Területe nagyrészt Izraellel határos, de délnyugatra a Gázai övezet egy rövid szakaszon Egyiptommal, Ciszjordánia pedig keletre Jordániával is határos. Függetlenségi nyilatkozatában kinyilvánított fővárosaJeruzsálem, adminisztratív székhelye jelenlegRámalláhban található. Legnagyobb városa a2023-as Izrael–Hamász-háború előttGáza volt.[11][12]
AFöldközi-tenger keleti medencéjének keleti partjai mentén, aLevante térségében fekszik. Hosszú történelme során több különböző birodalom része is volt, ennek következtében jelentős népmozgások érintették, az idők során nagy demográfiai és kulturális változásokon esett át. A terület Jeruzsálem ostroma után, 637-ben került a Rásidún kalifák uralma alá és vált az iszlám világ részévé. Az arab uralom időszakában gyors akkulturáció és arabizálódás zajlott le a terület népességének körében.
A Palesztin Állam két részterületből,Ciszjordániából és aGázai övezetből áll. Ciszjordániát északon az As Samirah 150 méteres fennsíkja, délen pedig a Bibliából ismertJúdea mesés tája jellemzi. Délkeleti határán a világ legsósabb belvízi tava, aHolt-tenger vonz némi idegenforgalmat e területre.
Keleten Ciszjordánia magába foglalja aJúdeai-sivatag nagy részét, beleértve a Holt-tenger északnyugati partvonalát.
Jelentősebb folyója az állam keleti szélén aJordán.
A Gázai övezetben van az ország legfontosabb kikötője,Gáza városánál. Az Egyiptomot Izraellel összekötő vasút teljes egészében áthalad mindhárom városán.
A Gázai övezet többnyire sík, a part közelében dűnék találhatók. A legmagasabb pont 105 méterrel emelkedik a tengerszint fölé.
Ciszjordánia terepe nagyrészt zord, tagolt hegyvidék, nyugaton némi növényzettel, keleten többnyire kopár.
Legmélyebb pontja aHolt-tenger északi partján található mélypont, a tengerszint alatti 429 méter, amely egyben a Föld legmélyebb szárazföldi pontja is.[13]
Ciszjordánia éghajlata többnyiremediterrán, a magaslati területeken hűvösebb a gázai partvonalhoz vagy Ciszjordánia keleti részéhez képest. Ciszjordániában a középső és déli részek félszárazak. Keleten Ciszjordánia magában foglalja aJúdeai-sivatag nagy részét, amelyet száraz és forró éghajlat jellemez.
Jerikó aJordán völgyével együtt a hegyvidékes, belső területhez képest melegebb és itt az évi csapadékmennyiség kevesebb, csak 200 mm körül alakul, amely zömmel a téli hónapokban hull le.[16] A napsütéses órák száma igen magas, Jerikóban évi mintegy 3550 óra.[16]
A Gázai övezet forró, félszáraz éghajlatú (Köppen: BSh), enyhe telekkel és száraz forró nyárral. A csapadék általában november és március között hull le, az éves csapadékmennyiség 300 mm körüli.
A Gázai övezet problémái közé tartozik az elsivatagosodás, a nem megfelelő szennyvízkezelés, a talajromlás és a felszín alatti vízkészletek kimerülése és szennyeződése. Ciszjordániában hasonló problémák jelentkeznek, de az édesvízkészlet bőségesebb.[18] Jelentős probléma a környező országok vízelszívása és hogy nagy mennyiségű kezeletlenszennyvíz kerül aJordán folyóba.[19]
A környezeti problémákat tovább rontotta azizraeli invázió a 2020-as években, amely elpusztította a Gázai övezet növényvilágának jelentős részét, a föld minőségét tönkretette, szinte élhetetlenné téve a terület északi részét.[20][21]
Merenptahfáraó még sikerrel védi a területet atengeri népek támadása ellen (i. e. 1208). Az erről szóló leírásban, aMerenptah-sztélében említik először az izraeli népet, ez azIzrael név első írásos emléke, egyúttal Izrael egyetlen említése régi egyiptomi szövegekben. „Kánaán népe nyomorult fogoly, Askelon meghódítva, Gezert elfoglaltam, Janoám elpusztult, Izrael puszta, magva nincs többé.” A szöveg rövidsége miatt nem vonhatók le messzemenő következtetések, megállapítások, de míg a többi név után az országot jelentő determinatívum áll, Izraelé után a népet jelentő, ami arra utal, ebben az időben nem országként, hanem népként (esetleg nomádokként), állandó városállam nélküli csoportként tekintettek rájuk.[22]
A Földközi-tenger partvidékén i. e. 1200 körül letelepedő filiszteusok számos kisebb-nagyobb települést, köztük öt jelentős várost emeltek. Ez az öt város,Gáza,Askelón,Asdód,Ekron ésGátpentapoliszt, azaz az öt városból és birtokaikból álló kereskedelmi és védelmi szövetséget alkotott. Róluk és cselekedeteikről a Biblia számos helyen, többek közt aBírák könyve 3. fejezetében ésSámuel első könyvének 4. fejezetében is megemlékezik. E korban kezdődött a területért folytatott több évszázados izraeli-filiszteus és judeai-filiszteus háborúskodás.
Avaskorban az izraeliták a területen két királyságot alapítottak, az északiIzraeli Királyságot és a déliJúdai Királyságot. Az Izraeli Királyságot azÚjasszír Birodalom hódította meg i. e. 722-ben.Szamária elfoglalása után a lakosság egy jelentős részétII. Sarrukín asszír király áttelepítette birodalma más területeire. A Júdai Királyság előbb az Újasszír birodalom, majd annak bukása után azÚjbabiloni Birodalom kliensállama lett. A Babilon elleni lázadás nyománII. Nabú-kudurri-uszur i. e. 587-ben megostromolta Jeruzsálemet, lerombolta a várost és elpusztította a Júdai Királyságot.
Hérodotosz az i. e. 5. században a tengerparti és az azon túli területeket is a Palesztina néven nevezi.
