Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Pankota(Pâncota) | |||
 | |||
| Dietrich–Sulkowski-kastély | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Arad | ||
| Rang | város | ||
| Községközpont | Pâncota | ||
| Beosztott falvak | Magyarád | ||
| Polgármester | Iosif Retter (PDL), 2012 | ||
| Irányítószám | 315500 | ||
| SIRUTA-kód | 9654 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 5455 fő(2021. dec. 1.)+/- | ||
| Magyar lakosság | 270 (4%, 2021)[2] | ||
| Község népessége | 6787 fő(2021. dec. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 106 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 110 m | ||
| Terület | 66,96 km² | ||
| Időzóna | EET,UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 19′ 21″,k. h. 21° 41′ 13″46.3225,21.68694444444446.322500°N 21.686944°EKoordináták:é. sz. 46° 19′ 21″,k. h. 21° 41′ 13″46.3225,21.68694444444446.322500°N 21.686944°E | |||
 | |||
| Pankota weboldala | |||
 | |||
 AWikimédia Commons tartalmazPankota témájú médiaállományokat. | |||
Pankota (románulPâncota) városRomániában,Arad megyében.
Borosjenőtől 15 km-re délnyugatra fekszik.
Neve egyszláv eredetű *Pokata személynévből származik.
Neve előszörIII. Béla1177-ben kiadott oklevelében szerepel, apátsága1215-ben tűnik fel.1217-ben aVáradi regestrum szerint a falu népe fölött a pankotai apát és András kegyúr bíráskodtak.
A települést1241-ben atatárok elpusztították, de újraépült.1252-ben apátságának birtoka voltPest vármegyében,Úriban (ezután az apátságot nem említik többet).Bencés monostora a Kopasz-hegy lábánál az1260-as években épülhetett, mellette emelkedett a háromhajós kéttornyú apátsági templom. Vára az Igmánd nembeli Lőrinc fia Pankotai Miklósé volt, először 1318-ban említik, amikor királyi vár lett.1375-től 170 évig a Losonciaké.
A település királyi, majd földesúri mezőváros volt, kereskedelmi, borászati és kézműves központ, fénykorát a14–15. században élte.Ifjai közül sokan tanultak külföldi híres egyetemeken.1565-ben a török a várat elfoglalta és lerombolta.1595-benBáthory Zsigmond visszavette, de1596-ban ismét török kézre került. A17. század elején foglalta vissza a fejedelem, de vára ekkor már romos állapotban volt.1605-ben a várost még összeírták, vélhetően magyar nyelvű lakossággal.[3]1668 körül a törökök vették vissza. Gyógyforrására fürdőt építettek, de mielőtt végleg elhagyni kényszerültek volna, anagyváradipasa a forrásthigannyal tömítette el.
A település1732-ben amodenai herceg birtoka lett.1768-ban ismét vásártartási jogot kapott.1776-ban aromán lakosságú település nyugati peremén 178cseh- ésmorvaországi,svábföldi,rajna-vidéki éselzászi német telepes megalapította Újpankotát a település nyugati peremén.1787-benrómai katolikusplébániája létesült.1817-ben újabb 78 német telepes érkezett a maiBaden-Württembergből ésRajna–Pfalzból az Újpankotából nyugatra létesült Luxemburg falurészbe. A település későbbi német nyelvjárása déli frank–alemann jellegű volt.Csanád ésCsongrád vármegyéből magyarok költöztek be.
A18. században újraindult a szőlőművelés, sőt1801-ben szőlőt telepítettek az ún.Szodomlápra.1806-ban két húszezerakó bor befogadására alkalmas pincét építettek.
1822-ben a kincstártól br. Dietrich József vette meg uradalmát, melyhez ekkorSzőllős, Csigerél,Magyarád,Muszka,Ágris ésAranyág tartozott. Tőle örökölte1855-ben hg. Sulkowski József Mária.
Heti- és országos vásárai a19. század elejére a legjelentősebbek közé emelkedtek a megyében.1813-ban gyógyszertárat alapítottak benne.[4] Kézművesközpontnak is számított:1828-ban 65,1882-ben már 285 iparosmester dolgozott itt.1877-ben elérte a vasút,1884-ben viszont szőlőit (magyarádi mustos,bakator ésaprófehér fajták) tönkretette afiloxéra.
Zsinagógája1860-ban már létezett, a mai Tudor Vladimirescu utca 90. sz. alatt.1964-ben, más forrás szerint1958-ban rombolták le.[5]
A Sulkowski-uradalom1895-ben tizenkét falu határára terjedt ki, fő jövedelemforrásai a gabonatermesztés mellett a sertés- (szőkemangalica), a lótenyésztés és a gyümölcstermesztés voltak. A birtokszerkezet felaprózódott volt, a módosabb gazdáktanyákat hoztak létre. Nyáron azErdélyi-szigethegységbőlmócok jártak ide aratni.
1909 és1914 között cigánytelepén kísérleti jelleggel egytanítós, ún.cigányiskola működött.
Michael Mahler1912-ben bútorgyárat alapított, amely száz munkást foglalkoztatott és napi négyszáz széket állított elő. Az1920-as években a gyár továbbfejlődött.
Zaránd vármegyéhez,1744-tőlArad vármegyéhez tartozott.
1944.szeptember 14–20-án a szovjet és román csapatok heves csatában határában fordították meg a magyar–német előrenyomulást.
1968-ban nyilvánították várossá.
A magyar nyelvű felső tagozat 2000-ben, az összevont alsó tagozat a 2012/13-as tanévben szűnt meg. Ugyanakkor egy magyar nyelvű óvodai csoport is működött, a gyermekek azonban egy kivételével román nemzetiségűek voltak.[7]
Arad megye közigazgatása .png) | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg)
Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
