APalermo Football Club egy olasz labdarúgócsapat aszicíliaiPalermóból. A csapatot 2019-ben alapították, a korábbanUnione Sportiva Palermo jogutódja.[1]
A klub hivatalos színei a rózsaszín és a fekete, innen az egyik becenevük, aRosaneri is (rózsaszín-feketék). A másik gyakran használt becenevük azAquile (Sasok), utalva a klub címerében található sasra.
A klub hazai stadionja aStadio Renzo Barbera, amit leggyakrabban csakLa Favoritaként emlegetnek. A stadiont eredetileg1932-ben építették, ám az1980-as évek végén fel lett újítva, hogy megfelelő helyszín legyen az1990-es VB-re. A stadion jelenleg 37000 férőhelyes, ami még olasz viszonylatban is jónak mondható.
A klub alapításának pontos időpontjával kapcsolatban többféle verzió is létezik. Az egyik, hogy a palermói brit konzul,Joseph Whitaker1898-ban alapította a klubot, és tulajdonképpen tekinthetnénk őt is a klub első elnökének, ám az ennél elfogadottabb álláspont az, hogy a klubot1900.november 1-jén alapították,Anglo Panormitan Athletic and Football Club néven. Eszerint a klubot egy fiatal palermói, Ignazio Majo Pagano, Whitaker kollégája alapította, aki a játék alapjait egy angliai kollégiumban ismerhette meg. Az egyesület alapítói között 3 brit és 9 palermói található, melyek többek között Whitaker, mint pénzügyi vezető, Edward De Gartson elnök, és ekkor lettek a csapat hivatalos színei a piros és a kék. Az első meccset1900.december 30-án játszották egy ismeretlen angol csapat ellen. Az első meccs nem volt túl sikeres, ugyanis 5:0-s vereséget szenvedtek. Az első hivatalos mérkőzés ezután bő 4 hónappal, aMessina ellen következett, itt már sikeresebbek voltak, ugyanis 3:2-es győzelmet arattak.
1907-ben a csapat nevePalermo Foot-Ball Club-ra változott, és a klubszínek a ma is használt rózsaszín és fekete lettek. 1908-tól 1914-ig a Palermo az angol milliárdos, Sir Thomas Lipton által szervezettLipton Challenge Cup-on tűnt fel, amelyet 3 alkalommal meg is nyert,1912-ben például egy 6:0-s győzelemmel a döntőben.
Azelső világháború alatt a csapat rövid időre megszűnt, majd 1919-ben alapították újraUnione Sportiva Palermo néven, egy csoport palermói egyetemista és sportoló jóvoltából. Az1920-as évek elején aCampionato Lega Sud-ben vettek részt (ez egy dél-olaszországi bajnokság), ahol a legjobb eredmény az 1924-ben elért elődöntő volt, ahol aTaranto, azA.S. Roma elődjének számító Alba Roma és a mostSSC Napoliként ismert Internaples együtteseivel találkoztak, ám itt véget is ért számukra a torna.
1927-ben a csapatnál pénzügyi gondok jelentkeztek, ám jött a segítség, és a csapat megmenekült. Ezután bekerült a maiSerie C1-nek megfelelőPrima Divisioneba, ahol mindössze 3 szezont töltöttek, mert 1930-ban följutottak aSerie B-be, majd végül 1932-ben aSerie A-ba is följutottak. Debütáló szezonjukban már egy új stadionra volt szükségük, és ennek aStadio Littorio nevet adták. Ez a mai Favorita szomszédságában volt. A csapat 1936-ig játszott a Serie A-ban, majd kiestek, és ezután jöhetett létre első ízben a szicíliai derbi, aCatania-Palermo.
1936-ban a Palermo is aMussolini vezettefasiszta rezsim befolyása alá került, és a klub színeit is meg kellett változtatni, sárga-pirosra. Eközben ismét előjöttek az anyagi nehézségek, és1940-ben ki lettek zárva azolasz szövetségből emiatt.
Amásodik világháború után visszatértek a Serie A-ba, miután az 1947-48-as szezonban megnyerték a Serie B küzdelmeit. Több akkori nagy sztárral is leszerződtek, például a korábbiJuventus,Čestmír Vycpálek-kel. A Serie A-s tagság most már hosszabbra nyúlt, legközelebb ugyanis1954-ben estek ki. Ekkortájt a csapat elkezdett jojózni a két olasz topliga között. Ezekben az években megfordultak itt a kor nagyobb sztárjai, például az argentinSantiago Vernazza (51 gól 115 mérkőzésen), a kapusRoberto Anzolin,Carlo Mattrel,Giuseppe Furino ésFranco Causio.1962-ben elérte a csapat addigi legjobb eredményét, 8. lett. Ám ezután hihetetlen mélyrepülés következett, ugyanis1963-ban ismét kiestek, és újabb 5 évet töltöttek a másodosztályban.
1970-ben új tulajdonos érkezett a klub élére,Renzo Barbera. 1973 után a csapat hosszú ideig a Serie B-ben játszott. Ezalatt kétszer is elértek azOlasz Kupa döntőjébe, ám mindkétszer, nagyon nagy küzdelemben kikaptak.1974-ben a Bologna ellen tizenegyespárbaj után, míg 1979-ben aJuventus ellen is csak a hosszabbítás perceiben vesztettek. Barbera1980-ban elhagyta a csapatot, és 4 évvel később egészen a Serie C1-ig süllyedtek nélküle. Az 1985-86-os volt az utolsó szezon, mielőtt az újbóli pénzhiány miatt ismét megszűnt volna a csapat, hiába kerülték el a kiesést. 1987 nyarán, egy profi csapat nélküli év után, a csapatot újraalapították, és aSerie C2-ben indultak, amit rögtön meg is nyertek.