Palesztina Jézus korában
A filiszteusok idővel beolvadtak a terület lakosságába, de Palesztina mint földrajzi név fennmaradt.
Júdea i.sz. 6-tól aRómai Birodalom tartománya volt, ezzel megszűnt a Levante területén kisebb-nagyobb megszakításokkal körülbelül az i. e. X. századtól létezőizraelita, illetve zsidó államiság.Hadrianus császár, az utolsó zsidó nemzeti szabadságharc, aBar Kohba felkelés leverését követően (i. sz. 135),Júdea tartományt és a környező területeketSzíria Palesztina néven szervezte újjá, a zsidóknak pedig megtiltotta a jeruzsálemi letelepedést. Al-Quds város (Jeruzsálem) a császár családi nevéről azAelia Capitolina (isteni Aelius) nevet kapta.[23] A terület eztán évszázadokig viselte a Palesztina nevet. Palesztina Róma, illetve aBizánci Birodalom uralma alatt állt egészen az iszlám hódításokig. A zsidó vallás a Római és Bizánci Birodalom területén is a bevett vallások közé tartozott, így követői szabadon gyakorolhatták vallásukat, virágzó zsidó közösségek éltek a birodalom számos területén.
PalesztinaJeruzsálem ostroma után, 637-ben került aRásidún kalifák uralma alá és vált az iszlám világ részévé. A muszlimok a zsidókat és keresztényeket egyaránta könyv népeinek tekintették, akik így megtarthatták vallásukat, saját közösségük ügyeit pedig saját törvényeik szerint intézhették (dzimma).
Azelső keresztes háború során az Európából indult keresztény hadak 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet. A győztesek tömegesen mészárolták le a város zsidó és muszlim lakosait, majd elzarándokoltak a Szent Sírhoz, és körmenetet tartottak a város elfoglalásának örömére. A Jeruzsálem visszafoglalásával próbálkozó kalifát a keresztesek Aszkalónnál megverték. A harcok csillapodtával többségük hazatért Európába. 1100-tól Palesztina területének jórésze a katolikus keresztényJeruzsálemi Királyság birtoka. A keresztes hadjáratok során Palesztina 1099 és 1187 között keresztény kézen volt, majdSzaladin hadjáratai nyomán ismét visszakerült a muszlim uralkodókhoz.
Az arab uralom időszakában gyors akkulturáció és arabizálódás zajlott le a terület népességének körében.
Palesztina 1516-tól azOszmán Birodalom része volt. Az oszmánok a muszlim dzimma hagyományát követve meglehetős türelemmel bántak nem muszlim alattvalóikkal. Az oszmán közigazgatásban a vallási felekezetek autonómiát élveztek, belügyeiket saját szokásaik és törvényeik szerint maguk intézhették (millet-rendszer). Virágzó zsidó közösségek éltek a birodalom számos városában.
Bár aközépkor folyamánEurópa több országában kényszerítették a helyi zsidó közösségeket kivándorlásra vagy hitváltásra, illetve korlátozták jogaikat, idővel számos országban teljessé vált a zsidóságemancipációja, a jogegyenlőség elérése.
A cionisták, a zsidónacionalizmus hirdetőiként ezt a folyamatot elutasították, mivel meglátásuk szerint ez teljes beolvadáshoz, a zsidóság eltűnéséhez vezet.Herzl Tivadar külön művet szentelt az általa vélt tökéletes megoldásnak; ’’Der Judenstaat’’ című, német nyelvű munkájában arról értekezik, hogy a zsidóság nemzet, amelynek nemzetállamra van szüksége, mégpedig Palesztinában, a zsidóság ősi földjén. Kezdeményezésére hozták létre aCionista Világszervezetet 1897-ben. A Cionista Világszervezet képviselői eztán számos kísérletet tettek, hogy uralkodóknál és kormányoknál kijárják elképzeléseik támogatását.
Azelső világháborúban azOszmán Birodalom aközponti hatalmak tagjaként vett részt. A hosszan elhúzódó háború végső kimenetele sokáig bizonytalan volt, azantant országainak erőforráshiánya, az ír függetlenségi mozgalom fellángolása, azOrosz Birodalmat megrengető forradalmak nem sok jót ígértek az angoloknak és franciáknak. Ennek megfelelően e hatalmak igyekeztek támogatókat keresni háborús erőfeszítéseikhez. Számos nyílt és titkos alkut kötöttek, többek közt a központi hatalmak kisebbségeivel. Ide tartoztak aKelet-Közép-Európa területén élő vagy onnan elszármazott, többnyireaskenázi zsidó cionisták is.
A cionisták egyik vezetője,Náchum Szokolov 1917-ben kereste meg a francia kormányt a Palesztina zsidó gyarmatosítására vonatkozó cionista elképzelésekkel, amire a francia külügyminisztérium akkori főtitkára,Jules Cambon 1917. június 4-én kelt levelében támogatólag, de csak nagy általánosságban válaszolt.[24]
Háim Weizmann ésNáchum Szokolov végül a brit kormánynál járta ki, hogy az nyíltan támogassa a cionisták elképzeléseit. ABalfour-nyilatkozat 1917-es megszületésében jelentős szerepet játszott a cionista zsidó politikusHerbert Samuel, korábbi kormánytag, belügyminiszter is. 1915-ben „Palesztina jövője” (The Future of Palestine) címmel feljegyzést terjesztett a minisztertanács elé, melyben amellett érvelt, hogy Palesztina legyen aBrit Birodalom része, gyarmatként, vagyprotektorátusként, lehetővé téve a tömeges zsidó bevándorlást.
A nyilatkozat kiadásának időpontjában Palesztina ugyan részleges brit katonai megszállás alatt állt, azonban jogilag azOszmán Birodalom részét képezte, lakosságának pedig csak elenyészően kis része volt zsidó. Azonban Palesztina területére az arabok igényt tartottak saját leendő új országuk részeként, a terület lakosságnak döntő többsége ugyanismuszlim,keresztény ésdrúz vallásúarabokból állt. Ráadásul erre vonatkozóan a britek már ígéretet is tettekHuszein bin Ali mekkai emírnek az 1915-1916-ban zajlóMcMahon–Huszein-levélváltás során.A nyilatkozat kiadása és Palesztina brit megszállása nyomán megindult a zsidók tömeges bevándorlása Palesztinába. A zsidó bevándorlás hamar feszültséget szült és elégedetlenséghez vezetett az arab lakosság körében.
