Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Pafnutyij Lvovics Csebisev | |
 | |
| Született | Пафну́тий Льво́вич Чебышёв[1] 1821.május 4.[2] Akatovo[3] |
| Elhunyt | 1894.november 26.(73 évesen)[4][2] Szentpétervár[5][3] |
| Állampolgársága | orosz |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Lista
|
| Sírhelye | Transfiguration church, Spas-Prognanye[7][8] |
 | |
| Pafnutyij Lvovics Csebisev aláírása | |
 AWikimédia Commons tartalmazPafnutyij Lvovics Csebisev témájú médiaállományokat. | |
Pafnutyij Lvovics Csebisev, más átírásbanCsebisov (oroszul:Пафнутий Львович Чебышёв) (Okatovo,Oroszország,1821.május 16. –Szentpétervár, Oroszország,1894.december 8.) orosz matematikus.
Csebisev szülővárosaMoszkvától nyugatra található. Édesapját Pafnutyij születésekor nyugdíjazták, addig a hadseregben szolgált, harcoltNapóleon ellen is. Néhány gyermeke továbbvitte a katonai hagyományt az egyébként is nagy múltú, felsőosztálybeli családban.
Először otthon tanult édesanyjától és unokatestvérétől olvasást, írást, francia nyelvet és számtant. Egy születési rendellenesség miatt Csebisev egyik lába rövidebb volt, így járáshibája gyakran távol tartotta a kortársaival való játéktól. A francia nyelv alapvető szerepet játszott későbbi életében, mivel a matematika nemzetközi nyelve ez volt akkoriban.
A család1832-ben Moszkvába költözött. Itt az egyik legjobb nevű matematikatanár oktatta Csebisevet, aki így1837-ben sikeresen felvételt nyert aMoszkvai Egyetemre. TémavezetőjeNyikolaj Brasman volt, aki mechanikát, hidraulikát,valószínűségszámítást tanított, de ezeken túl algebrai függvények integráljairól is tartott előadást. Csebisev elküldött egy dolgozatotEgyenletek gyökeinek számítása címmel, de csak második helyezést ért el. Eredményét csak jóval később publikálták.
Első – többszörös integrálokról szóló – cikkét1842 végén küldte elJoseph Liouville-nak, aki1843-ban meg is jelentette a lapjában. Ebben a munkájában leírt egy képletet, melyet nem bizonyított. Nem sokkal későbbEugène Charles Catalan adott rá egy bizonyítást.
Második cikkébenTaylor-sorok konvergenciáját vizsgálta. Ez1844-ben jelent meg, ugyanabban a folyóiratban, amely befogadta a diplomamunkájából készült publikációját is két évvel később. TézisébenSiméon Denis Poisson törvényét tárgyalta a nagy számok gyenge törvényéről.
Moszkvában nem sikerült állást találnia, de1847-benSzentpéterváron fogadták. Itt alkotta meg jól ismertszámelméleti eredményeinek egy részét. Könyvet írt akongruenciákról, amely doktori értekezését képezte.1849.május 27-én meg is védte azt, továbbá elnyerte a Tudományos Akadémia díját is.Bunyakovszkijjal együttműködve összegyűjtötteEuler 99 számelméleti cikkét, és két kötetben kiadta őket1849-ben.
Sohasem nősült meg, egyedül élt 10 szobás házában. Gazdag volt, de keveset költött. Egyetlen szenvedélye az ingatlanvásárlás volt. Támogatta nővérét, akivel sok időt töltött együtt.
1882-ben nyugdíjba vonult aSzentpétervári Egyetemről. Élete során számos ország akadémiájának elismerését és tagságát kapta meg.
1894-ben halt meg Szentpéterváron.
A számelméletben ő érte el az első lényeges részeredményt aprímszámtétellel kapcsolatban. Először igazolta, hogy ha határérték létezik, akkor az csak 1 lehet. Ezután elemi módszerrel bebizonyította, hogy
Két évvel halála utánJacques Hadamard és tőle függetlenülCharles Jean de la Vallée-Poussin mély analitikus eszközökkel megadta a teljes bizonyítást.
Bertrand sejtését viszont maradéktalanul bebizonyította, miszerint minden természetes szám és kétszerese között létezik prím.
1852 júliusa és novembere közöttFranciaországban,Angliában ésNémetországban járt, ahol többek között olyan matematikusokkal találkozott, mintLiouville,Serret,Hermite,Lebesgue,Cayley,Dirichlet.
Ez idő tájt bukkannak fel legelőször munkájában a később róla elnevezett polinomok. Emellett kiemelkedően eredményes kutatást végez az ortogonális polinomok elméletében és az approximációelméletben. Ő volt az első, aki egységesen tárgyalta a már jóval korábban felbukkanó különböző ortogonális polinomokat, továbbá felállította aChristoffel–Darboux-formulát.
1867 és1887 között a valószínűségszámítás elméletében végzett munkája nyomán lehetővé vált a statisztikai adatok valószínűségi alapokon történő vizsgálata. Általánosítottade Moivre ésLaplace centrális határeloszlás tételét.
Jártas volt a mérnöki tudományokban is. Hét mechanikai és tervezői konstrukcióját mutatták be a chicagói Világkiállításon. Szerkesztett többek között egy speciálisan nőknek szánt biciklit is.