Az1990-es években ismét sokat lifteztek, csak mosta Serie B és a Serie C1 között, több-kevesebb sikerrel.Az 1995-96-os szezonban elért Olasz Kupa-negyeddöntő volt ekkoriban a legnagyobb sikerük. 1998-ban visszatértek oda, ahonnan indultak, a Serie C2-be, ugyanis az osztályozón kikaptak összesítésben aBattipagliese együttesétől.2000-ben aRoma tulajdonosa, Franco Sensi vásárolta meg az együttest, és egy évvel később feljutottak a Serie B-be.2002 nyarán Maurizio Zamparini lett az elnök, és célul azt tűzte ki, hogy visszajuttatja a csapatot a Serie A-ba. Ez meg is történt a kemény, ám sikeres 2003-04-es bajnokság után, amikor is megnyerték a Serie B küzdelmeit, és 31 év utánFrancesco Guidolin edzősködése alatt ezt sikerült megtenni. A2004-2005-ös szezonban (tehát újoncként!)rögtön egy UEFA-kupa-selejtezős helyet sikerült elérniük, ilyen eredményt a csapat eddigi fennállása során nem produkált még.Luca Toni megdöntötte a Palermo Serie A-s gólcsúcsát, amikor 20 gólt szerzett a szezonban. Guidolin 2005-ben elhagyta a csapatot, és helyéreLuigi Del Neri került, ám miután neki nem sikerült elődje sikereit legalább megközelítenie, hamarosan neki is távoznia kellett, és utódjaGiuseppe Papadopulo lett. Egy kudarcként megélt nyolcadik hely ellenére az UEFA-kupában továbbjutottak csoportjukból, és azOlasz Kupa elődöntőjéig meneteltek. Ezután Guidolin tért vissza az egyesülethez, amely ismét játszhatott az UEFA-Kupában. Ezenkívül a csapat három játékost adott avilágbajnokolasz csapatba(őkAndrea Barzagli,Cristian Zaccardo ésFabio Grosso). A2006-2007-es szezont az új igazolások miatt nagy várakozások előzték meg, és jól is indult a szezon, ami beteljesíthette volna ezeket a várakozásokat. Ám egyszer csak, 11 győztes meccs után, a csapat hirtelen visszaesett a harmadikról a hetedik helyre. A szezont végül az ötödik helyen fejezték be, ismét UEFA-kupa-szereplést érő helyen,Stefano Colantuonóval Guidolin helyén.2007 novemberében, egy Juventus elleni 5:0-s vereség után Zamparini menesztette Colantuonot, és ismét Guidolint hozta a csapathoz.2008.március 24-én azonban Guidolint negyedszer is menesztették, és helyére, i mmár másodszor a szezonban, újfent Colantuono került.
A csapat 2017-ben kiesett az olasz élvonalból (Serie A). 2019-ben a másodosztály (Serie B) harmadik helyén zárt a klub, így jogot szerzett a feljutásért vívott osztályozón való részvételre. Az olasz szövetség azonban pénzügyi szabálytalanságok miatt a Serie B utolsó helyére sorolta a csapatot, amely így kiesett a harmadosztályba (Serie C). 2019 május 30.-án enyhítettek az ítéleten és a tabella eredeti végeredményéhez képest 20 pont levonással büntették a Palermo csapatát így - ideiglenesen - maradhatott a másodosztály küzdelmeiben,[2] július 13-án azonban hivatalossá vált, hogy a csapat legjobb esetben a negyedosztályban szerepelhet, miután a klub vezetése nem adta le időben a nevezéshez szükséges dokumentációkat.[3] Július 25-én Leoluca Orlando (Palermo polgármestere) kiértékelte a beérkezett pályázatokat, amit végül a Hera Hora nevű cég nyert. Az érvényes nevezést sikerült a kitűzött időpontig eljuttatni a negyedosztály vezetésének, így a Palermo hivatalosan is megkezdhette a 2019/20-as kiírást a Serie D - I csoportjában. Az egyesület ezen a néven 2019. október 18-án hivatalosan is megszűnt az Unione Sportiva Città di Palermo. Ezt követően SSD Palermo néven új csapat alakult, új tulajdonosi körrel és szereplésüket így folytathatta az olasz negyedosztályban.[4]
- Davide Ballardini – vezetőedző
- Fabio Viviani – másodedző
- Vincenzo Sicignano – kapusedző
- Giovanni Bosi – Primavera(U-20)-as vezetőedző
A Palermo hazai meccseit azStadio Renzo Barberában játssza, ami 37000 férőhelyes. A stadiont1932-ben építették, ám a fasiszta rezsim alattStadio Littorio volt. A nyitómeccs azAtalanta ellen volt, ahol a Palermo nagyon sima, 5:1-es győzelmet aratott.1936-ban a stadiont ismét átnevezték, a neveStadio Michele Marrone lett. A személy egy olasz fasiszta hős, aki a spanyol polgárháborúban halt meg. Amikor a stadionokban még állóhelyek is voltak, az1950-es években, a stadion befogadóképessége mintegy 50 000 fő volt, ám mikor a stadiont az1990-es VB-re fölújították, a maximális befogadóképesség lecsökkent mintegy 37 000-re.
Legutóbb 2020. október 30-án lett frissítve.[5]
A Palermo-szurkolók az egyik legfanatikusabbakOlaszországban. Az úgynevezettSzicíliai Derbi, a Catania-Palermo meccs mindig nagy rendőri előkészületeket igényel, ám 2007-ben ez sem segített, mikor meghalt egy rendőr a Catania-drukkerekkel való összecsapás során. Ezután az eset után a szövetség a komplett fordulót elhalasztotta, és még az addigihoz képest is elképesztően szigorú biztonsági intézkedéseket vezetett be.