A háború után azantant hatalmai felosztották maguk közt az Oszmán Birodalom területeit. A Levante területe mandátumként került francia és brit fennhatóság alá. Ezt a fennhatóságot a világháború után létrehozottNépszövetség törvényesítette amandátumrendszer keretében. A népszövetségi mandátumok rendszerét az 1919. június 28-án hatályba lépettNemzetek Szövetsége Egyezségokmányának 22. cikkelye hozta létre. Így került a terület brit fennhatóság alá, Brit Palesztin Mandátum néven. A brit igazgatás 1920 júliusában kezdődött, a mandátum pedig 1923. szeptember 29-től volt hatályos. A nyilatkozat megszületése körül lelkesen bábáskodó Herbert Samuel lett az ekkor hivatalosan még nem létező Brit Palesztin Mandátum első főbiztosa (high commissioner) 1920. június 1-től. Hivatalát 1925. július 31-ig töltötte be.
A zsidó bevándorlás okozta feszültségek, a palesztinai arab elégedetlenség újra és újra felszínre törtek tüntetések, zavargások és lázadások alakjában, csúcspontjukat pedig a több évig tartó, 1936-ban indultpalesztinai arab felkelés során érték el. A felkelést a mandádum brit igazgatása és a cionista zsidó szervezetek együttműködve fojtották vérbe. A brit tisztek irányította zsidó irregulális egységek (akülönleges éjszakai osztagok,special night squads) törvénytelen kivégzéseikkel, éjszakai rajtaütéseikkel igyekeztek megfélemlíteni az arab népességet. Cionista hírszerzési adatok és besúgás alapján a britek tömegesen tartóztatták le az arab férfilakosságot is.[25] Végül a brit hatóságok kénytelenek voltak kiegyezni a palesztinai arabokkal, és korlátozni a zsidó bevándorlást.
AzENSZ1947-es terve a Palesztin Mandátum felosztására
A zsidó bevándorlók és az arabok közti feszültség a világháború után ismét a polgárháborús helyzet kiújulásához vezetett. Az Irgun Zvai Leumi[26] és a Stern[27] zsidó fegyveres csoportokgerilla harcot folytattak és terrorcselekményeket hajtottak végre a brit kormányzat és az arab lakosság ellen. Így például 1946. április 25-én gépkocsikban alvó brit katonákat öltek meg az Irgun fegyveresei, 1946. július 22-én pedig felrobbantották a King David Hotelt, 97 embert megölve.[28] 1946. október 31-én az Irgun terroristái bombát robbantottak azEgyesült Királyság római nagykövetségén. 1947. április 18- és 20-án bombát robbantottak két kórházban, 1947. szeptember 26-án pedig kiraboltak egy bankot Ramlában.[29] Az angol kormány ekkor 50 ezer dolláros vérdíjat tűzött ki az Irgun vezetőMenáhém Begín fejére, de elfogni nem tudták.
Végül a britek visszaadták aBrit Palesztin Mandátumot az Egyesült Nemzetek Szervezetének, a kezelhetetlen politikai helyzetre hivatkozva. Az ENSZ 1947. május 15-én létrehozta azUNSCOP-ot (United Nations Special Committee on Palestine), hogy a bizottság vizsgálja meg a területen a zsidók és palesztin arabok közt kialakult polgárháborús helyzet rendezésének lehetőségeit.[30] A konfliktus rendezésének szándékával 1947. november 29-én azENSZ KözgyűlésePalesztinát zsidó és palesztin államra osztotta.[31] 1977 óta ezen a napon tartják a tagállamok aPalesztin szolidaritás nemzetközi napját.
Bár a számukra rendkívül előnytelen tervet az arabok elutasították, a cionista zsidó szervezetek 1948. május 14-én, még a brit mandátum május tizenötödikei hivatalos megszűnése előtt egyoldalúan kikiáltottákIzrael állam megalakulását. Ez a lépés az eddigi izraeli-palesztin polgárháború kiszélesedéséhez, az1948-as arab-izraeli háború kitöréséhez vezetett. A polgárháború és az arab-izraeli háború eseményeiaz arab lakosság tömeges meneküléséhez vezettek. A menekülők egy jelentős része azEgyiptom által elfoglalt Gázai övezetben lelt menedékre. Az övezetnek a menekültek érkezése előtt körülbelül 80 000 lakója volt, ami hetek alatt 280 000 főre duzzadt. Az érkezők nagy része azUNRWA által létrehozott menekülttáborokban lelt otthonra.
1948-bancionistazsidó fegyveres csoportok (Irgun,Lehi,Pálmách) követték el a palesztinai Déir Jászin falu lakosai elleni tömegmészárlást. ADéir Jászin-i mészárlás 1948. április 9. és 11. közt zajlott, aPalesztin Mandátum területén, egy hónappalIzrael állam megalapításának és függetlenségének kikiáltása előtt. A település az ENSZ Palesztinára vonatkozófelosztási terve szerint aJeruzsálem körül kijelölt, nemzetközi fennhatóság alatt maradó területen feküdt,arab lakói pedig távol tartották magukat a zsidó-arab polgárháború harci cselekményeitől.
