:[4]
A Buddha parinirvánáját körülvevő állítólagos eseményeket több buddhista kanonikus irodalom is taglalja. A páli Maháparinibbána-szutta (DN 16) és szanszkrit megfelelői mellett, aSzamjutta-nikája (SN 6.15) is foglalkozik az esettel. Ezen kívül ezzel kapcsolatos leírásokat tartalmaz még a szanszkrit nyelvűEkottara-ágama (T125 p750c), több kínai nyelven megőrzött koraiszútra és avinaják többsége akorai buddhista iskolákból, úgy mint aSzarvásztiváda és aMahászánghika. A történelmi eseményt több későbbi mű is leírja, mint például a szanszkritBuddhacsarita és azAvadána-sataka és a páliMahávamsa.[6]
Buddha parinirvánáját részletesen leírja aMaháparinibbána-szutta. Korábban azt gondolták, hogy ez az írás Buddha halála után több száz évvel készült. Aprólékos részletessége miatt később mégis a legfőbb hivatkozássá vált a legtöbb mérvadó, Buddha életével kapcsolatos tanulmány számára.[7]
A hasonló nevűmahájána Maháparinirvána-szútra az előző művekhez képest később született és nem életrajzi eseményként írja le Buddha parinirvánáját.[8] Ez a szútra nem helyezi életrajzi környezetbe az eseményt, csak Buddha betegségét említi és Csunda ételadományát. Az előtte és utána való történtekre nem tesz említést. Az eset fontosságát egyes mahájána tanok adják, mint atathagata-garbha /buddha-dhatu, a Buddha örökkévalósága vagy aziccsantika.[9]