A falut április 9-én hajnalban támadta meg körülbelül 130 zsidó fegyveres. Céljuk a település elfoglalása és az ott lakók elűzése, a település kiürítése volt. A település férfiai azonban ellenálltak a támadóknak. A harcok során négy zsidó támadó vesztette életét, sokan megsebesültek. A támadást az Irgun és a Lehi fegyveresei indították, de miután az kudarcba fulladt, a Pálmách egységei nyújtottak nekik segítséget. Miután a települést a zsidó fegyveresek végül elfoglalták, „tisztogatásba” kezdtek, aminek során válogatás nélkül gyilkolták le a település lakóit, fosztogattak és raboltak.[32]
A mészárlás áldozatainak pontos száma tisztázatlan. A korabeli beszámolók kétszázötven körüli áldozatról szóltak, ma az ezzel foglalkozó történészek valószínűbbnek tartják a valamivel száz feletti számú áldozatot. A gyilkosságokat és törvénytelen kivégzéseket fosztogatás, rablás és nemi erőszak is kísérte. A mészárlás óriási nemzetközi felháborodást váltott ki és nagy riadalmat keltett a palesztinai arab lakosság körében, hozzájárulvaa lakosság tömeges meneküléséhez.[forrás?]
1948. május 14-én alakult megIzrael állam, a Palesztin mandátum területének az 56%-án. Az ezelőtti1947-48-as palesztinai polgárháborúban több mint 250 ezer palesztint űztek el otthonából, ami később hadi okként szolgált az arab támadásra.[34] A gyengén felszerelt palesztin milíciák és a környező arab államok erői május 15-én megtámadták Izraelt, kitört azelső arab–izraeli háború, amely az arab fél vereségével ért véget, többek között mivel hadműveleteiket nem hangolták össze, és mert a zsidó fegyveres alakulatok jól kiképzettek, kellően felszereltek voltak, hála a brit erőknek.
Az 1947–1949-es eseményeket a palesztinok a „nakba”-nak nevezik, amely arabul katasztrófát jelent: 711 000 embernek, a lakosság 80%-ának kellett elhagynia lakóhelyét és vált menekültté, melyeknek a túlnyomó többsége a mai napig nem térhetett vissza.[35] Ezen kívül 400–500 település lett elpusztítva, és több ezer ember halt meg.[36][37][38]
Az1948-as arab-izraeli háború tűzszünettel zárult. A Palesztin Mandátum területének nagy részét Izrael foglalta el, míg két kisebb terület, aGázai övezet, melyet egyiptomi, ésCiszjordánia melyet jordán erők foglaltak el, arab ellenőrzés alá került. A tűzszünet nyomán a harcoló feleket elválasztó tűzszüneti vonal jelentette az érintett országok de facto határát. A palesztin menekültek jelentős része lelt menedékre Ciszjordániában és a Gázai övezetben, azUNRWA által létrehozott menekülttáborokban. Az arab-izraeli háború harcait lezáró tűzszüneti megállapodás frontvonalai, az úgynevezett „zöld vonal” jelentik azon területek határát,amelyeket a nemzetközi közösség ma Palesztina területének tekint.
Sem Izrael, sem Egyiptom nem volt érdekelt újabb háború kitörésében, így az egyiptomi hatóságok igyekeztek korlátozni a palesztin ellenállók Izrael elleni támadásait, és az izraeli hadsereg is csak ritkán támadta a Gázai övezetet. Az1952-es egyiptomi forradalom nyomán azonban megszűnt az erős brit befolyás alatt álló királyság, az új köztársaság pedig a nyugati nagyhatalmaktól való függetlenedésre törekedett. Az Egyiptomban zajló változásokat az izraeli kormányzat nem nézte jó szemmel, így 1954-ben az izraeli titkosszolgálatmerényletsorozatot szervezett egyiptomi zsidók bevonásával, hogy megingassa a rendszert. Az ügynökök robbantásos merényleteket hajtottak végre Egyiptomban; 1954 július 2-án robbanás történt egyalexandriai postahivatalban, július 14-én robbanás történt azUSIA alexandriai éskairói kirendeltségének könyvtáraiban és egy moziban. Az egyiptomi hatóságok végül letartóztatták a csoport tizenegy tagját, és egy 1954. december 11. és 1955. január 27. közt zajlott perben vonták őket felelősségre. A vádlottak közül kettőt halálra ítéltek és felakasztottak, a többieket börtönbüntetésre ítélték. Izrael a pert kirakatpernek nevezte és antiszemitizmussal vádolta Egyiptomot. Az ügy nyomán az izraeli-egyiptomi viszony fagyossá vált.[forrás?]
1955. február 28-án az izraeli hadsereg különleges egységei aFekete Nyíl Hadművelt keretében behatoltak a Gázai övezetbe, megtámadták az egyiptomi hadsereg Gáza város melletti laktanyáját és megöltek harmincnyolc egyiptomi katonát.[39] Erre válaszul az egyiptomi hatóságok elkezdtékgerilla-hadviselésre oktatni a palesztin ellenállókat, és már nem akadályozták tevékenységüket.Gamal Abden-Nasszer elnök egy esetleges újabb izraeli-arab vagy izraeli-egyiptomi háború kitörésére számítva az1955-ös csehszlovák-egyiptomi fegyverüzlettel nagy mennyiségű korszerű fegyvert szerzett be, így nyílttá téve az eddig a színfalak mögött zajló izraeli-egyiptomi fegyverkezési versenyt.[forrás?]
Izrael tiltakozott Egyiptom intézkedése ellen, amellyel az ország kizárta Izraelt aSzuezi-csatorna használatából. Izrael háborúval fenyegette meg szomszédját. A támadásra végül a britekkel és franciákkal karöltve kerítettek sort, miután a három ország képviselői 1956. október 24-énSèvres-ben aláírták az erről szólóSèvres-i protokollt. A protokoll értelmében, ha a terv sikerrel jár, Izrael megszállja és annektálja a Gázai övezetet és aSínai-félszigetet. ASzuezi válság néven elhíresült akcióban az izraeli csapatok 1956. október 29-én lépték át az egyiptomi határt.
1956. november 3-án és 12-én az izraeli hadsereg katonái 200~300 palesztint mészároltak leHán Júnisz ésRafah menekülttáboraiban.[40] Végül azAmerikai Egyesült Államok és aSzovjetunió nyomására Izrael 1957-ben kénytelen volt kivonulni az általa megszállt területekről.
1959-ben palesztin menekültek megalapították aFatah mozgalmat,[41] amely a palesztin függetlenségért küzdő egyik meghatározó mozgalom, majd a palesztin szervezetek összefogásával 1964-ben létre jött aPalesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ).
1967-ben Izrael megtámadta arab szomszédait[42] és ahatnapos háború során elfoglalta Gázát, Ciszjordániát, a Golán-fennsíkot és Kelet-Jeruzsálemet. Ezek a területek jelenleg (2025) is Izrael katonai megszállása alatt állnak.[43] A megszállt területeken az 1970-es évek elejétől kezdve Izrael zsidó telepeket létesít, melyeket az ENSZ illegálisnak ítél. A Gázai övezetben 21 zsidó telep létesült, közelítőleg nyolcezer lakossal. Ezek a telepek foglalták el az övezet területének 18 százalékát, míg a milliós palesztin lakosság a fennmaradó területre szorult. Ciszjordániában az illegális zsidó telepeken mára már több, mint 700 000 Izraelből odatelepült zsidó telepes él. A megszállt területek palesztin lakóinak életét eztán évtizedekig az izraeli hadsereg ellenőrizte és irányította.
Ezután a palesztin szervezetek gyakran nyúltak a terror eszközéhez. 1970-ben megalakult aFekete Szeptember terrorszervezet, amely terrortámadásokkal igyekezett kikényszeríteni a palesztin függetlenséget. Leghíresebb akciójuk az1972-es müncheni olimpia izraeli csapatának elrablása volt. Az akció során 11 izraeli sportoló, öt terrorista és egy német rendőr halt meg. Később, 1987-ben, azelső intifáda nyomán jött létre aHamász ellenállási mozgalom, amely idővel meghatározó szerepre tett szert a palesztinok között.
A Gázai övezetben kezdődött azelső intifáda, miután 1987. december 7-én egy izraeli katonai tehergépkocsi összeütközött egy palesztin személygépkocsival, megölve négy palesztint. A tüntetések és megmozdulások hamarosan átterjedtek Jeruzsálemre és Ciszjordániára is. A hat évig tartó harcokban 1087 palesztint, köztük 240 gyermeket, 100 izraeli civilt és 60 izraeli katonát öltek meg a megszállt palesztin területeken.[44] Az intifáda kitörése nyomán alakítottaAhmed Jászín 1987 végén aHamászt.
Az intifáda jelentős társadalmi és gazdasági terheket rótt Izraelre, így az izraeli kormány végül tárgyalóasztalhoz kényszerült, hogy az izraeli-palesztin viszonyt rendezze. A tárgyalások eredményeként 1993-ban születettoslói megállapodások elhozták az intifáda végét. Az egyezmény korlátozott önkormányzatot adott a palesztinoknak Ciszjordánia és a Gázai övezet egyes területein. A végső státusz rendezésére vonatkozó útiterv szerint 2000-re meg kellett volna születnie az önálló palesztin államnak. A megindult békefolyamat azonban az ezredfordulóra kudarcba fulladt, mivel nem szélesedett a palesztin önrendelkezés, nem jött létre a az önálló és életképes palesztin állam, sőt, tovább folyt a törvénytelen zsidó telepek építése a megszállt palesztin területeken.
2000 szeptemberében kezdődött amásodik intifáda. A 2005-ig tartó összecsapásokban, illetve a palesztin gerillák által elkövetett öngyilkos merényletekben közelítőleg 3000 palesztin, 1000 izraeli és néhány külföldi állampolgár is életét vesztette. Izrael a 2000-es években biztonsági kerítés kiépítését kezdte meg a palesztin területek körül. Ezt 2004. július 9-én a hágai Nemzetközi Bíróság törvénytelennek ítélte, majd az ENSZ is elítélő határozatot hozott.[45]
Zsidó telepek a Gázai övezetben. Lilával színezve a zsidó telepek, katonai helyőrségek, ipartelepek. Kékkel sávolva a telepekhez tartozó külterületek.
Az intifáda Izraelnek súlyos társadalmi és gazdasági gondokat okozott, így az izraeli kormány, élénAríél Sárón miniszterelnökkel a Gázai övezet feladása mellett döntött, mert a 21 zsidó telep és azok néhányezer lakója biztonságának fenntartása aránytalanul magas költséggel járt, a Gázai övezet hivatalos annektálása pedig a több, mint kétmillió palesztin izraeli állampolgárrá válását, ezzel az izraeli nemzetiségi arányok felborulását jelentette volna.[46] AKneszet 2005. február 16-án hagyta jóvá a tervet. Bár a zsidó telepeket felszámolták, az izraeli hadsereg pedig elhagyta a Gázai övezet területét, annak határait, felségvizeit és légterét máig is teljes ellenőrzése alatt tartja, és Izrael fenntartotta magának a jogot, hogy hadereje bármikor behatolhasson az övezet területére.[47] A határzár gázai övezeti oldalán az izraeliek széles biztonsági sávot jelöltek ki, ahová a palesztinok nem léphetnek be, ezzel megfosztva az övezet lakóit földjeik használatának jogától.
Miután a Hamász nagy meglepetésre megnyerte a nemzetközi ellenőrök által is tisztának tartott 2006-os palesztin törvényhatósági választásokat[48] aFatah nem volt hajlandó együttműködni vele, ami palesztin belharcokhoz vezetett.Izrael a 2006-os választások óta tartja katonai zárlat alatt a Gázai övezet szárazföldi és tengeri határát, valamint légterét.[49] A zárlat fenntartását Egyiptom is segíti, a Gázai övezet-Egyiptom határ lezárásával, amire az Izraellel kötött megállapodásai kötelezik. A Hamász 2007 óta irányítja egyedül a Gázai övezetet. Ennek folyományaként ma de facto két Palesztin önkormányzat van és egyik sem ismeri el a másikat: aHamász uralja a Gázai övezetet, aFatah Ciszjordániát.[forrás?]
2007. november 27-énEhúd Olmert izraeli miniszterelnök ésMahmúd Abbász palesztin elnök megállapodott, hogy tárgyalásokat kezdenek minden vitás kérdésről és 2008 végéig valamiféle megállapodásra jutnak.
2013-2014 során az Amerikai Egyesült Államok megkísérelt új életet lehelni a 2000 óta halott izraeli-palesztin béketárgyalásokba.John Kerry külügyminiszter ugyan sikerrel ültette tárgyalóasztalhoz az izraeli és palesztin felet, de a tárgyalássorozat végül kudarcba fulladt. Az izraeli-palesztin béketárgyalásokkal párhuzamosan a palesztinFatah és Hamász is megkísérelte rendezni évtizedes feszült viszonyát, és lépéseket tett a palesztin egység megteremtésére. 2014. április 23-án a Fatah és a Hamász megegyezett egy palesztin egységkormány létrehozásáról és új törvényhozási választások tartásáról. Az egyezség tényét Izrael kormánya a béketárgyalások megszüntetésének ürügyéül használta fel.[50][51][52][53]
2008 és 2022 közt a Gázai övezetben öt háború és több mint harminc izraeli katonai hadművelet zajlott. Ezek a harcok jelentős károkat okoztak, ami miatt Gáza kiterjedt felújításra és helyreállításra szorult, de ez az izraeli zárlat miatt nem történhetett meg.[54] Ciszjordániában az izraeli hadsereg rendszeresen hajtott végre katonai akciókat. Az Izrael által megszállt palesztin területek nagyobbik részét jelentő Ciszjordániában már 2021-től gyorsan romlott a palesztin népesség helyzete. 2021 tavaszán tüntetések indultak a kelet-jeruzsálemi palesztin lakosság otthonainak kisajátitása, a lakók elűzése, és a muzulmán szenthelyeket és hívőket ért támadások miatt.[55]A tüntetések és megmozdulások – hosszú idő óta először – átterjedtek Izrael területére is; Haifában, Ramlában, Lodban, Jeruzsálemben és számos más településen megmozdult a palesztin lakosság. A tüntetők összecsaptak az ellenük kivezényelt izraeli fegyveres erőkkel és a rájuk támadó felfegyverkezett zsidó csoportokkal.[56] Május 10-én Izrael „Falak őrzője” elnevezéssel indított hadműveletet a Gázai övezet ellen. A tizenegy napos háború során, miközben az izraeli hadsereg Gázát bombázta, Ciszjordániában az izraeli alakulatok palesztin településere és menekülttáborokba hatoltak be, hajtóvadászatot folytatva a palesztin ellenállási szervezetek tagjai ellen. A tüntető palesztinok és az izraeli hadsereg összecsapásaiban számos palesztin vesztette életét.[57] Május 21-én tűzszünet zárta le a harcokat. Azonban a feszültség ezek után sem enyhült.
Bár Izrael és a vele együttműködő Palesztin Hatóság a második intifáda után felszámolta a ciszjordániai fegyveres ellenálló szervezeteket, de a 2021-es események nyomán új fegyveres csoportok alakultakDzsenín városában és a dzseníni menekülttáborban, valamintNábluszban.[58][59]
A palesztinok a velük szemben elkövetett erőszakra erőszakkal válaszoltak; megszaporodtak az izraeli katonák, rendőrök, telepesek elleni támadások. Erre válaszul Izrael 2022 március végén megindította a „Hullámtörés” nevű hadműveletét, aminek keretében az izraeli hadsereg rendszeresen behatolt a ciszjordániai palesztin településekre és menekülttáborokba, ahol igyekezett megölni vagy letartóztatni a palesztin ellenállási csoportok tagjait.[58][60] 2023-ra a helyzet végképp elmérgesedett; az izraeli fegyveres erők és a felfegyverkezett zsidó telepesek támadásai mindennapossá váltak, az izraeli kormány nagyszámú új telep építését engedélyezte, a telepépítést és -bővítést pedig a palesztinok elüldözése, a palesztin magántulajdon elkobzása és elpusztítása kísérte.[61][62][63][64][65] A Hamász a ciszjordániai helyzetet nevezte meg az október hetedikei rajtaütés egyik fő okaként.
2023. október 7-én aGázai övezetben működő palesztin fegyveres ellenállási szervezetek aHamász vezetésével váratlan, nagyszabású támadást indítottak Izrael déli részén. Ennek keretében a palesztinok körülbelül 3000 kezdetleges, házi készítésűrakétát lőttek ki Izraelre, palesztin harcosok áttörték azIzrael által a Gázai övezet köré épített kerítést, laktanyákat, támaszpontokat támadtak meg, zsidó telepekre és településekre hatoltak be és számos foglyot ejtettek, akiket a Gázai övezetbe vittek. A palesztinok támadásukatal-Aksza áradás műveletnek nevezték. A palesztin támadás során az izraeli oldalon 1139 fő vesztette életét. Az áldozatok közül 695 volt izraeli polgári személy (közülük 36 gyermek), 373 a rendvédelmi szervek tagja, 71 fő pedig külföldi, jellemzően az izraeli gazdaságokban és háztartásokban alkalmazott ázsiai vendégmunkás.[66] Több jelentés szerint a támadás során háborús és emberiesség elleni bűncselekmények (nemi erőszak, csonkítás, holttestek meggyalázása, polgári személyekkel szemben alkalmazott embertelen bánásmód) is történtek.[67][68][69][70]
A támadásra válaszul Izrael totális háborút indított a Gázai övezet és Ciszjordánia ellen, amelyet több szervezet és szakértői csoport isnépirtásnak nevezett az izraeli hadsereg által elkövetett óriási pusztítás, a palesztinok elűzése és kitelepítése, a humanitárius katasztrófa és az Izrael által szándékosan előidézett gázaiéhínség, és a több tízezer meggyilkolt palesztin okán.[71][72] A lakosság nagy részét erőszakosan kitelepítették,[71] vagy életkörülményeiket ellehetetlenítették. Ennek – és a magas halálozási számoknak – következtében többek között azAmnesty International, népirtási szakértők és nemzetközi jogtudósok isnépirtásnak nevezték Izrael hadműveletét Gázában.[73][74][75][76][77][78][79] A területen több, mint 60 ezer palesztin meghalt, majdnem felük nő és gyermek volt.[80][81] Vannak kutatások és számítások, amelyek ennél magasabbra is helyezik a halottak számát, ha közvetett okok is figyelembe vannak véve. AThe Lancet orvosi kutató folyóirat 2024 júniusában 64 260-ra helyezte a halottak számát, amely számítások szerint 2025 májusára ez a szám már átlépte a 93 ezret.[82][83][84][85] 2025. augusztus 21-én tényfeltáró cikkek jelentek meg aThe Guardian és a+972 Magazine újságíróinak tollából. Ezek bemutatták, hogy az izraeli hadsereg adatai szerint a 2025 májusáig a gázai háborúban megölt palesztinoknak 83 százaléka volt civil, és csak 17 százalékuk volt valamelyik palesztin fegyveres ellenállási szervezet tagja.[86][87] A Gázai övezet március másodikán újrakezdett zárlata emberiességi katasztrófa kialakulásához vezetett; miután Izrael több, mint 11 héten át semmiféle segélyszállítmányt nem engedett be a Gázai övezetbe súlyos élelmiszerhiány alakult ki, ami 2025 júniusára egyértelmű és letagadhatatlan éhínséghez vezetett az övezetben. Mind gyakrabban jelentek meg képek és híradások a nemzetközi sajtóban alultáplált emberekről, éhen halt gyermekekről. Az ENSZ és szervezetei és nemzetközi emberi jogi szervezetek egyaránt hangosan bírálták és elítélték Izraelt az általa szándékosan előidézett gázai humanitárius katasztrófa miatt.[88][89]
Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése 2024. szeptember 18-án fogadta el az A/RES/ES-10/24 jelű határozatot, amely felszólítja Izraelt, hogy tartsa be a nemzetközi jog követelményeit és a határozat keltétől számított legfeljebb 12 hónapon belül vonja vissza katonai erőit a megszállt palesztin területekről, mind a szárazföldről, mind a légtérből, mind a felségvizekről, azonnal hagyjon fel minden új telepépítési tevékenységgel, evakuálja az összes telepest a megszállt területekről, és bontsa el az általa épített határzár azon részeit, amelyeket megszállt ciszjordániai területen létesített. A Közgyűlés elvárja továbbá Izraeltől, hogy visszaadja a földbirtokokat és egyéb ingatlanvagyont, valamint a megszállás 1967-es kezdete óta lefoglalt összes vagyonelemet, és minden kulturális tulajdont és javat, amelyet palesztinoktól és palesztin intézményektől vett el, és minden természetes és jogi személynek jóvátételt fizessen, akinek a megszállás alatt kárt okozott.[90][91]
2025. június 5-én kisebb belpolitikai botrány tört ki Izraelben, miután napvilágra került, hogy Netanjáhú a titkosszolgálatokon keresztül a Gázai övezetben palesztin bandákat fegyverzett fel, hogy ezzel is gyengítse a Hamászt. Ezek az izraeli jóváhagyással tevékenykedő bandák azonban a Hamásszal szembeni fellépés helyett a segélyszervezetek szerint a segélyszállítmányok fosztogatására összpontosítottak.[92][93]
Benjámín Netanjáhú, aNemzetközi Büntetőbíróság által háborús bűnök és emberiesség elleni bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt körözött,[94][95][96] a Gáza elleni bosszúhadjáratot megindító izraeli miniszterelnök 2025-ös kijelentése szerint:
„Nem lesz palesztin állam. Ez a föld a miénk.”[9][10]
APalesztinai Felszabadítási Szervezet 1988. november 15-én kiáltotta ki Palesztina függetlenségét. 2025-re a 193 ENSZ-tagországból157 hivatalosan is elismeri. 2015 januárjában kapta meg az állam státuszt aNemzetközi Büntetőbíróság döntése következtében, miután 2012-ben az ENSZ-től megfigyelői rangot kapott.[97][98] Sok ország, amely nem ismeri el a palesztin államot, ettől függetlenül elismeri a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet, mint a palesztinok képviselője.[99] 2024-ben ismét tagsági kérelmet nyújtott be az ENSZ-nek a palesztin nagykövet, de azEgyesült Államok, mint aBiztonsági Tanács egyik állandó tagja ellenezte a felvételt, mert az ország törvénye szerint izraeli-palesztin megegyezés nélkül Palesztina elismerése az ENSZ pénzügyi támogatásának véget vetésével járna.[100] Az évben az amerikaiak megvétózták a delegációk többsége által támogatott javaslatot Palesztina felvételéről.[101][102] Ennek ellenére Palesztina megkapta a jogot, hogy részt vegyen a gyűléseken, és az ENSZ elismerte a terület jogát, hogy valamikor tagország legyen.[103]
A lakosság száma 3 761 676 fő volt a2007 novemberinépszámlálás szerint. 2021 májusában már mintegy 5,23 millió lakosa volt.[106] A palesztinok felediaszpórában vagy menekültként él.[107] Az Izraellel lefolytatott konfliktusok következtében kezdődött aNakba,[108] amelynek következtében legalább 750 ezerpalesztint telepített ki az Izraeli hadsereg lakóhelyéről az1948-as háború idején.[109] A lakosság naqgy része más arab államokba menekült, mint Jordánia, Irak, Libanon és Egyiptom.[110] Nagy számban élnek az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is.[111]
A palesztin konyha nagyon közel áll a jordániai, szíriai és libanoni konyhához, s jelentős oszmán-török hatással rendelkezik. A gázai terület gasztronómiája már eltérőbb, arra sokkal inkább alevantei kulináris jegyek a jellemzők.
Az egykoriGalilea területén gyakori alapanyag akibbee nevű rizsfajta.[112] A ciszjordániai régió jellegzetessége atabún nevű kenyér. A desszertek népszerűek és széles a választék belőlük. Általában datolyából, sajtból, mandulából, dióból és pisztáciából készítik ezeket. Gyümölcsleveketszentjánoskenyérfagyümölcsből,tamarinduszból éssárgabarackból készítenek.[113]
Az északi régióban gyakori fogás apiláf, amelynek alapanyagai rizsliszt, rizs, apróra vágott bárányhús és fenyőmag, ízesítve különféle fűszerekkel, báránycomb vagy baromfihús kíséretében. Ciszjordánia különlegessége amuszahán, amelynek alapja a tabún, megtöltve pörkölt baromfihússal, hagymával, szegfűborssal és fenyőmaggal.
Izrael palesztinokkal szemben alkalmazott stratégiájának alapvető eleme, hogy Izrael az állam biztonságára hivatkozva igyekszik teljes ellenőrzése alatt tartani amegszállt palesztin területek életének minden területét és meggátolni a palesztin területek bármiféle önállósodását. Ennek megfelelően Izrael vezeti a megszállt palesztin területek népesség-nyilvántartását, adja a be- és kiutazási engedélyeket. Palesztina jelenlegfogolygazdaság (captive economy) ésfogolypiac (captive market), amely teljes mértékben Izraelnek van kiszolgáltatva. A megszállt palesztin területek kényszerű vám- és pénzügyi unióban állnak Izraellel. Palesztina nem importálhat vagy exportálhat közvetlenül külpiacokról, külpiacokra, az áruforgalmat Izrael ellenőrzi. A megszállt palesztin területek fizetőeszköze az új izraeli sékel, amit Izrael ellenőriz, a palesztin pénzügyi szervezetek pedig csak Izraelen keresztül férhetnek hozzá a nemzetközi pénzügyi rendszerhez, így Izrael kénye-kedve szerint nyithatja és zárhatja a pénzügyi csapokat, ezzel befagyasztva akár a palesztinoknak szánt nemzetközi pénzügyi segélyeket is.[114][115]
A helyzet még kérdésesebb a Gázai övezetben. Itt Izrael a kilencvenes évek eleje óta korlátozza az áruk és személyek szabad mozgását.[116] Ezt a 2006-ban bevezetett zárlat csak tovább rontotta.
Az ezerkilencszáznyolcvanas és -kilencvenes években a Földközi-tenger keleti medencéjében több ígéretes földgázlelőhelyet találtak. Ezek némelyike a Gázai övezet, így a Palesztin államkizárólagos gazdasági övezetébe esett. Bár Izrael nem ismeri el a palesztin államiságot, az oslói megállapodásokban Izrael 20 tengeri mérföldig átengedte a fennhatóságot aPalesztin Nemzeti Hatóságnak. Ennek megfelelően ezekkel a természeti kincsekkel elvileg a palesztinok rendelkezhetnek. A palesztin hatóságok az ezerkilencszázkilencvenes években megegyeztek aBritish Gas Group képviselőivel a gázai gázmezők feltárásáról. E kutatások során a BG egy viszonylag kiterjedt gázmezőt tárt fel, amelyet Gaza Marine lelőhelynek nevezett el. A gázmező feltárására és kiaknázására a BG és a Palesztin Nemzeti Hatóság konzorciumot hozott létre,[117] azonban Izrael megakadályozta a gázmező kitermelését, elfogadhatatlan követeléseket támasztva: a kitermelt gázt izraeli terminálokra kellett volna kivezetni, a gáz nagy részét pedig a piaci ár alatt Izraelnek kellett volna átengedni. Ebbe a BG és társai nem egyeztek bele.[118]
A gázmezők kitermelése komoly bevételekhez juttathatta volna a palesztinokat, amit az Izraeltől való függőség csökkentésére használhattak volna; a gázmezők jövedelméből új, gázüzemű villamos erőművek épülhettek volna a Gázai övezetben, amelyeket Izrael nem ellenőrizhet, a megtermelt energiával pedig üzemeltethetők lettek volna a gázai tengervíz-sótalanító állomások, így nagy mértékben csökkenhetett volna a Gázai övezet Izraeltől való függése.[119]
↑Carol A. Redmount, 'Bitter Lives: Israel in and out of Egypt' in The Oxford History of the Biblical World, ed. Michael D. Coogan, (Oxford University Press: 1999), p.97
↑Slater, Jerome (2020). Mythologies Without End: The US, Israel, and the Arab-Israeli Conflict, 1917-2020. Oxford University Press. p. 406. ISBN 978-0190459086.
↑Spencer Tucker,The encyclopedia of the Arab-Israeli conflict, ABC-CLIO, (2008) p. 1162
↑Benny Morris,Righteous Victims: A History of the Zionist-Arab Conflict, Random House 2011 p. 295: "In all Israeli troops killed about five hundred Palestinian civilians during and after the conquest of the Strip. About two hundred of these were killed in the course of massacres in Khan Yunis (on 3 November) and in Rafa (on 12 November)."
↑John Quigley,The Six-Day War and Israeli Self-Defense. Questioning the Legal Basis for Preventive War., Cambridge University Press, (2012) 12-16, 24., 32. o.
↑Maximum Jews, Minimum Palestinians: Ehud Olmert speaks out: Israel must espouse unilateral separation – withdrawal to lines of its own choosing. It's the only answer to the demographic danger, says this latter-day realist., 13.11.2003
↑Yazīd Ṣāyiġ:Armed struggle and the search for state: the Palestinian national movement; 1949 - 1993. Repr. 2011. 624. o.ISBN 978-0-19-829643-0 Hozzáférés: 2025. szeptember 10.
↑HINN, Habib; HARKER, Christopher:Managing Banking and Money under Occupation, In: Proceedings of the International Scientific Symposium: Priorities for Palestine’s Economy in the Midst of War. (pp. 1-16). Palestine Economic Policy Research Institute (MAS): Ramallah, Palestine.
1 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de gyakran Európához tartozónak számítják 2 Földrajzilag Ázsiához és Európához is tartozik 3 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de gyakran Óceániához tartozónak számítják
.svg)
.png)
.jpg)
._Future_government_of_Palestine_Annex_A_Plan_of_Partition_with_Economic_Union.gif)
.JPEG)
_without_national_boundaries.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
